Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-01-22
XXXVIIT. évfolyam. Pápa, 1911. január 22. 4. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidé'u egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Golillieix Oyula papi rk eres kedése, Ffl-ter 'J.'!-ik szám. Hirdetéseket efryezsétf szerint felvesz a kia<lúliivatal. •Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért feleifis laphilajdonos: GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: eirész évro lil kor., fólévro G k., negyedévre 8k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — K(f,yes szám ára 30 üli Népesedésünk. Városunkban épp ugy, mint az egész ország területén már befejezéstI nyertek a népszámlálások. Örvendetes 1 tényként kell megállapítanunk, hogy mig városunknak a legutóbbi népszámlálás alkalmával 17 ezer néhány száz lakosa volt, addig a mostani népszámlálás eredménye a tömeges számláló lapok szerint 20.821 lelket mutat ki. A felülvizsgálatok teljesítést; közben észleltetett, hogy igen sok ház, sőt egész utcák maradtak ki a népszámlálásból. Ugy, hogy ezek pótlása után a városunkban lakó lelkek száma a 21 ezerét is felülmúlja. A helyi népszámlálás pontos és részletes eredményéről lapunk jövő számában fogunk beszámolni. Jelen cikkünk keretében csupán egy olyan kóros tünetre akarunk rámutatni, mely népesedésünkre igen nagy fontossággal bir. A kázról-há./ra történt számlálás alkalmával a népszámlálóbiztosok munkáját nagyban megnehezítette az a körülmény, hogy számos családtag és családfő többszöri keresés dacára sem találtatott a lakásán s a hatóságnak különböző pálinkainérésekben kellett őket összeszedetni. Már most álljunk meg egy kissé ennél a szomorú állomásnál. Akinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaira, az láthatja és tapasztalhatja azt a ma máivégzetesnek látszó állapotot, amit az alkohol létrehozott. Ha csak két-három évtizedre tekintünk is vissza, tapasztalhatjuk, hogy a patriarchális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, amely szinte jellemvonását tette a magyar embernek, hogyan vadult el. Ami szilaj elem a magyarban volt a békés időben, a rendes társaságból, a magyar emberek közösségéből szépen kisujátitódott és lett belőle erdei betyár, tiz megyére szóló zsivány had. Régente a jó msgyar ember gyilkoló eszköze markolatjára csak akkor ütött, ha szó volt. róla, hogy hazáját, vagy nyelvét, vagy szabadságát mentse meg. Máskülönben a tomplom, a család, az eke szarva és az anyaföld volt az ő világa. Ezeket szeretto. ezeket imádta; élt-halt éreHök De azóta nagyot fordult a világ sora. A templomban szentnek tartott minden ceremónia, a papnak idézetül szolgáló szentírási szöveg, a nagy és tekintélyes egyház, a tudomány nagy és megdönthetetlen igazságai révén már nem egyebek, mint történeti intézmények és igy a mostani életből a tudományok világába vannak száműzve. Mindezek magyarázzák meg az alkoholnak olyan nagymértékben és hirtelen való elterjedését. Az emberi léleknek szüksége van bizonyos nyugvó pontokra, melyek ha hiányoznak, az emberi méltóság anyagiasságba sülyed. így volt ez a régi világban, ahol még nem ismerték a pálinkát, de tudatában voltak már a kábító szereknek, igy a bornak és a hitetlenség olyan következményeket szült, mint manapság. Akkoriban a kereszténység volt az. mely az ige hatalmával győzte meg a lelkeket; mostanában is az igének fogjuk köszönhetni, hogy népünket az anyagiságból kiragadja, de nem a szív, hanem az ész igéjének. Az előző kormány is számított ezzel, mikor országossá tette, illetve tervezte a népkönyvtárak felállítását. De más, jóval fontosabb intézménynek a meghonosítását elmulasztotta, nevezetesen azt, hogy a már olyan nagyon gyökeret vert alkoholizmust