Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-30

Pápai lapok 1910. október 30. Negyedik hibája vízmüveinknek, hogy az I utcák portalanítását a 82 kilométernyi útvonalon I összesen 100 tűzcsapból lehet csak eszközölni. , melynek teljesítését azonban a mai módszerrel j képtelenek vagyunk keresztül vinni. Ugyanis dacára a hosszú ós drága tömlők i alkalmazásának, nagy költséggel csak néhány kiváltságos utcát öntöztetünk, mig a legporosabb Utcák: tehát a legegészségtelenebbek öntüzetlenül maradnak. A városi tanács az elmull évben próbaképpen mintegy két kilométer hosszú szakaszon 24 darab född alatti öntöző és tűzcsapot iktatott H told fölötti tűzcsapok közé s most ott a port igen könnyen és gyorsan minden kocsi és tömlő nélkül tudják lekötni. Közegészségi szempontból szinte elengedhetetlen, hogy ilyen módon öntöztessék minden úttest. Ennek keresztülvitele mintegy 30-35 ezer koronába kerülne. Ötödik hiba ezen műnél, hogy még nincsen egészen kifejlesztve, vagyis hogy a már lakott területeken mintegy tiz kilométer hosszaságban még nincsen a föcsö lerakva s igy közegészségügyi szempontból ezen területeken még mindig a régi rossz állapotok uralkodnak, ha nem is teljes mértékben; ennek megszüntetése, illetve a föcsö lefektetése mintegy 100000 koronába kerülne a tolózár szaporításokat és ezeknek aknákba helyezését is beleértve. Halász Mihály városi képviselőnek tudh tó be érdemül, bogy az utóbbi két évben több mint két kilométer vonalon rendelt el a képviselőtestület föcsö fektetést, mintegy 20000 korona költséggel. Ennek azonban következménye az lett. bogy javultak a közegészségügyi ós tűzbiztonsági viszonyok, de rosszabb lett vízmüvünk pénzügyi helyzete, mert ezen fejlesztési és a már emiitett gravitációs vezeték kicserélése fölemésztette öszszes megtakarított jövödelmünket: az elengedhetetlen tartalékalapot. Ugyanabba a hibába estünk itt is. mint a villamos telepnél. Összes jövödelmünket folytonosan befektetésekre fordítottuk és igy levettük a terhet a későbbi nemzedékről — de kizsákmányoltuk magunkat teljesen. Vízmüvünk kiegészítésére tehát mintegy 280.000 korona lenne felveendő hosszabb lejáratú törlesztésre, mely esetben a fennmaradó jövedelem akár tartalékalapra lenne fordítandó, akár | pedig a képviselőtestület rendelkezésére bocsájtaudó. Igy a villamos és vízmüvek részéről juttatott jövödelmekböl minden nagyobb megerőltetés nélkül létesithetuök a csatornázást. Levél a szerkesztőhöz. Az alábbi sorok közlésére kérettünk föl: Tekintetes Szerkesztőség ! Kérjük alábbi közleményeinket becses lapjának legközelebbi számában közzétenni. Az aug. hó 21-iki Virág-utcai tűz után másnap a károsultak közül Dezső Lajos, Kiss István és Köszeghy Gábor pápai lakosok megjelentek a reudörkapitáuyi hivatalban és a tűzoltóságot késedelmes megjelenés miatt feljelentették. A velük felvett jegyzőkönyvben azt mondják, hogy a helybeli tűzoltók oly késedelemmel jelentek meg szereikkel a tüz, szinhelyén, hogy már a borsosgyöri tűzoltóság is előbb ott volt, söt már működött is, mire a helybeli tűzoltóság megérkezett, noha a tüz éjjeli órában, tehát oly időben volt, mikor a város lovai otthon voltak. Egyedül a helybeli tűzoltóság késedelmes megjelenésének tulajdonítják, hogy a tüz nagy arányokat öltött és tetemes károkat okozott. Ezen jegyzökönyvet városuuk polgármestere igazolás végett kiadta alulírottnak. Miután a tűzoltótestület, parancsnoksága ezen valótlan állításokat magára nézve sértőnek találta; a testület választmányának határozata alapján s a testületi ügyész utján, az illető bíróságnál nevezett