Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-11-20

hitközség nem fog találni, sem szerezni. Ezért ezelőtt 2 évvel a református hitközség kórtea várost, hogy az ő kiküldöttei a szinügyi bizottsággal együtt tanácskozzanak arról, hova lehetne a színházat építeni. Ezen értekezleten Saáry Lajos ur, mint a hitközség elnöke azon előterjesztést tette, hogy a hitközség megveszi a Jókai utcán levő Horváth Lajos házát, azt a városnak ajándékozza a jelenlegi szinház helyett, hogy aztán oda legyen épitve az uj szin'iáz. De mivel ezen ház nem elégséges szinház építésre, a mellette levő és a város tulajdonát képező Vojta-házból adjanak annjút, amennyi szükséges. En azonnal kifogásoltam ezen tervet, mint teljesen alkalmatlant és színház helyéül ajánlottam a villamos telep melletti tókerteket; de csak magam maradtam, nem szavazott velem senki sem. Legújabb időben ismét változás állott be, de most már a Horváth Lajos házát sem akarják megvenni, ámbár ez nagyot lendítene azok mellett, akik ide akarják épiteni a színházat, de ebben az esetben szükséges lenne, ha a Horváth Lajos házának háta mögött levő Zrinyiutcai Sehlem mer-féle házat is hozzávennék. Most a református hitközség 30.000 koronát akar adni a városnak a szinház kártalanításáért. Az Ugy ilyen állása mellett a közgyűlés megbízta az építészeti bizottságot, hogy tegyen javaslatot a szinház épitése tárgyában. Az építészeti bizottság 3 napon át tanácskozott ezen ügy felett, — tehát elég kimerítően — és egyhangúlag megállapodásra jutott, hogy a színházat nem szabad a Vojta-telekre épiteni. Először azért, mert jobban kifelé, mint most, nem szabad a színházat épiteni. hanem inkább befelé, mert a város — mint a tapasztalat mutatja — észak felé, a vasút irányában terjeszkedik. A második ok a szinház drágasága. Az építészeti bizottság következőleg számított: a Vojta-ház értéke legalább 100.000 korona, a szinház elfoglalja ezen terület háromnegyed részét, ez 75.000 korona, a templom által elfoglalandó területet ugy számítottuk, mint ahogy dr. Fehér Dezső ur megvette a cédula-házat; ez kitesz 45.000 koronát; a szinház épitése, annak jeleidegi nagyságában — mert csak ennyit szabad a hitközség rovására irui - 50.000 korona, a szinház melletti utcarész szabályozása a városi mérnök számítása szerint 30.000 korona, összesen 200.000 korona. Ebből levonandó a hitközség által felajánlott 30.CKK) korona és kormány által megszavazott 60.000 korona, de amely 10 év alatt csak 36.000 koronát ér, kamattal együtt 40.000 korona; maradna a város által fedezendő 130.000 korona. De mivel nagyobb színházat kell építenünk, mert csak ilyen feltételek mellett kapunk a kormánytól 20 év után 60.000 koronát, a kész tervezet és költségvetés szerint ezen nagyobb szinház belekerülne 226.000 koronába. Az eddigi, sajnos tapasztalatok után, bátran mondhatjuk, hogy sokkal többe fog kerülni a mondott összegnél. Mindezeket megfontolva, az építészeti bizottság eg3

T

hangulag ugy határozott, hogy a Vojta-telekre nem szabad a színházat épiteni. Annyival kevésbé szabad ezt, inert ha a jelenlegi helyén nagyobbítjuk meg a színházat, ez a kész költségvetés szerint csak 57.000 koronába kerülne és a városnak csak csekély áldozatot kellene hozni az uj, nagyobb szinház megépítésére. A színházépítés minden pápai lakost érdekel; sőt még azokat is, akik színházba sohasem járnak. Azért itt elősorolom, mily helyek lettek ajánlva színházépítésre. A Graf-kávéházzal szemközt levő Koritschoner ház, mellette a város felé levő Grósz-ház és annak háta mögött levő Zöldfa-vendéglő. A Kossuthutcán, a Major- és Rákóczi-utca közötti 3 ház, a református templom jelenlegi helye és a mellette levő Eöri Szabó-ház. A Korvin-utca és Barát-utca sarkán gyatrán mint jól: ruházata madártollakből állott e igy tengődött, mig egyszer malájkalőzok, akik édes vizért kötöttek ki a szigeten ott nem lepték őt a parton. Épeu aludt. Kajla ütöttek, foglyul ejtettek, hajójukra hurcolták s őt tették meg szakácsuknak, mert a szakácsot aki könnyelműen lubickolt a tengerben akkoriban kapta be egy nagy cápa. Nagybátyánk részint örvendett, hogy igy szabadulhatolt a puszta szigetről, részint azonban sajnálta is a dolgot. Högtön meg fognak érteni: nagybátyánk örvendett a hirtelen távozásnak, mert veszettül lassan mászott az idő azon a lakatlan szigeten, de meg reménykedett, hogy előbb vagy utóbb majd osak megmenekszik a kalóz fogságból s haza kerül Marseilebe. Hauem azért mégis bántotta őt kissé, hogy igy meglepték, összekötözték és elszállították, mielőtt mukkanhatott volna, holott mérhetetlen kincsei voltak eldugva azon a szigeten. — Kincsei?! . . . Kazeár! — Kincsei bizony. A sziget, amint már emiitettem, nem lévén valami túlságosan termékeny nagybátyánk tápláléka főként as az osztriga volt, a melyet apály idején szedett a parti sziklák tövében. Fanyar izü, böjti holmik voltak biz azok, de néha aztán kárpótolta magát egy-egy sikerült kavicshajtássai madár pecsenyére is tett szert. Valami szarka faj szállott meg időnkiut a sziget bokrai között, piros, meg kék tollazatú kövérke szárnyasok. Történt, hogy egy reggel osztriga falatozás közben, a nagybátyánk szinte fogát törte, ugy rá harapott valami kemény golyóoskára. Megnézi s akkor látja, hogy gyöngy még pedig a legszebb fajtáiul való keleti gyöngy. Másnap — vannak az ember életében ilyen malőrös hetek — tényleg kitörött egyik foga, mert akkor meg valami sárga ércre harapott. Szarkát evett annak a gyomrában volt egy színarany rudaoska. Aztán már jobban ügyelt étkezés közben s nem is bánta meg: egyik arany rudacska a másik után került elő a madarakból s ráadásul olyikba fényes kavicsokra talált, mind rubin meg gyémánt volt az, de ő csak akkor vette komolyabban szemügyre, amidőn zsebórájának üveglapját megkarcolván eggyel, meggyőződött, hogy milyen becses ásványok. Némi elővigyázattal fogyasztotta ezután a gyöngyökkel fűszerezett nagy osztrigát, nem külömlien azon madarakat, a melyek esak ugy, mint a mi Márkáink, szerelmesek lévén minden fényes holmiban, aranydarabkákkal és csillogó drágakővekkel szedték tele a begyüket Nagybátyánk összegyűjtötte az igy lelt oseosebeetet, ma ezt, holnap amazt, szinte gépiesen, mint a rendhez szokott ember anélkül, hogy valami határozottal) szándékot táplált volna mire fordításokat lekvő Kremsir-ház, a mellette levő uradalmi nagy ház és a Mátyás király háza, a Tirol-veudóglő és a mellette levő Flórián-utcai sarokház. Mindezekre azt lehet mondani, hogy mindegyikük igen jó és alkalmas volna, de roppant nagy áruk miatt lehetetlenek. Ezeken kivül lettek ajánlva a Tizes-rnalom melletti nagy üres fundus és a villamos telep melletti tókertek. Az első túlságosan a város végén van, ezért alkalmatlan, az utóbbit a november hó 11-én tartott építészeti, szinügyi és pénzügyi bizottság együttes nagy értekezlete is elfogadta és utasította a mérnököt a tókertek, valamint a hozzávezető járás felmérésére. Nov. vége felé ez a három bizottság ismét értekezletet tart és akkor dönteni is fog a szinház újjá épitése tárgyában. Dr Lőwy László. Közműveinkről. — Révész Arnold v. mérnök. — IX. Városi kertészet. Kétségtelen dolog, hogy, az általános csatornázás nem csak, hogy jövödelinet nem hoz, hanem ellenkezőleg az üzem fentartása ha nem is nagy összegbe de minden esetre pénzbe kerül. Próbálták már több helyen a csatornázással kapcsolatos műtrágya-gyár felállítását, azonban sehol sem járt, kedvező anyagi eredménnyel. Ahol azonban a fekáliákat minden manipuláció nélkül mint trágyát tudják értékesíteni ott az ebből folyó haszon a kiadások egy részét mégis meg téríti. A csatornázás végső pontján a derítő medencében össze gyűlő fekáliák big részét öntözési célokra a sűrű anyagot pedig trágyázási célokra használják fel még pidig sok helyen (mint a szomszédos Győrben is) maguk a városok. Konyha kertészetet, zöldség termelést űznek mint a bolgárok és óriási gyömölcsösöket létesítenek. Pápa városának erre alkalmas területe van elég és ha egyelőre sok íekáliát nem is nyerne, de mindenesetre a most létesitendö vágóhidnál is tetemes mennyiségű bélsár és vér fog össze gyülemleni, amit mind kitűnően lehet trágyának alkalmazni és igy értékesítve megalapítani egy intenzív városi kertészetet ós fajgyümölcs termelést. illetőleg. Végre annyi volt, hogy rettentő, — akkor aztán összelapátolta a temérdek gyémántot, gyöngyöt s aranyat egy barlangban, a barlang elé követ hengerített, a kőre pedig, raiuden eshetőségre számítván, rávéste vezeték és kereszt nevét • születése helyének éa évének adataival egyetemben. Hogy nagybátyánk miként szabadult ki a malájfogságból, miként jutott vissza Európába, hosszú volna azt elbeszélni s kevésbé érdekes, elég ha annyit tudunk, hogy megérkezve Marseillebe részint a kiállott szenvedések, részint pedig előre haladt kora, de meg üzletének növekvő gondjai sem engedték, hogy ismét tengerre keljen. A mi tőle tellett azt megtette családja, illetve unokaöcosei érdekébeu lerajzolta szigetjének földrajzi fekvését, hogy alkalom adtán megtaláljuk az elhagyott kincseket. Na, tudják az a térkép! . . . Csudás térkép. Ha egy vak meg egy béna neki indul akár egy szál deszkán egyenest oda ladikázhat' nak. Eset nines rá, hogy eltévedjenek a tengeren. As egész annyi, hogy a szigetnek lamegy Jávába, kissé baloldalt elvitorlázik egy jelentéktelenebb sziget mellet aztán megkapja a harmadik szigetet, onnan pedig esak ogy ugrás az ötödik és az a mi szigetünk. Képzelhetik, hisz ki haboznék ilyen esetben, hogy pénzzé tettem ingatlanaimat megbízható személyzetet toboztam egy szilárd kis kétárbooosra, amellyel bátrao neki indulhattunk a vörös tenger-