Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-08-06

XXXVIII. évfolyam Pápa. 1911. augusztus 6. 32. szára PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Ooldberg Gyula papirkereskedéso, Kő tér á3-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztn MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért félalfis laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. K.lfifizetéaek éa hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre lá kor., félévre 6 k., negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kg.ves szám ára 30 011. Gyanús tünetek. Városunk minden rendű és rangú tisztviselőjét egy-két liet óta egész ko­molyan foglalkoztatja egy tisztviselői telep létesítésének az eszméje, amelynek szükségességét elvitatni a lehetetlenség­gel határos volna. Hogy Budapesten már régen meg­csinálták a tisztviselőtelepet, azt min­denki tudja. Arról azonban kevés em­ber szerzett tudomást, hogy az ország jelentősebb városaiban a tisztviselőtele­pek ügye már nem a kezdet, hanem na­gyobbrészt a befejezés stádiumában van. Nálunk, sajnos, nem egyhamar fo­gunk dicsekedhetni, inert az elmúlt hét tapasztalatait mérlegelve arra az ered­ményre jutottunk, hogy a pápai tisztvi­selőtelep ügye elé olyan akadályok gör­dültek, melyeket elhárítani alig lesz le­hetséges. Nem szívesen, de be kell ismernünk, hogy bizonyos gv.uiiis tünetek nainnk mindannyiszor mutatkoznak, valahány­szor egy nagyobb jelentőségű, hasznos intézmény létesítése szóba kerül, vagy azzal komolyan foglalkoznak. Mint halljuk, a lisztviselőtelep léte­sítésénél is vannak ilyen gyanús tüne­tek, melyek a telekspekulációban nyil­vánulnak meg. Nem állítjuk pozitív formában, de széltében-hosszában hangoztatják, hogy egyes földtulajdonosok értesülvén a hely­beli tisztviselők mozgalmáról, ingatla­naik árát — ugy mondják — négyszög­ölenként 15-20 koronára emelték föl, csupán azért, mert azon a területen a pápai tisztviselők szeretnének hajlékhoz jutni. Már most ha ez igy volna, ami nem hangzik valami szörnyen hihetetlenül, tegyünk egy kis összehasonlítást a bu­dapesti és a pápai árak között. Azt senki sem veheti tagadásba, hogy az egész országban Budapesten és annak környékén vannak a legdrá­gább házhelyek, az ottani árak mégis pirulva lapulnak meg a mi negyvenko­ronás áraink mellelt. pétiig ha valahol, hát Budapesten van leginkább virágjá­'ban a telekspekuláció. Nehogy bárki is azt higyje, hogy ezek az adatok légbf i kapottak, eleve •kijelentjük, hogy a;''>kat inegbiz'iató • helyről kaptuk s annak: valóWtga felöl bárki meggyőződést szerezhet. A cimet szívesen megadjuk hozzá. I)e csináljuk meg az összehasonlí­tási Menjünk először Budapest mellé: (Jödöllőre. melyet az a körülmény, hogy uralkodónknak ott nyaralója van. való­ságos paradicsommá tett. Ott semmi sem olcsóbb, mint Pesten, esak a zaj hiányzik és a levegő tisztább. Máskülön­ben pedig mindene különb van - bár község, — mint híres Pápa városának, úgyszólván üdülő helye, nyaralója a fő­városi embernek. Az üdülést, nyaralást pedig tudvalevőleg drágán kell megfi­zetni. Mégis minden budapesti hirdető oszlopon azt olvastuk egy héttel ezelőtt, hogy Gödöllőn, a legszebb helyen, villa­telkek 8-6 koronáért kaphatók négyszög­ölenként. Hallják ezt, pápai földtulajdonos uráírnék! ? De menjünk tovább. Menjünk be az ország szivébe, Budapestre s nézzük j meg, hogy a kőbányai telepeken, amely ha jól tutijuk, a főváros X. kerülete, mennyiért adják veszik a házhelyek négyszögölét? Itt ugyanis mintegy 200 hold terü­letet vásároltak házhelyek számára négy ­Iszögölenként S-SÓO koronáért, ahol a Kispest-Szentlőrinci telepekhez hasonló családi házakat, amolyan tisztviselőtelep felét fognák