Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-03-24

191L\ ínúivms L>4. Ellenkezőleg, ini voltunk azok. kik mir • pályázati Jutáridö lejária utál! jeleztük, bogy csak sajnáljuk, hogy annyi derék aspiráns közül esak keveset lehet választani. Sok az eszkimó és kevés a fóka. E szavakai említettük. Igy uevevetésen Dr. líépássy Gj illa. Tóth Ferenc. Horváth Aladár. Iveger Lajos, (iráni Ferenc s még egy*keltő, a kik most kibuktak tán épp ugy, sőt nem tán, hanem egyenesen épp ugy megálltak volna helyüket. No, de hisz minden választás, pláne titkos szavazással olyan mint a lutri. Sohse tudja az ember minő esélyeknek van kitéve. Ok kénytelenek még várni, inig újra alkalom nyílik. Kivánuk hozzá türelmet. Lapunk a városi hatóságnak hivatalos lapja. Ezúttal azonban nem a hatóság szócsöve, hanem a város polgárságáé, midőn az uj liszt viselőket üdvözüljük s kívánjuk, hogy vállalt kötelezettségeiket szívesen, könnyei) és ugy a maguk, mini polgártársaik, szóval a köz javára minél tovább teljesíthessék s pályájukon időnkint emelkedjenek. Egyben gratulálunk a város képviselőtestületének is. a mely félretéve minden mellékérdekeket és összeköttetést bölcsen oldotta meg ezt a kényes kérdést, mely hónapokon keresztül, s különösen az utolsó hetekben meglehetős izgalomban tartotta a várost. Iparosaink kiképzése. Nálunk gyakori a panasz, hogy sok az iparos, nagy a verseny S alig van a kisiparosnak lere a megélhetésre. Tény azonban, hogy nálunk nehéz a kisiparos sorsa, de az is tény. hogy helyzetüket uem számuk nagysága okozza, HM]'; az ország még jóval több iparosnak is tudni fog tisztességes megélhetést biztosítani, hanem igenis a baj abban gyökerezett, hogy más nemzetek fejlődöttebb iparával szemben sikerrel nem vehette volna fel a versenyt. Nekünk egész a legújabb időkig alig voltak szakképzett ipari munkásaink. Sőt iparosaink műveltsége még nem rég is alig terjedt tovább a ' köteles elemi iskolai műveletnél. Csak az ujabb időben fordítottak nagyobb gondot iparosaink kiképzésére. S ennek a javára kell betudnunk, hogy a magyar ipar az utolsó illőben nagyobi) í lendületei vett. De még mindég szorii bennünket az importált ipartermékek sokassága, < sok tekintetben indokolatlan az iparosok l'eljajdulása, ha mégis a külföldi portékát vesszük és nem a hazait.' Miért ? Azért, mert nem egy iparcikk van, melyet hazai iparosaink nem hídnak előállítani vagy ha tudják, messze mögötte .ül a külföldinek. S hogy az ezen téren mutatkozó hiányokon segítsünk, országszerte megindul! a mozgalom iparkiállitásokat rendezni, éppen az utóbbi években több helyütt rendezlek ilyeneket. Ha ezen országos mozgalmakat és törekvéseket bíráljuk, ugy tűnnek azok elő. mint egy nagy épület emeleteinek szüntelen és megfeszített erővel való tatarozása. Folyton javítjuk, foltozzuk az emeleteket ; nagy és elismerésre méltó igyekezettel azon vagyunk, hogy nagy épületünk emeletei szépek legyenek, tartósak, csinosak és versenyképesek. I)e minden igyekezetünk dacára folytonosan azt vesszük észre, hogy nem birjuk a külföldet teljességgel elérni, nem birjuk a nyugati müveit iparállamokkal lépési tartani, még kevésbé azokat túlszárnyalni. Hol vau hál a hiba 'i Miievők legyünk ? A hiba otl van. hogy rozoga alapra építünk. Iparépületünk fundamentuma inog. ezt kell elsősorbtn megerősíteni, s merjük állítani, hogy amíg ezen nem segítünk, a forszírozott iparkiállitásokkal sem fogunk célt érni. Melyek hát iparépületüuk fundamentumai ? Feleletünk egy szó : iparostanoncaink. Ezeket kell nevelni, jobban mondva ezekből kell nevelnünk olyan iparosnemzedéket, mely a műveltség üs.-zes kellékeivel lépjen ki az életbe ismerje a külföldet és legyen széles látköre ! Ez az ami a mai iparosainknál hiányzik. Százával ismerjük azon iparosok számát, akiknél meg van a szorgalom és igyekezet, de alacsony műveltségüknél fogva nem birnak érvényesülni. A száz közül csak egy példát. Állítólag hires a szegedi halbicska ! Ilit híresnek híres, de meddig lerjed a Ilire ? Ne kutassuk : messze állunk mi még Schelíieldtől és Szollingentől. Álljunk szóba egy magyar késesmesterrel és váltsunk szót egy angol iparostársával, nyomban látni fogjuk a nagy külömbséget. Az angol müveit, tanult, világlátott, nagy üzleti összekötetésekkel biró iparos, amit alapképzettségének köszönhet. A mieinknek látóköre pedig az ipartársulatokon tul nem terjed. Iparosainkat nevelni kell tehát előbb, éneikül nem érünk célt. még ha százával is rendezünk iparkiállitásokat, mert önálló felfogásra és kompozícióra a tanulatlan elme uem jön soha. Nem lehel célunk e helyütt az iparosnevelés vezérelveit előadni, csak arra kívántunk rámutatni, hogy iparunk felvirágzását nem fogjuk mindaddig elérni, mig népünk leiké-ben meg nem gyökerezik az a meggyőződés, hogy egy iparosnak, ki a inai világban boldogulni akar, többet kell tudni az irás és olvasásnál. Bajok a vidéken. Az utóbbi két évtized alatt, da különösen éresdiető a mostani években, hogy a vidék rohamosat) hanyatlik és szegényedik. A vidék iparosai és kereskedői nyögnek a kereset lenség és a szegénység jármai alatt, a legéletrevalóbb vállalatok panganak és általános a untid-n ágim való hanyatlás. Csodálatos, ha vizsgáljak ennek okait és rájtlvUnk as okokra. Különben is egy szomorít tényt lehet a bajok összes kntlorrásának tekinteni. Mindenki a tövárosba törekszik, ott akar érvényesülni és ha már a vidékre „ássa el magát-, legalább szükségleteit a fővárosból szerzi be Hées, cg.

