Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-01-09

igen került eladásra. Másrészt pedig mindazokon a helyeken, ahol nagyobb ipartelepek létesülnek, bizonyos tekintetben némi áremelkedés tapasztalható, de ez. a mi specialis viszonyainkat tartva szem előtt, másként el sem képzelhető. Az ilyen apró áld Ólatoktól soha sem aiabad visszariadnunk, ha városunk fejlőőését iga* polgárokhoz méltóan a szivünkön viseljük és ha azt akarjuk, hogy városunk a modern magyar városok magaslatára emelkedjék. Ha ezek közül a ftiggóben levő kérdések közül a folyó évben csak egykettőt tudunk is megteremteni, nyugodtan nézhetünk a jövő évek szemébe abban a jóleső tudatban, hogy vámsunk haladása és felvirágzása érdekében mind azt megtettük, amit auyagierőnkből megtehettünk. Városok segélyezése.*) A városok régi, jogos követelését van hivatva az a segély, mely a városok segélye első részleteképp!: t. hó 18-án osztatott, szét a törvéiivhatósági jogu és rend tan. sárosuk között. Amily örömmel jegyezzük tel e dátumot, mellyel végre valóra vált. a már grót Tisza István kormányelnöksége idejében kilátásba helyezett állain•egély, sajnálattal látjuk a belügyminisztérium | 160000 *z. rendeletéből az ehez csatolt törvény-I javaslat tervezetből, hogy a segélyezés az óhajtott célt, ha ezekhez a teltételekhez marad kötve, egyáltalában el nem éri s a városok hosszú küzdelme, melyet az államsegélyért folytattuk, jórészbeu eredménytelen marad. Mi volt a városok akciójánaktul jdonképeni kiindulási pontja s mi adta weg igényeiknek a jogosultságot ? Seiutni más. mint az a körülmény, hogy a városok tisztviselői ténykedésüknek igen jelentékeny részét állami funkciók végzésére fordítani k-ii\'elének s igy tulajdonképen az állam •) A „Pesti Nuplú" 1910. évi január 1-»S szimAliól vettük át I a »i. • beszélt. IIÜV •. i i • üj.t deiérluiiiiibati: — ín generali» Fratricsovics . . . Mas/atos ke/.evel pedig a gomblyukába fűzött kis pántlikát húzogatta. A halászok nevették és mulattak rajta « generalis Fratr c*ovic*nak csúfol ták. De azért szerették, mert oioeó pénzen jutottak Dala szalonnához és mindenféle husdarubnkkoz. A mit 1 i.iti > ösbzekoldult egész nap, ar.t este eladta nekik. Ha jó kedve volt, ingyen is elosztogatta, ö úgysem tudta megenui, mindig ivott, ha evett is néhány falatot, jóllakott. Fratricsov icsnak jó szive, volt, alrui ia tudott ha meghántották, mert ö soha nem bántott senkit. Kbbeu a községben, miután idevaló illetőségű, esak neki volt szabad koldulni. Tehátjósorbau et. 0 volt a koldusok arisztokratája ezen a kornyéken. A csendőrök nem zaklatták, sőt vissza is köszöntek neki, ha megsüvegelte tíkel. Szóval köztiszteletben .i.'.o koldus volt. Talán a múltja miatt. Valamikor szép szál legény volt I ezeu a tájon. A lányok ia bolondultak érte. Akadt azután egy leány, aki elvette az eszét, szivét, aztán máshoz ment. Fratricsovics pedig bujában nekiadta magát az ivásnak éa eizüllött. Fratricaiovioa minden este ott ult a söntésben, amikor a halászok betértek És eladogatta, a hogy tudta az összegyűjtött húsdarabokat és szaloDiiakat. De a Marának ingyen adta a legszebb falatokat. Tőle nem kellett a pénz. Örült, ha melléje kerülhetett és ilyenkor szépeket mondott neki. — Tudod Mara, olyan vagy te mint egy angyal, nem is közénk való. — És mert Mara m ivott, azt mondta neki: Eiiszod a szépségedet. Pedig olyan kár érted. Mara meg azzal vágott vissza: — Hát te miért iszol? 1-iati. sovies erre u«w felelt. Szemeit egy daíelyett a város fizette a tisztviselők igen nagy •jszét. akikre tisztán városi szempontból szüksége lem lett volua. Nemcsak méltányos, de jogos is rolt ezért a városok sokszorosait hangoztatott cövetelése, hogy tisztviselő karuk vállairól vagy .egyék le az állami funkciók végzését, vagyjöjön az állam a város terheinek könnyítésére oly isszeggel, mely egyenértékű a tisztviselők állami ellegii működésének javadalmazásával. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kibocsátott miniszteri rendeletet, nyilvánvaló, hogy ÍZ egészen más alapra I nem erre az észszerű, is jogos alapra helyezkedik. A segélyt ugyan ,Elsösorban a városi közigazgatási tisztviselők lletményeinek rendezésére es javítására szánta," ie „Amennyiben a város tisztviselőinek tieteeá' •ől és lakáspénzéről a miniszter által csatolt táb-1 ázatban feltüntetett mértékben vagy ennél ked- ; ,-ezöbben már gondoskodott volua", a segélyt, lyeu célokra felhasználni nem szabad, mert \ ,áros háztartását terhelő rendes kiadásokra uz I idami segély összeg tel nem használható, ilyen célokra a költségvetésben fedezetül be nem állit-j íató és a házi pótado leszállítására nem forditlató. Végeredményben ugy áll tehát a dolog, jogy auieniiyiben az egyes városok tisztviselőik izetését még nem rendeztek, ezek az államsegélyt isztviselói fizetésreudezésre fordíthatják, igy köziégi póladójukat tisztviselőik fizetésjavitasa cimén íetu kénytelenek emelni, de ha már rendezték i épen e rendezés céljából a községi pótadöt talán a kelleténél nagyobb mértékben is emelték, t kiutalt államsegély tisztviselői fizetésre nem fordítható s igy sokkal hátrányosabb h lyzetben annak, mint azok a városok, melyek késedelmeik voltak tisztviselőik jogos érdekeinek kielégítésében. Ertjük és méltányoljuk a miniszteri leiratnak azt az intencióját, hogy a város fejlesztésére gondolva, útját akarja vágni a pótadők esetleges könnyelmű leszállításának s az esetben, ha már a tisztviselői fizetés rendezve van, a segélyt a városi rendőrség fejlesztésére, közegészségügyi intézmények létesítésére vagy városrendezési «9 fejlesztési célokra kívánja fordítani. De ez az alapjában véve helyes intenció nem a legképtelenebb helyzetekre vezet-e oly városokkal szemben, melyek igazi érzékkel a városok kulturális rab ideig a leányra meresztette, fejét aztán ismét lehorgasztotta é« beszélt, közben pedig ivott: — En generalis Fratricsovica . . . Ide nézz — unitatta Marának azt a kis pántlikát, ami a gomblyukába volt tűzve. Generális Frátricsev ies kitüntetett. Ezt <í ndta, tőle kaptam . . . É< büszkén verte behorpadt, szőrös mellét, amely kilátszott fogvatékos ruházatából. Mara meg Ili/ellett neki és ha kikacagtak, megvédelmezte. — Különb ember ő most is mint ti vagytok, mit röhögtök rajta. Moeskosok! Olyankor aztán elhallgattak. Fratricsovins meg Mara összesznatak. Este mindig egymás mellé kerültek, együtt ittak, együtt ettek. Később már Mara árulta a szalonnákat, ő szedte a pénzt érte és meg is tartotta. Majd halászni sem járt többe Minek, mikor ugy is megél. Fratriosovics szépen tud keresni és pénzt is ad neki Csak annyit tart meg magának, amennyi pálinkára kell. Es ha péuz< nincs, van hitele. Egyedül Fratricsovica hitelképet az egész társaságban. Rerkes, a halászcsapat feje és vezetője i _-\ fiatal legénnyel töltötte be Mara helyét. Valamikm urasági inas lehetett, mert borotválta a bajuszát most megyei csavargó. Kerkcs ott foghatta a t< mellett elhúzódó országúton. Attól kezdve az it velük élt és épen ugy, mint a többiek. A söntés ben ivott, az istállóban aludt. Ferkónak hivták at uj jövevényt és rövid idő alatt igen ügyes uadálv halásznak bizonyult. Mara pedig ezentúl neki választotta ki a leg szebb szalonna és húsdarabokat és amikor szemel elkerülték, pénzt sem fogadott el értük. Egyszei aztán Mara azzal állt Fratricsovies elé, hogy ő bi zouy nem fog otthon henyélni, ismét elmegy <M lászni Fratricsovios, aki semmit ie sejteti, neu éladata iránt ezeket az intézményeket már jórészben létesitett-k s melyeknél épen ezért a pótadó aránytalanul magasabb, mint azokban a károsokban, melyek sem tisztviselőik fizetését nem ren'dezték, sem a városi élet okozta szüklégletek kielégítéséről mind ezideig nein gondoskodtak. Nem büntetés-e azou városok lakosságára, melyek évekkel ezelőtt rendezték városi ügyeiket, hogy most az államsegély nem fordítható a ak'sság terheinek könnyítésére, hanem egyéb szükségletek hiányában a városfejlesztés nagyon is tág, a visszaélésekre rendkívül nagy teret nyitó céljaira lesz fordítandó anélkül, hogy ez a városfejlesztés valami kézzelfogható reális eredményt szülne. Ismételjük, teljes méltánylással vagyunk a törvényjavaslat intenciói iránt, de azt hisszük, hogv a városok életét nem lehet áitalanus sablon alá húzni, itt esetről-esetre kell határozni s épen ezért célszerűbbnek tartanok, ha a belügyminisztérium részére minden közelebbi meghatározás vagy korlátozás nélkül adatnék meg a jog, hogy az illető varosok képviselőtestületeinek a segélyfelhasználására voiiatkoj.'. előterjesztését jóváhagyja vagy elutasítja s nem jelentenék ki mar eleve, hogy a segély pótadó leszállításra semmikép sem fordítható. Mert hogy mily aránytalanság van épen a pótadóval terheltség tekintetében városaink között, azt a városi ügyek alapos ismerőjének Lukács Ödönnek munkájúból látjuk, ki a beérkezett adatok alapján összeállította hazánk összes városainak községi pótado táblázatát a múlt ItHJS-ik évre. E táblázat nagyon tanulságos, mert azt mutatja, hogy épen azok a varosok, melyek a valódi városi élet fejlesztésére eddig is legtöbbet tettek, viselnek legnagyobb 70, 80. 100. sőt 100 százalékon telüli pótadót. Méltányos-e, hogy Kőszeg, Kaposvár, Késmárk, Zalaegerszeg. Kolozsvár, Miskolc. Arad, Győr. Komárom, Sopron, Székesfehérvár. Érsekújvár, Esztergom, Eger a több más városok, melyeknek pótadója megközelíti vagy meghaladja a 100 tovább is viselték azt a terhet, amelyet eddig is viseltek s viseltek épen azért, mert tisztviselőik fizetését rendezték és a városfejlesztés elsőrendű követelményét kielégíteni igyekeztek? Nem sokkal helyesebb-e megadni a lehetőséget úrra. hogyha és amennyiben uz egyes varosok előtt nagyobb inegiiauta, beleegyezett, csak azt kötötte Mara lelkére, hogy korán jöjjön haza, elsőnek legyen otthon. Az első napokbaii Mara szépen betartotta az ígéretet, de később bizony igen gyakran utolsouak jött és skkor sem egyedül, hanem Ferkóval. Mara és Ferkó megértetteti egymást. Kiút a tópartjau. mikor a többiek már hazafelé tartottak, akkor Mara és Ferkó magukra ma' radtak és az aikonvat bibortii/.ebeu egymásra borulva eeokoitak egymást és szőnék, bogozták vad szerelmük szálait, Mara meg mindennap jobban megutálta FratriesovicKot A halászok akik megneszelték ezt, csúfolni kezdték Fratriesovicsot. — Mara megcsal. Hiába vagy Fratriosovics generális. A Ferkó különb legéuy, mint te vagv. FratrioHovics, aki darabig tűrte est szó nélkül, most felugrott és rekedten ordította feléjök: — Nyomorultak! Nem igaz! Éhen fogtok dögleni, tőlem nem kaptok több szalonnát . . . inkább a kutyáknak vetem ki at udvarra . . . A halsszok közt volt egy Sipt nevü sánta legény, az most odasomolygott Frairicsuvtcshoz és attól való feleimében, hogy nem kap többé szalonnát, szóba elegyedett vele : — Hát azért nem kell mindjárt ugy haragudni. — Hat akkor miért hazudnak a rongyosok. — l'»d ig Isten uccse igastik van és jobban tenné, ha nem törődne velük. Az a leány ügyit a b

olondj.it járatja magával. — Honnan tudod, hogy megcsal ? — Tudom, meglestem őket. — Hol? — Maga mindig részeg. Ha most nem iszik annyit, ma éjszaka az istállóban megcsípheti őket.