Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-09-04

I'npni Lapok lyen ugyancsak egy modern színháznak a felépítése 150 200.000 korona költséggel jár. Igy tehát a város még akkor is meghozza a maga áldozatát, ha a ref. egyháza Voyta-telek kel szomszédos telket megveszi és a városnak átengedi. Tekintve tehát, hogy a szinház-tér megéri ezt az általunk jelzett áldozatot, ezt a két összetartozó kérdést helyesen és elfogadhatóan megoldhatónak csakis a fenti módon tartjuk. Ez voll az álláspontunk a múltban. ez a jelenben és ez lesz a jövőben is. Af. K. A vasút állomás építését — amint értesülünk és amint a helyszínén is látható — néhány nap inul\ a föltétlenül meg fogják kezdeni. Az államvasutak szombathelyi üzletvezetösége a mult hét lolyamáu küldötte meg az ujonau emelendő épület rajzait a városi tanácshoz, ahol az épitési engedély sürgős kiadását, kérelmezte, hogy az építkezés a legrövidebb időn belül megkezdhető legyen. Mondanunk sem kell. hogy a városi tanács az engedélyt annál is inkább siet megadni, mert hiszen az iudóház felépítésével a város egész közönségének egy igen régi óhajtása megy teljesedésbe. Minthogy az ópitkezés tervrajzába betekintenünk sikerült, joggal állithatjuk, hogy egy éven] belül valóban egy modern állomási épülethez! jutunk. Az épület középponti homlokzata az Esterházy-utra néz, mely egy tizenhat méter hosszú | és tizennégy méter magas emeletes épületreszt képez. A főépületet jobbról és balról két-két szintén tizenhat méter hosszú földszintes épületrész követi, melyek mindegyikének a végén egyegy tiz méter magas emeletes épületrész zárja be az egész. 80 méter hosszú épületet. A középső emeleti rész csupán a 208 négyzetméternyi és 12 méter magas előcsarnokul szolgál. Itt van két jegypénztár, málhakezelés, tőzsde és portások helyisége. Az épület jobb oldali földszintes részén nyer elhelyezést az I. és II. osztályú váróterem, a ruhatár és a podgyász-raktár, sz emeleti részen pedig a tönökhelyettes és egy kezelőnő lakása. Az épület balszárnyán a földszintes részen csupán a nagy, 14 méter hosszú és 5 méter széles III. oszt. váróterem van és a kijárat, mig az emeletes rész földszintjén vannak az irodahelyiségek, az emeleten pedig a állomásfőnök lakása. Ezeken kivül vau inép az épületben külön rendörszoba. pustahelyiség és két tizenhét méter hosszú és 3 méter széles folyosó, melyek az előcsarnokból a várótermekhez vezetnek. Az épület előtt, a pályatest felöli oldalon eg}' 50 méter hosszú és 5 méter széles tudott vnsperron húzódik, nieiy szélességével az első sínpárig nyúlik. Kbböl a leírásból es ha még hozzá vesszük hogy

r a pályaudvart, ekkor látják el vilauyvilágítással is, — tisztán láthatjuk, hogy vasútállomásunk egy egészen modern és kényelmes állomási épületet kap, mely a forgalom és a közönség igényeinek teijt-seii meg fog telelni. Már most tudva azt, hogy az államvasutak, illetve a kereskedelmi kormány több százezer korona költséggel vasútállomásunkon ily nagyarányú építkezéseket esnközöltet, legalább is valószínűtlennek látszik az a híresztelés, mintha a kormány ezt a fővonalat mellékvonallá akarná tenni, mely lehet ugyan, kombinációba jött, de hogy keresztül is vigyék, — nem merjük hinni. Az egyke. Kötetet, vagy helyesebben köteteket tenne ki az a temérdek újságcikk, vagy egyébb hírlapi közlemény, ha összegyűjtésére valaki vállalkoznék, a melyek az egyke, vagyis az egy-gyei ínekreudszer ellen íródtak szerte az egész országban. Természetes, hogy valamennyi cikk iránya egy közös végső cél telé mozog, a kérdés oká-| nak, esetleg okainak löltárása és orvosolliatása | télé, legtöbbje azonban