Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-01-09

XXXVII. évfolyam. Píípn. 1910. január 9. 2. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a • 4 r n a p., Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberjr ISyi.la papii kereskedé-e. I--t.'• i- ü-fk esám. Hirdetésükül egyezség szerint felvesz, a kiadóhivatal. Szerkeszti': MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős liiptnlnjdoneei GOLDBERG GYULA. Klölizelések és hirdetési dijak n lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre U kor., félévre 6 k„ negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 tillér. - Kiryea szám ára M flll Létesítendő közintézmé­nyeink. A mull év aktáit immár teljesen le­zártuk s mindenki tisztában vau vele. hogy áldás és szerencse szempontjából egy csöpp okunk sincs azt visszaairni. Közalkotásokat a mail esztendőben nem létesítettünk, ami közéletünk terén történt, azt sem érdemes fölsorolni, mert jelentéktelenek azok a dolgok, amelyek­kel városunk a vidéki kulturvárosok je­lesebbjei sorába léphetne, még mind kivitelre várnak. ' A jövő titka, hogy az 1910. év vé­cével tudunk-e valamit is felmutatni, de közélett!nk alkotó elemei idju értve elsősorban városunk tevékeny, agilis polgármesteréi is minden lehetőt el fognak követni, hogy városunkat, ha lassii lépésben is, de minél előbb a Hin­dern városok színvonalára emeljék. Hatóságunk munkaprogrammjának egy igen fontos és közszükséget képező pontja a közvágóhíd kérdése; amelynek megoldását most már kormányrendelet is előírja, de hála a baladás korának, hatóságunk már ezen kormányren delei kiboesátása előtt foglalkozott egy mo­dern közvágóhíd létesítésének kérdésé­vel, belátva, hogy Pápa városa csak Ugy haladhat a fejlődés felé, ha nem zárkózik el azon intézmények létesítése elől, amelyek akár városrendezési, akár közegészségügyi, akár kulturális szem­pontból szükségessé váltak. A közvágóhíd kérdése mellett nyitva áll, tehát megoldandó egy másik kérdés is, amit már abban az időben kellett volna megoldani,amikor modern és pá­ratlanul álló vízvezetékünk létesült és ez a csatornázás kérdése. I >e ez a kérdés is csak akkor lesz véglegesen megoldva, ha az nem rész­legesen, hanem az egész város terüle­tén egyszerre és eg\ időben vezettetik keresztül. Igaz. hogy ezek a munkálatok a vá­rosnak tetemes kiadást okoznak, de mi­nél tovább húzódnak, annál több költ­ségei fognak fölemészteni, amennyiben az anyag és munkásviszonyok napról­napra megdrágulhatnak, aminthogy en­nek bekövetkezése majdnem bizonyosra vehető. A csatornázás kérdésének minden liiás üggvel szemben előtérbe kell ke­I rttlnie, mert a közegészség szempontjá­ból ez a IegS2ükséjfewebb és leghaszno­sabb. Nem zárkózhatik el Tarosunk iiató­sáira még igen sok intézmény létesítése elÖl sem, amelyek ha ne..i is oly nagv horderejűek, mint a csatornázás és köz­vágóhíd kérdése, de sok tekintetben ép oly fontos szükséget képeznek, mint ezek. Ilyen pl. az évek óta húzódó vá­rosház kérdése, amelyről már számtalan cikket irtunk, folyton sürgetve annak megoldását. Akik ismerik azokat a szo­morú állapotokat, melyek a városház helyiségeinek szűk volta miatt előállót tak, azok velünk együtt egyformán örül­nének, ha ez a kérdés is mielőbb meg­oldást nyerne. Nem kelt külön hangoztatnunk a bejelentő-hivatal szükségességét sem, amely minden városhoz hozzátartozik szinte szégyenkezve valljuk meg az ér­deklődőknek, hogy ilyennel még nem rendelkezünk. Kultúrintézményeink közül kiemel* jük a színház kérdését, mely egy évti­zedre ugyan eltolódott, de ez alatt az idő alatt nyugodtan, elhamarkodás nél­kül lehet előkészíteni annak terveit, meg lehet választani a helyet, ahová a kor követelményeinek megfelelően színhá­zunkat felépítsük. Ezeket az agyeket hoztuk át a muH .esztendőből a folyó év