Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-01-01

letett uj esztendő horoszkópját kutató nemmel kémleljük. Mindnyájan szeretnők tudni, hogy vájjon ez az aj esztendő mit rejt méhében, vájjon több vígság a kevesebb szomorúság vár a szenvedő, a kiizködő. a létért folytatott nehéz harcokban, elernyedt, elványadt emberiségre. A jövő* előttünk mély rejtély marad s csuk a in uh az. mely kevés örömei magában foglaló történetét szemeink elé tárja. Bizony, bizony kevés jót nyújtott az elmúlt esztendő a magyarnak. Nincs miért visszakívánjuk, nincs egyetlen mozzanata, amiért visszasóvárogjuk. A régi latin közmondás ugyan azt tartja, „De mortuis uil, Misi henc" a halottakról vagy jót, vagy semmit se mondjunk, de i'z esetben el kell térnünk az udvariasság e szenteli paragrafusaitól a szemtől szembe mondjuk az elköltözöttnek, hogy senki sem sajnálja, senki ein várja vissza, őrömmel láttuk eltávozását. Aki esak bánatot vetett s szomorúságot aratott, az ne számítson az emberiség elnézésére. Az 1900. esztendő nem volt őrömteli s így elmúlásakor még esak azt a szerény búcsúztatót sem nyújthatjuk, mely minden léleknek elköltözésekor kijár. .tőtt, nem hozott semmit I amit elvitt, az csak bánat s szomorúság volt Ki fogja sajnálni tehát > ki kívánja vissza?! Kiment, hogy helyet engedjen az újnak, a frissnek, a reménységgel teli, üde datálnak. Mindnyájan hisszük, reméljük, sőt bizonyosra vesszük, bogy az uj esztendő mindenben felül fonja múlni az elmultat, több örömet, kevesebb bánatot s szomorúságot hoz a mi szerencsétlen, elsanyargatott országunk népének. S a remény, mely az emberek szivében mint az örökmécses a szentélvek belsejében, ki nem hunyó lánggal ég s berl tulajdonságok közül az. melynek égi származását elvitatni nem lehet. A szeredet alkotta dolgok örökéletüek. A szeretet legyen tehát az uj esztendő ve/.érmotivuma. Ez rezegjen minden cselekvésünkben, ez vibráljon minden ténykedésünkben. Ha a szeredet lesz az uralkodó ebben az országban, akkor az uj esztendő bízvást több örömet, nagyobb (dőrehaladást biztosit nekünk s Imindenkinek, aki az ország lakója. A szeretet nevében köszöntjük az : UJ esztendőt I Néhány sző egy szövetkezésre való felhíváshoz. Művik helybeli lap nemrégiben nzt, irta, hogy w>k furosaságot tátott már a világon, de '•iy.it. aminőt • volt, rel. inperindendeusjelült, dr. Balthasar DOMŐ produkált a muH uapokb&n, még nem láttak, Balthasar ref. esperes levelet küldött ugyani* a aaidó rabbikhoa, melyben felszólítja őket, hogy lépjenek be aa Oreeágoi yeHáee

gr

on* loeégí Szövetségbe n katholioiamna ellen és leközölte ft levelet ifi. Majd tetnakoaásinak ml kifejeaáat, hogy a ki ii's/u-i.v alapon álla, Krisztusban hivő Kait hazárok azzal teszik esiitfu a protestantizmust, hogy a Krisztustagadó zsidósággal vallási téren egyesül, holott - ilg v ni"U J - gazdasági tárM minden magyarnak kOtelenége volna a ptaepotena •aidéaág allen harcolni. Egyben közöl a

gy statisatikát, hogy aa egyetemre beirt 7U4S tanuló vallásilag hogyan oszlik meg *

9-okban. Elte Vonatkozólag lapunk egyik barátjától a mni L bét folyamán cikket! kaptánk. DE bármenynyíre tieateletben tartjuk is másuk véleményét és bármennyire, távol áll is töliiuk az a szándék, •Úntha bármelyik laptársunkkal toliliareba akarnánk keveredni; — a beküldött iikk idevouat* ioné részét n szabad véleménynyilvánítás elvéin 1 lógva mégia közre adjuk és eleve kijelentjük, hogy EZ ügyből kifolyólag semmiféle ellen* véleményt figyelembe non veszünk és ilyenekre nem válaszolunk. Az említőit i'ikket itt adjuk: s

