Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-04-11

l.apok 1909. április 11. dalt: „mit keresitek a holtak közt az élőt. nincsen itt feltámadott*, szárnyát szegi a tudatlanul is magasba törő léleknek és nap nap után mindjobban visszarántja a pofba, a sárba. Mig aztán újból itt is ott is meg nem nyílnak a nehéz hantok s nem beszélnek a sírhalmok. De tudván, hogy pajzsul áll felettünk az Isten „Lucifer egy gyürü te is a nagy mindenségben működjei csak tovább: hideg tudásod, dőre tagadásod lesz az élesztő, mely forrásba hoz, s eltántorítja bár, — az mit sem tesz — egy percre az embert, majd visszatér. De bünhődésed végtelen leend, szünetlen látva, hogy mii rontani vágyói, szép és nemesnek csirája lesz." Télre tavasz, nagypéntekre húsvét jő és megnyílnak a sírhalmok és beszélnek . . . beszédnek a néma hantok. Az állami színházak és a vidék. . Sok és jogos a |> tnasz a mi színházaink. [genil ez lenne nálunk is kötelessége az atl imilag tániogato't színházaknak az Operának és a Nemzeti Színháznak is. Hiszen e színházak fenntartásához a vidéki városok lakossága is ugyanesak hozzájárul, illendő tehát nekik is valamit juttatni a fővárosi közönség műélvezetéből. E beróleten keresztül, hiába feszitik meg minden erejüket, semmi sem biztosítja őket, hogy tisztességesen megélhetnek, mert az ipari boldogulásnak másutt beláthatatlanul nagy tere nálunk olyan korlátolt, mint sehol a világon. Milliók pari munkaereje, hever kihasználatlanul, uj válszinházaknak a nyári szünetet iura kellene tel-1 lalatok alig keletkeznek. A told jövedelmét fohasználniok, hogy Magyarország egyes vidéki varosait bejárják és néhány estén ott játszanak. Ha ez megtörténnék, akkor elmondhatnék a m; ! állami színházainkról, hogy tényleg a kultúrát szolgálják. ein III kozzuk tehát nagy erőlködéssel s ki sem törődik azzal, hogy a tőidnek ez a fokozott jövedelme idegen •sebekbe vándorol és nem azoknak ád ujabb erőt, akik ezen SS auyafoldöu élnek. Idegen ipar terméke födi testünket. Jolle ugy vagyunk ezzel is, mint az egyszeri | részben idegen eredetű minden, a mit magunk M»r a Budapestre kívánkozó liaviil : Kiles tiain, körül látunk, csoda-e hát, ha annyi magyar eniidegen uadj itthon, minek tudjak meg Budapesten is, j bérnek lassankint a lelke, az érzék hogy te milyen szamár vagy?! Minek tudja meg | lesz minden traut, a mi magyar?! a vidék is, hegy ez a drága pénzen fenntartott két színház mennyire nem az, mini a minek lenniük kellene. Iparunk küzdelme. Az iparművészeti palotában most nyílt meg iparosaink lakasbereudezesi kiállítása, most nyilt meg az iparcsarnokban kereskedőink tavaszi vásárja és a közel napikban kisebb-nagyobb kiailitasok nyilunk meg az ország több városában, különösen pedig az állaiunag támogatott szinha- igy Debrecenben az iparművészeti vándorkiállítás. zaink ellen. Igaz. hogy ezeket a színházakat a: Mindez arra vall. hogy az ország iparosai kultúra, a fejlettebb ízlés terjesztésére tartja fenn csüggedés nélküli energiával sorakozik közgázaz álllam sok nehéz százezrek árán s az is igaz. , daságunk harcmeiején és igyekszik erejét egye- I hogy ezek a színhazak jól-rosszul lejátsaák min-! siteiii u kereskedelem erejével. Nem múlnék' den szezonban műsorukat, hogy azután négy-meg rajtuk, hogy ez az ország saját erőforrásaiból j öthoiiapos szünetekre \ oiiuljanak el a tisztelt mü- I fedezhesse mindazt, a nitre népe millióinak szűk-' vészek, a kiknek nagy része épen olyan minden söge van. művészi ambíció nélküli nyugdijkéjies állami hivatalnoknak véli magát, mint egy miniszteri osztálytanácsos, vagy egy törvényszéki biró. Emelkedik a fizetésben, akar tud játszani, akar nem s ha már egyszer beket ült a színházhoz, esak azon imádkozik, hogy az Isteu az emberi kor