Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-10-16
XXXVII. évf'oívmn. Pápa, !$10. október 16. 42. szám. PAPAI Pápa város hatóságának és több pápai s paps;- 'idóki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Goldberg üyula pap&rkereskedése, KS-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkes'/tC: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felel is lantulajdonos: GOLDBERG GYULA. R.lfifizotések és birdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendfik. A lap ára: egész évre l!í kor., félévre 6 k., negyedévre 3k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára íiO fill A sajtó. Amíg a sajtó szájáról a cenzúra lakalját le nem vették, a szabadság ezen a téren is ép olyan bilincsekbe vert fogoly volt, mint a legnagyobb gonosztevő. Ezt vasra verték, mert bttnt követett el, amazt folyton fojtogatták, mert igazságot hirdetett. Akkora sajtó egyes érdekcsoportok szolgálatában voltak s azok, amelyek ennek az érdekcsoportnak nem tették a szépet, folytonos üldöztetésnek voltak kitéve. Es, bár ez az üldözés ma is felveti néha fekete fejét, ma már a sajtó valóságos nagy hatalom, amelynek nincsenek ugyan öldöklő fegyverekkel, ágyukkal fölszerelt hadseregei, de vannak betűi, melyeket millió és millió összetételben, millió és millió iv papíron naponként csatasikra állit és öl, vág. emel és sújt eg3 r eseket és országokat, fejedelmeket és közembereket, mert ki tagadhatja, hogy a betű jöt, mint a példabeszéd moudja. Hogyan emelkedhetett volna minden más nagyhatalmasság fölé a sajtó, ha nem száll síkra az igazság mellett, ha nem pártfogolja, ami jó és nem öli, gyilkolja ami rossz? Hogy a sajtó ma már roppant nagyhatalom, azt nem kell bizonyítani senki előtt. Igaz, hogy kétféle hangnyomattal szokták ezt kimondani. Némelyek minden kigondolható tisztelettel szólnak róla. másoknál lehetetlen a megvetésnek bizonyos nemét nem érezni. Amazok a sajtót oly hatalmas folyamnak tartják, mely városokat és országokat köt össze ós közvetiti az emberiség eszméit; emezek ugy tekintik, mint nagyszerű városi csatornarendszert, inaly az ivó vizet megrontja és kolerát szül. Ez utóbbit rendszerint azok szokták hangoztatni, akiknek 'akargatni, leplezni valójuk van s az ilyett egyének kigyótbékát kiáltanak rá, ha a sajtó néha-néha! a tyúkszemükre hág. Ezek azután bizo-j zonyos lelki örömmel úsznak azzal az áramlattal, mely a sa/ió szárnyait megnyirbálni akarja és a sajtót ismét abba' a rabszolgaságba szeretné kergetni, a melyből egyezer már hatalmasan fölszabadult. Nem akarnak sem többet, sem kevesebbet, mint a — szabadságát. Vagy ha nem«is egészen azt, de legalább is korlátozni szeretnék Pcdg hát a^,«u'v$.'.<witiiaug kcifdMjzása magára az újságra csak azzal a kellemetlenséggel járna, hogy kevesebbet Írhatna meg. Vérbeli újságírónál egyet jelentene az öncsonkítás fájdalmával, ha valamit, amit a hírszolgálat a közérdek mezejéről valónak tart, uem szedhet le s nem adhat a közönség elé. A sajtószabadság korlátozása tehát az újságra nézve csak ennyi kellemetlensécp-fil iárna. Ellenben a közönség szempontjából sokkal tragikusabb valami ez. Nem szólunk arról, hogy le kell mondania arról az élvezetről, amelyet az érdekes, a legérdekesebb ujságközlemények olvasása szerez. Hány és hány esetet tudunk, a mikor a közönség a megbotránkoztató bűnök ballatára, durva méltánytalanságok, kinos üldöztetések eseteiben azt sürgeti: hát ehez nincs szava a sajtónak? Ha az a reform, amelyet az igazságügyminiszter tervez, valóság lenne, akkor azt mondhatjuk: — nincs. Nem bélyegezhetjük meg a sikkasztót, A gyilkost, a leánykereskedőt, A betörőt, az izgatót, inert bűnössége — bármily kézenfekvő is — Ítéletben kimondva nincs, tehát