Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-23

4. Pápai Lapok 15(10. október 23. Mert lehet a husdrágaságon segíteni. Olcsóbbá, tehetjük eme elsőrendű szükségleti cikket, csak épen az agrárius érdekek ellenében meg kellene nyituiuih azokat n vámsorompókat., melyeket keleten az állattenyésztés érdekében uunak idején felállítottunk, vag pedig engedélyeznünk kell a kínálkozó olcsó és amellett kitűnő argentínai hn> behozatalát. A vámsononpók lelállitása mindannak védelmére a mi honi jogos és indokolt. De sem nem jogos, i ni nem indokolt, a védvámreudszerrel az egyik tél előnyeit túlontúl megvédelmezni s ugyanazzal a véd vámrendszerrel az ország nagyobbb részét kiéheztetni, vagy a ini még rosszabb kiuzsoráztatni. Mert az a mi most történik ebben az országban a huskérdésbeu, azt már nem a normális fejlődés okozata, hanem a túlhajtott nyereségvágyból származó pénzéhségi mely olyan árakat kér az áltála tenyésztett állatokért, mely árak tum felelnek meg a nemzetközi konjunktúrák mai állásának. A magyar állattenyésztő, hizlalók, elbizakodva abban a factumban, hogy a/, országba konkurrens hnst hozni fizikai lehetetlenség, oly árakat követel, minden közelebbi indokolás nélkül, amely árak nem felelnek meg, még a mai devalvált pénzérték korszakában sem ellenértékének. Ebben a kérdésben tehát csakis konnányiétézkedés segíthet. Mert csakis a kormánynak áll hatalmában a felállított sorompókat, ha nem is véglegesen, de legalább, inig az árak redukálódnak ideiglenesen felemelni. Csakis parlamentáris határozattal, lehet az argentínai hus behozatalát engedélyezni s igy a hust olcsóbbá, könyuyebben hozzáférhetővé tenni, a verseny, a szabad versen}' engedélyezésével. Bécsben, a kétségbeesett lakosság, az argentínai hus érdekében hatalmas felvonulást rendezett, melyben mintegy háromezer ember vett aktiv részt. Az ily tömeges akaratnyilvánulások, mindenkor megtették a hatásukat. Mennél kevésbé téveszthetik el céljukat ez esetben, mikor háromszázezer húsra éhes gyomor korgásával akarták bizonyítani, hogy nemcsak az agrár érdekeket kell a kormányoknak szem előtt tartanuk, hanem igenis ügyelniük kell arra a kihatásában veszedelmes symphonikus hangversenyre is, melyet egy ország lakosságának éhes gyomra rendez tiszteletükre. Auszsriában meg is les.; a hatása a tömegek ilyen akaratnyilvánulásának és semmi befolyás, semmi hatalom vissza nem tarthatja a kormányt attól, hogy az olcsó argentínai hus behozatalát engedélyezze. Ami népünk azonban lethargiájából nem tud felébredni. Az benne marad, mig csak a korgó gyomor egyoldalú politikája meg nem öli s még haldoklásában sem meri majd kinyitni a száját, hogy emberi jogainak érvényesülését kérje. Mi csak verekedni tudunk. Kérni könyörögni más nemzetek fiainak tulajdonsága. De ezt nemcsak mi tudjuk, hanem tudja a magyar kormány is s épen ezért sem nem okos, sem nem politikus arra várui, mig népünk a sok koplalást megunva ott szerzi majd be erőszakkal az olcsó, sőt legolcsóbb hust, ahol majd fólrevezet. -tt, ösytöne a leginkább feltalálni véli. Az ilyen társadalmi forradalmak mindenkor radikális rendszabályok életbeléptetését szülik, amely rendszabályok az illető ország fejlődésének kerékkötői. Ne várjunk tehát addig, mig a nép erőszakkal jut ahhoz az olcsó húshoz, melyet parlamenti, kormány intézkedéssel is olcsóbbá tehetünk, hanem pártatlanul s az ország érdekében cselekedve ugy segítsünk, hogy a sorompók ideiglenes felemelésével, az argentiniai hus behozatalának engedélyezésével, az egészséges versenynek utat nyitunk. Pallos Árpád dr. tani előadás, hogy a dand>l>ól egv jókora részt „kife ejtettek," amit nem szeretnénk, ha színházunkban meghonosodna. A lelkes közönség persze ezúttal is Kovács Hannát, Boriss Biankát, Érckövyt, Bátoryt és Ivánfit ünnepelte, akik