ellen rágalmazás címén panaszt emelt. Ezen panasz a helybeli járásbíróságnál okt. hó 25-eu targyaltatott, mely alka'ounnal a következő jegyzőkönyv lett felvéve: „A pápai kir. járásbíróság nyilvános tárgyalása. — Pápa, 1910. okt. hó 22-éu. Jelenlevők: Füredi Gyula mint bíró,, dr. Sült József mint jkvezetö. Rágalmazás vétsége miatt vádolt Dezső Lajos, Kis István és Kőszegi Uábor mint vádlottak. Az ügy felhívására jelentkezik dr. Kende Ádám mint magáuvádló képviselője. Eljáró biró megnyitja a tárgyalást. Vádlottak kijelentik, hogy a pápai rendórkapitányi hivatalban f. évi aug. 28-áu felvett jegyzőkönyvnek a tartalma a valóságnak nem felel meg, ők a pápai öuk. tüzoltóegy esületet sérteni nem akarták, de amenynyiben még is megsértették volna, azért boCSÚ41 Közműveinkről. — Révész Arnold v. mórniik, — ií. Viznüveink. Rátérek most egy másik, az előzőnél még sokkal fontosaid) közintézményünkre: a városi vízmüvekre. Amilyen szerencsésnek mondhatjuk azon gondolat megvalósítását, hogy ivóvizünket a páratlanul üde és tiszta, semmi féle kezelést nem igénylő Tapolca forrás befoglalásából nyerjük, éppen annyira kárhoztatnunk kell azt a lelkiismeretlen keresztülvitelt, mellyel vízvezetéki hálózatunkat kiépítették Az első hiba, amelyet azonban már két részletben kijavítottunk és megszüntettünk, a forrásfoglalási és szolgálati medence közötti gravitatiós köagyagcsönek vascsövei való kicserélése volt, mellyel az akadálytalan vizgyüjtést egyszer és mindenkorra biztosítottuk magunknak. Másik hiány, hogy a szolgálati medencétől a városba csak egy nyomó főcsö hozza a vizet, amely mind addig nem okoz bajt. amig akár erőszakos beavatkozás, akár véletlenség vagy elévülés folytán ezen 5 kilométernyi vonalon csőrepedés nem áll elö. Egy ilyen eshetőségnek italaj süppedés, öntési hiba vagy nem tökéletes szerelés miatt) azonban ki vagyunk téve. S ennek következményei beláthatatlanok. El nem mulasztható kötelességünk tehát ezen óriási hiányt mielőbb pótolni. (150.000 korona.) A harmadik hibája vizinüveinknek, hogy sok utcai közkút létesítésével magunk adun!? módot a vízpazarlásra, amel}' dolog nagyon megboszulhatja magát olyan módon, hogy ezen pazarlások folytán előálló vízhiányt a forrás foglalástól a szolgálati medencéig lefektetendő második csővel kell pótolnunk; ezen utóbbit azonban csak külön miniszteri engedéllyel ós a molnároktól való ujabb vízelvonással, tehát magas kártérítési összegek fizetésével és mintegy 50.000 korona ujabbi beépítéssel tehetjük meg. Hogy ezen baj be ne következzék, szigorúan végre kellene hajtanunk vízvezetéki szab. rendeletünk azon §-át, mel}- a bizonyos adónál többet fizető háztulajdonosokra a kötelező vízbevezetést elrendeli és az utcai közkutak csak a legminimálisabb számban volnának meghagyandók. Igy ugyan azon igények kielégítésére tetemesen kevesebb víz kellene. Ferrarió Gonzauo el volt telve művétől, elragadtatva mondta segítőinek: — A florenzi herceg és a gazdag uszály hercegnéje nem lakomáznak oly díszben, mint Ferrarin Gonsano és az ő barátai! Hosszú kürtök, gömbölyű vonósok zeuéje nyitotta meg az estélyt. Gouzano hangjegyekbe fűzte lakomájának eszméjét és a kürtösök, vonósak azt játszották, mikor belépdelte* a mosolygós párok. El nem csókolt csökök, el nem ölelt ölelések, tüzes gránátszájak, bűnös szép emberek futkároztak a zenében és mindez tarkítva volt Gonzano sunyi nevetésével, uj érzések tébolyult kacsjával. A muzsikusok kitűnően játszottak: Gonzano tanította őket számos délutánon. \z ünnepély kezdete olyan volt, mint a névnapknszöntés, mint a jól nevelt