Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-08-13

XXXVIII. évfolyam. Pápa, 1911. augusztus 13. 33. szám PÁ PA I L A POK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Goldhei'K (iyula papírkereskedés?, Kő-tér L'.'i-ik izám. Hirdetésüket egyezség iterilit felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős lap tulajdonos; GOLDBERG GYULA. KISflgetétek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiihlendők. A lap ára : eposz évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3 k Nyílt-tér soronként 40 tillér. — Kgyea szám ára 30 üli. Közterheink és a községi bank. Már több ízben hangoztafttflk *^<lk­latáns példákkal támogattuk egyváiyísi. illetve községi bank szükségessé^fé't és életképességét. A kérdés azonban min­dig csak hírlapi cikk maradt. Pedig vá­rosunknál sokkal jelentéktelenebb köz­ségek is (nemcsak városok) bírnak már községi takarékpénztárral s nemcsak bogy fenn tudják tartani, de évenként tekintélyes hasznot is tudnak leimutatni, ugv, bogy a legtöbb helyen ebből a ha­szonból fedezik a községi szükséglete­ket. A modern fejlődés nemcsak azt kí­vánja meg. bogy a községek és városok a haladás szempontjából ujabb és ujabb intézményeket létesítsenek s vagyon hiányában pótadójukat, tehát adósságu­kat növeljék, hanem azt is megköveteli, hrrgy ennek arányában uj jövedelmi for­rásokat is teremtsenek. Eddig többnyire csak azt hittük és arról bírtunk tudomással, hogy a köz­intézmények költségeit hitel igénybevé­telével fedezték s ennek türlesztéses ka­matait, valamint a község háztartási szükségleteit, amennyiben azok a köz­ség rendelkezésére álló egyéb jövedel­mekből fedezetet nem nyertek, a község tagjaira kivetett kényszerhozzájárulásból vagyis pótadóból fedezték. A közigazgatási kiadások, melyek tekintettel az ügyforgalomnak és a köz­igazgatás egyre gyarapodóbb követelmé­nyeinek fejlődésére, mindegyre gyara­podnak. Jelentékeny kiadások terhelik a községi háztartást a népművelés, köz­egészségügy, közutak, rendészet, sze­gényügy és tűzrendészet terén. Sőt olyan kiadások is felmerülnek, amelyek kielé­gítését a helyi igények teszik kívána­tossá. Ezen kiadások alapja a közízlés fejlődésében van, mely sokszor a ké­nyelmi természeti! kiadásoktól ép ugy el nem választható, mint sokszor a mel­lőzhetetlen kiadásoktól. Ilyenek a terek befásitása. színházak, képtárak, szépmű­vészeti muzeumok, szobrok stb. felállí­tása. A kulturális haladás, történjék ,iz akár anyagi, akár szellemi téren, min­dig beruházásokkal jár. Ezek költségei­nek fedezésére a kr.^égek, városok és megyék kölcsönre szorulnak. Az egész­séges hitelrendészet céljából egy község vagy város ma hitelt csak olyan beru­házás céljából vehet igénybe, amely a rendes bevételekből semmi körülmények által el nem érhető és amely a köz szempontjából nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is legalább addig, amig a kölcsön törlesztése tart, a felhasznált költségekhez mért hasznot vagy előnyt biztosítja. Hogy az egyes városok vagy köz­Iségek milyen mértékben vegyék a hitelt igénybe, arra nézve két szempont irány­adó : egyrészt a kérdéses beruházás hasz­nossága és szükségessége, másrészt a község teherviselési képessége. Ma még ugyan nagyon kevés azon községek és városok száma, amelyek hitelük törlesztését ne pótadó kivetés ál­tal, hanem uj erőforrások nyitásából fe­deznék, de már nem messze az idő, ami­jkor a városok nem a haladáskövetelte hitelfokozásra fektetik a fősúlyt, hanem olyan jövedelmező vállalatok létesítésére, amelyek a közvetlen anyagi hasznot nem hajtó intézményekre fordított összeget részben mindig, sőt nem ritkán egészben is fedezni tudják. Ezek között a jövedelmező vállala­tok között ma első helyen állanak a vá­I rosi bankok és községi takarékpénztárak. Lüsen bankok és takarékpénztárak nem mondjuk, hogy