a niegmegujuló trenetikus tapsorkáut meg is érdemelték. — Este a Jarnó operettje, a poétikus Muzsikus leány ment másodszor, szintén zsúfolt, pótszékes ház előtt. A teljes siker ez estén sem maradt el. Lónyay Piroska énekszámait a közönség ezúttal is többször megismételtette. Kovács Hannának szintén sok tapsban és egy pompás virágcsokorban volt része, különben sikerekben az egész előadás, az összes szereplök játéka csak folytatása volt az előző estinek. Hétfőn, a Csitulj szivem második napján már nem vouzott ti darab akko.'a közönséget, mint a bemutató alkalmával, aminek azonban nem a játék, hanem a darab volt az oka, mert a szereplök ma sem nyújtottak sem jobbat, sem rosszabbat, mint aunakelötte. A Muzsikus leány kedden harmadszor került a műsorra s a darab egy-két páholyt leszámítva, ez alkalommal is telt házat vonzott. Ma azonban Lónyay Piroska is, Érozkövy is mintha kissé be lettek volna rekedve. Énekükön legalább ez volt észrevehető. A siker egyébként ma is teljes volt. .Szerdán délután ifjúsági előadásként Kacsóh Pongrác János vitéz citnü daljátékát újította fel színtársulatunk. Igen elnézök vagyunk a szereplökkel szemben, ha játékukról csak annyit mondunk, hogy szerepüket nem igen vették komolyan. Az előadást teljesen agyonütötték. No, de a jót elrontani is művészet, de hogy milyen, az más dolog. Este „Az elvált asszony" előadása többé-kevésbé hasonmása volt a délutáninak. Vontatottan, kedvetlenül játszott mindenki, kivéve Szalkayt, Báthoryt és Ivánfi Jenőt, akik még a többiek helyett is iparkodtak jót produkálni, ami sikerült is nekik. Külöuöseu Ivánfit illeti a dicsőség, aki ezúttal a tenorista szerepét töltötte be hangjához mérten. Kovács Hanna és Lónyay Piroska uem találták bele magukat a reájuk bízott szerepkörbe. Vagy tán más volt az ok? Ne kutassuk. De annyi bizonyos, hogy a közönséggel való inegkedveltetésuól sokkal nagyobb művészet, ha a kedveltségét továbbra is, mindvégig megtartani tudjuk. Ennek a törekvésuek ma nyomat, sem láttuk. Közönség elég szép számmal volt. F. hó 20-án a már ismeretes Varázskeringöt adták elég szép közönség jelenlétében. Az előadás lelke Lónyai Piroska volt, ki Franci szerepében páratlanul kedves és természetes játékával érdemelte ki a közönség tapsviharát. Helena szerepét Kovács Hanna játszotta igaz átérzéssel. Bátori szokott kedves érdekességével, Vértes kitűnő mimikájával hangolta jókedvre a közönséget. Niki szerepét Ivánfi játszotta, ki az eléggé nehéz szerepet kitűnő sikerrel játszotta el. Kisebb hálás szerepűkben jók voltak Mikióssy Margit, Solti és Nyikos. Pénteken Sándor Julia győri hősnő felléptével a „A botrány" c. színmű került szinre. A darab drámai fordulataival, ennek lélektani indító okaival már magában is hatásos, hátha még oly kezekben van a főszerep, mint Sándor Júliáé. Valóban, az egész darab lelke ö volt, ki körül csoportosultak a többi szereplök. Sándor Julia (Ferioul Charlette) szerepében elegáns, mélyen átérzett játékot adott. Az érzelmek nagy skáláját kellett kifejeznie s ebben is tudott mértéket tartani , nem engedte magát elragadtatni, mint Kovács Lajos (Fetrioul). Nem tudta mérsékelni magát s egyes jeleneteiben kitörő hang helyett, gyengébb haug alkalmazása sokkal nagyobb hatást tett volna. Különben azért Sándor Júliának méltó partnere volt. Bátori Béla (Jeanétier szerepében igen kitűnőt produkált. A darab sikeréhez hozzájárultak még kisebb szerepeikkel Vértes és Hidvéghyné. SZÍNHÁZ. Még élénk emlékezetünkben van az a fényes ünnepség amelyet Esterházy Miklós herceg tavaly Haydn József világhírű zeneszerző emlékére ren dezet.t kismartoni kastélyában, ahol a nagy művész a herceg Esterbáziak udvari karmestere vo't. Ismét, repültek világgá a nagy komponista agyának szivének zeTiei alkotásai s szereztek