8okkal kisebbnek érnem ufgnin annál, samhogj az antiklerikal hí moagaiomnek szolgálatába akarnák SMgödnijelenaoraimmalj tisztán K'jv este. alknuvatkor, amikor ijí<-ti vágyódnak az Bnyjttk nt.in a gyermekek, egy augusztusi estén elvittél; a kis Palit vasúton a tavi.li javitó-ilitéaetbe, aliol nagykomaitáaátg ott kellett maradnia . . 11. Martomé- a-.-r.iny irt a li.uiak. Fe enkeu megérttette vele, hogy özvegy lett, hogy még mindig a régi lakáábaa lakik es hogy sestaláaál Pali részére is van hely. Válasz nem jött e» aggódva varia az asszony a/ egymást követő napokat. Egyszer egv vasaini). estén, am kor varrogatva tilt. 11 as/tal mellet! és vele volt a most ti/.enötévei fia és ti/en egyéves leánya is, kopogtatás nélkül lökődött be az aj lő e» Pali jött be rajta. Az anya megremegett a látástól. Az elmúlt tiz tv alatt a rózsán szwi^e gyermekből aagy sovány, bajuszos emlier lett. kemény vonasii a]k;ikkal és szemeboi sólet, gúnyos kifejezés V...I. E- amikor beszelni kezdett, megborzongott aa anya Eles, ksllemetlea volt a hangja. Fején sap* kával, (sebeibe mélyeszteti kezekkel, egyik lábáról a másikra lépve, guayoeaa kezdett el beszelni. — Bál Öreg, nem döglöttem meg ; ít t vagyok njra! Ktek a te kólykeid '.' Végeztem a tanuló idővel itt vagyok megint . . . most njra elkergethettek ! Mondhatom, tinóm helyen voltam . . Hahaha! — Megtanítalak ta titeket is . . az üreg lesz majd az orgaaén! . . . Vig eleiünk lesz! ... A baár — azt hiszem - még mindig közzel van ide'.' Hahaha! Majd ta cg találom oda ax utat, de aaae> Oaak egv par i mgvos lilierét teszem majd tneg . . remélem »/aglaszhatok még a pénzen szekréuyükben ! Nohal? . . HÍMM (•••111 1» leteltek V Olyan tiiiieeeu ' Pótolni valóm na! Iii fvtn ;ii MM éli tnoat Ui|>ót• mi . . . iile agy pohántl! Ks inni akarok ! Te leány, eg\ - ketló Im«/. dohányt, mar reg megtehetted volna ! Az anyu félénken .

;

