Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-06-19
1910. június !'.). alkalmat nyújtó statisztikából megtudjuk. Rogy Magyarország 03 vármegyéje köstül tizenegyben •bor egyáltalán nem terem. A szöllöiiiivetéssel I toglslkoaó vármegyék összes területe kerekszámbau 47U.0<X) katasztrális hold, A filoxera előtt 622,488 kat. hold volt szöllövol beültetve, tehát ma 100,000 kat, holddal kevesebb van. Jelenleg kerekszámban 5000 község foglalkozik taőllőmiveléssel, tehát hazánk összes kössegeinek tiem is^/r's helyiségeinek) csak egy harmadrésze fogI lalkozik gazdaságos szöllöniiveléssel. Az ország isöllő területéből 52*99 százalék esik a nag}- alföldi és délvidéki sik szöllökre. 28*89 százalék a Dunántúlra, li >S'J százalék a Felvidékre és 5*23 százalék Erdélyre. Az egésa orsiágnak oaaknem 1 ? 0-a beültetettsaállöterjilet. A liioxóra előtt ti hektoliter volt az átlagos termés kat, holdanként, a Bloxéra ntán pedig 7 hektoliter. Ezek a statisztikai hivatal által kimutatott adatok azonban vsak hozzávetőleg k. Ugyanis nem veszi figyelembe pl, az elfogyasztott, szőllö mennyiséget, ami uáaeser méter mázsára tehető s igy átlagos termésünk kat. holdanként 12 hektoliterre becsülhető. Ezt alapul véve, minthogy 1908 végén 470 ezer kat. hold ssőllő állott termésben, 7 millió hektoliterre becsüli az ampelológiai intézet az ország 1908évi bortermését, a statisztikai hivatal pedig ti 1 o millióra teszi. A valóságban pedig 10 millió volt; ezt tudják mindazok, akik nemcsak kombináció révén itélik meg a termést, hanem az ország különböző részein iátták a borkészleteket. Borfogyasztásunk azonban igen csekély. Az ursaág 20 millió lakosa közül moudjuk 1J-14 millió felnőtt fogyaszt bort, tehát esik fejeiikmt alig 15-20 liter, mig Franciaország és Olaaaoraság 120-150 litert fogyasztanak évenkinl ás fejenkint. A borfogyasztás tstkély voltának — az ampelológiai intézet szeiiut — elsősorban a borkereskedelem az oka, amely meg az ország határain belül sincs annyira kitejlodve, hogy a borkészleteket az ország egyes részein arányosan elosztaná, továbbá a finom borokat kivinne a külföldre. Ez az aránytalan elosztás egyes vidékeken a borkészletek óriási felhalmozódása oka továbbá a bor-árak ténye tintának is. Az ampelológiai tek. Mert a <-ók fáraszt ám. Fure-a. de fáraszt. Ttvi fáradt ki előbb. Négy hét elmultával már határozottan Ifibb pezsgőt fogyasztott, mint csókot. A sseayeoekének ez nem tetézett. O igazéban oak akkor jött rá a esők izére. Szemrehányást tett Tiviaek. — Tivi maga enger.i nem szeret - kesergett és könnyeket szűrt a szeméből. Tivi zavarba jött. — De édeském, pipikéin, hogy mondhat ilyet az én nianyos bálványom. Ez szépen haugzott. Kibékültek. Tivi még a könnyeket is leitta az E za szeméről, pedig édes pezsgő után igen sós a könny . . . ... A Tiviék házasságának első évfordulója nem volt víg. A niéitőságos ur egész nap dajkát keresett, inert a rég.t elcsábítottak; a méltóságos asszony egáse nap uj termetét vizsgálta, mert a régit elvesztette : a kis kamarás meg, mintán éhes volt, egész nap zokogott. Hagyján, ha estére kiegyenlítődtek volna a differetMÍák. De nem. Tivi nem talált alkalmatos dajkát. Elza nem találta meg légi karcsnsagat, ifjabb Tivi jó friss anyatej helyett csak eiielit