Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909
1909-02-07
.Megjelenik in 1 n rl e n vasa r n a SzerkssztóséR és kiadóhivatal Goldlierg Oyi.la papirkcreskedésc, lő-tér 'J.l-ik szá Hirdetéseket euyczsétj szerint felvesz a kiniliihiv.it Bejelentő hivatalunkról luFOSa kissé ez a oim, (le 089 birtokos esetben, lukább ezt a eimi kellett volna neki adni: .Mikor lei mái" bejelentő hivatalunk,* meri belé juk magunk is. hogy egy nem létez dologtói lebet ugyan, de ostobaaá beszélni. De liát litssék bármily ostobaságna is, azért mi mégis beszélünk róla. nie nem nem létező dologról beszélünk. Nekünk van bejelenti, hivatalunk. biba esak az. hogy papiroson van. N< de ez is baladás . . . Hogy felszínre bozzitk a bejelent hivatal kérdését, igen sokfóleképpe meg tudnánk okolni, de aem lesszttl meri akik ismerik ennek üdvös éa (bl los voltát, azoknak nem kell anna szükségességéi magyaráznunk, akik pt dig nem ismerik, azoknak meg ügyi hiába beszélnénk, mert vagy nem tu< nák. vagy nem akármik megérteni. Pedig lia az acszég bűnügyi statis; tikáját. vagy a napilapok birrovali Bgyelemmel kísérjük, azl látjuk, hog a bűnesetek kétharmad részét a htz; városokban olyan egyének követték e akik tettüknek színhelyén nem volta ismeretesek, vagy ha igen, Ugy isméi lekké akkor valtak, amikor már a bün elkövették, holotl hogyha a bejelentét Irl» Molnár Kálmán. — A ..Pápai Lapok" eredeti táreájn. — — Ne veilil el, nem szaluul elvenned a/t ea'nvl ! A leány szer, t. tudom, a lelke arlallat uég nines megmetélve/, e a kapzsiság, a realizmm iz anyagi érdekek ravasz számitasáv al. de n Mfik agy isak, dúsgazdagok, 'le szegény fin vagy, •; lee-liletes, .liilán szillei pedig milliomosok, de . . — Nagvapám ! — No, no, ne lieveskedj, Ham. I.átod én i íven voltam. Koekara tettem az életemet nem egy zer, mikor ar. imadottomra, vagy a hozzátartozóin sak ferdén is mert nézni valaki. l>e BMBIokátl icgjött uz iszeni. Jöjjön meg a tied is. Ne ved' 1 azt a leányt. — Nem tudlak megérteni, nagyapám ! kfikol olánt liemulal tam neked, igen megnyerte a tetszé i'dut ; a vele való beszélgetésed után pedig egvsr.e. iien ar. égikig mngasztallad. .Szerénységei. I, lenn ólt gondolkodásaim. sz, nleteröl ugy lies/i ..• I, min alami istennóröl es ma . . . ma nem tudlak meg' rt••ni, nagyapáin. Tudod, mennyire iuiadoui. tudod • ennyire rajong értein Jolán, láttad mily kimond' atatlan boldogság ült ar. arcán, mikor hegedülteu 'Li, azt is latiad . . . — I..ittam, jól láttam mindent, édes liam, d< szülei dúsgazdag..k, arisztokraták, házuknál a gtó. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért le! 'lös laptnlajilonos: | GOLDBERO GYULA intézmény és a bejelentési kénysz megletl volna, akkor a rendőrhatóa az illetőt, vagy megérkeztekor veliel volna nyilvántart is alá, vagy ped folyton szemmel tartva akadályozhat volna meg, hogy cselekményét elkövess A bejelentési kényszer azt. hoj városainkban a bünte büncselekménj kel halmozó emberiek napokig rejti' HESSEIIEK, rövid idő alatt kizárja. ím igaz Ugyan, bogy uz azokat elREJte igyekvők terve egyszer-kétszer síkeri de bizonyos az IS, hogy a rajtakap esetén szenvedett példás büntetés o^ész város lakosságára tanulságos len Ks mégis nagyui sok helyen köztük a mi városunkban is — annyi felnek a bejelentő hivataltól, mintha nem volna más. m ni egy teneketli tenger, amely elnyel i limlent. ami belé kerül. Fáznak tőle. niintfa i vészeseim hozna a városra, ped % az nem áll. nu a bejelentő hivatal leli) veszedelei hanem áldás ura •> ..'»•"•;•• • Kol va Városunk hatósága már nem egysz foglalkozott ezzel a kérdéssel, de sajtit mindig csak kérdés maradt, mert intéi köreink személyszaporitási képzeltek városházán, — mert mondjuk meg ny tan. ez is egy északi sark. melytől.fá nak a városatyák, - másrészt pedig tetemes kiadástól rettegtek. Helyest fok, bárók", magas államfők majdnem mindennaj sak, neked pedig seuri.id sine« s/eg.