Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-06-09

2. Pápai Lapok 11*12. június «.). gazdanagygyülés uem lesz meddő. Az egész országot közvetlen közelről érdeklő dolgok kerülnek ott napirendre, •mély kérdésekben állást kell foglalni. 8 e kérdések megoldását nagy erővel kell sürgetni. Vájjon ezt a nagy erőt honnan szerezhetjük meg máshonnét, mint ezer és ezer független magyar gazda egyhangú óhajtásából. Ezren és ezren fognak egyesülni egy közös óhajtásban, aminek olyan súlya lesz, hogy a kívánságok teljesítése elöl nem zárkózhatik el sem kormány, semmiféle hatóság, sem pedig maga a társadalom sem. Aratás felé. Néhány hét választ el bennünket attól az időtől, midőn megismeri a gazda egész évi fáradságának gyümölcsét, milyenséget és mennyiségét, megfogja hát tudni, hogy mennyi értéke volt munkásságának, s mi lesz az. amiből egy bosszú éven ál fenn kell tartania magát és családját. Sajnos, idén is sok volt az elemi csapás, ami sok kárt tett a gabonában. De a természettel néni dacolhatunk. A természet ereje és hatalma nagy, amivel a gyarló ember szembe nem szállhat, szeszélyei kiszámitlanok, amik ellen védekezést nem talált ki még emberi agy. Igaz megadással kell fogadnunk s hálát adni azért is. ami keveset kaptunk. Azt becsüljük meg osszuk be takarékosan és bízzunk a jövőben. A helyzet képe azonban korán sincs ezzel megrajzolva. Lehet még más csapás is. melyet azonban nem a természet mér a dolgos kezekre, hanem az ember találja ki embertársa ellen. Rémséges sötét kép. Vállvetett munka helyett ember ember ellen küzd Amikor úgyis oly nagy szükség volna kölcsönös segítségre és egyetértésre. Az elmúlt évben előfordult, hogy felhasználva az aratás nagy fontosságát, felbujtott munkások teljesithetetleneknek látszó követelésekkel állottak elő. nehéz helyzetbe hozva a gazdát. — Ugyanis ha teljesiti követeléseiket, akkor nem marad neki semmi haszna, nem lesz j miből megélnie, ha nem teljesiti. hanem másként segit magán, akkor a követelőnek nem lesz munkája, nem lesz élelme, ruhászkodása. nem lesz semmije, csak a hangos elégilletlenség és a késői szomorú megbánás. Többnyire nz utóbbi eset következett be. Munka nélkül maradi a munkás, kenyér nélkül családja. A harcnak vége mindig az, hogy egyik félnek viselnie kell annak minden következményét, terheit. Mösl viselte a munkás. I)e fizethetné a gazda is. 8 vájjon jobban járna-e akkor a munkás, ha az áldatlan harcban a gazda bukna el, ha elvesztené kenyerét az. akitől a munkás is kenyerét várja. Ha a gazda nyomorog, a munkás dolga sem mehet jól. A szociális alkotásokban gazdag LSÍJ-S-ik évben törvényileg biztosították a munkásoknak, helyesebben az aratóknak azon nagy kedvezményt, hogy a részes aratók részére köteles a gazda sulymennyiség szerint is meghatározandó gabonát biztosítani. Ha tehát kevésnek látja azt, mit részesség cimén kapna, választhatja a meghatározott mennyiséget: ha pedig jó a termés, sok a részesedés akkor ezt választhatja. Ks: ezzel szemben a gazdának mi előnye sincs. Adni kell azt. mit aratója kivan, Az alföld legtöbb vidékén eddig az volt a szokás, hogy az arató 10-12 mm, búzából egy mm. búzát kapott ami igen jó termés esetén jelentett csak egy ka tasztrális hold föld learatásáért egy 1 mm. búzát. Most midőn a vidékek egyes helyeiről beérkezett jelentések alapjai alig lehet 1 hold tőidre 5-6 mm. átlagos búzatermést számítani, az eddigi szokás szerint az arató mintegy fél mm. búzát kapna. De az aratók ilyesmiről hallani sem akarnak. Nekik egy hold föld learatásáért leltét lenül egy mm. buza kell. ami azt jelent', hogy minden ö-H-ik mm. buza az övéké legyen. Ehhez ellátás óimén még külön meghatározott mennyiségű búzát, szalonnát, sót, pálinkát és más mindent követelnek és ha a gazda ezeket megadja, azonfelül fizeti a marokverőt, viseli a cséplés drága költségét, szántja a földet, ad vetőmagot, olniellözve itt sokra menő aprólékos kiIadásokat, magának uem I1ag3-adora.de még élelemre sem marad semmi. De ez még kevés, l'j követelésekkel állanak elő az aratók s általában a j mezei munkasok, az eddigi napszám helyett is. Eddig kora reggeltől estig i volt a munkaidő és ez egész napra volt meghatározva, most ezt elvetik és az órásbolt akarják meghonosítani. Szép, szép. Hiszen bár olyanok volnának a viszonyok hogy mindenki megelégedett legyen, jól keresvén boldogan éljen. Utóvégre a munkások saját érdekükben is mozgolódnak, ami érthető is volna, csak az a baj, hogy a körülményekkel nem szálúidnak. — Hogyan lehet azt elképzelni, hogy a gazda ugyan olyan alapú bért fizessen a nyári fontos és nehéz i.uukáju aratásért, mint átélj .szórakozás számba menő