hajadonok szelíd mulatozása, lllemszerüen viselkedett mindenki, a domborműves serlegekből kiesiket hörpintettek, betanult táncokkal ropták a pallót. Julia fehér volt és lassú pihegésii mellének két almája . . . Miria öregareu és tanitásos beszédű ... A többi lányok és asszonyok karbatett kézzel ültek, mindegyik mint tisztes Madonna . . . Víncenzo misés-fiu volt, szemével csak a piros bort, meg az ételt nézte, a Madonnákra félős tisztelettel tekintett . . . Feszes nézésű szentekhez hasonlított a társaság: a mosoly a jói/u ételnek, italnak, szépdiscü csarnoknak szólt. Ferrario Gonzano megszólalt az asztal fejénél, a többiek feléje fordultak és tisztelettel néztek reá : — Ezüst táljaimon étel van: meg kell azt euni! Nehéz serlegeimben venyigék nedve vau: ince kell a/.t inni! Piros ajkaimon baráti csókok laknak: le kell azt csókolni. Hajrá, barátaim, ma jóétkü, boros, csókos éjjelünk van: igyunk és éljünk! Egy bohócöltönyü zenészfiu töltögette teli a kancsókat: kancsók zörrenése felelt a művész pó hány indulójára. Leányok és fiuk egyaránt sokat itttak és utána megcsókolták egymást testvéri ajkakkal. Julia, a IM.M-II fölavatott bachansnő, mint sziklákou kacérkodó leány, nézett maga körül a férfiakra . . . Miria gyorsan megtiizelődött, mint öreg macska a napmelegitett tetőn . . . Vinceiizo szemgolyói kölyükmódra urgráltak és Vincenzo érezte, hogy izegni-niozognia kell, agya és teste kívánja a mozgást ... A Madonnák a bibliai ürömleánvok gyalázatos modorát vették fe . . . A szentes képű fiuk rakoncátlan pajkos udvarlókká váltak, kezeik meztelen kart kerestek, a szemeik kutatták a formákat : a szépet . . . A fúvósok, kürtösök, vonósok rázendítettek egy parázna nótára, melynek minden akkordja függönyös, csipkés ágyasházakha vonszolt ... A fiuk, leányok kart-karba öltöttek és táncos palotává avatták a csarnokot . . . Csókok csattantak a szemér inetleii levegőbe, a pnreellauos derekakon vaskos markok gorombáskodtak ... és szólt minden pihenés nélkül a zeuészek parázna nótája, csőkok csattanása, derekak roppanása . . . Ferrarin Gonzano az egyik kereveten ördögnézéssel, szatorkacajokkal mulatott. Szeme semmit sem felejtett megpillantani, ''"le sorba belopta a duhaj hangokat, ízléses suttogást és ízléstelen ordítozást. — Így mulat -- mondta magában — egy rossz útra tért isten ! III. A parázna nóta hangjai lecsúsztak a bélhurrói, a kürtök csatornáin kimentek a szabiidba: egy lusta muzsika, gerinonélküli emberhez hasonló melódia szólalt meg csendesen. Julia egy ötvösinast csókolt álmosau, Miria egy oszlopuagyságu szolgával ölelkezett, Vinueuzu udvarolt félkarra támaszkodva egy szicíliai cselédnek ... A csókok megszelídültek, a csókolddzók kóros állatokká sülyedtek . . . Szétszórt virágszirmokon megtaposott ételeken, vérszínű bortőcsakhan tiz fiu és tiz leány szendergett nyugtalan álomképek között . . . Kidőlt emberek párolgása, sajtolt virágok illata, romlott konyhaszag ködfelhőbe keveredett es mászott a meuyezetlapra ... A hajnal itjti sugarai elszégyelték magukat, mikor megvilágították a sötét teiemztigokat . . . Gonzano a Julia tizenhatcszteudős, megcsókolt, boren, álomporos szédülésben elbitorolt testét nézte és ... a józanul maradt zeuészek egy nagy temető bánatát játszották . . . Gonzauo kérges, széles kezét rátette Julia szivetájára: a vér nem lüktetett benne. — Szent Krisztusom — kiáltott Gonzauo — a vöröshaju, szép Júliát megöltem! Átkozott ármányos pergament! Ordögüzte kirurgusa, aki csinálta! Hársony, fekete takarót teritettek Julia megrongált testére, vastagbélü, magnsszál gyertyákat