vajmi kevés ujat mond. | Letárgyalja e fontos, nagyon fontos kérdést,! anélkül, hogy a gyógyítás eszközéről csak egy kis sejtéssel is birna az illető szerző; anélkül, hogy legalább csak lelkiismeretesen tárgyalná meg a sok hozzászólást igénylő bajt. A legtöbb cikkben arról van szó, mintha az egy-gyermekrendszernek nem is volna olyan igen-igen nagy jelentősége, mint sokan hiszik s ezért a természetre bízzák, hogy annak ős ereje majd csak meggyógyítja a bajt, mert — szerintünk — más nem is hivatott a gyógykezelésre, mivelhogy ember nem tudja helyesen ós ami a tő : hatásosan megorvosolta. Én azonban tagadom mindakét állítást — akárki legyen is, aki ezeket állítja — de különösen az utóbbi ellen emelem fel tiltakozó szavamat. Nem igaz az, hogy az egyke ellen nem lehet emberi, tehát társadalmi utón védekezni. Nem igaz az, hogy az egy-gyermekreudszert nem lehet hatásosan orvosolni. Lehet, nagyon is lehet. Söt, többet mondok: végkép kipusztítani is lehet. Csak egy kell ho/.zá, de az egy erös legyen, kemény ós kitartó : akarat. Olyan akarat, amely megtörjön mindenféle alszeméruiet, ellenvetést és tiltakozást. Elvégre is olyan helyen, ahol nemcsak egy járás, egy megye, vagy egy vidék, de egy egész ország lakosságának lói kérdéséről van szó. ott nem lehet kicsinyeskedni, hanem bátran és erősen kell ké/.beveuni azt a gyepiöt, amely a kellemetlen helyzetből kivezessen. A bajból kigazolni ennészetesen nehéz, igen nehéz lesz. Ez azonban nem baj, mert tudni kell, hogy minden nagy bajnak keserű, nagyon rossz szokott lenni az orvossága. Az egyke pedig nagy baj. Rosszabb a kivándorlásnál Rosszabb a tömeggyilkoló kórnál: a háborúnál. Mert. az egyke nem a népnek az ocsuját irtja ki, hanem a leghasznavehetöbb részét, a középbirtokos osztályt, amely már a jómód egyik legfelső fokán áll. Vannak, akik az egyke okául azt akarják íölMintetni, mintha azért, de pusztán csak azért keletkezett volna, mivel a napszám nevetségesen kevés az azzal foglalkozóknak megélni belőle a lehetetlenséggel határos. Hát. ez nem áll. Mert tudni kell, hogy az egy-gyermekrendszer éppen azokban a községekben, városokban dívik, amelyekben kizárólag fel- vagy negyedtelkes gazdák laknak túlnyomó száminál, mig azokban a községekben, ahol a napszámos elem dominál, ugyszólva, sőt, a legtölib esetben egyáltalán nem érezhető az egyke. Igy állván a dolog, önkéntelenül is előtérbe tóiul e kérdés: mi az oka tehát e nemzetpusztitó kórnak, ha sem a gyenge napszám, sem pedig a birioknéiküüség nem szerepelhet ok gyanánt? Megmondom ón. Nem lehet, söt nem is szabad mást elfogadni e kérdésben ok gyanánt mint azt, hogy a telkes gszda birtokának egészben való megtartására törekedvén, más módot erre nem tud, minthogy egynél több gyermek születését lehetetlenné teszi. Nem azért teszi ö ezt, mintha később születendő gyermekétől birtokát sajnálná, hanem mert bölcsen előrelátó a gazda, vagyis nem akarja azt, hogy — mivel a negyedtelekből 2-3 gyermek kezén uem maradna semmi — napszámmunkából tartsák fönn magukat közvetlen utódai. Ok gyanánt egyedül csak ezt lehet és kell elfogadnunk s ha még egy néhány jelentéktelenebbet hozzáveszünk, akkor tulajdon képen meg is találtuk az egy-gyermekrendszer valódi okait. Ilyen jelentéktelenebb ok lehet az is, hogy az e

