Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-11-07

Megjelenik minden vasú v na p Szerkesilöség és kiadóhivatal : Qoldberg Qjrula papirkereakedéae, KS-tér 23-ik szár Hirdetéseket egyezség izerinl felvési • tiadóhirati Türelmes koplalók. Az emberiség sok milliója köziü van nem egy száz, nem egy ezer olya ember, akiknek mindegyike ép oly éle jogosultsággal bir, mint a felsőbb tiz illetve százezrek tömege, mégis kopiall kénytelen. Ne felejtsük azonban, bogy e Jkoj lalók túlnyomó része nem művészetbő — mert hisztin vannak műkoplalók i — hanem kényszerből koplalnak. A sor kegjeneei, akik a jólét verőfényébe sütkéreznek, vajmi keveset, vagy épe semmit sem törődnek azokkal a szerei esetlen koplalókkal, akiknek izmai al ban fásulnak bele. erejük abba meri ki, bogy minél több ssiroa falatot ju tassansk a felsőbb százezrek, az igaj ságtalan sors kegyeltjeinek asztalára. Ha néha napján jut is nekik valam az nem egyéb szépen hangzó igéretné amiből aztán ez a szűkre szabott gy< moT bossz'i időkig kéjjel lakmározil A „követelem" szót nem ismerik, mei arra nem nevelték, minek következtébe kezesbáráunyá, de egyúttal türelmes ko] lalókká is vedlettek. Ilyen türelmes koplalók manapsá a magyar városok, akiknek sorsa az á lam, amelynek kezesbárányaivá és nmi TÁRCA- _ Bózsa E:a> — A ,. I ., |. a i Lapok" eredeti tár e AJ ». Irta Lampérth Géza. 11. Másnap tiatal diáklegéuy jelentkezett H atya -•• I.Tai I» előtt. < 'sak annyit mondott, hogy szegény ágról *t.t • 'ti meudikáus diák, a pápai knllegiunibau tanú a neve György és szívesen feleaapoa a generál íródeákjának, lialiogy valami basznál vehetné ökt gyeimé. — No no — fogadta Ilottyán apó stokol •zóláemódjával — épen jó izél hozott öotém. Szűk 'égem van egy pennavitézre (igy hivta diákjait . • neralis nehéz már a kezem, aki eddig kiaegitel a Laci liaui meg jolib, ha a kardot forgatja, mei ahoc még jobhan ért, mint a tollforgatóhoz. A diák szeme hirtelen fulwillant a Laoi íz hallatára, eiép selymes arca piros lett, mint a bi zsarózaa. Ideges nyugtalansággal turkeeive tekintet kórul. Bottyán apó élee tekintetét nem kerülte el diák nyugtalansága, de nem zavartatta magát, mi velhngy igen sietős volt a dolga. — Ehol egy jelentéé — folytatta beszédéi mintha misem történt volna él teleirt papiritelet« íil ,•! ít m .1,.., ,,..L L'm.ur.l 1« <• T. IfT'Ü é I

Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős lai.ttilujdorio«

: GOLDBERG GYULA tóba gyermekeikké váltuk, mert ca [kérni, tűrni és koplalni tudnak, ahelye liogy erélyesen követelnének. Pedig tehetetlenséget nem lehet ínég rosszat ratulag sem ráfogni a városokra, mt tudnak tenni, de csak a saját portájuké mig erejük fölfelé cserben hagyja ők és tehetetlenebbek, mert azt tartják, ho; az mind jó és hasznos, a mi felült jön, ha az ígéretnél nem egyéb is. Legjellemzőbb példa erre az állai költségvetésbe í.ég a múlt év folyam; Ifelvett két millió korona, amelyből b a városok eddig egy fityinget sem 1; tak, mégis megelégesznek azzal, ho; valamikor, anno X évben részesülő belőle. Addig azonban, hogy tétlensé gel vádolhatók ne legyenek, beállan a kényszerkoplalók közé és várják i a bizonyos galambot, mely sülve fo» szájukba repülni. Azaz még sem. Mert igazságtalan volnánk, ha azt állítanék, hogy ez iig ben nem tesznek semni.i a városok. ím hiszen több izbeu gyűléseztek és kc [ gresszusoztak már e tárgyban s mii annyiszor teleniarokkal vitték szét j kongresszusi tagok a kormány ál adott rózsás Ígéreteket a szélrózsam den irányában. A magyar városok legutóbb Mu< hamarjabau, majd aztán ebből az ia kitűnik, IK hasznodat vehetjük-e? Amott van a sátrad, ka tnnst, papirost találsz olt bőven. De vigyázz, t ird, mintha a uiiatvánkat irnád, a fejedelemnek HI Rákóczi Ferencnek. Alig távozott a diák, megjelent Ceajág h: nagv s jelentette, hogv szerencsésen járta meg p tyázó útját. Összeakadt ugyan a Somlyó alatt I vasasnémettel, de ellátta a hajukat, ö ceak egy inaeskakaparást kapott a jnb)> kezefejére. Most | dig engedelmet kér, hogy levelet ie irhaseou bi a feleségének. — Sohse ves/iSdj te most fiam a pennát ugy ii kifáradtál, sebei is a kezed — mondja generális jóindulattal — most jöve egy diáklegé mondd el annak, amit akarsz, majd lekaparinl Ott van épen a aátorhan. Ügyit izemmel kell t tani őkelmét, inert ámbátor elég jó képe vagyi de a itemejárása olyan hamis, hogy az ember n tudhassa, miben santisal voltaképeu. Csajág hadnagy köizönte a iiiveaséget és sátorba ment. Ott is maradt jó ideig, ugy hc Bottyán apó meg is sokalta egy kioeit. — HoMZtira nyúlt a levelecakéd fiam ! non neki, mikor visszatért. — Hja generálié uram, aki olyan régen Iái a feleiégét . . . — Sok mondani valója akad, ugy-e — vág( •tavába a generálit. — No és hogy tetetik a diai Mit tártait felőle? Klolizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. lap ára: egész évr» 13 kor., felévre 6 le., negyedé vre ük ,ilt-tér soronként 40 lillér. — Kgvcs szám ára .'10 fill | pesten tartott igazgatóválasztmányi ülésén is leadott a kormány egy ilyen marék ígéretet, amelyből azonban táplálkozni nem hihet, de nem lehet a városoknak tovább kérni, kunyorálni sem, mert ez a kormánysegély nem jogos kérésük, hanem jogos „követelésük" a magyar városoknak. Ezt a pillanatnyi segélyt, amelynek kiosztási módja fölött teljes egy esztendő óta rágódik az illető minisztérium, már hosszú évtizedekkel ezelőtt megszolgálták a városok és pedig az állami funkciók teljesítésével, amelyre egyébként nem kötelezhetők. Az állam és a városok között ép oly viszony áll fönn, mint az iparos és segédje között. Ha a munkaadó nem fizet, a segéd nem köteles dolgozni, már Ipedig a városok olyan pótolhatatlan munkásai az államnak, melyek nélkül az ország ereje megbénul és felmondja a szolgálatot. Arról meg nem is szólunk, hogy ez l késedelem legnyomasztóbban a városi tisztviselőkre hat, akik ebből a nyújtandó államsegélyből remélik helyzetük javítását. Szánalmas kép tárul az ember szeme elé, ha némely város tisztviselőinek üzetési táblázatát szemléli. Csodával határos, hogy vaunak még Csajág hadnagy pödörintett egyet a bajuszán (vagy talán másért volt ott szükeég a kezére) kiilüuösen köhintett, hol a generálisra, hol a diák •átra felé nézett éi igy szólt: — Pompás 6ekó ez a diák, generálit uram, olyan a betűje, mint a gyöngy . . . Pompás fickót hanem jól inondá kegyelmed — a etene járása az •zörnyen hamis, szemmel kell őt tartanom, mert ki tudja, miben táutikál. 111. Abban az egész ármádia igazat adott Ceajág hadnagynak, hogy György diák pompás fiokó. Ciakhamar megszerette ott mindenki, még Borz Ietók a ftirésehajuizu, viilaazemű ttráziameiter ii. Éa mindenki valami csudálatosát, valami titoksierüt talált rajta. Ks éjjelente lobogó tábortüzek körül mikor pihent a tábor ás kilevelodcett a meeék ••*<> dafája, nem egy levél zizegett, suttogott a kis diákról is csudásnál csudásabb dolgokat. Nem ugy vagyon ám az, mint 6 kegyelme mondja, — igy suttogott a mesefa — nem Pápáról jött ő, nem is szegény mendikáns diák ám. No persze. Ki látott ilyen bársonyos képű koldusdiákot. Patyolatágyon »mieten az, aranybölceőben ringatták. Nem is tiu et, hanem leány. Azért az a ttátrétű köpeny rajta, hogy a keble domhoriiságát elfödje, aa a nagy öblöa süveg a fejéu, ez meg a kontyába osavart hosszú aranyhajat takarja. Ugy bizony, szépséges szép heroegleáoy at, a dicső Zrinyi Ilona nagyassionyunk magtatja s a fölséges fejedéi