becsületes embernek kell tartani A legnagyobb gonosztevőt is, mert ha az ellenkezőt merjük állítani, egyszerűen lecsuknak bennünket. Abból, hogy az igazságügy miniszter az ujsag legfontosabb hivatását, A hírszolgálatot meg akarja nehezíteni s annak előrevetett rajzából, amilyen hatással ezek az intézkedések járnának, — látszik meg, hogy mennyire mindenkinek érdekét szolgálja a hírszolgálat. Lehet, hogy ma kellemetlen valamiért, ma jobban esett volna, ha ezt-azt elhallgatja, - holnap, más esetben érdekemmé válik, A lelkem kívánsága lesz, hogy más TÁRCA Az András és a villamos. — A .Pápai Lapok" eredeti tárcája.— irta: Alder Vilmos. I. Óh bizony az András, a Csárdás András nem volt közönnéges ember. Az András határozottan zseninek született. Ha nem lett volna véletlenül a Szilvás tanyán juhász, ha iparos legény vagy kereskedő segéd lett volna a városban, akkor talán 6 lett volna a magyar Bébel vagy a magyar Liebtneeh. De mivel hogy a Szilvás tanyán kellett juhász hát András juhász lett. Az uraság meg volt elégedve Nem korosmázott, nem verekedett, kihajtotta a osordát a rétre, ott ahol a pályatest szalad a messzibe és nézte, naphosszat néste a vonatokat. Csak egyszer volt jókedvű ez az András osak egyszer mulatott; amikor a szomszéd vármegyében meghalt valami távoli rokona, az Ágnes néni, s András száz pengő forintokat örökölt tőle. Akkor aztán vasárnap estére összehívta a falu összes leányait és legéuyeit, volt oigány, ittak, táncoltak hajnalig. Es raikor a legények és leányok mind hazaszéledtek, akkor András ráborult az asztalra és sirt. Hogy miért sirt? Istenem síit. S aztán oda jött hozzá az örzai. Az Orzsi nem volt szép lány, viszont nem volt egészséges, ropogós, jó husii paraszt lány, as Örzsi sovány volt, vértelen és fehér bőrű. A falu legényei rá sem néztek. András pedig megfogta as Örzsi kezét ís azt mondta neki, hogy „gyere ki este hozzám a rétre örzsi." ö nem szerette a jóhusu lányokat neki tetszett a sovány, fehérbőrű Örasi. Ee este kijött hozzá a lány. Félve bátortalanul. Aztán sokszor kijött a rétre, aztán minden este kijött. Mikor először megosókolta est a lányt András akkor ugy érezte, hogy est a sápadt arou Örzsit aeki Erzsébetnek kell szólítania. Hogy miért azt nem tudta. Este a pedig ott ültek a pályatest mellett, egymáshoz simulva és akkor András ugy stóllitotta a leányt, hogy Erzsébet. A pályatest és a vonatok! Mennyit nézte, mennyit gyönyörködött András a vonatokban. A teher vonatokat nem szerette. Sajnálta őket. Milyen szépek is azok a nagy puha, fényesre festett kocsik, melyekben azok a osillogó emberek ű'nek? De a tehervonatok ? Hiszen azok csak állatokat visznek, vagy fát és piszkos fekete szenet. Es milyen szédületes gyersan, finoman és X előkelően erkölcstelenül szökken végig a láthatáron a gyorsvonat. A tehervonat as ö sok sok koesijával pedig lassan fáradtan döoög miut a százlábú. Egy vasutastól megtudta András, hogy a vonatot a víz, a vízgőz hajtja. És azóta tisztelte a vizet. A víz volt az ő szemében az erő megszemélyesítése. Ób as Erő as Erő. Egyszer mikor sokáig nézte as üstben fórrá vis sustorgását, hánykolódását, valami nagyon bolond gondolat ja támadt. Hogy ő majd éjjel ki fog szedni a pályatestről egy darab sínt a vonat majd befog esni az árokba, az emberek össze fognak zúzódni és vér lesz, sok vér less András szerette a vért. Es aztán este, miután az örzsi elment haza odalopódzott a sinhez, elvágta szép csendesen a két végét és várt. 1- n k á s b e r e»dezé»eket DRACH ADOLF bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. u. m háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. IzUses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron 1 Javításokat Isclfogadok.