könnyen voltak és lesznek létesíthetők, mert ahol részvény­társasági alapon álló pénzintézetek vau­nak, ott többnyire olyan akadályok gör­dülnek a községi bankok létesítése elé, amelyeknek nem a kockázat, hanem az anyagi érdekek előtérbe tolása és a meg­levők féltése az indító okai. Nálunk is éppen ezért lesz bajos a TÁR CA. A gyerekasszony. — Vígjáték egy felvonásban. — Irt;. Schischa Miklós. Személyek: Bán Oszkár: ugy véd és térj. Jellemzi, hogy a leg­nagyobb naivHÚgot is a legkomolyabb arccal tudja elmondani. K/t u_'\ hív­jak : angol humor. Edith felesége. (iyereknsszony. Piri: Edith harátnéja. Weiss Aladár: l'in férje. Mari: Zsarnokoskodó oseléd Kdithnél. Fél tőle az egész ház. Baka: Mari szeretője. Történik: Budapesten Idő: ma. I. felvonás. Szili: Elega'ns szoba. Nézőtől balra szárnyas ajtő, mely az ebédlőbe nyit. Szemben tapéta ajtó, a dol­gozószobába \ezet. A berendezést a rendező tetszé­sére bízom, 1 J Kl. EN KT. Oszkár: He édes Babus ne légy olyan gyerek ! Edith: sirvai Hat én ugv-e kisgyerek vagyok? Mért nem mondja mindjárt, hogy ro*/gyerek va­gyok? Mért nem ver meg mindjárt virgrfoosal? Nem •zégyenli magát ? Ilarom hónapja vagyok a felesége és (kétségbeesett zokogásnál* meg akar verni! Oszkár: Dehogy akarlak édes Bahuskám ! Hisz tudom, hogy te nem tehetsz róla, ha . . . ha pél­dául a cselédnek szeretője van ' Edith: (szemrehányó sirassál Hát még annak is éu vagyok az oka? Ugy-e? Oszkár: Hisz éppen azt luoudoin, hogy te nem tehetsz róla — kihozol a türelemből Edith! Edith: Ismerem már ezeket a mondásokat (férjét utánozva, aft'ektáló hangon i Édes Buhns, te nem tehetsz, erről, te nem tehetsz arról . . . Te ártatlan vagy abban, hogy egy hőn.ipbnn I"_' kiló bors kell ... < Oszkár: (mély meggyőződéssel) Hát tényleg ezt egy kissé soknak találom. Edith: Ugy-e azért, inert maga sajnálja azt a p.ír kiló borsot, most szaladjak cselédért! Oszkár: Dehogy szaladj édes babuskám ! Edith: (sirva Hát akkor mért mondja ,te nem lehetsz róla", l'gyis tudom, hogy ez a/.t je­lenti: igenis te tehetsz róla. te vagy az oka. bánom, hogv feleségül vettelek. |kétségbeesetten i Hát mért nem mondta meg, mielőtt (eleségül vett, hogy csak addig szeret, mig boríot nem veszek. Akkor nem mentem volna felesiVgiil magához. Maga meg boldog lett volna, ugy-e? Oszkár: Hisz nem mondom, hogy ne tégy ugv, mint eddig, csak egynéhány közgazdasági re­formot akartam indítványozni. Pl. nem tudoia meg­érteni, miért kell nekünk mindennap 2b zsömlét venni. Talán ha kissé redukálnak . . . Edith: (sirva Persze azt szeretné, ha a ház éhen halna .' Juj, de boldog lesz maga, ha a cseléd éhen hal. Akkor majd ujjongani fog. Oszkár: (*zelideni Hisz nem mondom, hogy éhen haljon. Hanem, talán ha csak zsömlét enne egy nap . . . Hisz mi úgyis csak fél zsömlét eszünk a reggelihez. Edit/l: Meg azt n nyomorult fél zsömlét is sajnálja. Súrolja tél a padlót, tudom Istenem, hogy megenne még 1UU zsemlét is utána. Oszkár: Nézd édes Babus, Iiis.: nem neked teszek szemrehányást. Edit/l: (idegesen) Már megint kezdi! Úgyis tudom, ha a/t. mondja nem, az azt jelenti igen. Oszkár: (kezébe veszi Babus arcát éa homlok­kon akarja csókolni i Micsoda logikátlan fejecske Edith: (sirva Azt mondja, hogy logikátlan vagyok, hogv buta vagyok. Hát akkor mért vett feleségül'.' Egy kocsis sem mondja a feleségéről, hogv buta. Milyen boldogtalan vagyok ! Isteaem, milyen boldogtalan vagyok! (Az asztalra hajtja a tejét. Oszkár elkezdi halk bangóul Babus! (hango­saiban Babus ! (idegesem De Edith! (vállvonogatva) No jól van kérlek. (Be a dolgozószobájába.; Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb Tüszerüzletben. keserűvíz Az elrontott gyom­rot 2-1 óMMhit'l tel­jesen rendhcho//a. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fiil. 42-100

Next

/
Oldalképek
Tartalom