Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-02-18

2 — • Lapok gaset, bogy azért ezek az állapotok nem gyógyithatatlanak. Azok az esetek, ame­lyek most nyilvánosságra kerültek, az igazságnak hogy ugv mondjuk ­nem szervi hibái, csak a bírák fizikai gyüngeségére vezethetők vissza. Nem tevés erkölcsi felfogás az. ami ezeket az Ítéleteket szülte, hanem az, hogy a Ibírák fizikai ereje különösen a vidé­ken - kimerült. A bírák összeroskad­nak a sok munka terhe alatt s képtele­nek hivatásuknak ugy megfelelni, hogy | az ítéletek éppen az igazságszolgáltatás­ihoz fűzött reményeket és várakozásokat kielégítsék. Hogy a bírói kar tul vau i terhelve, azt tudjuk. Nem kell azért! Szabadkára mennünk, a magunk pátriá­jában is ráakadhatunk ugyanezekre a! (jelenségekre. Mindenütt az egész ország­, bau, ugy a fővárosban, mint a vidéken, tul vannak terhelve a birák. MindenüttI évekig húzódnak el a perek, akár bün­tető, akár polgári perek, olyanok is. a' melyektől exisztenciák függenek. A túlterhelt birák a töt vénynek és ( igazságnak teljesen megfelelőleg valóban \ nem intézhetik el az ügyeiket. De elill-l tézniük kell. KI kell intézniük a pert a per kedvéért és a minősítési táblázati kedvéért. A minősítés ugyanis csakis az elintézett ügyek számáról számolhat be. az elintézés módjához és mikéntje­hez semmi köze. Mivel pedig az ilyen minősítési táblázat a bírói előléptetés alapleltétele, természetes, hogy az ügyek elintézése, a túlterheltség melleit az el­képzelhető legnagyobb felületességgel és könnyelműséggel történik. Ezt a rendszert feltétlenül megkell; változtatni. A bírót nem hibáztathatjuk.! 0 ugy jut előre, ugy boldogul, ahogy • lehet. Igyekszik elintézni minél többet,' tömegmunkát végez, kedvét veszti, csak a következő fizetési fokozat felé mered a szeme. S amint nézi a következő fizetési fokozat világító tornyát, igen természe­tesen szem elől téveszti az igazságot. Ezt tovább folytatni nem lehet. A bírá­kat vissza kell adni hivatásuknak, fel kell szabadítani őket a tömegmunkától és a népnek, a nemzetnek, mindnyájunk­nak vissza kell adni bizalmát, hitét az igazságszolgáltatásban, a magyar bírói karban. VE6TES HUH — A városok kérelme. A városok pol­gármestere inek legutóbb Sopronban tartott érte­kezletéből kifolyólag Pozsony város polgármes­terének átiratára Pápa város tanácsa felkérte dr. Antal Gézát, városunk nagy befolyása országgyű­lési képviselőjét, bogy az országgyűlésen hasson oda, miként a városoknak haszonhajtó vállalatai mindenféle adó alól ltientesittessciiek. — Főzőiskola. Hogy egyelőre csak hir alakjában 'esszük szóvá a Pápán tervezett lözö­iskolát, nein azért történik, mintha annak nem tulajdonítanánk kellő fontosságot. Szándékunk u. i. legközelebb behatóan foglalkozni özv. M it­kovich Pábié ez életrevaló tervével, miután a ki­bocsájtotl prospektus és j isemélyes információk alapján meggyőződtünk arról, bog)- Pápán egy föxőlakolának meg vau a létjogosultsága. Arról vau ugyanis SZÓ, hogy fennevezett úrinő s illetve a főzés és háztartás titkainak oi s/.