;

«/. örökkévaló-ág fekszik közöttünk. S/.ép :\r. egész fold, szép a világ, de mégis legszebb a haza földe . . . Most pedig halljuk Ormai Ivánt magát beaséloi. III. . . . Közeledtem a faiue-kálioz, ahhoz a kis menyországbos, melynek ,.<>" voll az angyala . . . Szemközt állottunk ismét: ..<>'* és én. Kis keze kecemhen nyugodott, nyájas szerasugára, szivemig hatott, édes mosolya megigézett. A kis Vilmáhól .'1 év alatt viruló hajadon lett. Nem győztem b"tclni látásával. Igen ö szép volt, mint a viruló élet. kellemes mint az illatold virág, jó, szerény mint az ártatlanság, vonzó, mint a i-ál>, takarékos, mint a hangya, szorgalma*, mint a méh és házias, mint a fecske, Egy hétig voltam a kedvei körben. Gyönyörködtünk a menyasszony, a s/.ép Margit Itohlngságáhan. Pompásan mulattunk a lakodalomban! Mindig az én Vilmám mellett voltam. Hisz oly sokáig voltunk távol pgvtmfstót s oly sok mondani valónk volt cg\ másnak. Es ismét el kellett válnunk. Nekem tanulmányaimat kelleti befejeznem, A diploma és a sziv néha karöltve járnak ! Fájó érzés, mély szomorúság fogott cl, mikor elváltunk. Eddig esak arról volt szó, hogv egv évig nem látjuk egymást. Mennyi minden történhetik egy hosszú év al.lt . . • Nos, kíváncsi tudni az év történetét, röutö. befejezem, b IV Ormay Iván ezúttal Bécsben lakott. Szorgalmasai levelezgettek. Minden levél, melyet „ö* irt cgy-ev boldogsággal többel hozott Ivánnak. Fél év ir.ilt el. Kkkor a következő levelet kapta Vilmátó: „Drága barátom) Reazket a toll kesémben. Fejei ég, szivem repedni készül, midőn e kinos sorokt írom. Holnapután lenz az esküvőm. Férjem Barni Károly. Oh miért kellett ezt megérnem ? Bocaseon meg nekem drága barátom, de vannak az elber életében bizonyos körülmények, inelvek a leyzentebb éi zeniinyeket is megsemmisítik. Isten Oniii s felejtse el u szerencsétlen Vilmát." Szegény fiatal ember! Hetekig híz gyötörte. Élethalál közt lebegett, A fiatal erő győzött. Az élet iss/atért. de a sziv meg volt ölve. Feletlésre, szónto/.ásra vágyott. Kezeibe vette a vándorbotot és aita nem hallott róla senki. * ps ..<>•• osakngyan férjhez ment. Neje lett ry :")() éves agglegénynek, kinek 40-50 ezer koroi évi jövedelme volt. Es Vilma, a szerény, jó Unnak a szivét megszállta a nagyravágyás ördöi Hogy fény és pompa között éljen, nagyon drágl — élctbuldo^sága árán — szerezte meg azt. Egv napon betoppan hozzám egy magas, beteges kinézésű uri ember. Angolul szólt és Ormay Iván után kérdezősködött. — Ot éve már nem hallottunk róla. uram, semmilé'e hírt — mondottam elfojtott szomorúság* g.d — pedig ő a legjobb barátom Volt. — Hát annyira megváltoztam, hogy rám se ismersz Itennem Ormay Ivánra'.' - Bizonv nagvoii megváltoztál. Kibeszélte a/.utaii, hogv Amerikából jón, hol mint vasúti mérnök működött, még pedig nagy szerencsével, mert szép kis vagyont, szerzett, d-e a/.ert csak haza vágyakozott! KII tudtam mit gondol és siettem neki a még négy év előtt kapott és oiinére érkezett levelet kézbesíteni. „O" irta, Vilmái Szótlanul olvasta végig, majd leült íróasztalunkhoz s megírta a választ. A következő szavakkal nvujtotta át mindkét nyitott levelet: Ha átolvastad, küldd rendeltetési helyére. Isten veled, most már szivem nem vágyik Ugv itt maradui. Az egyik levél szólt: „Egyetlen barátom! Férjem meghalt, isméi szabad vagyok. Oh Iván bocsásson meg, nyújtás jobbját u szegény Vilmának." — A felelet cz volt ra : „Asszonyom! Kn nem vagyok az az ember, akit ma eldobunk, holnap meg felvessünk. Ku megbocsátottam (Minek, de utaiuk örökre olvadtak. O. Iván "