rtt«tnMg gyermekeivel, hogx szol fogadjanak, aztán halkan multa: A (Mtvérek] ni'lj.ik, hogy ártatlanul voltai ott 111:ir récén megtapadtam nekik. Neked eaak a mostoha iipud halála nun vallnattaiu l»e, . . képeeljed el, lia elolili lóriéul volna és te t••!<-! >segre vontad volna Mariont. Pál brutálisan nevetett. liaialia! Nem volt IHN vinn! . , . Tie évre beeíukatni eneen, e*ak a/.ert, hogy elet veaxélyliól ments ki . . Da mosl mar mindegy a/, elveszett evekért ! Az anya halkan ala/.atonan folytatta : — Mi ia igy gond djiik. Kiszolgálást lohadtam, a gyermekeket dologba küldöttem, keresnek agy kovtaei . . . Megtakarítottunk valaninalrél . .. — Meghiszem aal liregem, kipihenem tnagamat . . a munkától nem fogok megbetegedhetni . . beképzelheted, hogy unu jöttem ide, mint valami •íelidlelkü bnrjti én ueui mondom jól tol tétek, hogv az lutez.tb'! zartatok . . Nagyon joi eeett ! E/t nem bírom! Nekem i« megvan a büazkesegem ... A MOiiiazédoiu, le ís a kölykök ia kiucvclnétek ezért! . . . 1. - H majd leszámolunk! A gyerekek vi-sza|ötick üveg, dohány volt már az aailaloii, aprópénz ia került melléje. l'ál elkezdett it.ui uaunudenfele kiliivó inegl"g\ ,..»t tett. De mert senki neu edenkezeit oaónlaaabh leit: nem tálait semmit, uinil«e beiekapaazkodhatOtt volna a dühe. Nyugodtabb lett, tle ezt «'in akarta ós «zeit hangosan hevesen kiabált — No! Miért bámultok uny reám kölykök, idegeaeé tetetek . . takarodjatok MMW . . de gyor»iibl.au . . . A gyerekei, siót fogadtak. Erre kaiéra támasztotta a fejel, ea soteleu némán meredt maga elé. Eajdaluiasau nézte nz. anyja: halkan felállott eb melléje int: a tili vlloidull lóle. — l'a!, szegény, H/ereuot«etien gyermekem, mennyit azen védhettél, llogy enuyire jutottul . . . A tia valiara tel te a kezét az dülmaen lerázta, du az anxai ke* újra odalopód/.oii en hízelegve »iluitott régig B haján. Megtűrte de a ket kezébe rejtette az araát, Ea az anya elkezdett beszélni, ueiu voltak azok xeiniin taezeliiggó, eaak szakadozott mondatok . . . — Szegény gyermekein megértelek . . . nem nsodálom, llogy iiiegboa/.ulin akarod magad, de gondold Uleg ha a rosszat rosszal lizeled, abból ueiu lábal hasznod . . ha tőnkre teszel bennünket, mit haaaunlaz magadnak? . . Netu akarod iukább eltúrni, llOgy Hzereasiink és megvigaaztaljiiiik . . . 1 i i : .' i fogunk . . minden szőrei etet, aunt ez. evek alatt nélkülöznöd kellett kétszeresen megtalálod anyádnál, testvéreidnél , . . azzal bőszüld meg magad az embereken, u törvényeken akik azza tettek, amivé lettél, — hogy ueiu eligetied tönkre jutni önmagadat. l'al mozdulatlanul várt, de kevésbé mereven remény táplálja bensőket, e remény adja a vigaszt s nyújtja a kitartást u további küzdelmekhez. — Ember küzdj és bízva bízzál! A költő látuoki erővel biztatja embertársai! az Ur nevében a további küzdelemre, hogy az élet súlyos csapásai! elviselve, ne csüggedjen, hanem folytassa a harcot ott, ahol elhagyta, folytassa olt, hol vérezni, szenvedni megtanult S ez az általános emberi sors. Egy néhány maroknyi virág s egész kocsilerékra való gaz. Pillanatnyi örömök s ivek hosszú során keresztüli szenvedés. t\ mártírok nem balták ki. Minden egyes smber élete nem egyéb, mint a kisded tnáiiiroiiiságok szakadatlan láncolata. Ha kihuny az ó. kezdődik az uj. Az elmúlt •sztendö küzdelmei folytatódnak az ujján, az ujé a következőben. Jla az üiiic]>ek alkalmából letesszük a szerszánot, hogy pihenjüuk, pihenésüuk csupán rjabb erőgyűjtés a következő küzdelnekliez. • Minden mulandó. A földi lét is csillán provizórium, ideiglenes küzdőterüLETE B lé-leknek, hogy az a földi salak isztitőt tizében megújhodva eljusson irök rendeltetési helyére, odaátra, abon1,111 még senki sem téri meg s ahova 1 mi gyarló szemünk pillantása még lem eshetett. Az nj esztendő bekövetkezése küt'mös gondolatokra ragadja elménket. \/. elmuláa mindenkorszomojo hangú* latba ringat s eszünkbe juttatja véges voltunkat. A halhatatlanság csak ;i nagy dmék jutahn 1. Az emberiség éiriási nagy öbbsége csak azérl születik, hogy egy szám legyen abban a hatalmas statisztikában, mely az emberiség gyarapodását és csökkenését igazolja. Csak egy tllandó, csak egyetlen a maradandó, a nit a szereiét alkot. A szerelel az elli-