Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-02-18

XXXIX. évfolyam. Pápa, 1912. február 18. 7. szám. PAPAI LAPOK Pápa várc-B hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a * á r n a p. Szerkesztősig és kiadóhivatal : Qoldliei'ir Uyi.la papírkereskedés!-. I'ö-tér L':!-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. A szerkosztcsért felelős laptulajdoiios: GOLDBERG GYULA. Kl'dizetésok én hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre l'J kor., félévre 6 k., negyedévre 'I k Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Kyyea szám ára !!() tiII­Piacrendezés. Arról van szó, hogy Pápa város gabonapiacát, mely emberemlékezet óta a nagy templom ós a vár közti téren volt és van. innét elhelyezzék a volt heti állat vasáriérre, még pedig azért, hogy a folyton szaporodó csizinadiasát­raknak helyet csináljanak. Ezt a kérdési, melyet a rendőrka­pitány csak a minap vetett fel, ma már széllében-hosszában tárgyalják, és oly ellentétes véleményekkel, nézetekkel és érvekkel vitatják, hooy mintegy köte­lezve érezzük magunkat a közérdek szempontjából hozzászólni, s iletve, a mennyire módunkban van. azt megvi­lágítani. Egy a bizonyos, s ez az, hooy a gabonapiac elhelyezése azért van terv­be véve, mert a helyre szüksége van másnak és nem azért, mert a gabona­piac nem jó helyen van. Logikai következtetést vonva le eb­bot, azt nyerjük, hooy az keressen uj helyet, s olyat, a melyik méo 1 nincs el­foglalva, a kinek szüksége van rá. Iiis/ a gabonapiacra járó termelök, ugy a városiak, mint a vidékiek, továbbá a gabona kereskedők, illetve ügynökeik teljesen ártatlanok abban, hogy a csiz­madiák száma tnegiiüvekedelt. Nem tanácsképpen mondjuk, csak I felemlítjük, hogy az ujabb csizmadia sátrak egész nyugodtan bevoi..!ihatnak akár a Flórián-, akár a Török Bálint­utcába, mert a kinek csizmára van szük­sége, ott is rájolc fog találni. Mert, te­gyük fel, évtizedek múlva, ha esetleg még több sátor számára keli helyet csi­nálni, még utóbb a nagy templomot is el kellene tolni a helyéről,, ltogy a csiz­madiasátrak elférjenek a Főtéren. Emlékezetünkben van az a szenve­délyes vita, mely egy évtizeden belül vagy húszszor megújult a városi kép­viselőtestületi közgyűléseken, valahány­szor a valóságos tengeri kigyővá nőtt vásártérügy volt napirenden. Micsoda argumentumokkal védték a régen szer­zett jogokat ! A gabonapiac, mely bizonyára év­századok óta van mostani helyén, szin­tén szült már régen szerzett jogokat, melyek azoknak a kereskedőknek és iparosuknak, de különösen vendéglő­söknek vannak a birtokában, kik a mos­tani gabonapiac kornyékén laknak. E/ek a jogtulajdonosok ugyancsak és szintén ártatlanok abban, hogy a csizmadiasát­rafc megszaporodtak. Ámde egy másik oldalról világít­sunk bele ebbt» a helykérdésbe. Mit keresnek a piac közepén, s a nagytemplom tőszomsződságában azok a sátrak, vagy, ha nem is sátrak, hanem azok a faládák, melyeknek tetejéről nagyhangú, síppal, dobbal uópcsődüle­tet keltő alakok, mindenféle trágár, er­kölcsroutó, szennyes ponyrairodalnii ter­mékeket árusítanak ? (Nyáron a kolerát terjesztő dinnyék) Ezeknek, ha már kell nekik helyet adni, a földmives iskolától délre, de onnan is egy pár kilométer­nyire, a disznólegelőn adnánk helyet. Talán még emlékezetes, hogy a fö­léri és győri utt kereskedők már egy ízben a csizmadiasátrak elhelyezését kérték, mert üzleteik szabad forgalmát akadályozzák. Hogy kérelmüket eltttasi­totiák, az azt a „tényt", hogy a forgal­mat bénítják, nem tette „nem ténnyé." A gabonapiac elhelyezését, azért, hogy valakinek vagy valaminek útjában vau. senki sem kérte. Miért kell hát el­helyezni ? Nem kételkedünk abban, hogy még sok viz fog lefolyni a Tapolcán, inig a piacrendezés mostani terve felett az u­tolsó szó el fog hangzani és épp azért biztmk abban, hogy a felveteti kérdés kellő megfontolás tárgyát fogja képezni. Nekünk, mint a közérdek hivatott őreinek, kötelességünk volt szóvá tenni az ügyet és véleményünket akkor is nyilvánítani, ha az akár a tervezőnek, akár a legközelebbről érdekelt csizma­iparosoknak a véleményével nem talál­kozott. TÄRCÄ» Anci férjhez megy. Dialóg — A .1' á JP :i i Lapok' eredeti i A r e tij a. ­Irta: Fatayné Farkas Qizl. 