Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-08-13

városi bank felállítása, ha idővel ható ságttnk foglalkozik majd vele. Pedig hogy foglalkozik, az holt bizonyos, mert a haladás, de kiváltképpen a közterhek nagy mérvű felszaporodása ezt önkóni szőnyegre hozza. Nem szabad ugyanis felednünk hogy a helyi pénzintézetek részvényesei majdnem kivétel nélkül úgyszólván tekintélyes szerepet játszanak közintézményeink létesítése körül, már pedig — legalább mi ugy hisszük a képviselőtestület ezen tagjai, a saját érdeküket féltve, az ilyen eszmék támogatói nem igen fognak lenni, mert benne konkurenciát Iáinak. Egy azonban bizonyos. Még pedig az, hogy megbízható adatok, fényes példák mellett el kell. hogy ismerje a városi bank hasznos voltát mindenki, még az is, tiki az önérdek szempontjából annak létesítése ellen fog sikra szállni. A községi illetve városi bank életképességét és hasznos voltát azonban csak azok fogják igazán elismerni és azok fognak majd idővel érte harcolni is, akiknek a terheiu az minden kétségen kivül enyhíteni fog. Hogy azonban ez mikor következik be, az még a jövő titka. , *, A kisajátítási törvény kiegészítése a városok érdekében. Irta: Acsddy Jenő műszaki tanácsos. A kisajátítási törvényünk, az 1881 : XLI. t. c. taxatíve felsorolja a létesítményeket, amelyek céljaira közérdekből a kisajátítási jog engedélyezhető. A törvényben elősorolt közérdekű létesítmények csak abban az időpontban feleltek meg a társadalom szükségleteinek, amikor a törvény meghozatott és egész sorát az uj törvényeknek kellet azóta alkotni, amelyek ujabb és ujabb munkálatok számára biztosítják a kisajátítási jogot. Ez a törvény kiterjedvén a székesfővárosi kisajátításokra is, három kategóriába osztja kill. J KLEN KT. F.hközben Piri bejön. Szürke costuuia. Edith fölé hajol) Sírsz? Edith: (uevetve; Dehogy is! Hisz olyan boldog vagyok. Nekem van a legjobb uracskáiu a világon! Képzeld csak! Csinálhatok akármit, ő — imád! A múltkor is próbára tettein. Vettem 12 kiló borsot . . . Piri: (elszörnyedve; 12 kilót! Edith: (OMBtegősve) Téuyleg kissé sok. De szükséges volt a próbához A legideálisabb férj is elveszti türelmét, ha 12 kiló borsot törnek az orra alá. (büszkén) De az enyém nem. Piri: Te rettenetes gyerek vagy, Edith. És egv fikarcnyit sem értesz a gazdaasszonykndáehor. De te azért boldog vagy. Hanem én ! Niucs olyan boldogtalan asszony, mint én. Edith: Te? Piri: (komoran; Bisony! A múltkor a oselédem zöldséget hoz. Kérdem tőle, hogy? Mondja 13 krajcár. Mondom neki: hazudsz Mondja: Isten bizony. Erre elmegyek a kofához, kitől vette és leszidom alaposan, idühöseni csak nem hagyom becsapui. Es erre az én drágalátos uracskám ahelyett, hogy örülne, hogy ilyen takarékos felesége van, még fintorgatja az orrát és kér hogy máskor ue blamáljsm magamat. Edith: Micsoda zsarnokság (Piri keblére borul) Eies Piri, eu is elárulom neked, én is boldogtalan vagyok. Az urain veszekedik velem, mert a cseléd éhes Art mondja nem kell egy uap 20 rseiule és ob un vérfagyasztó nyugalomul.