Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-11-14

XXXVI. évfolvam. Pápa, 1900. november 14. 46. szám. PÁPAI LAPOK Papa varos hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik in 1 n il e n f SS B r H a ]<. Szerkesztőség és kiadoliivatal QsMbSfff tiyi.la |.ii|iirkereskeilése. ff tér 'Jli-ilc szám. Hirdetéseket egyezség szerint lelvesz • kiiiihihivatat. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelő- lai.iulajdonos: GOLDBERG GYULA KISfizetések és hirdetési dijak A Isp kiadóhivatalához küldendők. >A !ap ára: egéét évre 13 kor., félévre fi k., negyedévre Ük Nyilt-tér soronként 4(1 lillér. — Kirv es szám ára ,'!() fill Szállítási zavarok. Minden esztendőben elő szokott for­dulni, különösen a tél közeledtével, hogy a magyar állam vasutak nem képesek le­bonyolítani azt a forgalmat, amelyei az ország kereskedő világa a vasutakra biz. Lapunk iiiult heti számában már szóvá tettük egv kis liir keretében, hogy a földbirtokosok és nagybérlők körében általánossá vált a panasz a vasutak el­len, mivel mezei terményeiket, vasúti kocsik hiányában nein képesek elszál­lítani. Akkor, amikor ezt a kis hifiinket közzétettük, a vidék földbirtokosai in­formáltak erről az anomáliáról bennün­ket s ez a hit- szidásra bírta városunk több kereskedőjét is. akik színién a vag­gonhiányról panaszkodtak. Ks épen ez inditotl bennünket arra. hogy az üggyel vezető helyen foglalkozzunk. Tesszük ezt abban a reményben, hogy felszóla­lásunk, amellyel kizárólag kereskedőink érdekei! kívánjuk ssolgálini, nem lesz pusztában kiáltó szói s felsőbb helyen intézkedni fognak, hogy ezt az anomá­liát, mely évről-évre kisebb-nagyobb mérvben megismétlődik, mielőbb meg­szüntessék. Évek óta figyelemmel kísérjük az állani vasutak zárszámadásait, amelyek sok miliő koronát tüntetnek fel. mint tiszta nyereséget, mig a beruházásokra alig 1-2 milliót találunk felvéve, de azt sem vasúti kocsik építésére, hanem egyéb, kisebb fontossággal bíró kiadá­sokra. Ha még ßgyelembe vesszük, hogy az uj tarifa rendszer a vasúti személy és teherszállítást tetemesen megdrágítja amellyel szemben a forgalom semmivel sem lesz gyorsabb, É feladott áruk pe­dig ép ugy vesztegelnek napokig, hete­kig az áruraktárban, mint ma, önkény­telenül és magától vetőd'k lel a kérdés, hogy hol a hiba? Tudunk róla. hogv a magyar állam­vasutak több ezer U bérkocsit kölcsön­zött ki Olaszországnak, amelyek még ma sem érkeztek hozzánk vissza. 8 en­nek a hiányát leginkább nem az állam­vasutak, hanem a nagyközönség érzi. mely e miatt tetemes karokat szenved. Sok száz példa' lehetne felhozni arra, hogv a mi v; jutáink még mily tökéletlenek, hogy i'iuáv. igazgatósága mily keveset törődik a közönség érde­keivel. Mily igazságtalan pl. azaz eljá­rás is, hogy a késedelmeit szállításért, hacsak a leiadó ez iránt külön nem in­tézkedik, az államvasutak, üzletszabály­zata értelmében kártérítési kötelezettsé­get nem vállal, a rendes időben ki nem váltott árukra azonban magas lékbért ró, mely eljárást mindennek lehet mon­dani, csak igazságosnak nem. Mert ha a késedelmes szállításért nittCS joga a közönségnek kártérítést kö­vetelni, ükkor nincs joga az államvasu­taknak sem fekbőrt szedni olyan áruk után, melyek a rendes időn tul tán estik egv fél napig feküsznek az áruraktár­bau. De tudunk olyan esetről is, — nem is nagyon régen történi, — hogy egy olyan árut róttak meg fekbérrel, mely az illető állomásra meg meg sem érke­zett! Ebből tehát azt látjuk, hogy a vasút csak a saját érdekeit képviseli, a közön­séggel azonban, amely nélkül pedig ma­gát fenntartani nem volna képes, vajmi keveset törődik. A napirenden levő