b'gvégsö haláráig nyújtsa, ki eletét, bed élvezhesse minél tovább a teljes nyugdijat. Másfelé, ugy latjuk másképen van ez. Ott a színhazak igazan a kultúra szolgálatában állanak es nem elégszenek meg egy várossal, hanem mikor jön a ny ári szüret, vándorútra kelnek. Egyik síökeló berlini társulat, a Keiuhardt-féle „Deutsohes Theater" mar jó előre hirdeti, hogy a társulat junius és juliushaii Hiába üdvözöljük az ipari kiállításokban ipari eletünknek tavaszi rügy fakadasat, hiába sóhajtunk fel megkönnyebbülten, hogy íme a nemzetközi béke most már biitositva lévén, remélhetjük gazdasági életünk neun fellendülését, ha nem tudjuk megszerezni a magyar ipar számára a nemzetnek a szeretetet, ha a nemzetnek érzése a magyar ipar iránt továbbra is idegen marad: Inába minden- reménykedés. Odakint már rügyeznek a ták, inert ennek az ideje a nagy természet törvénye szerint már elérkezett. A nemzetek eletének is vaunak természeti törvényei, de ugy latszik nemlétünkre még nem köszönt a tavasz. Mert bizony még nem latjuk fakadni a nemzet élő tájának rügyeit: a nemzeti lélek, a nemzeti érzés megnyilatkozásit. Esterházy Ferenc gróf. 1869-1909. Lapunk mult szamában már hírt adtunk Az uj meg uj ipari kiállítások olyanok, mint a fák rügyet; d« még mielőtt e ták rttgyei kinyílnának, elsorvasztja okét a milliók fagyos

; Esterházy Ferenc gróf haláláról, akinek temeteköaömbossége. A magyal nemzet zöme felesleg séröl és életrajzáról alábbi tudósitásunk számoi be. kincseit idegetl ipari termékekért, fecsérli el, — Egy bécsi szanatóriumban halt meg o hó :2-áli kttlőnösen a honleányok. Nálunk a pénzes osz-jejjel galauiai es fraknói Esterházy Ferenc gróf, tály külföldre küldi pénzét, mert abban a téves főrendiházi tag, titkos tanácsos, kamarás, a tatai es ósdi hitben van, hogy elsőrendű és ueki meg- és devecseri var ura, Ö(J eves korában. Az elteielo ci'vkeket csak .a onnan szerezhet be. Ezer hunyt gróf, akit szivszélütés ölt meg, 1 Solt-ben és ezer milliót dobunk ki rémítő könnyelműség- született Trouviliebau s középiskoláit Pozsonygel — idegen államok iparának felvirágoztatására, bau és Budapesten végezte mint magántanuló, idegen nemzetek erejének tokozásara. A magyar Azután katonai szolgalatba lepett s mint hadnagy* Uémestnek ezzel az őrületes megadóztatásával I szolgait a negyedik huszárezredben s amikor az szemben tehetetlenek vagyunk. — szinte észre!aktív szolgalatból kilépett, a honvédhuszársághoz Münchenbe megy, nagy gonddal összeválogatott sem akarjuk venni művészi műsorral s s programmjáben többek közt lépett, át tartalékos hadnagynak. Atyjától öröA valaha jobb sorsot látott iparos családok köbe a veespfénunegyei devecseri birtokot, majd Shakespeare. Itohilleu. Gaello darabjait is felvetta. ezrével pusztulnak el. Hiába küzdöttek egy em-I pedig unokabátyja. Ksterhazy Miklós grót halála teljes tisztelettel lehetünk bárkivel szeuibeii. Ugv uem vagyunk hízelgők és olyan modorban kell monviselje magát az. a fiatal leány, hogy tiszteletet ér- dani, hogy ne lássék hizelgésnek, mert az szolgai deiueljeu, a fiatal ember soha se szeret (élénknek lélekre mutat; okos eiubei nem szereti látszani, mert gyáva színben tűnik fel mások előtt, Társalgási kifejezéseinkben a szépirodalmat ha a mondat értelmeitől semmi se Inanvzik melépen azért a legtöbb annyit enged meg magának. ' kövessük, tehát kerülni kell az illetten, pórias kia mennyit esak lehet; szert mindig a leány hibás, ' lejezést. tájszólást stb. Szép a lakonikus rövidség, ha nem tisztelik eléggé. A jó modor egyik foutos tényezője a szép beized is, mar a gyermeknél nagy gotidot^kellene arra fordítani, iiogy ne beszéljen az orráu keresztül jövő orrhaugon, vagy csúnya torokhangon; fogait nyissa szét mikor beszél ; az