gy gyermek nem lesz katona, legfeljebb póttartalékos, meg aztán gazdag ember marad, mert birtokaihoz, ha lehet, szerezhet is. De ok még — Az nem mindegy. Itt a kisasszony vendég, a mostoha nagynénjénél üdülésre, mulatságra van meghiva, itt Aliz kisasszony egy kicsit el kell kényeztetnie magát. Atnig igy beszélt Oerőné, fel s alá járt a szobában, keresett valami kis port, arait letörölhessen, valami félretolt bútordarabot, arait helyre igazíthasson. — Meg kell bocsájtania kisasszony, ha ugy beszélek, mintha a ház az enyém is lenne. De hiszen régen vagyok már itt az úrnőmnél, ő szoktatott hozzá a bizalmaskodáshoz. Kernelem nem sértem meg ezzel a kisasszonyt. Aliz megrázta a fejét. — Igazán nem érdemes nekem itt motoszkálni — mondta a cseléd, — hiszen mindent ugy rendbe hozott, mint egy angyal. Holnap iparkodni fogok, hogy korábban jöjjek, de szegény úrnőm felöltöztetése mindig olyan sokáig tart, mert maga nem képes . . . Nem az én kötelességem volna korán menni, —• mondta Aliz osaknem szomorú komolysággal, nem az én kötelességem volna-e béna nénémet ápolni, amikor itt vagyok a közelében ? Oerőné meglepetve attól a keserűségtől, ami ebben s mondatban volt, odaállt egészen Aliz elé és esipöre tevé s kezét, jólelkűen nevetett. — Hát e miatt bánkódik, kisasszony? Emiatt ugyan ne szerezzen magának egy rossz percet sem. Önnek az a kötelessége, hogy olyan kedves legyen, mint amilyen és a szegény nagynénje házában napsugarat hozzon, hangosan felolvasson neki, szóval megtegye mindazt, amire én, együgyű vén tetenités képes nem vagyok. De ami különben a munkát s az ápolást illeti, amire olyan betegnek van szüksége, aki évek óta béna, ahoz az ilyen finom kisasszony nem is ért. Az inkább hozzáülik az olyan vén cselédhez, mint amilyen en vagyok! Azután kell ahoz keménység is. A kisasszony vigasztalgatná, sima akkui- is, araikor nem kell, nagyon is lágy lenne! Nem, nem, maradjon csak a dolog ugy, a hogy most van! Nem, n«m. Most megyek, hogy elkészítsem asszonyomnak a osokoládét, de ön fjgja neki bevinni Aliz kisasszony. Az étvágyat fog neki csinálni, hiszen önt annyira szereti! Amikor Oerőné elment, Aliz megint a kezébe vette anyja levelét, újból végig olvasta. Néhány hely sokáig fogva tartotta tekintetét. „Az apád és én nem vagyunk haszonlesőbhek, mint shogy sc okosság parancsolja, hacsak jövőt, egy kis hozományt biztosíthatunk neked ! Igy tehát arra kell emlékeztetnünk, gyermekem, hogy miért küldtünk el a nagynénédhez, nem mi vagyunk-e csupán csak a családja? Valóságos botrány volna, ha a leányunknak idegeneknél kellene dolgozui, mig kis vagyona valakinek mosnak jut. Egy kitanult cselédnek, aki tudja a módját, hogyan kell nélkülözhetetlenné tenni magát s aki szinte az egyetlen urává lett a háznak. Milyen ez ar asszony? Nem irs/. róla semmit. Csakugyan olyan rossz parasztaszsr.onv, mint ahogy neküuk leírták. Képes leszel-e vele felvenni a harcot, te szelid galamb, te? Tudja-e a nénéd, hogy a mögött az asszony mögött furcsa kis rokonság leskelődik több semmirekelő, iniut szorgalmas munkás? Ezek niiud a nénénk örökségére Tárnak. Ügyes légy tehát, gyermekem. Hóditsd meg a nénit. Különben bele kell nyugodnod abba, hogy letedd a vizsgálatot, nevelőnő légy a lemondj minden reménységről, hogy valaha férjhez mehess." — Itt a csokoládé Aliz kisasszony. Az ezüst tálcán ott illatozott a csészébe a finom arotnutikus ital, mellette aranysárga zsemlyécskék hevertek. Ha már elkészítette Oerőné, vigye he ÍH maga! — Dehogy viszem, sokkal jobban fog ízleni ueki, ha az ön kezecskéjéből kapja. — Mondja, Gerőné. —- Mit parancsol, Aliz kisasszony. — Igaz oz, hogy magának szegény rokonai vannak fai un, akiket segit? Az asszony jólelkű vörös arca mar nem lehetett vörösebb, csak a szeme vörösödött ki s megnedvesedett. — Edes Istenem, igen. A. szüleimet, akik már nem tudnak dolgozni, meg a kiosikéket, a meghalt testvérem fiait, akik még uem értenek a munkához. — Adja ide a osokoládét Oerőné, majd be*