ágosnevü mes­terének, özv. Stettner Károlvné vezetése alatt május elejével városunkban főzőiskola nyílik meg, melyben néhány hónap alatt aránylag csekély díj mellet: el lehet sajátítani a konyhaművészetet, ( ukraszatot, e>emegekészitést, háztartást, találást, befőzést, állattenyésztést, tejkezelést, kertészke­dést s minden e szakmába vágó, a mai világban kétsieresen nagyfontosságú dolgokat. Egyelőre felhívjuk a/, étdekeltek figyelmét a kibocsájtott en bizony kihallgattam <>ket. meri a szobaleány besúgta nekem, hogy rólam beszelnek. Terűi (kiváaesiao): Nos és mit hallottál? Auci: MII*.' Büszkén Azt, hogy férjhez ad­nak engem. Egész tisztán hallottam, mikor anvus igy szólt Nelli ii.'uihez: igazad van, Anci még na* gvon fiatal, de hát akkor kell a leányt férjhez adni, amikor kérik. Telus nagy bámulattal : Eszerint esakugvan igaz. <', be boldog lehetsz te Ancikáni! l.'gy-e. most majd gyönyörű kelengyét is varrnak számodra'' Anci: Ami a kelengyémet illeti, van már ne­kem egy kötött és egy horgolt uiiiilaszalagoin. stop kendőin és azonkívül ot darab hímzett zsebkendőin is. Terus : Es aztán, mond csak, mit fogsz te csinálni asszony korodban'.' Például az eis.i nap. Anci: ó. mennyi delgom lesz akkor! Első sorban is regényt olvasok. Igen. Elfogom olvasni az összes regényeket, amelyeket most oly nagv gonddal dugdosnak el.,Icai. Továbbá: megvásorolom azt a hatalmas, tollas kalapot amelyiket azért nem vett meg anvus az. én számomra, mert igen asszo­nvosnak találta . . . Es addig nem nyugszom, míg minden, érted, minden színdarabot végig nem néztem. Terus: Pompás életed lesz! . . . Hát ebédre mit főzess. Anei komolyan): Az. már nagy gond. Sokszor eltűnődöm azon, hogv képes a mama minden, de minden nap uj étrendet kigondolni. Terus: Várj. Erre nézve majd én adok ta­nácsot. Reggelenként elő veszed a szakácskönyvet (produkálja lehunyod a szemedet s az ujoddal meg­jelölsz benne egy helyet. Igy ni. Aztán felnyitod a szemeidet s amelyik receptre mutattál, az legyen aznap az ebéd. Ha több logást akarsz, akkor ezt uiegismétled. mig egy csinos kis étrendet állítasz össze. Anci: O, be <>k"S vagy édes Teruskám! Adj több tanáesot is. Mert érzem ára, bogy kissé bátor­talan vagyok. Teríts: Szívesen. Te, én azt hiszem, nem is ártana egv ki* prőbaháziisságot rendezni. Anei: Próbaluízassagot ? Hisz ez egy színdarab amihez nem vitt el engem a mama . . . No hiszen legvek csak asszonv, magam is működni fogok a színpadon. Terus: Okosan van. De majd vigyáznod kell, mert megeshetik, hogy A leghatásosabb jelenetnél inegbotlasz hosszú tiszálvodban és orrodra fogsz bukni a világot jelentő deszkában, Anci: Igazad van, Teres. Nekem csakugyan egy kis próbát kell tartani az asstony-áletből. Várj csak kissé. Magamra öltöm anyus pongyoláját, el a jobboldali ajtón . Terus (egyedül, Hosszan Anei után néz. aztáu tapsolva oda szalad es ölébe kapja a legnagyobbik babát Megcsókolja): Ivles. édes Lili baba! nagy reményem van, hogy most mar egészen bírni fog lak. Anciti kívül én játszottam veled legtöbbet * ha ő férjhez megy, bizonyosan nekem log ajándé­kozni téged. Amint látom, ugvis elhanyagolt Anci az. utóbbi időben. A kabátkád éjipen nem divatos. No, csak türelem. Ha az. euyém leszel, varrni fogok neked gyönyörű ruluíeskákat és lm Anciboz megyünk látogatásra, magammal viszlek. Leteszi. Bele ül a hintaszékbe. Elméláz. Kis szünet múlva j Milveu nagyszerű lesz az, ha férjhez, megy Anei. Még az én tekintélyein is emelkedni fog