léfesifetii. Ezek a házak 100-2O0-300 öles kis 'kertek közepéti fognak fölépülni stílusos modern kivitelben. Minden házban 1-4 lakás lesz, mint Kispesten s minden la­káshoz óO-fiO négyszögöl kert jár. Milyen ] óriási különbség ez a mi hallatlan vi­szonyaink mellett. Érdekes felemlíteni, hogy ezeken a telepeken milyenek a lak­bérviszonyok. Egy előszobával, konyha­TÁRCA. Jfíondd bátran. Hogyha szeretsz, mondd ki bátran, — Gyanú van a némaságban ­Nyilt légy, akár az Ég' boltja: Látod, hogyha felhő van rajt, Érzed, mikor könnyet hullajt, Vagy ha ezüst-fényit ontja. Nem az a szó, mit kimondtunk, Az fáj, amit eltitkoltunk, Az vádol egy élten végig . . . Elsírt könny is jobb a másnál S kínosabb a mcghalásnál Az a seb, mely belül vérzik. A szívnek nincs semmi titka, Nem zárt lakat. — ki van nyitva Bánatnak és boldogságnak S a csók, mit cl nem csókoltál, Mikor arra várva voltál, Neked fáj csak, senki másnak Téged vádol majd a lelked. Hogy szivedet nem követted S záporként hull szemed könnye, S a percért, mit veszni hagytál. Mennyet, üdvöt érte adnál, Ha még egyszer visszajönne. Ha szeretsz, hát ne titkold el, Valld meg bátran, ne pirulj el . A szerelem gazdag oltár . . . Csak ha szived üres volna. Nem szeretne, nem dobogna — Nagyon szegény akkor volnál. Molnár Kálmán. Madonna Ajuta! — A .Pipái I. a p o k" eredeti t A r c A | a — Irta: Kovát* László. Nagyszombat volt. A nap alkonyodóra hajolva ballagott felhötelen utján, a szürkéskék égbolton s mosolyogva nézegette magát az Adria-tenger sima tükörében. Meleg sugarait -zéjjel árasztotta a vég­telen vizén, mintha huesuoaéknkat intene a szeliden himbáló hullámoknak s az isztriai partok felér, márványon s/ikláinak. A habok kacéran incselkedtek az apró sugársriporkákkal. mig a rivignoi dorn tor­nv.íuak hatalmas rézgómbje ott a Monte Alhano tetején komoly méltósággal lógta el s adta tovább a szomszédos halmoknak, völgyeknek a távozó nap utolsó üdvözletét. Sohasem voltain még távol ezen a napon ha­zámtól. Nagyszombat reggele ott köszöntött mindig rám az én rábaközi nagy tahimban s messze szülő­földemtől kétszeres erővel markolt szivembe a hon­vágy, az öröm, a feltámadás előüunepén. Hogy haza­járó gondolataimat tovább űzzem agyamból, neki­indultam a tengerpartnak. Megálltam a világító torony alatt s ráültem egy kinyúló szikla tetejére Alattam két-három méter mélységben, egy szikla lejáró legalsó lépcsőjén öreg olasz nénike kötögetett. Gyönyörködve néztem a tenger pompás szín­játékát, a sima víztükörnek Ind narancsra, hol ibo­lyára, majd meg smaragdra emlékeztető színfoltjait. Ameddig a szem ellát, üres volt a határ. Máskor Rovigno egész környéke tele van apró, sziues vi­| toriatokkal, hatalmas halászbarkakkal, de most se evező rud, sem kormánvlapát nem zavarta meg a hullámok békejet. De ínég a parton sem járt egy lélek sem, csak az öreg nénike kötögetett szaporán ott lenn, a szikla lejáró legalsó lépcsőjén. Szerettem volua megtudni, hova lettek a ha­lászbárkák ? Miért nem járja a vizet ma a csónakok serege ? Sejtettem, hogy valami babona féle fűződik nagyszombat napjához, mert az isztriai olasz nagvon vallásos s minél istenfélőbb a népiéleik, annál haj­andóbb a titokzatos, rejtelmes dolgok befogadására. De hát kitől kérjek felvilágosítást ? A parton nem i.ír senki. Tekintetein odatévedt a kötögető Reggelizés eiott félpohár Schmidbauer 'le Használata valódi aldas |yoino hajósoknak, szekszorulasban szenvedőknek. Igmándi keserűvíz Az elrontott gyom­rot Ml «ravi.it i tel­jesen fendbehoiM. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg f.O fül. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb Tüszerüzletben. 41 — 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom