Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-11-20

1910. november 20. f-ánai Lapok 3. Pénzügyi feladatok. Kimutattam eddig, hogy közmüveink tökéletesítésére és a még hiányzó közmüvek létesítésére egyenként mekkora összeg lenne befektetendő. Hogy tiszta képet alkothassunk magunknak szükségleteinkről és hogy ezen nagy dolgok megvalósításához előre megállapított terv szerint mintegy célhoz föltétlenül és mielőbb eljuthassunk, tudnunk kell, hogy azt n terhet, melyet ezáltal magunkra vállalunk, megbirják-e váltaink? ( El kell bírálnunk, hogy mik azok a felada tok, amiket okvetlenül és záros határidőn belül teljesítenünk kell és mik azok. melyeket tisztán pénzkérdés miatt, de fejlődésünk kockáztatása nélkül a programmból egyelőre kikapcsolhatunk Éppen ezért összegezzük röviden nz eddig felsorolt szükségleti kimutatásokat. 1. Villamostelep és hálózat kiegé- K szitésóre kell 200000 2. Vízmüveinknél a második nyomó főcső lefektetésére és a hálózat teljes kiépítésére, továbbá földalatti tűzcsapok elhelyezésére és tolózáraknak épitésére kell 280 000 3 Közutaink javítására, fenntartására és a még nem kész utak kiépítésére 000 000 4. Általános csatornázásra 800030 5. Közvágóhíd, hütö kamarák és jéggyár készítésére 250.000 6. Városháza építésére 300.000 7. Ltcaszabályozási alapra 500.000 8. Téglagyár miatt G5.000 9. Városi kertészet berendezésére 10000 törlesztendő hányadok terítendők meg a városi közpénztárnak, hasznot ezekből a város nem akar). Figyelembe kell venni további az utcaszabályozásra számításba vett félmilliónyi tökének 4 % kamatát, melyet mint alapítványt kezelne és gyümölcsöztetne a város. Lássuk most tehát a városi zárszámadások adatait, melyekből ezen nagy kölcsön fedezeti részét összegezve a fedezetlenül maradt: tehát pótadóval fedezendő összeg nagyságát megállapithatjuk. 1. Villamostelep nyers bevétele 107.638 K 8 f., ebből kimutatott tiszta haszon 23.835 K 43 f., törlesztésre fordított megmaradó kamat 17.239 K 25 f., összesen tehát tiszta jövödelem még felhasználható volna 41094 K 68 f. 2. Vízvezetéki nyers jövödelem 55.943 K, kiadás 40.739 K 17 f., tiszta jövödelem tehát 15.203 K 83 f. 3. Vámbevételek a) kövezetvámnál 15.707 K 74 f., b) vasúti vámnál 17.638 K 84 f., vagyis 33.346 K 58 f. 4. Vágóhíd jelenlegi tiszta jövödelme 4015 K (dacára annak, hogy az uj közvágóhíd, hütö kamarák ós jéggyár sokkal több jövödelmet tog szolgáltatni rátionális kezeléssel, mégis csak a jelenlegi jövödelmezést vettem számításba pessimist Ilm J« ""i, 5. Az alapitványkényt kezelendő 500 000 K 4 % évi kamata 20.000 K. 6. A téglagyári üzembe és városi kertészetbe fektetendő 75.000 K tőkének a városi pénztárba visszafizetendő 5.4 %-a 4050 K. 7. A biztosítás közvetitósből — szakértők által megállapított — várható haszon jutalék 400C korona. 8. Az állami szubventióból fennmaradó réss 15000 K. 9. A jelenlegi 1,375.672 K részben függő részben törlesztése* adósságunk után eddig fizetett 72.311 K 13 f. kamat fizetésétől megszabadulunk, ha a szükséges három millió helyett i és fél millió koronát veszünk fel. Már most drágán 5*4 #-kal számítva az M éves törlesztést, kellene fizetnünk évenként 243.00( I K kamatot, mehmek ellenében az 1—9 tételei Összesen 3,000.000 Kerek összegben tehát három millió koronára volna szükségünk, hogy egészségüg3i és közlekedési közmüveinkkel rendben legyünk s hogy ujabb jövedelmi forrásokat teremthessünk. Mindenesetre igen tekintélyes összeg, melynek 50 évre felosztott amortisátionális hányada is nagyon szép összegre rug. Azonban ezen kölcsönösszegek beépítése, helyesebben befektetése után ennek ellensúlyozására szolgálna a villamos és vízmüvek, továbbá a közvágóhíd és vámszedés jövödelmei, valamint a biztosítás közvetítésből keletkezendő jutalék haszon. Ugyancsak itt említendő meg az állam által 3 év múlva már teljes összegében folyósítandó évenkénti subventió, valamint az építkezési és élelmezési ügyet előmozdító téglagyárra és városi kertészetre befektetendő összegek kamatai (ezen két utóbbi ugy terveztetik, hogy csak a 1. 41.094 K 68 f. 2. 15.203 „ 83 „ 8. 33.346 „ 58 » 4. 4.015 „ - „ 5. 20.000 „ — „ 6. 4.050 „ - H 7. 4.000 „ - „ 8. 15.000 „ -- „ 9. 72311 a 18 . Összesen 200.021 „ 22 „ nek és az indiai óceánnak. Bevártuk a kedvező szelet, horgonyt szedtünk s Isten hírével előre. Harminc nap multán, mint az óramutató olvan pontosan elértük Jávát; a vak is ráismert volna a térképen megjelölt három következő szigetre. S ránk virradó vasárnap ott láttuk magunk előtt a kéklő távol szintjén. Pálmák.szorozta korálsziklák közepette nagybátyánk szigetét. Amint jobban közeledtünk a másodkormányos igy szólt hozzám : — Kapitány, mintha egy világító tornyot látnék. — Világító tornyot? Egy puszta szigeten? Tán az eszed ment el. — I)e bizony világító torony! Kapitány ur! Ott meg a kikötő! Ni a rakpart, meg a házak! — Tényleg nekem is ugy tetszik. Eh nyilván osak a szemünk káprázik, vagy tán délibáb mondok neki. Amikor egyszerre csak elénk érkezik a kalauz sajka s rajta a fináncok. Furcsa kis puszta sziget, ahol kalauz, meg vámőrség fogadja az embert. .Ina bizony, már akkor hat esztendeje múlott, hogy nagybátyám puszta szigetje megszűnt puszta lenni. Kissé megkéstem. Egy amerikai megelőzött térkép nélkül, esak ugy találomra rábukkant a szigetre s elcsípte orom elől a kincses barlangot. S menten várost építtetett magának, gyarmatosokat telepített a szigetre újságot alapított, színházat építtetett, bevezette a gázát, a villámon világítást és minden menydörgős menyköt. Oh az amerikaiak alaptőke és keleti nem tétováznak, főként a lefektetendő gyanánt lélmiliárdiiyi színarany, gyémánt gyöngy áll a rendelkezésükre. Annyi tisztesség mégis volt bennük, hogy a várost Kazeár foknak nevezték el, ha egyéb nem, hát ennyi is jól esik az embernek. Mitévő lehettem nem volt egy huncut fityingem sem, mert persze, hasztalan folyamodtam jobbra balra az államkincstár kereken megtagadta a kincseket illető jogos követeléseim kielégítését. Személyzetem faképnél hagyott, a kétárboooson túladtam, már már szinte éhen vesztem, végre is beadtam a derekamat, megvi/.iteltem a városi tanács előkelőbb tagjait, a többiekhez beadtam a névjegyemet. Névjegyeim a városi levéltárba kerültek, nekem pedig magszavazták a városi szobor örségét, meit szobrot emeltek volt az öreg Kazeár emlékének. Hát ha napokig éltem d.> ogő szívvel, e hallatlan megalázást, hivatalos kék libériámba öltözve őriztem a nagybátyám szobrát, igen hat hónapig, ez alatt sikerült garasonkint összekuporgatni auuyit, hogy jegyet válthattam sz európai posta hajóra. Talán már emiitettein, hogy direkt hajó összeköttetést is létesítettek az éu puszta szigetem és Marseille között ? Na köztünk legyen mondta az is nagy mamlasz ám. aki hisz még manapság a puszta szigetekben. Nekem ugyan beszélhetnek. — Ezt ugyan előre is megmondhatta volna! Munka és munkabér. Az általános drágaság kérdésének felvetésekor, annak magyarázatául legiukább a munkabérek emelkedését hozták fel indokul. A munkások örökös bérmozgalma a munkabérekot annyira felemelte, hogy az általuk előállított iparcikkek előállítási értéke is emelkedvén, azok ára is természetszerűleg magasabbra hágott. Bizonyos, hogy a hazai ipar hirtelen s szokatlan fellendülése, de különösen azok a szakmák, melyek az építőiparral szoros összefüggésben állanak, olyan rohamos felbuzdulást mutatnak, hogy a gy írs változás a szükséges munkaerők túlságos nagy igényét felkeltette s ezáltal olyan horribilis munkabéreket erőszakoltak ki a megszorult munkaadóktól, hogy az a körülmény lényegesen hozzájárult az általános drágaság emeléséhez. Az első, ami drágább lett e körülmény által a lakás, mindjárt nagy rubrikával járult a mindennapi élet gondjaihoz. A lakásdrágaság maga után vonta szükségképpen az élelmiszerek drágulását, mert a kereskedők, nagyobb bórt követelvén tőlük üzlethelyiségeik, lakásaik után, kénytelenek lóvén nagyobb üzemköltség mellett dolgozui, cikkeik árát is ilyen arányban emelték. A pék, drágább munkaerővel dolgozván, nagyobb áru anyagot használva fel, kénytelen volt a sütemények árát emelni. A mészáros, részben drágább munkaerőkkel dolgozva, részben drágább husanyagot beszerezve, a maga létfenntartása is megdrágulva, nagyobb árakon kénytelen a húson túladni, hogy a maga existenciáját biztosítsa. S igy sorba elövehetnök valameunyi elsőrendű szükségleti cikkek előállításával foglalkozó szakmát s látni fogjuk, mint kapcsolódnak együvé az egyes láncszemek s mint követi az egyik tényt a másik következmény. A munkabérek drágulása tehát a munka növekedéséből származott. Sok munka lévén, nagyobb a munkások iránti kereslet s igy azok munkája nagyobb beccsel birva, mint a múltban, nagyobb árt is szabnak anuak. De tulajdonképpen nem kárhoztathatjuk azt, hogy az ország fellendülésben van, hogy növekszik a munka, több munkáskarra vau szükség. Nem, mindezen körülményeket áldanunk kell, hiszen mindig és mindenkor azon sopánkodtunk, hogy stagnál az ipar, a kereskedelem s nem fejlődik az ország ipara s kereskedelme. Nem is ebben a hiba. Máshol kell azt keresnünk. Se pedig a mult idők bűnében. Amikor nem volt munka az országban s a sok dologtalan munkáskéznek uj hazát kellett keresnie, hogy munkáskezüket foglalkoztathassák, mikor a kivándorlás volt olyan nagyarán^ u, mint amilyen most a munkáskéz utáni kereslet, akkor Szükséglet 243.000 00 Fedezet 209.021 22 Hiány 33.978 78 •rek összegben 34.000 korona, ami körülbelül 7 % pótadó emelkedésnek felelne meg. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy csatornázás létesítésével és olcsóbb építkezési nyag nyújtásával rohamosan fog az építkezés •jle'dni s igy az adó alanyok szaporodnak s hogy tágasabb sznbventiót fogunk kapni az államtól hogy a beépítést nem egy év alatt eszközöljük, anem részletekben s hogy ugy a villamos telepi, iint a vízvezetéki jövödelmek emelkedni ingnak z ujabbi beruházások folytán a legrosszabb szántással sem tesz ki ezen pótadó emelkedés 8-10 6-nál többet. Kérdem tehát, szabad-e, kell-e azon töreednünk, hogy a helytelen gazdálkodástól megzabaduljunk, hogy közmüveink hiháit kiküszööljük s hogy fejlődésünket minden téren és rányban helyes mederbe tereljük ? Azt hiszem a pápai viszonyokat ismerő és árgyilagosan gondolkodó előtt kétségtelen, hogy felelet nem lehet más, mint az, hogy ezen igaán nagynak nem nevezhető áldozatot még meg ell hoznunk. — Vége. —