ajakhangokat ne a fogaival mondja ki, uuntha rest volna a felső ajakát befogni. A mássalhangzókat mondja ki tisztán, meri a hangverseuyrol, becsukják előtte az ajtót és esak az első szám végezte után mehet be és akkor is a legközelebbi széken foglal helyet, hogy senkit ne zavarjon. Megtörtént ez epen egy biboiosssl és egy birodalmi herceggel, mert a törvény nem lesz kivételt. Azonban ugy szép, ka az ilyenre nem kell törI vényt alkotni, ha a nép elég tapintatos ezt magától lette. Sokan semmisegeket aduak elő hosszadalmasan, elintézni, azonban ugy latszik uem lehetett ott se mindennek nagy fontosságot tulajdonítva, kifáradunk J törvény nélkül: de zajosan menni be, műit ez naa hallgatásba és még se tanuljuk meg, hogy mi is j lünk is megesik, a legnagyobb idetleiiBcg, mert igaza hasonló hibába ne essünk Mindenkinek van ked- j vau annak az írónőnek, a ki irta ezt: hogy egy veno tárgya, a miről szeret sokáig beszélni, inasnak jegynek a kifizetésévé; meg nem vásároltuk meg azonban unalmas lehet ; mert kivált társaságban elszóródik a figyelem több felé és senkinek sincs tü ezek a szavak csontvázai; akkor a suttogó hangot | reime a részletekre hallgatni is meg lehet igy érteni, e nélkül a kiabálást se. Ne varjának mindem az iskolától, ott ugy is figyelmeztetik a gyermeket, de a családbau kelleue inkább, mert ac iskolában sok a tauitui való, nem jutnak hozzá mimleuhez az idő rövidsége miatt. Aztán uem minden gvermek hír Demosztheueii akaratlab hogy hibáit leszokja saját igyekezete folytán. Nem szép üres frázisokat haszuálui beszéd küaben mint: .tudja", B

tettzik tudni", „azt mondja" stb. unalmassá, szakgatoltá teszi a beszédet. A jó modorhoz tartozik még, hogy soha se mondjunk seukiuek se kellemetlent, bármilyen igaz legven is az. ha csak ki kerülhetjük; erre mondják, hogy „hallgatni arany, inkább semmit se szóljuuk ; ne legyünk ugy, mint a gyermek mikor as mondja: Nem illik valakit agyon kérdezgetni olyan dologról, a miről maga nem -zől, elégedjünk meg a mit önként elmond, ha csak egy felvilágosító közbevetett kérdést nem teszünk ; ne legyünk tapintatlanok ; uem illik heletolakodin valakinek a lelkébe, a hol talán szomorú emlékű, elrejtett dolgot őriz, nem fosztogathatjuk ki és dúlhatjuk fel a lelkületét kérdéseinkkel, melyeket sokan kíváncsiságból tesznek. A jó iudtilat más, mint a kíváncsiság; a jő indulat tapintatos Fiatal leányok hibája „tessék" „mit tetszett mondani- tessék figyelni, nem szép saját kényelmiért minden jelentéktelen dolgot kétszer mondatui el valakivel, sokszor kitalálja pár szóból az ember a többi szót is; tanuljon meg figyelni és gondol „baesi magának igeu nagy orra van"; muudjuuk kodni. Erdeke* és jó modorral rokon az a törvény, csak kellemeset, jól esőt. ka igazat mondunk, akkor 1 » mit Németországról hallottam, hogy a ki elkésik azt is, hogy inasok műélvezetéi zavarjuk vagy megakadályozzuk. Epen igy némely útitárs is reudkivül alkalmatlan, lefoglalja magának uieg a levegőt is; folyton beszél, nevei hangosan, nem törődve azzal, hogy valakmek terhére lehet. A/, ilyen mind neveletlen, rossz modorú, a családból igy kerül ki. Vénusz övében a szerénység, szelídség és kellem volt bele s/.öve, azért volt legszebb az isteuuök között; sok fiatal leány elfeledte azt ha tanulta is, hogy az a leglöbb dísze, a ki bir vele. az pedig finom, csendes modorú a nélkül, hogy életteleu legyen. Még néhány szóval azt említem fel, hogy ha valaki nyilvánosság előtt szerepel, mihelyt az emelvényre lépett, többé uem egyeseké, haueui az egéss tarsaságé, azért egyeseket mosolygással kitüntetni uem illik, hanem kellő komolysággal viselje magát, tisztelje azt a társaságot, mely őt szereplésében meghallgatja. Eu igen helyesuek találom és ugy is láttam