Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-06-19

XXXVII. évfolyam, Pápa, 1910. június 19. 25. szám. PÁPAI LAPOK Papa város hatóságának es több pápai s pái l-vidékl egyesületnek megválasztott közlönye. Megjeleni.; mi n ,1 e n v | | á r n a p, SzerkeszloseR és kiadóhivatal Ooldlienj (JyUa pej•irkereskedé-c. J-u-tér 28-lk szaui. Hirdetéseket egyez*** szerint felvesz a kiicloliivatal. Szeri esztií: MOLNÁR KÁLMÁN A s/eikesztésért f> e!"s laptulajdonost GOLDBER í GYULA Kl"llzel''si'k és hir'let•• si dijak a lap kiiiilóliivstalálioz küldendők. A 'ao ára: egész évi? 1-' kor., félévre fi k., neuvedévre !k Nvilt-tér soronként 40 fillér. — Barel s/.át.i ára .'!() fill Piaci mizériák. Levél a szerkesztőhöz. A hatósng figyelmébe. Már több ízben föltettem magamban, hogy azokat a tűrhetetlen állapotokat, a melyek piacunkon már rég óta uralkodnak, a sajtóban Nzóváteszem, de mindannyiszor letetette velem a tollat az a reménykedés, hogy hatóságunk talán meglátja, észreveszi azokat a mizériákat, amelyek piacunkon ma már egyszerűen tűrhetetlenek. Mivel azonban erre mindezideig hiába vártam, szíveskedjék tekintetes Szerkesztő Ur alábbi soraimnak becses lapjában helyei adni. Kvek óta sok jogos panaszt hallhatott mindenki a mi különben élénk piacunkra, különösen a miatt, hogy a város polgárainak az a része, amely napi szükségleteit a piacon kénytelen beszerezni, még a legszükségesebb élelmiszerekhez is osak másodkézből juthat. A város fngyasztóközönségére nem volna sem káros, sem kellemetlen, ha a másodkézből beszerzőt! árukat mérsékeli árban, néhány fillérrel drágábban kellene is megvennie, mint amennyiért a termelőtől beszerezhetné azonban — a szomorú tapasztalat mondatja velem a zöldségárukat, tejterméket, gyümölcsöt 30-50 százalékkal kell drágábban fizetlakosság kárára elkövetett eme garázdálkodását ellenőrtz<!e és megakadályozza. KB */ Nem akarom ezzel a hatóságol megvádolni, bár mulasztása nyilvánvalónak látszik, hanem csupán jóindulata figyelmét kívánóra fölhívni arra, ami egyébként kötelessége volna. Nem természetem, hogy valótlanságot állítsak, vagy bárkit is akár jogosan. <le legkevésbbé jogtalanul megtámadjak, hanem a mi piaci állapotaink még a legbéketürőbb emberekel is főlhálioritják. Kofáink között reggelenkint valóságos harc folyik a vidékről és helyből félhozott árukért. A közönség még ha a kofákkal egy időben menne is föl a piacra, még az esetben sem juthatna a neki BZttkséges áruhoz, mert a piac hiénái vagv már a várOSOll kiviil megveszik azt, vagy pedig a vevőközönség kezéből a szó legteljesebb értelmében kikapkodják, még pedig oly magas árért, amilyenre! még maga az eladó termelő sem s/.amitutt. S ezekről a hallatlan állapotokról nincsen tudomása sem a hatóságnak, sem a sajtónak, holott az ilyen és ehez hasonló abszurdumokat mindkettőnek ostoroznia kellene. Ne vegye rossz néven tek. Szerkesztő Ur, hogy ebbe az ügybe a sajtót is belevonom, de szerény fölfogásom szerint a sajtó fogalmába TAH CJ A bálvány. — A ...'' á |> a i I. i |i ii k ' eredeti t * r r IÍ j a. — |Ha; Szemere György. Krtiesay Tivi es. és kir. kaniariís és mmiszteri titkár egy Ita\ anna-csiilkával a szájában, beviharzik a Szegbe,'! Mnki gareaoa-taayájára. — t'/.imbikem, pajtikáin, házasodom . . . Mnki éppen inasziroztatta magát, egv divánon hasalt é-i az ökölvívó véknyát kenegette. I.'tf! — ordit fel a gindiator markától, • vagy a hirtól-e? — Mit e-inalsz? — lla>a»od< MII. -•- l'ff! . . . Hát ki a menyasszonyod ? — A Sebwiokker Bln. — A Sobwiekker Etaaf! . . . Mnki nem szolt rá semmit. Összeszidta a vasgynnít a kemény keze miatt, aztán egy gorombasággal beszüntette teste Lőretrfeát, A gladiátor mentegette magát és linóm hajlongások kőzött távozott, A emibik magukra maradtak. Tivi ideges volt, mint az. ang 'Ina, szörnyen kíváncsi volt barátja vélekedéséru. — Mit szólsz hozzá, eimhikém ? — .Semmit. — Ne bolondozz, pajtikám Hat nem szeretsz

