Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-09-04

XXXVII. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 4. 36. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidóki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Gyufa pepirkereskedése, Kő-tér ÍKl-ik szám. Hirdetéseket egyezség: szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős Inntutajdonoa: GOLDBERG GYULA Előfizetések ée hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 tillér. — Egyes szám ára 30 üli A szinházkérdés. Lapunk más helyén megemlítjük, hogy a város képviselőtestülete a mostani színház helyének a református egyház részére templom épités céljaira leendő átengedése ügyét a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzte ki. Elvben ugyanis a képviselőtestület már régebben kimondotta, hogy a kért területet hajlandó átengedni, érdemleges határozatot azonban nem hozhatott, mert az uj színház helyére nézve nem tudtak végleges megállapodásra jutni. Lapunk, a Pápai Lapok volt annak idején a legelső, mely az uj színházat a Voyta-féle telekre szánta, ezt az ideát azonban — miért, miért nem — akkor nem tartották életrevalónak. Azóta teljes másfél esztendőt átaludniuk s ez alatt az idő alatt a fölvetett idea ellenzői is rájöttek arra, hogy az uj színház legmegfelelőbben csakis az általunk proponált Voyta-telken épülhet föl és az érdekeltek — ugy tudjuk — erre a helyre nézve már véglegesen meg is állapodtak. Azt, hogy a város egy kultur épületet, amilyen.a színház is, egyházi célokra átenged, megengedhetőnek, sőt helyesnek tartottuk akkor is, annak tartjuk most is. Ugy tudjuk azonban, hogy most egyedül csak a Voyta-telekről van szó, amely pedig egy 800 személyt befogadó modern elhelyezésű színház céljára nem elegendő. Ezt vallottuk akkor is. ezt valljuk most is. Különösen nem elegendő akkor, a mikor ott egy uj utcát is akarnak nyitni az Anna-térre. Tessék csak annak a teleknek a nagyságáról információt beszerezni s oda az uj színházat — egyelőre csak papíron — elhelyezni, akkor látni fogja mindenki, hogy az uj színház, bár minden oldalról hozzáférhető lesz, keskeny, alig egy-két méter szélességű úttesttel lesz csak körülvéve, ez pedig nem elegendő ahoz, hogy ott és abból még egy uj utcát is kihasítsanak. Mert ha már modern városrendezésre törekszünk, nemhogy csak keskeny, közbiztonsági és egyéb szempontokból is veszélyes uj utcák létesítését nem szabad megengednünk, hanem az ilyen régen keletkezett utcákat is mielőbb ki kellene szélesítenünk. Azon a helyen tehát az uj színház csak ugy épülhet íöl és uj utca csak ugy létesülhet, int uhoz a telekbe^ még egy darab telket hozzávesznek. Ezt a kérdést akkor is és most is csak ugy véljük helyesen megoldhatónak, ha a református egyház a Voytatelek mellett levő Horváth Lajos-féle telket megszerzi és a városnak díjtalanul átengedi. Azon a telken — amint ezt a múltban is nyomatékosan hangoztattuk — akkor, de csak akkor lehetne megoldani az uj színház építésével együtt az uj utcairyitás kérdését is. Több, mint bizonyos, hogy a református egyház ezt az áldozatot igen nagynak tartaná és ezt annál is inkább hiszszük, mert éppen a legutóbbi közgyűlés alkalmával volt szó arról, hogy másutt templom épitési célra nemcsak telket adnak, hanem az építtető egyházat még pénzsegélyben is részesitik. Meglehet. Sőt tudunk is rá esetet, hogy igy van. Csakhogy ott nem romboltak le egy kultúrpalotát, hanem adtak egy olyan telket, amelyen addig épület nem volt, vagy ha volt, nem kultúrpalota volt. Egyik templomot tehát a másikért nem kellett lerombolniok. Viszont egész elfogulatlanul azt is állithatjuk, hogy a város is hoz áldozatot akkor, amikor a szinház-teret templom céljaira átengedi, mert nem állithatja senki, hogy az a tér, amelyre azután a város soha többé semmiféle épületet nem emeüiet, azzal a 30.000 koronával megfizetve volna, amelyet a ref. egyház megváltás cimén a városnak fizet. Plogy ez az állitásunk mennyire igaz, illusztrálja leginkább, hogy azon a helyen a mostani színházat mintegy 40-45.000 korona költséggel modernül át lehetne alakítani, míg egy másik heTÄ J{aro/cf. Halkan dorombol cirmos az öledben, Talpút nyaldossa: vendég jönne tán? Unott, egyhangú, csöndes sercenéssel Kegyeg az óra kis szobánk falán. A bükkfatömb a szeles kandalóban Izzó parázs csak, lángra kapni rest; És lassú szárnyon, lomha lebbenéssel Száll el fölöttünk csendesen az est. És lassú szárnya lomha lebbenését Lehajtott fővel, amint hallgatom, Ugy elmerengek egy ősrégi nótán Egy észvesztő, bódító dallamon: Süvit a szél; s a tajt taréjos áron Barzádát szánt röptében a sirály. És lent, a szellők hűvös csarnokában Omlő fövényen ül Harold király. Ott hagyta népét, hadverő hajóit A normann hősök vértezett hadát, A hírnevet, mely mint az esti árnyék Nyomában járt három világon át. fogarja eltört, szétfoszlott palásttá Kincsét az éj viharja hordta szét. Ott hagyta mind: csak szellője ölébe Hajthassa fáradt, koronás fejét. Jer közelebb, simítsd meg lángzó orcám, Csókold meg lázas, szomjas ajkamat, Hadd elfelednem, amit elveszitek, A csillogó, a fényes álmokat, Oh, hagyj felednem. Ne gondolj a múlttal, Lelkem vesztett zománcát ne keresd, És lassú szárnyon, lomha lebbenéssel Szálljon fölöttünk csendesen az est. Szilagyi Ferenc. Az örökség. - A Pápai I. epek* eredeti tárcája.— Irta: Verő Endre. A vidéki élet sehol olyan álmosnak, olyan egyhangúnak nem tűnik fel, mint ahban az egyszerű, tiszta kis mezővároskában, ahol történetünk lejátszódik. A kis házacskák tökéletesen egyformák s szinte hihetetlennek látszik, hogy élő teremtések laknának benne. Leginkább visszavonultan élő nyugdíjasok lakói, kik már az élet hívságos örömeiről régen lemondtak s most viharvert tagokkal igyekeznek a pihenésben gyönyört találni, egyebet az 'elkoptatott élet úgysem hagyott reájuk. A házacskák körül kert van s a kertben a csendes öregek szemlélhetők, amint egyetmást tesznek-vesznek saját művelte kicsiny földecskéjükön. Az egyik ház ablakában egy fiatal leány ü'.. Vagy husz esztendős lehet. Hogy szép is legyen, ahoz egy kis boldogság hiányzott neki . . . vagy egy kis büszkeség. De ezen a gyengéd, szőke arcon, ezen a kecsesen gömbölyödő vállon mindent eltörölt a létnek rájuk nehezedő árnyéka. Es a kedves gyermek az élet nizzájának nem a napos oldalán született. Elgondolkozva tartott a kezében egy levelet, tekintete beleveszett a derűs napfénybe. Egyszerre összerezzen, mert az ajtón kopogtattak. Bizalmasan, anélkül, hogy a ,szabad"-ot megvárná, lépett be a szobába az öreg oseléd. Feszült figyelemmel fordult a fiatal leány tekintete a kezében levő levélről erre az asszonyra, akinek durva pa. raszt vonásai voltak, akinek simán hátrafésült fekete hajában a fehér főkötő alatt ezüstös ssálak húzódtak, akinek a keze tanúskodott arról, hogy hajdan mezei munkát végzett. Amig Aliz — igy hivtak a fiatal leányt, — elgondolkozva nézte a cselédet, az igy kiáltott fel: — Oh, kisasszony, önmaga megvetette as ágyát? — S miért ne tettem volc.t, Gerőné ? Ottlton is igy szoktam. .— — Lakásberendeméseket u. ni. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendazéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. ízléses, olcsó é

s modern BÚTOROK állandóan raktáron! Javításokat is elfogadok. DRACH ADOLF bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.