ó mondja, hogy | sajá'.itás tekintetében a községi épületeket s a kultúra minél fejlettebb fokán állanak azok, annál több, magasabb rendű szükségletek kielégítésére is szolgáló munkálatok céljaira vehetik igénybe a kisajátítási jogot. K kategorizálás szerint kisebb terjedelmű kisajátítási jog érvényesíthető községekben, mint városokban s ezekben kisebb, mint Budapest székesfővárosban. Különösen a törvény 4. és 22 §-ai tartalmaznak városfejlődés és városrendezés szempontjából igen fontos intézkedéseket, amelyek azonban ezidö szerint egyedül a székesfővárosi kisajátításokra érvényesek nevezetesen : a 4 § alapján Budapest területén kisajátításnak van helye közművelődési, szépészeti vagy bármely más közcélra szolgáló középületek és intézetek létesítésére is, a 22 § alapján a főváros rendezése céljából kisajátítás alá vehetők, utcák és terek szabályozása esetén az elérendő célnak meg nem felelő vagy a szabályozási vonalnál hátrább álló ingatlanok. Fel kell tételeznünk, hogy a törvény megalkotása idején, harminc evvel ezelőtt, csakis a fővárosban tartoznak a közszűkségletek közé az idézett szakaszokban említett közintézmények, vagy városrendezések, a vidéki városokban nem s ezért a törvényhozás mellözhetőnek találta a kisajátítási jognak ily értelemben a vidéki városokra való kiterjesztését. Ámde az azóta eltelt idő alatt vidéki városaink jó része örvendetes lejlödésuek idült s ezzel kapcsolatban emelkedtek a kulturális, közlekedésig szépészeti, városszabályozási igények is és igy a fejlettebb ós fejlődésre képesebb városok mindinkább nehezen nélkülözik a városfejlesztés azon hathatós eszközeit, amelyeket az említett §-okban foglalt, de tőlük megvont kedvezmények nyújthatnak. Ez okból a városok már régebben mozgalmat is indítottak ezen kedvezmények elnyerése s illetőleg a kisajátítási törvény szakaszainak uovelláris uton leendő kiegészítése iránt. Nem szenved kétséget, hogy a városok ezen törekvése figyelmet érdemel. Mert az a körülmény, hogy olyan középületek és intézetek létesítése, vagy oly életbevágó városrendezések, telekegyesitések végrehajtása c íjából, mint amilyenekről a 4. és 22 §-ban szó van, ttom élhetnek kisajátítási joggal, gyakran ólomsullyai nehezedik fejlődési törekvéseikre. Eljutottak vidéki városaink tehát fejlődésük egy oly stádiumába, amelyben megint szűknek bizonyul a kisajátítás tekintetében részükre törvényszerűen közérdeküeknek kijelölt munkálatok köre, amikor tehát szükségszerűen a közérdek fogalmának tágítására keli törekednünk amely törekvés annál jogosultabb minél jobban tu Inak most már városaink ama fontos nemzeti kulturmissziójuknak megfelelni, hogy intézményeikkel energiaközpontjai legyenek areájok utalt vidéknek. Tulajdonjog szabadságának korlátozása céloztatván, gondosan kell a kisajátítási jogot a feunállósziikségekhez képest kiterjeszteni, nehogy a kisajátítási jog ezen kiterjeszt,íse helyenként a magánjogokkal való önkénykedésekre vezessen, vagy pedig a fejlődés rohamosságának megkönnyítésével pénzügyi zavarokba döntse a községi közületeket. Az tény, hogy fejlettebb, nagyobb vidéki városaink a törvényhatósági joggal felruházott városok között foglalnak helyet s az sem hagyható figyelmen kivül, hogy a kisajátítási törvény 4. ós 22. §-aiban meghatározott kissjátitások oly magasabb kulturális és esztétikai szempontok érvényesülésót vaunak hivatva lehetővé tenni, amelyek bizonyos nagyobb fejlettséget az illető városrészéről már szükségkép feltételeznek. Ezért első sorban a törvényhatósági városok jöhetnek tekintetbe. Viszont; azonban a törvényhatósági jelleg és szervezet, amely gyakran történelmi alakulásnak vagy más oly tényezőknek az eredménye, amelyek nem egyedüli ós biztos fokmérői a városok fejlettségének és fejlődőképességének, nem lehet a kérdés eldöntésénél kizárólagosan mértékadó, amikor még azt is tekintetbe keli venni, hogy a kisajátítási jog