munkáért ? Az ilyesmi lerontaná a munkások erkölcsi értékét is. Aztán hogyan számítják majd az órabért s ki ellenőrzi azt. Némely j kisgazdának a határ egyik végéről kell hordáskor a kalászt szállítani. Ilyenkor a munkás dolga a fel és lerakás, egyébként pedig esetleg 2-3 óra hosszáig a szállító kocsi tetejéu ül és pipázik. Ezért követelhet 2-3 órai dijat? Hogy mennyi félreértés, visszaélés, veszekedés, sőt rá1 szedés is lehet, az óradíj szerinti szá1 indásból, az kiszámíthatatlan. A gazda i és munkás valósággal ellenségek lesz1899. Julius. Kedves kis szöszikéin ! A kijelölt helyre most nem jöhetek ; a próbák éppen ezidősterint folynak legvadabbul. Pedig ruenuyire szeretném összecsókolni az én kia tzössikémet azért a páratlan szép ruháért, melyben tegnap brillíroztam és pukkasztottam Stefit és azt a csúf német majmot. Olyan kajánul néztek rám, szinte felfalui akartak. Mikor felléptem, még azoknak az ékkövekkel megrakott uri dámáknak is megmerevültek szemeik. Az egész orfeumban egyetlen hölgyoek nem volt az enyémhez hasonló toilettje. Alig várom a percet bércig kis gyermekem, mikor együtt utazhatuuk messzire, messzire elegáns gazdsg fürdőközönség közé, ahol boldogsn járok oldatodon és fitymálva Dézem a sok bohó udvsrlót, kik kösül csak te vagy as én egyetlenem, te, te. kit igazán szeret és ölel gonosz kis Micid. (Ujsdgmetszet l As öngyilkosságok sorát ezúttal egy jobb sorsot érdemlő fiatal mérnök gazdagítja, kinek tehetsége .s megnyerő egyenessége a legszebb reményekre jogosított. Az általa kezelt és műstaki célokra ssánOsszegbeo legutóbb néhányeser korona kárt fedeztek fel. Mielőtt atouban vizsgálatot indítottak volna elleue, a szerencsétlen fiatalember főbe lőtte magát. Környezete tapasztalta, hogy utóbbi időben munkakedse lankadt és hivatalában sem a legpontosabban járt el. Egy oifeumbeli divat emlegetnek, kire igen bőkezűen költekezett. Valóetiuü, hogy ez volt a szegény áldozat megroutőja. Jobb ma egy veréb . . . Csitri lánykorában, bolondos fejecskéjével — mint annyian — szintén valami nagy űrről ábráudozgatott. Hogy minő nagy úrról, azt hirtelenében maga se tudta volna megmondani. Lehet, hogy főherceg, de lehet, hogy csak báró. gazdag és előkelő méltóságos volt a képzeletbeli ideál. Minél több regényt fogyasztott el napközben, annál többet álmodozott éjszakánként s annál mohóbban várta; a bajuszos ismeretlent. Való igaz, hogy szép volt, kedves volt és okos volt a leány és ő ezt épp oly jól tudta, mint azok az urak, kiknek megakadt rajta a szemük. Csodás haja sokaknak szemet szúrt és ez öt elvakulta tette. A leány mindig és mindenkor csak magát látta. A körülötte rsjzó, lebzselő és neki komolyan és kevésbbé komolyan udvarló férfiakat dehogy vette volna észre. Mert uem volt szive, mert nem volt lelke. Csupán báboknak tekintette az ujakat és öregeket, akik közül nem egy vette volna feleségül. Na persze! Holmi jegyző, gyógyszerész, mérnők, tanár, ügyvéd hogy is kellett volne neki mint aféle egykorú társnőinek, akik a jó alkalmat dehogy szalasztották volna él, férjhez mentek és boldog asszonyokká váltak. Férjhez menni olyan közönségesen! Brr! Ezt oly nevetségesnek tartotta. Egy kettőre megtehette volna, de minek tenné, mikor várni akar, mert várni kell. Hadd pukkadjanak a barátnők, azok a szegény, nyárspolgár asszonyok, akik éppeu osak azért mentek férjhez, hogy ne maradjanak leányok. Még egy aranysujtásos, csengő-pengő sarkantyuju, kardcsörtető, éneidig hadnagyocska is hidegen hagyta. Igaz, hogy ilyenféle nem kérte meg a kezét, de jobb is, mert szégyenletes és csunys dolog lett volna egy tisztecske — kosárral. Az idő vénült, ő sem maradt fiatal. Ugy találta, bogy nagyon is magára van hagyatva. As urak el-el maradoznak mellőle, mert megsokalták a leány szívtelen és önző osufolődásait. Most hogy magára maradt, elég ideje akadt gondolkozni sorsa felett. Belátta, hogy az álmok ábrándok nem mindig, sőt igen ritkán szoktak teljesedésbe menni. Amit a bak fisleány hóbortos fejjel és rövid szoknyában kigoudol az a tulélénk képzelödés esalfa, hazug játéka. El volt ragadtatva önmagától olyannyira, hogy uem tudott elragadtatva lenni senki mástól. Azért képe külsőleg nem változott. Nem tukro/.• .dott onnsn le az, ami belsejében dult, tembolt, viharzott. Csitri leánykorában álmatlan éjszakái voltak az elképzelt ideál miatt, most meg ezeu álmatlan éjszakák miatt uem tudott aludni. Künn a világban az emberek között büszkén hordta a fejét, vidáman mosolygott, szellemeseu gúnyolódott. Ugy vélte, jobb ha ő neveti az embereket, sem mint ezek kacagják öt. Higyjék azt, hogy ö még a régi, as a régi. ki szívből kacagta •