vasúti szeren­csét lenségek rö| meg nem is szólunk, pedig ez is a mi vasutiutéziiiényünk tö­kéletlenségére mutat Vasutasaink állandóan országgytt­lésdit játszanak s ezt sokkal fontosabb­nak taríjak, — tisztelet a kivételeknek — mint a szolgalatot, a közönség vagyon és életbiztonságát. Mind olyan dolgok ezek, melyek vasúti politikánk beteg voltam mutatnak, olyan betegségre, amelyre csak egy vas­akarata orvos, egy Baross Gábor tudna alaposan meggyógyítani. Iábraállitani. A vasút igazgatóság akkor teljesítene csupán hasznos és igazságos szolgálatot, T A R C A i j — A .Pápa Fehér és piros. Xo média. Játszom az étet gyászos színpadán Szomorujátékot; vígat soha. Ott vagyok minden nagy telki csatán Jlrcomba hol csap sorson] ostora. S a céda publikum mosolyogva néz Egyik vagy másik sárral megdobál, Sujt, csapkod körültem ezernyi kéz S mind fölkacag, ha egyik eltalál. S ha egynek-egynek néha visszavágok: Jrtegfutnak mind a gyáva löbbiek,, S hull, mint a zápor, sok-sok szőrnuü átok, /tíit rám szóinak a szennyes lelltüek. Ji csürhe had njár igy itéi felettem : P jfz átkozottnak meg ke/1 halnia/* ...'€• én csak játszom, bátran, önfeledten, Jttcrt edzi lelkem' a /romédia. Volnár Kálmán. I. apuk" eredeti lárvája. — Irta: Széke , Vladimir. Ezelőtt évekkel, regg I egyik vendégfogadóban holtan találtak egy ti:.tal szerelmes párt. A nő a pamlagon feküdt, melléből eseudeseu szivárgott a vér, leot pedig a szőnyegen a férfi terült el halva, átlőtt halántékkal. As asztalon apró eédula feküdt. Kuszált belükkel es allt rajta: .Mert nem lehetünk egyszerre piroseak, — a halálba megyünk . . ," Aki esak olvasta én-Unetleunek találta Mit. jelent es a furesa nekr.>... V Talán mély értelme volt, de talán nem volt ágyék egy megliibbaot agy kuszáit gnndolatfonalánál. A busousorokat az erőteljes betűvetés után ítélve, a férfi irta. Sápadt, sováoy fiatal ember volt, ruhája kissé kopottan lógott le róla. Áronnak merev vonásaiban mini ha még in st ia BWI élne as elmúlt órák lelki küzdelme Szemei üvegesen meredtek a félig lehunyt pillák alél, némán, fénytelenül ie ! vad elszántságról beszéltek. A leány arcáról eil« nben még nem mult el ss élet rózsaasiuü pírja. A uoeolyt aa ajka körül még nem tépte le a iialál. Mintha legszebb álmában hir­telen orvul fúródott volna belé a gyilkos golyó. Minden jel arra vallott, hogy a fiatal ember alatt> ud au lőtte meg a le.au vt s astán magává ! végzeit. Ö ahogy elparentálta mindkettőjüket, valóssinü, hogv <:y órülesi rohamában ragadott fegyvert. Mi n' ' . agyarázata lehetue azoknak a zagyva bucsu­NftVS ak?l M i-n <p felismerték őket. A férfi szigorló or­vosnövendék volt, a leányt magánzónőaek mondták. Valamikor virágot árult, mig egy óreg ur jószivür sége ki i"m emelte a proletársorból. Eltemették őket. 8 a világ tovább szeret — szerencsésen és szereaesétlenül . . . Mert ez a sorja ! Eszembe se jutott volna ez a sötét történet. Hisz az ember hamar felejt. Egyik eeeméuy rágá. zol a másiura. A raultkor azonban egyik kávéházban eg.i cilinderes 111 köszöntött: — Tetszik rám emlékezni? — kérdette, mi­kor látta, hogy kissé idegenül viszonzom kalaplen­getéeét. — .Az igazat megvallva . . . — V : i»en, régen volt! Pedig hivatalosan volt ilolgi. f jó barátom öngyilkosságában. Ét* agiioskaltam : a szegéuy, bolondos fiút, aki rá­adásul a kedvesét is elpusztította. „Mert nem lehettünk egyszerre pirosak . . . • Csermák Gusztáv. Gőzmű-ruhafestö es vegyészeti ruha tisztító. = Elfogadok bár­milyen díszes ruhákat ugy vegytisztitásra, mint müfestésre minta után világos színekre is. b= Felvételi üzlet: Pápa, Fö-utca. i > li

Next

/
Oldalképek
Tartalom