kiterjesztését nemcsak a városok már elért fejlettsége kívánja meg. hanem szükség vau rá egyúttal, mint a továbbfejlődés eszközére és előfeltételére, különösen abban az üöben, amikor valamely városban a jövőbeli nagyobbszabásu elhelyezkedés alapvonalai rakatnak le, uj utcák, terek s középületek helyei jelöltetnek ki, amikor tehát a város szabályozási terve megállapítást nyer. Ez okból a kisajátítási jog ezen kirerjesztésével nyújtott kedvezményekben novelláris törvény utján azokat a rendezett tanácsú városokat is kell részesíteni, amelyek a magasabb fejlődés feltóteleivel és ezen fejlődésre való öntudatos törekvéssel előreláthatólag bírnak, nevezetesen tehát azokat, amelyek a megfelelő lakosszám mellett, amint azt a kisajátítási törvény 3 §-a megállapította, felsőbb hatóságilag jóváhagyott városszabályozási tervvel és programmal rendelkeznek. — juj ar. borzasztó. Piri: 26 zsemle! Uram Isten! — Exeeutiót kell tartani. ED leszek at elnök. Hívd be a cselédet! Edith : (csenget) Mari! (Niucs semmi zaji Mari, Mari. (Mély csend. Erre elkezdenek duettbe kiabálni de ugy, hogy kezeiket szájuk elé teszik, miuths trombitálnának.; Mari! Mari ! III. JELENET. Mari: (bejön) No nem kő azért mindjárt kiabálni. Piri: Mért jön ilyen soká? Mari: Mert uem repülhetek. Piri: Fogja he a szájat, mert kitepül iunen, Mari: (csípőre teszi a kezét és végignéz rajta

; Hát kicsoda maga itten, hogy igy parancsu ? F.a csak az ides naecságának engedelmeskedem. Edith: (gyengén En meg azt parancsolom, hogy Pirinek engedelmeskedjék. Mari: (végtelen keserűséggel néz Pirire) Hát maga meg mit lázítja a uaocságát ? Piri: Fogja be a száját! Mari: (sírva) .lói van! Az öreg Mari befogja a száját. De az öreg Mari utolsó lehelteiével is arra figyelmezteti a naccságát, hogy ne csábuljon el. Ai öreg Mari meghal, de jusson csr.éhs a naecságának, hogy haldokolva is intette, hogy óvakodjék a házába belopódzó szürke kosztümös viperától. Piri: Maga meg akkor beszéljen, ha kérdezik, A vallatás megkezdődik. Mit csiuál maga 20 zsömlével egy nap? Mari: (sirva) Még azt is a szememre hánytorgatják. Majd előveszek a prustlikomltól 2 krajcárt, oztáu odaadom Még azt is sajnálják. Edith: Dehogy is sajnáljuk. Csak kíváncsi vsgyek, hogy maga eszi-e meg mind a 20 r.sömlét? Mari: Adok belüle s szegényeknek is. Piri: Persze, magánál reggelizik az égést ezred. Mari: At ember még a testvérit sem fogadhatja. A véi biil való testvérit, isirva) Jól vau nacscsága! KII kitagadom s vérbül való testvéremet, de a jó Istenuek majd a naccsága felel. Én nem bánom ! En azt is megteszem. Edith: Nem Piri ! Ett már nem tehetjük meg. Ez már mi ti lenne. Mit stólnál ahhoz, ha téged arra kényszerítenének, hogy kitagadd a testvéredet. Ugy-e, hogy rossz volna. Menjen Mari. Azután máskor, ha hivom, a körmei tiszták legyenek. Mari: Ketit csókolom, naccsága. Man el.) IV. JELENET. Piri: Ily neveléssel nem lehet elérni semmit. Edith: (idegesen; Eu nem akarok nevelni! Kngeni ne tanítsanak! Én azt akarom, hogy Oszkár, ha majd belebetegszem a gazdaasszonykodásha, könyörögjön: Ivb - Hahns! Ne légy gazdaasszony! Inkább gyógyulj meg. Iukahb végy snuyi borsot meg tsömlét, amennyi tetszik, thostusaii) De én meghalok! (sirva) Azután eltemetnek és Oszkárnak nem lesz Bahusk-íja. Piri: (hirtelen) Hogy vetted a bois kilóját? Edith: 2 forint lö krajcárért. Piri: 2 forint ló krajcár!! Én ugyan még nem vettem soha egy kiló borsot, de azt liiszem, 1 forint 95 krajcárért is odaadnák.