munkalapjára, amelyhez legutóbb egy vaj gyár létesí­tése kapcsolódott. Kz utóbbi igaz. hogy piacunkat is­mét megdrágítja, de ezen egy pillana­tig sem szabad keseregnünk, mert hi­szen a létesítendő vajgyárban csak az a mennyiségű tejtermék kend majd fel­dolgozásra, amely piacunkon eddig sem TÄRCÄ, ^írgödés. Bűn, hCiJT kimondom, bün. hogy meghallgatod, Qünös a perc, ama!? megszülte bennem S vallomást, Ch fai, de lásd Cl szivem érzi fájón, keserűn, § ajkam kimondja, bdr e tette: blin, Kogy gyermekarced rajzolgatja lelkem. £* hogy szeretlek. t« meg sem tilthatod. Nem ugy szeretlek, mint ahogy szabadna, Szivembon szilaj tengerré dagad űz éraelem $ moh«n nyelem Tor ró lehelleted, ha önfeledten Ott ring fejed, mint rózsa, közelemben . . S odaadndm minden égi jussomat, Ha ajkam akkor ajkadon (apadna. flQif ér a nap, ha «Ihül. elsötétül? íflil ér szivünk, ha fdsult és hiaVg, Ka nem szeret $ az életet Ugy éljUk dl, mini féreg: nyomerultan. Qoldogsdg nélkül, szennyes porba hulltan, S szivünk, mi boldogság, nem érti még S meg k«H halnunk egy edes csöppje nélkül? Szeretlek! árted égő vágy hevif, De mindig sirni és zokogni tudnék. Ugy fdj e vdgv, Csupdn ha lágy ' Karod szerelmes h^vel átölelne, ÍMegcnyhülésem kebleden születne, S ha lecsókelnád az arcom könnyeit Pliq • a földön fényes mennybe jutnék­. . - föinek találkoztunk mi. mint a foglyok: Nehéz bilincsbe, máshoz odakötve, (leláncolva? S egy mosolyra S kába főt méltónak miért tartod ? S fejecskédet ha keblemre lehajtod. ű (Uz, mit akkor csókjaiddal oltok. Kamuvá mért nem éget érted össze, Jtogy ott maradjak kebleden pihenve, örökre, mindörökre! Vértea Kéroly. Generális Fratricsovics. Irta: Peterdi Andor. — A .Pápai Lapok" I r e d e t i t A r c * j a. — l'.ii r.í 11 varén az alföld vidékébe, almi kisebb­nagyobb tavak vannak. --i .seremmel, a nadályha­lás/ok és ainelyk tóban legtöbb a nadály, oda te­lepeilnek le. K_-v közeli községben, rendesen a pá­linkás zsidónál bérelnek -1A11<.• vagy padlást és ott töltik az ewzakat éjszakára, mindaddig, mig a kezeli tóból teljesen ki nem fogyott a zsákmány. Nyáron nadálvhalászok, télen pedig visszatérnek régi foglalkozásukhoz és koldulnak. Ősszel mindenki megy a maga környékére, ahol még a házőrző cb ia ismeri és meg sem ugatja már, ha egy őszi esős napon ismét benyit a kapun alamizsnáért A sánta Berkes csapatja nagyszerű tóra akadt Szabadszállás mellett. Mindennap kihalásztak né­hány forint árát. A/tan meg a nyár is kedvezett nekik, mert tartósan forró vo't, a tó szaradni kez­dett s a nadályok ilyenkor kimásznak a |'iiu;i. be sem kellett tehát a vízbe állniok, ugy szedték vá­azonzacskókba a tapadó kis szörnyeket a tó part­járól. A község végén a vöröa zsidónál l>éreltek is­tállót, 'le-..ni adta, mert jó fogyasztók voltak, ke­resményük nagyobb részét elpálinkázták. A Berke* csapatban voltak asszonyok is meg leányok. A Mara volt a legszemrevalóbb, kóbor csavargó leány volt, de szép és sudár termetű. Ki is csavarta minden halászlegény eszét. Bomlottak érte, ő meg csak kacagta őket, az ö szive nem lá­gyult meg, akármilyen szépeket is mondtak neki. Mara nem tudott szeretni. A pénzt szerette, a pénzt. A krajcárok láttán felragyogott nagy, fekete azeme, a lugriitahh férfiarcot is megcsókolta pár krajcárért s azért volt mindig pénze. Adtak neki. A Mara csókja megérte. Kste, amikor a hnlászásnak vége volt, haza­felé taitottak. Mindig korán jöttek, hogy aznap még túladjanak a nadályoknn és legyen pénz palin­kat a. A patikus vette meg őket, akármennyit is hoztak. Aztán beültek a mérésbe és számolták a jövödelmet, közben pedig ittak. A mérés egyik sar­kában iilt egy toprongyos, részeg alak. Sört és sza­kála es nagy lekonyuló bajusza volt. Bágyadt, meg­tört \olt a nézése, fejét mindig mellére horgaaztotta

Next

/
Oldalképek
Tartalom