0 — Nem. Huta vagy. Kétezernégyszáz forint nie mindazoknak. ;.kiknek nem adatott meg az a ritka szerencse, hogy a saját termelésükből fedezhessék a mindennapi] szükségleteiket. Tahin elég jól tudom, hogy városunk képviselőtestülete éppen ezeknek a mizériáknak a megszüntetése coljából alkotta meg városu ik piaci rendtartását, amely akármilyen üdvös, hasznos és szigorú rendelkezésekel tartalmaz is. megvan az az óriási hibája, ami számos hasznos alkotásunknak, hogy nincsen végrehajt\ a. A piac viszontelárusitói (a kofák] most is csak ugy Kapkodjuk el a közönség (dől az árucikkeket, mini azelőtt, holott piaci szabályrendeletünkben a kofák vásárlási ideje i : meg van határozva. Ugy hitszik minálunk a kofák az urak. nem pedig a hatóság. Nálunk a kofák diktálnak, nem pedig a piaci szabályrendelet. A piaci szabályrendelet, amint régóta tapasztalom, cs ik azért van, hogy eggyel több legyen a hatóság szekrényében, nem pedig azért, hogy azt alakosság betartsa és a hatóság betartassa. A viszontelárusitók még manapság is lefoglalják, megveszik a termelők áruit még a kora reggeli, sőt a hajnali órákban a városon kivid és a városon belül, egyaránt s nincs a városnak egyetlen j közege, aki a kofák eme kapzsiságát, a u fizetésed és nem I'KN/. belőle megélni : megházasodni. Tivi feltört}' a II t. — I'oesn'ss meg, e;mbi, én nem vagyok parti•. adasz. Igaz, hogv előnyös házasságot csinálok, de... s/.eretein is 11/ Ellát, l>o. Muki elkacagta magát. Olyan gúnyos \olt a knenj.i, mint Mefis/.tofeleszé. — Hát azt hiszed, naiv járdataposó, hogv egv Klzát szeretni elég? — Különös megjegyzés! . . . — Nem tudod, h< gy az nianyborj'it imádni kell, mint az isteneket'.' Tivi szörnyű iudigintcióha tört ki. — Cimbikém, pajtikám, kikérem magamnak •zekét a frivol hasonlatokat, — Semmi hasonlat — kegyetlenkedik Muki Az Klza inon hasonlít az aranyborjúi or, banal maga az sfanyborjn, az igazi, az őeeradeti . . . — llolond! . . . — Az a társadalmi-osztály, — folytatta Muhi konvörtelenül — a mely nek müiou ében kiképződött a lelke, egy-Isten imádó ugyan, de nem SSáM Istent imáiba, hanem uz aranyhalv oiyt : egyéb szentsége icnes. Ks imádja bármily VMMOBVok {

s Körülmények között; nem lát, nem h dl a ' ••• ' semmit, akárhol rejtőzik: eszmények temetőjében, kegyelet templomában, szívtelen uzsorádban. nagyks'pQ emberben, szép leányban. mindegv neki : nzai amborjut imáilja mindenben és mindenütt . . Már most — folytatta — mit gondolsz, az istenek aszal az emberrel, aki nem imádja őket rangjukból illően*.' . . . Ismered-e a mitológiát'.' Tivi nevetni próbálgatott, de nem sikerült •aki. — Mond , hogv bolond vagv, cimbikém. Különb' II is szerefm Klzát, hát mindenféleképpen árgvtalan a nUnlirfllfllOfláll — Muki hátat fordított Tőinek, ugy dünyíyögte félvállról: -- Hát ha azt hiszed, hogv ez elég : vedd el. — Kiég?' — mérgelődik Tivi, — hat ugvau uég mi egyebet csinálhatnék vele— Mondtam, hogy egy Sehwiekker Kizát mádiii kell. Az egész Lipótváros uranvfiatalsága mádla. Kgy se osíaált belőle titkot, het\eahetea ingták a fülébe, h .gy istennő, százhetvenen térdelek előtte — tc is: -'s esek a tán még azt kiesed, iogy kielégíti az egvszerü, polgári szerelem * Mert Kundtól származol? Mert tri lltóságOS ur vagy? Csaódol. Kgy hőna|i alatt megszokja és ugy riiiin a ango.lra, mint Kislány korában a hsjssbabájára. Ks akkor természetesen nem marad neki belőled tjgyebe, mint as imádáeud, u minek jegyében koalád meni • a mit az ő felfogása szerint joggal köretelliet tőled, mert nem magad vagy férfi a vihíjón; ecer ember akad. aki vállalkozik az imádásra. Tivi elsáppadt e kietlen beszédtől. — Irigy fráter vagy, — vágta regi barátja izemébe — semmi egyéb! Nem ismerlek többé. II. A Tiviék mézeshetei olyanok voltak, mint a milyeneknek lenniők kellett: mézesek, csókolóztak ;

;

s pihentei;. aztáu njra esőkolőztak és njra pihen-