kapjtt. Tehát általános nyomott hangulat uralkodott a Kriiesav-hazbaii; senki sem volt megelégedve. Az as-zony mártirképpel kerté számon Tivitöl régi öziermetet j ki i» mondta egész nyíltan : — Oh, mi szegény nők. mártírok vagyunk, az önző férfiak áldozatai! I Ivil bosszantotta az igazság I a kin -zemrehányás, de nem szóit semmit ; ajkába haiapntt. Es mivelhogy ifjabb Tivi szörnyen óbégatott s az aszszony a helyett, hogy csitítgatta volua, befogta (feliét: fogta ifju eeeractejét és maga dajkába: Csija, csija, bs, Iis. lle c-ak nem akart aiudni Tivike. Azért su! Előbb adjanak neki jó. becsületes tejet. A kényes dáma ideges lelt — Tegye le azt a gyermekei I Nem ért maga a gyerekhez, Megvadítja 1 — ,lól van, — jegyezte meg Tivi OSSadesen, — hanem akkor dajkáld te. — En? — Hat ki. mikor nincs dajkája'.' — Az is a maga ügyetlensége. — Jól van. mondta Tivi — vállalom, de nem télietek róla. A lényeg az, ho.;y nincs dajka, tehát magának kell elaltatni a gvereket. — Nem az a lényeg, — fortyant fel a meny eeske. — Hát mi'.' — Az, hogy maga egy barbár, egy vad szkíta ! — En?! ... — Maga! Annyi finomság sincs magában, in• nt egy mesteremberben, különben nem követelhetné tőlem, hogy dajkaszcrepci játszani a saját házamban. A kifskadás közönséges volt. Tivi elpirult a felesége helyeit. De nem szólt s< minit. Eszébe jutott a Muki aranyborju-pétdésats Letérdeli mérges bál vénye lábaihoz és megragadta mind a két kesét. —• bocsáss meg, i]régéss, édes toindeaeégem. l'e.ismerem. hogy tapintatlan voltam. A menyecske hüppögött. — A termetemnek is vége maga miatt . . . — Nem teszem többet, egyetlenem , . . — Mi TI Tivi ijedten kijavitotta tnagat : — Szegény kis márt írom, megvesszük a Ifibyt. a lovagiadtól majd visszakapod régi, gyönyörű termetedet Ez megint jól volt csinálva, lemét kibékültek. De már csők nélkül, ami nagy hiba . . . . . . Három év lefolyása alatt Tivi végképp felbomlott alkotói elemeire, As esse küiöavélt a teetétől és ismeretlen helvre távozott, az akarata öszszefolyt a felesége akaratával, szive ifjabb Tivibe költözött, máantt nem volt sehol. Unta s fényes, cifra életet, utálta saját gyengeségét és teltétlen hódolatért uiakacsni harcolé esesonyét. De nem bísvs erejében, meg sem próbálta feltenni a kalapot, inkább megtVOtl egy palack Muuimot. Es tovább folytatódott s nagy hipokriaisi • rabszolga tárté ssssoas mindig több ée több imédást követelt. Tivillek lllílldíg többet és többet kellett térdepelnie. De megtette, valahányszor szükségéi látta, meri érezte, hogy oeak sgysser mulaaesa sl, a katanztről'a okvetleniil kitör. Jól érezte. I',.'\ ssép napon, — ta'.án inert rosszul Ítélte meg a helyzetet. nem látta eléggé vessedetmeeaek — nem térdeli le Tivi az sasronyaak. Másnap hült helye. Helyelte egy leveiet talált dolgozószobája íróasztalán. Kurtán irt Elza. igy: ..