Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-29

XXXVIII. évfolyam. Pápa. 1911. január 29. 5. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidf ,r

.i egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldherg (iyvila papirkereskedése, l>'ö-tér 'J.'i-ik szám. Hirdetéseket egyezsT'g szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelűs laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. KlőllzetAsok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: SftaS, évre V2 kor., félévre G k., negyedévre 3k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — lCgyes szám ára 30 Uli a város szivénél, a Fő-téren s lépjünk be u Jókai-körbe. Ez irodalmi kör. Műsora: felolvasás, zene, monológ, kabarét* számok, zene, szavalat és zene. Itt irodalmi csak a felolvasás, mert az rendszerint eredeti. A többi csak kipótlása az „irodalmi kör" estélyónek. Es igy tovább: a Katholikus Kör, a Leányegyesület, mint amelyek legtöbbet szerepelnek és a többi egyesület estólyének műsora mind a lent bemutatott recept szerint készül. Hogy ez a műsor mindenik egyesület rendeltetésének megfelel, az tagadhatatlan, de hogy nem felel meg a Jokai-kör szellemének, azt most nem bolygatom. Ehelyett, a nagy közönséggel egyértelmüleg megállapíthatjuk, hogy valamennyi egyesületünk estélyének a műsorán a zene dominál. Az, hogy egyesületeink estélyein a legtöbb és legnagyobb szerep a zenének jut, tagadhatatlanul előrehaladott kultúrára vall. Ez dicséretreméltó tulajdonságunk, amely fölött csak örömünknek adhatunk kifejezést, mert ahol a zene él, oíi kulturélet fmr, ahol pedig a zene iránti szeretet már meghalt, ott maga az emberiség is haldoklik. És mégis, a zenéről lévén szó, menynyire szegények, mennyirekullurállanok vagyunk mi pápaik! Mennyi zenészünk, mennyi tehetsé* ges énekesünk van és nincs egy zene és énekegyletünk. Unier den Xinden. Jtfimine- hívják. Sem atyja, sem anyja, €gy kis öccse van csak, Ő taníttatja. — Jtfíkor a városra Ráborul az alkony Ott látni rendesen jfiz utcasarkon. — JYevető kék szemét Jsmeri ::iár minden línte- • Xinden . . . 6supa der... csupa jókedv, Csupa dal e • a lány, J7 bu- a borút yYtrm is isrne tán. Ji fasor a'ai. J(a végig halai, Xis lába nyomába Szinte kacag minden Unter den Sin den . . . jf Spree pcr'ján egy kis házban Ül egy gyc-n^ek. gyászban . . . Valahonnan egy levél jött, €gy bolond levélke. J! k.is jYfinji elolvasta S egy szót szólt csak: Vége ! S golyó repült a fejébe . . Jlfimi meghalt nincsen. J(ajh azóta gyászos. Olyan sötét minden Unter den Xinden . . . Szilvia néni. Faragó József. - A ,1'i |i n i I. a p n k" eredeti tárcája.— Irta: Zoltán Vilmos. Pécsről a Mecsekre sok nt vezet, de a legszebb az, mely a Rókus dombjáról kiindulva, a Daindol völgyében sövénvkostorus szőllők közt kígyózik lassú emelkedéssel felfele. Ott. valahol a közepe táján, ahol jávorfák, kökény és galagonyabokrok lombja hajol a kavicsos medrében halkan morajló csermely fölé, a legszebb ai ut. A léokerilések fölött gyümölosfák ágai nyúlnak ki és nein egy gyeriuekfőnyi piros alma zuhan le az ut porába, vagy a csermely vizébe, hova járó-kelők lehajolnak érte és magukkal viszik. A siőllösgazda jól látja, de a világért sem szólna rájuk. Bőven van az istenáldás, hadd jusson belőle annak is kinek nem adott s/őilőskertet a sors. Itt az ut -/••len, a lankásau emelkedő* hegyoldal lábánál állt Szilvia néni háza. Rarátságos. világossáiga kis ház volt, egészen befutva vadszőilővel és hajnalkával. Pázsitos udvarában egész sereg gyümölcsfa álltt és a fák árnyékában gyakran lehetett látui Szilvia nénit, a mint ecsettel és paletával a kezében kifeszített vászna előtt ült és festett. Mert Szilvia néni léstőnő volt. Igen csinos csendéleteket festett, továbbá hangulatos részleteket a tájból, mely őt köi ül vette és sokszor egy szép, fiatal férfiarcot, gondtalant.1 és boldogan mosolygóbarna szemekkel, kackiás kis barna bajusznál, A járó-kelők megbámulták a festményeket és sokszor tekintélyes árakat kínálgattak főleg a tájképekért, de Szilvia néni sohasem adott el képeket. Ellenben egy jó szóért odaadta ingyen. Mi diákok gyakran megfordultunk a Szilvia néni há'a táján, mert csoportosan jártuk a Daindol völgyét. Szdv'a nénit jól ismertük es tudtuk a varázsszót is, mellyel ki lehetett tőle csalni egyetmást, a mi kedves a diáknak. — Hallóhó! Szilvia néni, jónapot! — kiáltotta rendszerint egyikünk, mikor a háza elé értünk. — Jónapot fiacskáim, — felelte a festőnő, letéve kezékől az eosetet és már nyitotta is a széles rácskaput, hogy hebocsásson bennünket. — Hát hogy vagytok, honnan jöl lök ? Reggelizé? előtt félpohár Schini. iier-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak. szek8zorulásban szenvedőknek. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletbon. keserűvíz Az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt téljenen rend hóhoz/,*. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 Iá—100. sülét. amejjijnzonyos felekezeti és politikai irányzatnak lévén a i.elegágya, ott ahol tud, összeférhetetlenséget, szit, a többit azonban bátran és joggal nevezhetjük k 1111 u 1 • e gy e s ü I e t n e k. Pedig ezek között vannak olyanok is, amelyek merő ellentéteknek tűnnek fel (hogy csak hármat említsek: a Wahrmann-egylet. az Állatvédő Egyesület, ineg a Jókai-kör), de végeredményben egy ós ugyanazon knltnrinissiót teljesiti valamennyi. A fennt, csak ugy találomra felhozott példánál talán lesznek sokan, akik sietnek rámcáfolni, hogy hiszen az első kettő nem is knltnr. hanem humanitárius egyesület. Pedig tévednek, mert kultnregyesület. Az egyik nemes példaadásával könyörületességre nevel, a másik pedig az állatok iránti szeretetre I tanít. Fölsorolhatnám valamennyit és mindegyiknél rámutathatnék arra az áldásos és a művelődésre hasznos munkásságra, amelyet ezek az egyesületek külön-külön, de egy célt szolgálva kifejtenek, de hagyjuk most őket érintetlenül. Lehet, |hogy rövid idő alatt valamennyi egyesület kapuja előtt megállunk s betekintünk: vájjon mi történik odabent? Ezúttal ejtsük útba a lársasegyesüj leteket csak és nézzünk körül, hogyan !szolgálják a kultúrát. Kezdjük mindjárt Kulturéletünk. Minden város előrehaladottságának, műveltségének az a legosalhatatlanabb fokmérője, hogy mennyi kultúrintézménnyel rendelkezik és ezek a kultúrintézmények mennyire felelnek meg azon kötelezettségöknek. melyet elnevezésökben viselnek. Kultúrintézmények célja tulajdonképpen ugyanaz, ami az iskoláé: nevelés. Ápolása, fejlesztése a tudásnak, műveltségnek, csakhogy am ig az iskola száraz anyaga bizonyos presszió által válik a tanuló tulajdonává, tehát kényszer alkalmazása folytán, minden különös lelki gyönyör nélkül kerül az agyba, addig a kulluregyesületek a gyönyörködtetésre, lelki és szellemi élvezetekre fektelik a fősúlyt, tehát az alatt, mig nevelnek és a nép között ismereteket terjesztenek, egyúttal gyönyörködtetnek és élvezeteket is nyújtanak. Az aztán, hogy ez a lelki és szellemi élvezet látó. vagy halló érzékünk utján jut-e el hozzánk, az egészen meliékes. Fő az, hogy gyönyörködve és szórakoztatva tanulunk, finomodunk, anélkül, hogy észrevennők. Városunkban Isten kegyelméből és az egyesület alapítók jóvoltából 40. mondd és ird negyven alapszabállyal működő egyesülettel dicsekedhetünk. Ezek között van ugyan négy-öt egye-