Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-06-07
szerezhessen, megteheti ezt hajadon állapotában, élete 24-ik évének betol te után, természetszerűleg való nagykorúságának elértével is. Ha tehát, különösen az 1874. évi XXIII. t. e. 2. §-át és az 188(1 évi XXII. t. e. 7. §-ának 2-ik bekezdését egymással szembe állítjuk, azt látjuk, hogy ott az egyszer férjhez ment no megtartja nagykorúságát még akkor is, ha élete 24 évének betölte előtt jut is özvegységre, vagy férjétói bíróilag elválasztatik, vagy házasságit lelbontalik, mig férje illetőségét csak abban az egy esetben tartja meg, ha özvegységre jut, de nem ha férjétől bíróilag elválasztatott, vagy a házassági kapocs bíróilag felbontattnak mondatott ki, mert utóbbi esetekben azon község kötelékébe lép vissza, melyhez i'érjheznieneteléig tartozott. A uu tehát, bár az 1886. évi XXII. 1. c. '7§-al. bekezdése szerint — férje, illetőségét követi, mégis ha férjétől bíróilag elválasztatott, vagyis ha a házassági kapocs bíróilag felbontottnak mondatott ki — nyomban öujogu illetőség szerzésre való alanyi minőséget nyer, mert önjoguságáu a házasság bírói uton történt felbontása az 1874, évi XXIII. t. o. 2. §-a értelmében mit sem változtat. Tehát önjogusága biztosit]a a nőnek is az illetőségszerzési képességét, tökéletesen mindegy lévén, akár elért nagykorúság, akár fórjhezmeuetel utján jutott is hozzá. Ez az önjoguság és igy az illetőségszerzést képesség, melyhez a nő férjhezmenetele utján jutott, sokkal szilárdabb alapon áll, mint maga az illetőség, .mely szintén a férjhezmenetel 'Utján került birtokába, mert azok a módok, melyek ezt az illetőséget igenis megszüntetik, ezt az önjoguságot érintetle.niil hagyják. , A pályaválasztáshoz, Itt iskolai óv'vége! Ezer és ezer ifjú kapja ki a fényes, avagy kevésbbé fényes eredményű bizonyítványt, indexet, diplomát s tervekkel telve indul neki-, a nagj'vakációnak. Mennyi szülő- örül,' hány szülő szomorkodik ezekben az időkben! Szerető szívvel várja haza gyermekét a jó anya messze idegen városból, a hol két keze keserves munkájával szerzett fillérein taníttatja magzatát, hogy derék ember legyen belőle s bizony-bizony ütem mindenik érdemli meg azt a szerető jó anyai szivet, mert. többet volt az iskola mellett, mint. benne, Sok örömet, de sok bánatot is szállíthat ilyenkor haza az a kalkulusos papiros! A hová már oklevéllel állit be a „végzett" diák, ott még csak hagyján ; csak állás kell s meg van a kenyér, hanem a' hol a középiskolák valamelyikének negyedik osztályát, avagy az érettségit letett fiúgyermek jön haza, ott csak akkor indul nipg az igazi vita a felett, vájjon milyen pályára is lépjen a osalád reményteljes fórfiivadóka. Es bizony nagj"- gond is ez ! Tanácsot adni senki sem tud, nem is lehet hiszen annyi minden irái.ryirja az ember hajlamát erre. vag) T arra pályára, hogy alig tud határozni. Ilju gyerekkorban ha bátor s huncut a gyerek ugy azt mondják: jó lesz beadni a katonaiskolába; ha szelid és jól tanul ugy kitűnő pap lesz belőle, vélik a mamák; ha sokat pancsol s rajzolgat, akkor egy második Munkácsyt látnak benne; ha komoly és sokat olvasgat akkor doktornak szánják; ha szegény a família, de a fiu jól tanul, biztos hogy tanítónak szánja az apja. Es igy tovább. Nagyon könnyű ez a jósolgatás, de mikor aztán ott áll a válaszúton az atya: vájjon most minek adja, mivé képeztesse