'Személyek: Anci 14 éves. Teruska ló éves Szia: Keliér lcátiysz<>l>a, oldalt hintaszék, halni! álló tükör, a télieken és johhra ajtói. Anci (sorba rakott bábuit csókolgatja) Isten veletek éd"s kincseim ! ISiicsuzzunk el egvmaslól, ha már meg kell történni a szomorú válásnak. Tu­dom, faj a ti srueeskétek is, ha vi«sza gondoltok az együtt töltött kedves napokra. <Ölébe veszi az egyik babát.) Drága Ilus babám, Isten veled. Hogjt szerettem mindig ezt a szép, selymes, szőke hajadat. (A másik hahuhor.i Ite jő kis Miriskám, mennyi örömöt szereztél, mikor meg azt tudtad mondani: ma-ma, pa-pa. Hányszor elmondattam veled, inig egyszer az öcsém kíváncsi lett a toiokbcrende/.e­sedre . . . Hej! bölcsen mondta Deák Ferenc mi­kor felsóhajtott: „Csak a villást ne adta volna az Isten." Teruska (a fenék ajtón bedugja borzas fejecs­kéjét;: Kukucs!! Itt vagy Aneikatn'.' Anci i ijedten takarja cl bábuit a kötényével. Aztán Tema elé fut. (liömmelj: Te vagy? Jöjj eaak be szaporán. TITUS (körül néz : Egyedül? Anci: Egyedül . . . Kissé megijesztettél. Na­gyon hasonlít a hangod Margitéhoz, azt hittem jön s tudod, hogy mindig ki kacag bennünket ha látja, hogy liabával játszunk. Teríts: Pedig nem jól teszi. A japáni lányok egész férjhez menésükig gondozzák bábuikat. Rajtok | tanulnak meg szabni, varrni . . . Talán te is éppen ezt akartál ? Anci : ü, nem. Sokkal fontosahhat. Terus i kíváncsian): Mi lehet ennél fontosabb előtted '.' Anei (sóhajtvai: Buoausni akarok kedve*játszó­társaimtól. Tema: Búcsúzni? Hova utazol? Anci Jelentősen >: Ha csak utazni mennék"! Terim: A szavaid oly rejtelmesek. Beszélj kér­lek. Beszélj. (Letil.i Anei (melléje ül. Fontoskodva) : I.égy te, éde­sem a/, elséi akivel megosztom szivein nagy titkát... I Bizalmasan) Teriiskáiu. én férjhez megyek. Terus i határtalan örömmel és csodálkozással i: Te, Anci? Te? (Átöleli, majd boldogan tapsolni kezd : laj, he pompás les/,, jaj, be jó lesz' (Hir­telen elkomolyodik.) De, te . . . tal in te le is nézel engem, ha asszony lesz? Anci i Terim arcát simogatja): Te kis csacsi 1 Sőt. S hogy bebizonyítsam az ellenkezőt, már most meg fogok beszélni veled mindent, mindent, mini ahogy az a jő barátnőhöz illik. Terus: Kdes Aneika'm, milyen jó vagy te . . S én milyen büszke leszek az asszony barátnőmre ! Ha majd az utcán oda szegődik mellém Vajda Laci a tánciskolái lovagom, aki mindig az/.al kezdi a társalgást, hogy i utánozvai „Hovaméltóztatiksietni?" akkor büszkén így fogok felelni: Az asszony-barát­nőmhöz, nagyságos — hogy is hívják majd az uradat ? Anci ikissé zavartam: Azt még nem tudom. KQlÖmben a név úgyis mellékes. | PathoBszal i A fő a jellem s a modor. Így mondja édes apa is. Terus: De hát mégis, hogy lehet, az, hogy nem tudod a nevét a jövendőbelidnek? Anci (bizalmasan Teruslioz hajol): Tudod, a dolog ugy áM, hogy az én inenvasszonyságom még mély titok. — Annyira titok, hogy anyiis még ne­kem sem mondta meg. Terus (csodálkozva) : Nem ? Ks te mágia tudod '( Hogy lehet az ? Anei : Hát ugy. hogy odatartottam a fülemet a kulycslyiikra, mikor Xelli nein látogatóim jón hozzánk, Pestről. Terus: Jé! Hisz az nem illik! Micsoda diaz­kreeió. Anei: Diszkréció ide dis/.krceió oda — Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszoruiásban szenvedőknek. keserűvíz Vz elrontott gyom­ról 2*1 óraalatt tel­jesen rentllM hoz/.a. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fiil. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb Tüszerüzletben. 83—100

Next

/
Oldalképek
Tartalom