dicsőséget és babért a nagy mesternek és mellette jó hírnevet a művészet iránti szaretetéröl amúgy is közismert Esterházy hercegnek. Ezt a szép időt láttuk megelevenítve a „Muzsikus leány" cimü operettnek e hó 15-én szombaton történt bemutatóján. Jarnó György az „Erdész leány" szerencsés szerzője és librettistája: Buchbinder Bernát valóban poétikus tárgyat választottak darabjuk megírásához. A szöveg irója, Buchbinderbár nagyon szép témát választott darabjához, még sem tette azt olyan tartalmassá mint Haydn élete volt. Igen sovány mesét fűzött ahhoz a darabhoz, amelyet e tekintetben is olyanná tehetett v >lna, miut amilyen szerző társának, Jarnó Györgynek a muzsikája, amelyben tényleg va'n egy jó nagy adag Heydn. Nem a Haydnmuzsikát értem, hanem a világhírű szerző komoly alkotó képességét. Jarnó muzsikája tartalmas és határozottan szép. Üde, bájos, ahol a cselekmény uzy kívánja s komoly és mély ahol a sziv ós a lélek érzelmeit akarja aláfesteni. A darab sikerét tehát Jarnó alapította meg Pesten is, nálunk is. Határozott művészi értékkel bir pl. mindjárt az első felvonásban előforduló bucsu dal, valamint a második felvonásbeli bűvös keringő, :iem különben a harmadik felvonásban Haydn prózában elmondott meséjét kísérő zene is amelyben a szerző szintén egy szép színes mesét mond el a hallgatóinak. Általában a zene az, ami a Muzsikus leányt széppé és érdemessé teszi arra, hogy a közönség akárhányszor végighalgassa, mert abban valóban nemes, szivet, lelket lebilincselő zenei élvezetet talál. A darai) előadása szintén első rendű volt, mely ugyancsak hozzátartozik a legjobban fölépített darab sikeréhez is. A lő női szerepet Rozit, Lónyay Piroska játszotta nem kis művészettel és nem jelentéktelen sikerrel. A zsúfolt számban jelen volt közönséget már első jelenete alkalmával, amikor az ö eleven csacsijával megjelent a szinpadou, meghóditotta, mely a sziufalak mögött gyönyörűen elénekelt bucsudala után valóságos ünnepléssé változott, amely Lónyait aztán végig kisérte a darab utolsó jelenetéig. De meg is érdemelte. Mellette még Kovács Hannának (a fiatal herceg), Boriss Biankának (Elna Mont.-b.-ih. és Miklóssi Margitnak (Brigitta) jutott háládatos szerep. Kovács Hannának a Lónyay Piroskával való duettjével volt jelentékeny sikere, amelyet a közönség több izbeu meg is ismételtetett. Boriss Bianka kicsi, de háládatos szerepében ismét szép tanújelét adta értékes művészetének. Bár kellő hanggal nem rendelkezik, de a „táncoló sziréu"-jével mégis jelentékeny sikert biztositott magának. Nem volua teljes a női szerep lökről mondott véleményünk, ha Hydvóghyuét meg nem emliteuök, aki nem csak jó, de szép hercegnő is volt, egyike azoknak, akik a dicséretet méltán megérdemlik. A férfi főszerepben mi Vértes Mihályt (Haydn) emiitjük. És pedig azért, mert ekkora szerepben még nem igen láttuk és mert — hogy őszinték legyünk — ilyen alakitást még nem produkált. Szinte csodálkozuuk, hogy eddig csupán ötödrangu szerepek betöltésére volt kárhoztatva, mert, hogy jó színész, azt ma nagyon is megmutatta. Tudj' isten, Érckövy (Károly tanitó) játékával ugy vagyunk, mintha már régi ismerősünk volna a „jobbak" közül, azzal a különbséggel, hogy az ö comme ,il fout játékát még szép baritonja is emeli, értékesebbé teszi. Földváry Sándor Esterházy herceg szerepében szintén törekedett a legjobbat nyújtani, bár ugy látjuk, hogy az énekes szerepek nem neki valók. Vasárnap délután Lehár Ferenc: Luxemburg grófja cimü operettjének a reprize volt, fél helyárakkal, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a darabot akkora közönség nézte végig amekkorát színházban látni nem a mindennapi dolgok közé tartozik. Da nemcsak a félhelyárak vonzotta a közönséget hanem az előadás nívója is, amelyen csak annyiban látszott meg a délu-