ezáltal. No, ig n. Csak nem fognak otthon akkor is csitrinek és bakfis­nek titulálni, ha már, asszony barátnőm lesz. . . . Már előre örülök az. érdekes délutánoknak, mikor lerázzuk nyakunkról a missz felügyeletét. Még a tánciskolába is egyedül megyünk Hisz. Ano ; , az asszonV elég tekintélyes gardes — de daine. Jaj, de linóm lesz. Cukrászdában, jégen, tennis pályán s mindenült feleslegessé válik a kiséret . . . (Végig s.'tálja a siobát. Egyet-inást igazit a dísztárgyakon, virág s a többié. Hirtelen az ajtó felé hangosan): Anci nem készültél még el az átöltözködéssel'.' Segítsek talán? Anci (kívülről): Egy percnyi Híreimet kérek, azonnal készen vagyok. . Kevés szünet után belép. Oda künn a felső ruha fölé bő pongvol.it öltött, amelyen látszik, hogv ueui reá szabtak, de azért kecses. Minden lépésnél botlik. Hirtelen fordulatok­nál az uszályba ütközik, de azért iparkodik büsz­kén lépegetni, mialatt tejét ritiniktisau mozgatja). Már itt is vagyok teljes életnagyságban. Hidd el Terus, nem is lehet kellemetlen az asszony-élet. Mar csak az ilyen uszályos pongyola is valami im­pozáns önállóságot kölcsönöz az embernek. Terus elragadtatással;: Jaj, be pomjiásan fes­tesz hosesu ruhádban ! Anci: Ugy-e fess vagyok'.' Meghissem azt. A tükör elé áll Ha megboldogult Makay Emil látna, tudom rólam is igy írna: ..Micsoda teint, milyen kaicsu termet! Mint a rózsa bimbó amikor kifejlett.­Ten.s ifolytatva reoitáljai: „Anelka nagysám, szó ami szó Még sohasem volt ily elragadó!" (Hirtelen elszomorodik): Hallod-e Anci, én félek, hogy te majd le fogsz, cézni engem, ha férj­hez inégysz. Anci (hízelegvei: Ugyan, nu gyerekeskedjél. Sőt ellenkezőleg. Minden napcljösz hozzám ozsonnára s majd azt uzsontiázuiik. amit akarunk, Terus örömmel i: Csokoládét, kleines lepényt ugy-c ? Módot engedünk azonban az ellen vélemények leadására és lapunk hasa­bait szívesen felajánljuk azoknak, kik e tárgyhoz — tárgyilagosan akarnak szólni. A vidéki igazságszolgáltatás. Az igazságra voltunk legbüszkéb­bek, amióta ezen a földön újságokat írunk, újságokat olvasunk. Az igazság földjének neveztük el mi magunk ezt az országot és az igazságban biztunk minden rossz és nagy csalódásunkban. Hogy Mátyás királlyal meghalt volna az igazság, azt is csak a közmondásokban hangoztattuk, de meg voltunk győződve, bogy az igazságban Magyarországon feltétlenül lehet és kell bíznunk. Es most fájdalommal, rezignációval Ss nagy csalódással kell tudomásul ven­nünk, hogy már az igazság is labilis lett hazánkban. A szabadkai törvény­székről derült ki mostan a napokban, íogv az igazságot nem tudja teljesen megfelelő mértékkel mérni. .\ törvény­szék ítéleteiről hosszú sorban derítette <i a szegedi tábla, hogy nem felelnek meg >e a törvény, se az igazság szelle­mének, sőt némelyikről az is kiderült, liogy homlokegyenest ollenkezi.mind­azzal, amit közönségesen az igazságnak szokás nevezni. Szabadkán rendszerré vált az. hogy mellétalálnak az igazságnak. Es nem szolgabíró, nem is naiv. kezdő járásbi­rák. hanem bizonyos gyakorlattal, sől jó couduit-listával bíró birák találnak mellé. Ez már feltétlenül elszomorítja tzokat, akik hittek, bíztak a magyar gazságszolgáltatásban. De az nyújt még valami kevés vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom