Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-04-11

/ \miKor Hosszú, minden reményt elöl dermesztő tél után végre ismét köszöi bennünket a rügyfakasztó tavasz. / élő természet újból felállitá reményteljt lobogóját az enyészet, a tél romjai í lett: lakadó zöld mező lelett, fellesi len kék ég alatt nemsokára dalolva szá tova a fecske és a pacsirta; virágt ékes lesz a mező s madárdaltól, vai galand) bugásától hangos az erdő: kön; nyéktől áztatott kéknefelejtstől diszes temető, amikor is megnyílnak s beszé nek a néma bántok. * * * Megnyitnak és beszélnek! Meri természet tavaszával, a melengető na| sugárral, a távol keletről, a rég letüt időkből — e legszebb napon, htisvé nak reggelén — felénk zeng egy ürt simák ielkeiemelő dala, melytől elapa a könnytik árja. ttj reménnyel telik me a kebel: „a sir, a börtön fenekéről k tör a szárnyas gondolat s kivívja fényt győzedelmet a told lelett, az ég alatt. S e biztató szózat hallatára — a emberiség ez az örök hullámzásban lev tenger, mely ezernyi szörnyet, de t; gadhatatlan számtalan nemes s drág gyöngyöt is rejt magában, jóllehel bt lyét arculatát folyton változtatja, egysze elveti azt. amiért máskor kész meghaln változtatja divatját, hőseit, ma veled var TÁRCA. Kuspét. alleluja! Téltámadott! 3<jy zeng a lelkes körmenet, föegszünt a gyász, - rőmsugár Ragyogja be a hireljet(kiként az áhítat, fohász i Tölsxáll a lömjdn. illatár. T?lrágfakaszto, szop tavasz Mosolya vígan szerte jár. űlleluja! "Föltámadott! Uj elet üdve ébredez. Bármerre nózek. erezem, flOily áldott, kedves ünnep ez. áldást adó Szentség nyomán Sxernyi néptömeg halad, Q hi< szelíd nyugalma közt Szivükben Udv, remény fakad. dlleluja t letámadott! Oh. hála «des 3stenünk. Syözötl az üldözött erény, Vigasztalást adtál nekünk. S illünk legyen bár bu. bajok Között a lassít ljcrvadas. Snyószette! nem rettegünk, győzelem, feltámadás! Fülei Szántó Lajos. holnap ellened, nézeteit — önkénytele-! Inul siet kibontakozni AZ anyagi érdekek' hitvány küzdelmeiből s szemeit e napon B távol keleten lévő üres sirra és szeretteinek virágtól, nefelejtstől ékes sirhalmára szegzi, melyet kora tavasztól késő őszig aztán könnyeivel áztat, mert keblében ragyogó gyöngyként állandóan két igen nagy gondolat esillog: az Iste.n és a halhatatlanság gondolata. Mert akaratianni is kénytelen meghajolni saját tapasztalata előtt, hogy itt a siralomnak völgyében, legyem bár telve anyaggal, múló javakkal mindkét tenyere, könyhulhtás éjjel és nap* ! pal a kenyere. Amiért annyit küzdött, szenvedett, boldogság: I sehol fel nem lelte, életének nemesebb részéi ki nemelégitette. Érzi ezt akkor, amikor az árnyékők mar hosszabboiluuk leiette. amikor a kiknek boldogságáért (áradozott egymásután kidőlnek mellőle, és megnyílnak, beszélnek a néma sirok előtte, amikor feléje is közeledik az utolsó est. Az életnek hus emlékei, mert valamint a legtisztább folyó iszappal, a legboldogabb élet is esak bus emlékekkel telve a rövidülő napok mindinkább meggyőzik: Fan her, van valami oda lenn, mit hiába keresel ide lenn! S a mily mértékben azután kialudni készül az élet fáklyája oly mértékben gyulád lül s| Irta és a l.ránvi-^\e»ulet 1901 tnárr. tfl-iki estélyen felJakat>».izy lltvánné (KolvtaUs.) MUHI mikor a leány az iskola |>a<ljau nő fel, j keveset van női foglalkozássai olthon, ónak tanul 1 tuiut a diak és iskoiatarsai között pajkos dmkos I vn'i't'krt lai.it; ••" olyan modort s.ij.il IÍ el ; most a mikor vannak korlatolt cs/.