Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-16

Papai l.apok 1910. október 16. valamit megírjon, kiderítsen, pellengére dobjon. A közmorálnak megjavítására egy csöppet se vezetne, ha a bűnökről az újságoknak mindaddig hallgatniok kellene, amíg azokban jogerős bírói döntés nincs. Nem szólva arról, hogy ebez gyorsabb igazságszolgáltatás illenék, épp az újságok köteles hallgatása lehetne az oka annak, hogy egves bűnügyek felől a leglelketlenebb híresztelések terjedjenek el és hogy abba egészen ártatlan egyének belekevert essenek. Igen, kell. hogy a tisztességtelen sajtót, a revolverező lapokat megrendszabályozzák, de ennek a rendszabálynak nem szabad értenie azt a sajtót, mely hivatása magaslatán áll. Amíg a sajtó, helyesebben egyes lapok és egyes úgynevezett „hírlapírók" szabadon űzik izgága és csömörletes játékukat, addig egy pillanatra sem szabad arra gondolni, hogy ezek miatt a többit is megbüntessék. A mételyt, a sajtó fattyuhajtásait kell kipusztítani, mert amíg ez nem történik, addig mindenféle rendszabály, mindenféle törvényes szigor a sajtó komoly egyetemére igazságtalanul fog nehezedni. Már pedig a pocsolyában létrengő bűnösök miatt a huszadik században az ártatlanok is nem szenvedhetnek. Polgármesterek kongresszusa. A rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete mult vasárnap Szombathelyen, a közművelődési ház nagytermében tartotta szokásos évi közgyűlését. A kongresszuson majdnem valamennyi rendezett tanácsú város képviseltette magát és azon mintegy százötven polgármester és városi tisztviselő vett részt. A közgyűlést Szentpály István dr. miskolci polgármester, elnök nyitotta meg s megnyitójában az ország nagy átalakulásáról szólott, amelyen Magyarország nemcsak politikai, társadalmi, hanem közgazdaságilag is nemsokára át fog esni. Ebben a nagy átalakulásban — úgymond — kell, hogy a fő súlypont a városokra helyezkedjék, mert a városokban központosul az intelligencia és ott a közgazdasági élet is erösebben lüktet. Da ahoz, hogy ebből a nagy átalakulásból a városok is kivehessek a maguk részüket, elsősorban anyagi támogatásra van szükség és midőn a városok állami támogatást kérnek, nem várnak mindent, csak azt, hogy az állam adja meg azt, ami a városokat megilleti. Abban a reményben nyitja meg a közgyűlést, hogy a mai kongresszus határozataival is sikerül előbbre vinni az országnak és a magyar városoknak haladását és fejlődését Ezután Várhidv Lnjos titkár terjesztette elö a tanács évi jelentését. A jelentés mindenekelőtt a városoknak nyújtott állrmsegélyröl emlékezik meg. Az a véleményük, hogy a két millió korona állami hozzájárulás összegét a rendszeresített, állásokra kell forditani. Sérelmesnek tartják, hogy a tisztviselőket csak a VIII—IX. osztályba sorozhatják be, holott a VII- IX. osztályba volnának bcsorozandók A besorozásnál figvelembe kellene venni az eddigi szolgálati időt is. Kívánja az egyesület, hogy az állatni hozzájárulás összege ne 191ti-baii adsssék a városoknak, hanem annak legalább is ő0 százaléka a folyó évben, 75 százaléka 1911-ben és a teljes összeg 1912-ben. Mindezen sérelmeket a belügvminiszter elé terjesztették memorandumban, egyben kérték a belügvininisztertöl a városi törvény mielőbbi megalkotását is. Köszönettel emlékezik meg az egyesület Khuen-Hédervárv Károly gróf belügyminiszterre és Némethy Károly államtitkárról, mint akiknek a tisztviselők iránt érzett meleg rokonszenve és fáradhatatlan munkássága tett.:> lehetővé, hogy az előbbi rendeletnek legsérelmesebb rendelkezései aránylag rövid idő alatt korrigáltattak. Még mindig vannak sérelmes (knde'kezések, de nagy a remény, hogy azok tarthatatlanágáról sikerül meggyőzni az illetékes tényezőket. Az egyesület kötelességének mondja a jelentés, hogy megsürgesse azokat a törvényalkotásokat, amelyek nem járnak anyagi áldozatokkal, de a városok életerős fejlődéséhez feltétlenül szükségesek. Ilyenek a városi törvény, a szolgálati pragmatika, a belügyminisztérium városi osztályának reformja, a nyugdíjügy országos rendezése, a községi takarékpénztárakra vonatkozó törvény stb. Ezután a városok államsegélyére vonatkozó teendőket adta elö. Javasolja, hogy a belügyminiszterhez intézendő memorandumban kérjék, hogy az államsegély alapját ne a közegészségügyi, rendőri, katonai és adóügyi kiadások képezzék, hanem ehez vegyék még a gyámügyi kiadásokat is. Ezen kiadásoknak az állam által való megtérítése dolgában, mivel a kimutatások csak három évre terjednek és félreértésekre adtak alkalmat, kérjék,'hogv az 1905. 190G, 1907. 1908 és 1909. évnek a zárszámadásai képezzék alapját a felosztásnak és hogy utasíttassanak a városok, hogy ujabb kimutatásokat adjanak be olyképpen, hogy azok félreértésekre ne adjanak alkalmat. Végül a titkár a rendezett tanácsú városi tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozólag tett javaslatot. Kivánják. hogy valamennyi tisztviselő nz eddiginél magasabb rangosztályba jusson és hogy a tisztviselők előrehaladása ne a VIII —IX., hanem a VII-IX. fizetési osztályok között történjék. Kívánják, hogy a magasabb rangú tisztviselők ugyanazon állásban eltöltött 15 év után magasabb fizetési fokozatba aut.omatie« menjenek, a kisebb rangoszt.ályu tisztviselők pedig ugyanazon állásban eltöltött 12 esztendő után szintén automatikusan menjenek magasabbra A helyettes polgármesterek, főjegyzők, számvevő, árvaszéki ülnök a VIII-ik rangosztályba vétessenek, az I. jegyző a IX-ík rangosztályba, a többi pedig a X-ikbe. A tanács előterjesztésére a közgyűlés 1000 korona pályadíjat tűzött ki egy oly munka elkészítésére, mely a városi törvény főbb alapelveit isméi teti. Az indítványok letárgyalása után a közgyűlés, amelyen városunkból Mészáros Károly polgármesteren kívül Schnobel Ferenc számtiszt és v

' ~^ Gyula iktató is részt vettek, véget, ért nA)b a a S/.abái i.i éttermében bankett, volt. ame'ji. Arnos felköszöntö hangzott el. Mennyi a magyar? Uj népszámlálás lesz. A nép még most is fél a népszámlálástól, csakúgy, mint Augusztus római császár korában. Mert a nádfödeles kunyhók egyszerű, naiv lelkű lakója azt hiszi, hogy a hivatalos j natu ur azért faggatja ugy ki tövéröl-hegyére az ö összes vagyoni és családi viszonyairól, mert uj pénz- és vér-adót akarnak sodorintani a nyakába. Pedig már most is alig tud lélekzeui a nyomorúságtól. Kiirthatatlan balhit De aztán nem történt semmi. Mikor a pályaőr estéli körtitjában odaérkezett a megrongált részhez, megállította a vonatot, a siut gyorsan kijavították s a vonat elrobogott. A csendőrőrs egy ideig nyomozta a tettest de nem derült ki semmi Andrásra senki sem gyanakodott. És akkor András elhatározta, hogy felmegy Peítr*. Még az [nap összekötötte a batyuját, aztán este mikor kijött hozzá az Orzai, akkor Hzép csendesen megfogta a kezét s nyugodtan mondta neki, hogy „Isten veled Orzai." A leány leült a földre, n> • ezólt egy szót sem, hallgatott. Csend volt a messze réten, holdsőtéses uyaréjji csend. Aztán Urzei mellé dől hirtelen minden átmenet nélkül feltört a zokogás. És aztán megiut csend volt. Vonatok jöttek, vonatok mentek. Csend volt a messzi réten. És akkor András uyugndt, biztos, hoeszu léptekkel elindult a falu felé. Ör/si észre sem vette hogy egyedül van. A falubnn már csend volt, mindnaki aludt. Csak a biró ült még kint a ház előtti padkán és pipázgatott. Mikor András oda ért, ösztönszerűleg a kalapjához emelte a kezét, de aztán még sem köszönt. Nem ő nem köszön a bírónak. II. Aztán András Pesten volt. És szerencséje volt ennek az Andrásnak. Mindjárt az <lsö napon munkát kapott egy házépítésnél. Hamar beleszokott az nj életbe. Hogyis ne. Hiszen uem volt itt Pesten semmi sem idegen eiőtte. Hiszen ő már otthon Szilváson tudta, hogy itt Pesten a legalacsonyabb ház is van olyan magas, mint otthon a templon tornya. Az emberek sem itnpo náltak nek', nem is törődött velük. Csak egy dolog zavarta meg András énjét itt Pesten, csak egy dolog markolt bele az öntudatában: a vilanyos. óh hogy csodálta, bámulta András ezeket a fürge sárga kocsisat. Mikor este hazajött a munkából órákhosszat elnézegette őket. Hogy szállnak föl reá az emberek, hogy szállnak le róla, aztán hátul az egyenruhás ember csönget elöl pedig valaki ránt egyet a féken és aztán megindul a villamos, először lassan aztán gyorsabban, gyorsabban, végül szédületes gyorsasaggal robog el. Es jaj annak, aki felakarja tartóztatni ut jában, aki nem szalad el előle óvatosan, még idejében. Milyen hatalmas, erős ember is lehet a/, aki a féket kezeli ott elől! Hogy hullnának az emberek, a kocsik, lovak jobbra, ba ia ha az akarná, csak kissé jobban kellene a féket hátra tolnia ennek az embernek ! Csak titokban gondolt aria, hogy hátha egyszer ő is ott állhatna a fék előtt, ő is mozgásba hozhatná, szabályozhatná, megállíthatná azt a félelmetes sárga koosit. l'araucaolhatna neki e a koosi engedelmeskedne a keze minden nyomásának. Egy vasárnap deluifin szállót fel először a villamosra. Kiállt a peronra a villanyoavezető mellé és nézte, nézte, szinte falta szemeivel, hogy mit csinál az a nagy erős ember, hogy tolja előre hátra a féket, hogy csavarja az ellenieket. Egész éjfélig utazott a villanyossal az egyik végállomástól a másikig, mikor pedig végre éjfélkor a kocsi beszüntette a forgalmat, zúgott a feje a kiállótt izgalmaktól. Sirt, nem akart leszállani a kocsiról. Szinte erőszakkal kellett letuszkolui. Aztán fáradtan, kábultan bandukolt végig a csendes utcákon. Sziute autouintikusan ment. Olyan volt éz az alvó város, mint egy halódó ember. Még van benne élet, a pulzusa még ver, tan tudná fejet Í8 mozgitni, de minek? Csak a korosmák voltak még hangosak. Es akkor András bement egy kis korcsmába és pálinkát rendelt. Bukat. óh, ha egyszer ő is ott alhatna a villanyos lék mellett! Aztán rendelt még pálinkát, sokat. Es m isnap nem ment munkában. III. És aztán elhatározta, hogy felmegy a villaByoa-vaaOtak igazgatóságához és ha kell, térdeuállva fog könyörögni, hogy alkalmazzák vezetőnek. Hiszen ő már mindent tud, hiszen ő vasárnap látott mindent. Fölment és alkalmazták. Egy hátig tanult, siínte falta az utcák neveit. Aztán beosztották kalauzuak. És akkor András végteleu boldog Volt. Most már egész nap ott lehetett a koosin és mikor nem látta senki sem, simogatta a villanyost, hangosan beoézte, dédelgette. Végre beosztották villanyos vezetőnek. Éa akkor András biztosan, méltóságteljesen odalépett