Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-04-07

2. Pápai L»i>ok 1912. április 7. Az ipari és mezőgazdasági irány a polgáriskolában. A lavina megindult ! A polgárisko lai tanárság végre belátta, hogy a szaklapokban irt eikkek és ;i miniszterhez menesztett küldöttségek semmivel sem viszik előbbre a polgáriskolák ügyét, Pedig szükségünk volna arra, hogy ezen egyedüli nemzeti iskola a nemzeti karakter és gazdasági érdekeinknek inegíelelőleg fejlesztéssel;. K felfogás propogálása könnyű, mert a társadalom érzi a fejlesztés szükségét. Ha az eddigi meddő taktika helyett a társadalom utján a gazdasági és ipari egyesületeink révén köztudatba vesszük a fejlesztés gondolatát, akkor az eredmény sem leltet kétséges; sőt csak ily módon tudjuk biztosabb bázisokra helyezni. A polgáriskolák megt ere mtői, Eötvös József báró és Csengeri Antal, az ipar szolgálatára szánták ezen iskolát, mit az bizonyít legjobban, hogy ipartan műhelyeket állítottak a polgáriskolák mellé. A polgáriskoláknak ebben az irányban kellett volna működni és fejlődni, ehelyett' azonban hosszú ideig stagnált, az utolsó évtizedben pedig teljesen letért kijelölt útjáról. Ezen visszafejlődés oka nem a polgáriskolában keresendő, hanem ipari fejletlenségünkben. Ipart rossz gazdasági politikánk miatt nem tudtunk teremteni, a polgáriskola nem tudott — a nem létező — iparunk szolgálatába állani, csak a szellemi proletariátust szaporította. Ennek következtében uton-utfélen felhangzott a panasza polgáriskolák ellen. Az utolsó évtized kicsi ipari fellendülése már észrevétette velünk ipari oktatásunk hiányait. A gyárak kénytelenek lettek jól dotált külföldi munkavezetőket előmunkásokat alkalmazni. A praktikus ipari oktatás szükségessége nyilvánvalóvá lett ; a polgáriskolák fejlesztése ebben az irányban mind hangosabbá, mind égetőbbé kezdett válni. foglalkozási ágai kívánnák egyikei, vagy másikat. Magyarország intenzív meződazdasági fejlődése és a jövendő gazdag Magyarország ipari fellendülése, kitűnő segítőtársakra találnának az igy reformált, polgáriskolákban. Ezen iskola megmutatná, hogy az agrár és merkantil érdekeknek erőszakosan élesre fent kardjai megférnének egy hüvelyben. Bebizonyítaná, hogy e két érdeket öszsze kell egyeztetni, ha a haza érdekét akarjuk szolgálni ! AZ életre való nevelés gondolatának testet kell már egyszer ölteni ! Társadalmunkon múlik minden ! Ha megérti a kor szellemét, ha felfogja a gyakorlati nevelés nagy fontosságát, akkor a lelkesülés hatalmas fegyverével könynyen dönti el azokat az akadályokat, melyeket a haladás kerékkötői útjába gördítenek ! Nemes Lipót. Bőrápolás. Egy hires német orvos, Dr. E. Saalfeld azt, ajánlja, hogy mosdásnál ne használjunk erős alkalikus, sem rossz alkatrészekből összeállított •Kappant, sem nagyon kemény vizet. A jó szappan használata, s annak mandula korpa által leendő helyettesítése főkép oly helyeken leszajánlatos, hol a faggyumirigyek bő váladékot adnak. A szappannal való mosdás hatását főkép az arcnak seborrhoikus s hasonló tüneteinél ugy fokozhatjuk, hogy a szokásos hideg viz helyett lehetőleg forrót alkalalinazunk. Tény az. hogy a víznek einorióképessége a viz hőfokának emelkedésénél nagyobbodik. A szappannak minősége azonban ugyancsak számba veendő. A kelleténél nagyobb zsirváladékkal bíró bőrre nézve legcéliráuyosabbak az alkalikus, kiváltkép a tisztítottzöld szappanok. Ha ellenben a bőr kelleténél kevesebb zsirképződést mutat, ha keménységre, durvaságra és fagy atottságra hír hajlammal, a szappauual való mosdást lehetőleg kerülni kell. s csak H legszükségesebb mérvre kell szorítani. Itt is, bár egész más indokokból nem a hideg, hanem a meleg vizzel való mosdás ajánlatos. A szappant mandula korpával lehet célszerűen helyettesiteui. A törülközésuél minden erösebb flotirozást kei ülni kell. Haa bőr durvasága ileu szenvedését. . . Bolgod örömmé! öleli magához a szegény lantverő az ő megtért Madonnáját, inig lágyan a fülébe súgja: Jer édes, hagyjuk itt ezt a sm'irke világol, s én elvezetlek egy szebb s boldogabb ha/.