-iiy liam. — Semmim? Vagyok olyan gazdag mint ö Van s/eplöi len tiszta beesiiletein, jellemein, szép, és nemesért hevülő lelkem, szerető szivem, két mii kas kezein, folyton növekvő akarnteiüm. Hat sí-mini '.' Bl nem gnzdag-ag'.' Több! Vagyon, kun amellyel kevés ember dicsekedhetik. Aztán m van-e szándékom kérni, vagy ellogadiii tőlük val mit'.' Nincs! VagV nem volna mar lélek, amely I tudna emelkedni a realizmus, az esze,-eszelt ka zsiság süppedő pocsolyájából az eszményi felé V Va nagyapám! Olt van Jolán, aki tudja, hogy azok magas arisztokraták észre sem vennék, ha az ap például villamoson járna, nem pedig négyes fog [ou . . . Ks ,tt vagyok en, a te unokád. — Bl mind nagyon náfi édes fiam, de , elejtsd el, hogy a rang] és vagyon külőmhseg Bl ,ynti sok borsot szokott tömi a boldogság orra al — l)c mond csak, nagyapáin, mi köze van gazdaságnak, a pénznek a szeretethez ? A pénzb i/.ületik meg a boldogság'.' A pénz lobbantja asz iét Hereiemre V Nincs meg a szívnek ar. a jog logy azt szeresse, akit éppen neki tels/'k'.' Vat izeit unni esik a sziv, azért rajong valakiért, bot iz állal a valaki állal agy jobb falathoz jusson Hiszen ha ez igy vo'na, akl.< r a sziv az emb. :vomra'nak cgv közönséges, alávaló Kentálja voll •sak. — Nem az, liam. A s/iv egy hatalmas ur ; •ml. erben. Nem áll az senkinek a szolgalatában sei Sem lehet azt elnyoliiii', elhallgattatni, esak csil Klőfir.otések én hirdetési dijak a la|> kiadóhivatalához küldendők. i lap ára: egész évre 19 kor, P'-lévre •> 1c., Majáét Ml I k .'vilt-ter sőrénként 40 fillér. — Hitves szám ára ÜO fill •tették, mert ebből az világlik ki. hogy t városunk anyagi érdekeit a szivükön ; viselik. r A mull év második leiében axonban i Kemény Béla városi jegyző a bejelentő . hivatalra vonatkozólag egy olyan javas• latol terjesztett a tanáes elé. amelynek • alapján a bejelentő hivatal minden költőség és személy^zaporitás nélkül felállítI ható volna. i Sől ugy tiiiljuk. a lailáofl ezt a javaslatot ugy általánosságában, mint , részleteiben el is fogadta. De bejelentő • ihivatalunk azért máig Bincsen. Tisztelettel tesszük löl a kérdési : hol feneklett meg ez az ttgy? Kérdezzük ezt magától a iavaslattevő városi jegyzőtói is. Mert ha már másnak nem is. neki csak tudnia keli, hogy mi történt a javaslatával? Aun.il is inkább Bürge tjük ezt a dolgot, mert napról-napra érezzük, bogy 1 a bejelentő hivatal nemcsak kívánatos, 1 hanem égetően szükséges és ha személy • és jelentékeny költségszaporítás nélkül i l.ilüíható. akkoi iiaiós.igiiiikiiak egy peréig sem szabad haboznia, hogy azt felállítsa. Hiszen lia végig nézzük a magyarországi városokat, lehetetlen, hogy szeműinkbe ue tűnjék az a lázas; tevékenyBég, folytonos tervezgetés, mellyel ,1 közbiztonságukat, közigazgatásukat mintaszerűvé akarják tenni. •jlani. Nem togad aa ei tanáé-,,t senkitől | néni lehet annak más társa, mint egy másik sziv, amelvikkel üaazedobog, együtt erer. I'e ar. Isten nemcsak szivet, hanem észt is adott az embernek, hogy amit a sziv nem tud elvégezni, azt végezze az ész, de mindkettő cselekedeteiért fele!.Is az einher maga . . . Aztán meg van egy nagy művészet, amit a jómódba! levők, a dúsgazdagok icm tudnak eUajalitani soha. Kz a szegénység művészete. Ilyen müvés/pa'i t esak egyet ismertem. — 8ze|ette is'.' — kérdé az if II, látva, iiogy agy apja elérzékenyedett. — Szerelte is. Kinioudhatatlantil. — Ks kik voltak azok V Talán mintaképül állíthatnám őket magam elé. — A te apad es a te anyád, édes fiam. — Nagvapám! hiszen ngy tudom, hogv azok gazdagok voltak, aztán meg az apám hegcdümu. -/ volt . . . — Ar. volt liam, hegedűművész volt és gazdagok is voltak. A kilósuk, vagyonuk ugyanaz volt, ami a t ; ed: szivük volt. Apid. akit te nem ismertei, szép magas termetű férfin volt. Ilóléher, leányos arcát még most ii magam előtt latom. Már lo-l- ev«s k..iában imádta a zenét , ; s én felismerve művész, hajlamait, az egyik szent karaesonv ünnepire megléptem egy hegedűvel. Izóla minden idejci a zenéneK szentelte. Utlh n, KcngyelurszágbM nem leven mester, akitől éretni vdietcit volna, külföldre, küldtem s már akadémikus korában tőhb • hangversenyen vett részt, melyek után nevet cmle! gettii, öt magát pedig ünnepelni kezdték és nagy