<)n megeselI engemet. Ba odaadtam önnek mindenemet s ön cserében ezért a mi!i'ln , ' , rt semmit sem :ul.,tt nekem. Ez nem tarthat igy lovább. Válunk." Olyan érteimes volt a levél, bogy legott megértette még Tivi is. Azt jelentette: koldus voltál, megvettetek készpénzen, hát vagy légy a rabszolgám, vagy túladok rajtad és más férjet veszek. Tivi fejbecsapta magát. Eszébe jutott a jó, a büies Muki. Hogy megsértette ssegényl! Három éve nem beszélt vele! Pedig mennyire igaza volt! . . • mindaz beletartozik, ami közérdekei ké pez. .leien soraimnak nincs más, célja mint az, hogy a nagy nyilvánossal;' előtt kérjem az illetékes hatóságot, a városi tanácsot, vagy akinek ez az ligy a hatáskörébe tartozik: néha-napján szíveskedjék a piacot is nagybecsű figyelmére méltatni B akkor meg fog győződni róla, hogy fenti soraimban a színtiszta valóságot irtani, amellyel nyugodt lélekkel merem állítani - az egész város vásárló közönsége egyetért. Szívességét (dőre is köszönve vagyuk a tekintetes Szerkesztő Urnák Pápán, 1910. június hó 17-én őszinte tisztelője: Egy városi fogyasztó polgár. * Egész terjedelmében, szószerinl közreadtuk u fenti panaszos sorokat, mert az abban foglaltakkal teljes.MI egyetértünk és mert azok a valóságnak tökéletesen megfelelnek. A magunk véleményeképpen csupán a következőket kívánjuk megjegyezni: A Pápai Lapok, mint a helyi sajtó egyik higgadt és komoly orgánuma, mindig éber figyelemmel kisérte városunk minden közérdekű mozzanatát s ott, ahol a szükség ugy kívánta, szavát a köz érdekében'mindenkor felemelte. A piaci mizériák ellen meg éppen igen is sokszor pálcát tört. aminek aztán a legtöbb esetben meg is volt a kellő foganatja. Azt, azonban cem kívánhatja senki egyik sajtótól sem. hogy a piacon állandó őrszemet tartson. Ili valahol rendellenességgel találkozunk, azt kérlelhetetlenül szóvá tesszük s a köz javát szolgáló minden felszóllalásnak lapunkban mindenkor helyet adunk. Ami pedig a hatósági ellenőrzési illeti, sajnos, arról be kell vallanunk, bogy az pontosabb i- lehetne, azonban iit is enyhítő körülményként kell betudnunk, hogy rendőrhatóságunk, amelynek hatáskörébe a fent érinteti ügy is tartozik, nem rendelkezik oly nagy számú személyzettel, amellyel a piaci ellenőrzést napról-napra és dlandóan eszközölhetné. Mindezektől eltekintve nem ári I az illetékes hatóság ügyeiméi piacunk tarthatatlan állapot; a felhivui, megjegyezvén, bogv has- tlló esetek alkalmával a közönség is tartsa kötelességének, hogy az ilyen rendellenességeket a hatóságnál bejelentse, mely az esetleges sérelmeket bizonyára orvosolni fogja. Szerkesztő. Bortermelésünk és annak értékesítése. lloi termelésünkre, mindig kényetek és büszkék szoktunk lenni s .i/.t hisszük magunkról, hogy a föld kerekcégen mi magyarok fogyasstunk legtöbb szeszes italt. Ami a magyar b rok iniuóségét illeti, a büszkélkedést helyénvalónak is tartjuk, hanem a mennyiség, de különösei a fogyasxtás tekintetében nagytokú tévedés'.-u vagyunk, mert mig Franciaországban és Olaszországban minden borPogyaaStÓ emberre éveoként átlag 120-150 liter bor esik. addig Magyarországon a felnőtt borfogyasztók lejenként és övenként, átlag aiig usak 15-20 literi fogyasztanak, vagyis é\i borteraaéattakból egy-egy fogyás; óra alig 1&-9Q liter esik ami bizony s mellett tai:i>k<><hk. hogy boi fogyasztásunk a többi államokkal gzumben nagyon osekély. Fűnek megállapitáaara nagyon tanulságos és alkalmast uz a közlemény, amelyet a m. kir. központi szőlészeti és kísérleti állomás és ampelológiai intézet legntobb megjelent harmadik jelenlésében a Magyaróra zag szőlészeti statisztikája" eimiuel kiizzé tesz. Az igen érdekes és fontos következtetésekre