ú tanitrínők, a kik azt 1 tiiiiitjak oran kívül, UofJ • diplomás u•• valami : extra lény, bogy » többi HIér valamit, tehát ilyen • ouiiitt»>'K<'l olt a tanuló leiinv fejélie; teliál a 1*1- ( ranlti Zsuzsannák es Zrínyi Ilonák éa lölili jeles iáik • iii 11•.i silányak voltak • szerint, meit uem volt di|>- • lomajiik. • Most mikor a leány alilian találja dicsőséget, liu^y a lule melle tett ceruza mellett vitát jirovo- J ka i a férfiakkal, a kik s/.anaiommal nézik, meny- r iiviie elvesztene a tanulás miatt nőies tiajat;ino*t t nem győzzük w\éffi lianyoziatni, nn.-y a nőiesség i i le^szelili dis/.e a nőnek ; hufff » tudás nőni szaliad i lio^v lerontsa a nőiességet, hisz a re^i nők krizotl t s voltak, a kik a latin klasszikusokat is olvastak I •redelihen, de lie se MVIik vallani sokan, nehogy < iiM^neljt-k tudásvágyukért ; most mar ez lialá Is I lennek nem szerven, Innjy tanulunk tui is; de a nőiességet levetkezni aolia se szaliad. átesillog a tu- t las a legsxeréiiyoldi nfíics modorrá is. t erősödik beuneabit világa. Lasaankónt belátja, hogy maga az élet. a természet fenséges szépsége Őtet ki nem elégíti, lelkének más világosság kell, szive más örömök után vágyódik, mint amilyeneket anyagi léte nyújtott, gondolatainak más kör szükséges, amit a melyet a látóbatár körülfog a azért az utolsó előtti beszélő sírnál már felsóhajt ,mit késesnél, mit mulatnál óh en lelkem a romoknál; felfelé, csak felfelé!" Az utolsónál pedig, amiolött az megnyílna előtte, már hittel vallja: „vak, aki Isten szikráját nem érti, ha vérrel és sárral volt is befenve !* * * * Hosszú, mindé reményt elölő, dermesztő tél után végre isméi köszönt bennünket a rügyfakasztó tavasz. Az élő termeszei ojből lelállitá reményteljes zöld lobogóját, az enyészet, a tél romjai lelőtt Újra éled minden, újra remél minden! Ünnepi csend a nagy természetben, ünnepi csend a szivek lilékén, húsvét reggelén. A lelkeken önkénytelenül két gondolat esiing: Isten L'S halhatatlanság. Az ünnepi csendet azonban ismét felváltja majd az élet hétköznapi vásári zaja, amikor is a létért való küzdelem, a íes korlátok közé, az anyag bilincseibe tért világ elnémítja sokaknál a húsvéti A szerény, kedves nőies modor olyan, imut a ól szabott ruha. mely a termel szépségét kiemeli; Igy árulja el a műveltséget, a tudást, önkéntelenül s lépten nyomon a finom modor. A parancsolás óbban illik a férfihoz, szelídséggel győz a nő, szeetettel a gyermekül, cselédei körött ; a szigorúbb ellepett csak a kivételes esetek közé tartozzék. Ha a ni igy nevelődik, akkor nem mondják, logy a taim á* kiforgatja a nőt nőiességéi**!, nem élnek feleségül venni a felsölili iskolákat végzett öl sem, a valódi müveit nő, a ki a könyvekben yönyörüséget talál, nem olyan követelő öltözetben eui, mint a kinek üres tanulatlan lelke vau és a ülsö pompán kivnl nem talál elvezetet semmiben, lert belső érteke nincs. Sokan kikelnek a fiatalság t. i. lean.ok és ifiknak mostan divatban levő fesztelen modora ellen; tett szólítja keresztnevén a leány a fiatalembert s liért eme/, l.uci, Juoi és Miéinek a leányt, mér ein mint régebb Nagyságos kisasszonynak; pedig ein a megszólításban van a MM, liánéin a rossz lodorban; mert a nép keminek szolitja és magázza r.üleit, még se tudja azt a tiszteletet megadni, nver* - - al in modora által, mint az az un leány, a l tegezi ápjat anyj.it. A oiii.s*getés feszessé tesri a társalgást, éppen r.ért van az idosvltbvk kör.ott is tegeződés, hogv iza'masabbá tegye egymás iránt, de a melv mellett