szigorú intézkedésekkel gyöngítse, vagy legalább is mérsékelje. Angliában is ezek a rendszabályok előzték meg a népművelést s ezek akadályozták meg a népzüllést s a korai halálozások statisztikáját is leszorította, redukálta. Ott pl. minden iszákos, részegeskedő egyénnek törzslapja van a hatóságnál és a részegségben elkövetett T1RCÄ, f ind/e. A taps megdördült s ö kikbbent Imádott, édes színpadára, Kacagva vígan, fürge kedvvel Aranyhímes, fehér ruhába . . . Villám cikkázott kék szeméből, Villant a gyémánt tüzsagára És ő táncolt, — kacagva vígan Aranyhímes, fehér ruhába . . . Fonnyadt arcán tutiózsa lángol, A láz ecsetje festi rája, Fekszik öregen, elhagyottan Ütött-kopott, fakó szobában. S nem látja azt. — Hagymázos agygyal Mereven néz a félhomályba És lát egy lányt — taps megdördül — Aranyhímes, fehér ruhába . . . És nem látja, hogy árny borul rá S egy f'igyos kéz szem'' bezárja . . . Nem ! — Ugy táncolt </< a halálba Aranyhímes, fehér ruhába . . • Miklós Jutka. Egy budapesti gyermek. — A „Pápai íjspok" eredeti tárcája. — Irta: Tábori Róbert. A vásárcsarnokba mentem, hogy néhány cserép virágot vegyek a tavasz tiszteletére. Mi szegény fűvárusiak nem fogadhatjuk őt nagyobb dísszel. Pedig, hogy mennyire szerelmesek vagyunk bele, csak a jő Isten a megmondhatója. A telet még valahogy kihúzzuk, mert az a tudat, hogy egy mindenható, rideg zsarnok ül a nyakunkon, megbénítja még a vágyat is. Meghagyjuk a tüdőnknek, hogy csak ennyit szabad lé lek zenié óránként, mivel hogy kevés a levegő és drága. Ö szépen engedelmeskedik. Hisz a pincében élő növénynek még annyi levegő sem kell! De a mikor inog a tél trónusa és oszlopa elolvadnak, valami ideges türelmetlenség fog el minket, btts rabszolgáit a nagyvárosi életnek. Szeretnék tépni a ködből, nedvességből és piszkos füstből szőtt atmoszférát, a mely reánk borul: hátha azoutul mégis akad egy kis igazi levegő. A télutó a legkegyetlenebb időszak a nagyvárosi ember életében. Ilyenkor szoruló torokkal járunk kelünk és kínzó kíváncsisággal lessük az első nigyfakadást a mely biztató jóslat, hogy a verőfény keresztül fog törni az ólomszinü ködfelhőn. A 'verőfény: a mi hűtlen, de örökké csábitó szerelmesünk. Ilyenkor elzarándokolunk a vásárcsarnokba, hogy egy kis zöldet vásároljunk, egy csepp virulást a komor otthon számára. Tiz krajcárért egy adag tavaszt . . . Mikor már összevásároltam négy cserepet, mindenféle zöld hajtással, körülnéztem, hogy ki fogja azokat hazavinni ? Mert mi szegény rabszolgák, szeretjük megóvni az uraskodásnak látszatát és nem viszünk terhet, csak azt a mit ránk rakott az élet. Abban a pillanatban megszólal mögöttem egy vékony, öreges hang, a melynek még a sejpitése sem jelentett igazi gyermekséget, hanem inkább emlékeztetett azokra a csenevész knsző növényekre, a melyek fölkapaszkodnak odvas fatörzsökön, hogy azokból élősködjenek. — Egy hatosért elviszem, — mondta a hang. Nyolcéves fővárosi gyarmek volt, aki megszólított, de az arca sokkal többet mutatott. Olyan aro volt az, a mely sohasem lehetett fiatal. Okos volt mint a patkányé, a koponyáját benőtte mohaszerüen a ritka haj, amelyet haratiszinüre mosott az eső és perzselt fakóra a nap. A kézéin; adtam mind a négy cserepet valahogy maradt egy kis tátongó üresség a virágok között és azon keresztül látszott a vibráló ajak pár. Ezeu a vén gyermek arcon, ahol még a szemek is reszkető, öreges fényben lobogtak, a száj volt a legöregebb. P Q ggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvodóknek. Kapható Pápa és Igmandi keserűvíz Az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt tel jesen rendhehoz/a. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fil|. vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. H-100.