áha. ahol nincs bün, nines bánat, ahol nem rosszak az emberek. Jer királynőin ! Lantverő rabszolgád csengő nászi dallal köszönti jöttödet, s a szerelein színes virágaival ékesíti fürtös szép fejedet. Nézd hideg a hír világa, nem nyíl ott a sziv virága ; hadd hát bohó álmodat és én rózsákkal hintem végig az életed útját és tenyeremen hoidalak, inig csillag lesz az égen, szerelem a földön, jösz-e hát V . . . Hír helyebe nótát, tövis helyett rózsát adok néked édes. jösz-e hát '.' Hadd hát dőre álomképedet, meglásd szebb az élet . . Mert hazug a dir világa, nem nyil ott a sziv virága, hideg ott az élet, mást adok hát néked ; hir helyébe nótát, tövis helyett rózsát . . . nótát . . . fehér rózsát . . . fehér őszi rózsát. . . Be kár, hogy ez esak délibáb . . . csalfa álmok . . . nóták . . . nóták . . . melódiák. ... H. S. Húsvéti levél. írta. Strindberg ágott. Ittam húsvétkor, anno 843. Krisztus születése után, a Majna melletti Seligenstadt Bencéskolost órában. Kmmának, szeretett feleségemnek és mostani testvéremnek az l'r'an: Eginhardtól, aki ezelőtt Nagy Károly titoknoka volt, most pedig szerzetes a Majna melletti Seligenstadtbaii. A fájdalmak napja véget ért és a feltámadás uapja itt van: a tavasz felolvasztotta a föld fagyát, az ész és az emlékezet felébredt és a mult újra megjelent. Tegnap, húsvét előestéjén sétáltam a kolostor kertjében és végiggondoltam lefolyt Iii évemet, vissza emlékeztein azokra a szép szavakra, amelyeket a király akadémiájában és tudósainak körében váltottunk, midőn ugy játszottunk a szavakkal és a gondolatokkal, mint a sakkozók. — Mi ar. ember? — kérdezte tanárunk, a bölcs Alkuin, akit mi Flaeeusnak neveztünk. Angilbert felelt erre, a császár veje, a szép Bertha férje. — Az ember a Irihíl szolgája — mondta — átutazd vándor, vendég a saját lakásában, — Valóban -- feleltem magamban — csak vendég; és nemsokára össze akarom szedni a cókmókodat, kiűzetem i számlámat és tovább utazom. A fojyam partján járkáltam és ezt gondoltam: — Ugyanaz a folyam, örökké ugyanaz a folyam, de mindig más viz, sohasem folyik itt ismét az a viz, ami már egyszer elfolyt. Ilyen az élet, ilyen az élet folyója, a történelem eseményei és hősei, az események hatalmas eposza, az évek, a tisztelet, minden elfolyik és elmúlik. Aztán btisvéti liliomokat akartam szakítani, hogy elküldjem aeked. ski egyszer a feleségem voltál és lementem a folyam melleit lakéi k< ítészhez. Ks ott leun a folyóparton, a szomorúfűz alatt, ar. alatt a fa alatt, amely csak a születésről és a halálról tud, de az évszakok változásával nem törődik, ott találtam az utolsót, aki a császár asztala mellől — rajtam kivül — még életben van: Thiodolfot, a gótot, aki most Orleans püspöke. Nem tudom leírni néked ezt az örömet, amit a viszontlátásnál éreztem, sem azokat az érzéseimet visszaadni, amelyeket akkor éreztem, amikor az agg püspök vonásaiban egész életem történetét ujra emlékembe idézve láttam. Este hat óra volt és mikor a veesernyét elimádkoztuk, véget ért a böjt. Nagy kerek asztalt teritettem egyedül kettőnk •lámán, de tizenkét s/.ékk"! és tizenkét teritékkel. A püspök vendégszobájából kihoztam a legnagyobb karosszéket és virággd és lombbal feldiszitettem; ez volt a boldogult császár karosszéke, a császáré, aki most az. augsbiirgi Münsterben fekszik, amelynek építésére az ö kegyelméből én ügyeltein fel. A többi széket barátaink között osztottuk ki: az egyiket Alkuin kapta, egyet kapott AngilbertHomeros, a költő, Klemens, az irlandi, a bajor Az ipariskolák nem tudták a felvételre jelentkezők harmadrészéi sem elhelyezni. Intelligens, produktiv iparos osztályt nem tudtunk teremteni ! A polgáriskolák ipari irányú fejlesztésével ezt a célt akarjuk szolgálni ! A módok és eszközök megválasztása már részletkérdés, de a reformmal agilisán foglalkozók e téren is kész és elfogadható tervet doldoztak ki. Vidékenként változó, egyes iparágak fellendülésének megfelelő ipartanműhelyek felállítása a Vll-osztályuvá fejlesztett polgáriskolák mellé ; a három felső osztálynak alapos gyakorlati és elméleti képzése és az ötikéutesi jog megadása lennének ama fő szempontok, melyeket a reformnak alapját képeznék. [parutik — sajnos — ezideig még oly gyenge lábon áll. hogy az iparkamarák és az iparos osztály támogatása révén egyrészt az eredmény lenne bizonytalan, másrészt pedig esak .'{()—10 város érdeke kívánná meg a polgáriskólák ipari fejlesztését. A polgáriskolai tanári státus tehát részben megalakulva ti helyzettel, részben ínég nagyobb érdekkör támogatásának megnyerése reményében, de leginkább Magyarország ma még legnagyobb érdekének szolgálatába szegődésével akarja a polgáriskolák, illetőleg a praktikus nevelés ügyét előbbre vinni. Intelligens és szakszerűen képzett középbirtokos osztályt is óhajtana nevelni. Ha tekintetbe vesszük, hogy az f>00— 2000 hold földdel rendelkező gazdáink a traditiókhoz ragaszkodva, mily primitiv gazdálkodást űznek és ezáltal mily hiányos a termelés, mily óriási az anyagi károsodás, akkor csak helyeselheti és támogathatja a magyar társadalom a polgáriskolának agrikultur törekvését. A gyakorlati megoldás e két irány mellett is könnyen lehetséges, csak a tanterv egyöntetűségének maradt felfogásán kell magunkat túltenni. Lennének ipari- és mezőgazdasági polgáriskolák aszerint, amin egyes vidékek