ki gyermekét, fő a feje a gondtól, töprenkedik annyit, majd megszakad, mert bizou nem könnyű dolog a választás. Sok atya megfigyeli mikor van a gyermekének kedve s e szerint adja aztán erre vapy arra a páiyára. Ez nem egészséges felfogás és ritkán is válik be. A gyermek lelkét szórakoztató játókból, vagy az esetleg már kissé céltudatosabb munkálkodásból sem lehet biztosan következtetni arra, hogy a játéknak megfelelő pálya az ifjúnak és majdan a férfiúnak ki fogja elégíteni munkakedvét, méltó lesz-e szellemi és testi erejéhez. Es mennyi boldogtalan, elhibázott életnek oka az ilyen elhirtelenkedett hibás pályaválasztás. Nagyon sok férfiú van ki igy sóhajt fel: l „Miért is neveltetett azzá atyám a mi vagyok, óh |ha más munkaköröm lenne mennyivel többet tudnék tenni s mily boldog lennék, mig igy kezem megkötve ós tespedek! Nagyon-nagyon meg kell gondolni, óriási körültekintéssel kell lennie s inindeure előre gondolva józanul, a világi előítéletektől menten kell határozni a szülőknek ekkor, mikor gyermekeiknek a jövendő életét megalapítják. Mert bizoiry mondom: nem a világra hozatalkor adják meg neki az utat s vezetik azon jódarabig. Pályaválasztáshoz persze tanácsot adui senki sem akar, nem mer, de hát nem is igen tud. Én se tanácsot adandó iroin e sorokat, hanem csak figyelmébe akarok ajánlani valamit azon szülőknek, kik gyermekeiket a középiskola négy osztályának elvégzése után iparos pályára óhajtják adni. IIa nagyapáink visszagondolnak gyermekkorukra, nekünk szinte hihetetlen dolgokat mesélgetnek. Elbeszélik, hogy hogyan utaztak ők napokig sőt hetekig szekéren pld. Pestről Ungvárra; elmondják, hogy egy levelet ha írtak s feladták hát a májusban Pápán megírt levél talán augusztusban odaért Debrecenbe, ha ugyan a levólszállitó közegeket le nem bunkózták valahol; vasútnak se híre, se hamva nem volt, tanulgatniuk tmert a mint ők mondják mindég kiváló és szorgalmas tamilok voltak!) rossz és kellemetlen illatu faggyugyertj-a mellett kellett, petróleumlámpás roppant féivyüzési cikk vala. Azt, hogy villainfónnyel világítani lehet, hogyan is gondolhatták volna, hiszen alig pár évvel ezelőtt, sőt több helyen még most is az itt-ott talált történelem előtti kőbaltákat is „égből hallott Istennyiládnak tartották, hát hogy is lehetne villámmal világítani! Még a villanyos kocsikat is ördögszekerének nevez, a miskolci paraszt. Micsoda sötét Afrika volt Európa képe még csak rövid 70 óv eíótt is a maihoz képest! Ma! Dübörögnek szerteszét a földön a vasúti szörivyek, a villamosok és motorok örült sebességgel szállítják ide-oda az utasokat; a petróleum világítás maholnap kimegy a divatból s elfoglalja helyét, a villany. Beszélni, írni tudunk majdnem elgondolhatatlau távolságra már dróttal ós drót nélkül, a levegőben avagy a, tengerek alatt. Mindég ujabb és ujabb felfedezés, minden nap egy hatalmas lépéssel halad előbbre a technika s ha ez igy tart maholnap átalakul a világ képe. ' tovább az ezredesné — hogy Klárika, Pista öu'kéntes miatt habozik még. •> Az ezredes minden ok nélkül haragra lobbant. — Ej, a haszontalan kölyke,. Hát igy vagyunk? Kedves Hammerklopf! Sétáljon át a föl.yonáB .végén abba a páholyba. Na igeu ! Látogatást teBZ a jövendő menyasszonyánál És tudja meg, mi van Gombás István önkéntessel? Holnap pedig • jelentést tesz nekem, hivatalosan! Az a fráter pei dn'g 'jöjjön hozzám raportra, minden körülmények 'közt! •• i :• Hammerklopf a fölvonás után csakugyan átment Gombásakhoz. A folyosón, közel a páholyajtóhoz,, szemközt találkozott Kláriltával és Pistáival. Qljr,boldog volt a fiatal pár. Nevetgélve hittak l^aininerklopf'ot a eukrász helyiségbe. . Pe j;1 jEi s főhadnagy elkomolyodott: — Gombás István önkéntes! Mondja meg, miért'vaii civilben és miért van itt a színházban? Klárika, közbeszólt: " 1 '"'" — Hisz beteg! — Miért Dem ment el Pécsre? Szabadságolták? — Hát persze! ' ''!"'.' ' — Ön feleljen! Szabadságot kapott? Pista hírtelen elpirult. Dadogott és olyasvalamit nyögött ki zavarában, hogy az orvos még itt tartja őt. Aztán együtt mentek el a cukrászatba. Bántotta a főhadnagyot ez a küldetés, melylyel az ezredes megbízta. S araióla az ezredesné fölkeltette a féltékenységét a jó Pista fm iránt, fölháborodott arra a gondolatra, hogy neki esetleg taniiBkodnia kuli kis vetély társa ellen . . . A vacsora alatt a nagyvendéglőben, cigányzene mellett, Klárika elkomolyodva kérdezte: — Mért ellensége Pistának? '•— Én ? Dehogy vagyok ! De félek : baja lesz. Az ezredesnek meg kell mondanom az igazat. Éd az, ami igaz, nem valami kedves dolog Pistára nézve. — Meg kell mondania? Kérdezte a lány. — Föltétlenül. Ez már a katonabecsülethez tartozik. Ha Pista hazudott éa én elhazudom a hazugságát, szépen leoldják kardomról őfelsége aranybójtját . . . képzelheti, milyen helyzetbe jutottam ... — - Es nincs más menekülés ? • — Hát azt akarja; hogy elveszítsem a tiszti rangomat?" Elvehetném-e , akkor magát? Sajnálom szegény Pistát I ' Másnap az cxredes; megvizsgálta a dolgot. Hammerklopf szigorúan a tiszta igazságot jelentette' neki. — Na mindjárt lehűtjük az éretlen fickót. Tudom nem lesr. önnek útjában! Majd kijózanodik belőle a lány. Hehehe! i' : S amint Gombás Pista előtte állt, ráförmet: • "-'Li'Ön'hazudott, önkéntes! Nyolc napi fogsági* 801 ^ 60 '-' Aztán rögíön el az ezredéhez! III. Az Ítéletnek hamar híre futott Cselényesen. Gombás Tainásué fölháborodott, hogy az a Hu akkora szégyent hozott a rokonságra és egyszer s mindenkorra kitiltotta a házból. Még Klára ÍB megszeppent és szemrehányásokkal fogadta: Miért is tetted ? Mint katonának tudnod kellett vobia, mit szabad és mit uem! — Erted tettem, Klárika! — Szégyent Hoztál rám is, ki sem merek menni az utoára. Pistávnl fordul a világ. Csak most látta, mi mindent vesztett. Es másnap reggel be kell mennie a fogságba! Oda a tisztessége. ItáBÜtötték, hogy éretlen módon hazudott . . , És mindenki tudja, hogy megbüntették érte. És az imádott lány örökre elveszet rá nézve t Még az éjjel levelet irt Klárikának. Szivszaggató, őrületes levelet. Ott találták]az iráBt az éjjeli szekrényen . . . Vér is föcscsent rája. . . A Pista butácska, izgatott fejének a vére. A revolvert pedighajnalban is még szorongatta a'-meggondolatlanul gyors és immár merev kéz. ... A temetés után, melyet Wiukler ezredesní a nyitott ablakból nézett végig, Hammerklopf Ernő főhadnagy meglátogatta Klárát— A leány irtózattal nézett rá: — Már tudom, mi a katona-becsület! Följelenteni a vetélytársát. A főhadnagy sápadtan rebegte: — Hát azt akarta volna, hogy elveszítsem a tiszti rangomat? Elvehetn<m-e moBt? Sajnálom szegény Pistát'. A leány fölegyenesedett és büszkén, elutasítón nézett Hammerklopfra. -— Örökké gyászolni fogom őt. Miattam halt meg!
