Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-06-07

4. A villamosság, az electroteohnika lesz az ur. Mily boldog, öntudatos lesz majd akkor az •az ember, a ki a,- villamossággal foglalkozott, a ki érti. Előtte nem lesz csoda a sok uj dolog, otthon lesz benne s ifjú éveinek a cherniai és fizikai tudományuk tanulásával eltöltött éveiért a jövő idők eleotrotechuikuso pengő pénzekben szedi be a laikus s az ő esze-ós kezemunkájára reászoruló emberektől fáradozásának gyümölcseit. A villannyá, a gépeké a jövő! Szülök! kik látjátok, hogy gyermeketek nem szivesen tanulja a latint, kik észreveszitek, hogy kin neki a görög, a történelem; ha több hajlamot mutat a kézimunkára, mint a tanulásra ne kónyszeritsétek gyermekeiteket a lélekölő magolásra! Napról-napra több tér nyilik az electrotechnikai munkálkodásra és mig más pályákon {a kereskedelmin, az iparosoknál) oly nagy a túltermelés, addig az electrotechnikára alig akad «egy-egy válaikozó. A hivatalnoki, a tanári, a birói pálya nagyon «gyhangu, sok bajjal, sok veszödóssel egybekötve jár s megöli a lélek frisseségét. Mig a ki elvégzi pld. a technológiát s bejutve egy nagy gyárba önálló munkát vezet, milyen gyögyürüséggel dolgozik s mindennap újult erővel fog hozzá: hiszen a lelke gyönyörködik abban, hogy ujat koszit; fölemeli, közelebb kerül a lelke az TJrhoz, mert hiszen ő is alkot! A magyar nép olyan előítélet félét táplál az olectroteohnikai, a gépészeti pálya felől. Tudja Isten, pedig nem nehéz neki és meg is vau hozzá az érzéke a mi fajunknak. Eléggé mutatja ezt a Ganz-gyár működése, világraszóló munkássága és ügyes találmányai. Mégis a legtöbb gyárban, a legtöbb városban művezetőink, electrotechuikusaink, sőt még a biciklijavitóink is idegen országból jött emberek. Miért kell ezt a pénzt is nem-magyar embernek zsebrevágnia. De hát már hiába ugy van, hogy magyar mérnöknek, magyar munkásnak idegeuben kell dicsőséget keresnie. Lám, ha megszaporodiia a gópészetia, technikai-, az ipariskolákba járó ifjak száma, pár év mulva ez oldalró} is kiszorítanánk a vérünket szipolyozó idegenhonosságu kereskedőket és áruikat hazánkból? Ez többet érne, mint a Tulipánszövetség! Sok úriember, sok hivataluok szégyennek tartja fiát, kinek nem megy jól a latin, német, görög, magyarnyelv és irodalmitörténet a sok stilisztika, retorika, poétika, lélektan, történelem stb. ugyan, de azért jó derék fiu, munkakedvelö gyerek; mondom érthetetlen okokból szégyennek tartja fiát iparosnak, mechanikusnak adni. Pedig erősen hiszem, hogy boldogabb lenne azon a pályán az a gyerek, a hol mondhatni a csodák világában járva saját lelke egész gyönyörűségével munkálkodna, mintha a lélekölő hivatalos szobákban, avagy a katedrán töltené el életét. Ha nem is volna méltóságos ur, de boldog lenne, mert a kibecsülettel megdolgozik kenyeréért, boldogabb az sokkal mint a legtöbb főrangú ur, ki kényelemben éli életét; és ha becsületes és szorgalmas, ugy mint electrotechnikusaink vagyoni állapota mutatja, nemsokára tehetősebbé vklna, mint a szigorú fiaetési fokozatokba sorozott tisztviselő. Es ez az utóbbi annál is inkább bizonyos, mert hiszen napról-napra mind többet vesszük igénybe mindannyian a „villanynyal foglalkozó emberek" munkálkodását. Mihalik József. Kamarazene-est. Tehát megtörtónt! A pápai kamarazenetársaság, mely csak nemrég alakult, május 30-án este a leáuyegyletben bemutatkozott. Előre is hangoztatjuk, hogj' beváltották a mit ígértek, megtették, mire vállalkoztak. Ez az uj vállalkozás egy uj irány hajnalhasadását volt hivatva jelenteni, ós szinpatiát kelteni mindazok körében, a kik a zeneművészet kulturhatásáfe Pápája liapok elismerik, becsülik és népszerűsítésének szépséges, magasztos eszméit magukénak vallják. Vájjon sikerült-e? Sajnos, nem ! Tán 60-an sem voltak, kik érdemesnek tartották ezt az eseményszámba menő produkciót végig hallgatni. Még ezer szerencse, hogy a társaság művésztagjai a nagyközönség megokolatlan közönye ellenére, megmaradnak megkezdett útjukon és hajlandók tovább is ápolni, tovább is bemutatni, ismertetni és ha lehet, tán elóbb-utóbb mégis csak megkedveltetni a kamarazenét. Hajlandók erre még akkor is, ha nem 60-an, hanem sokkal kevesebben, vagy éppen senki sem tartja érdemesnek azt meghallgatni. Nem tudjuk eléggé megróni ezt a végtelen indolenciát, mellyel Pápán már nem egy jóravaló eszmét, fontos ügyet agyonütöttek. De térjünk át az előadás méltatására. Mint a falragaszokról ós lapokból az amúgy is köztudomású, a társaság egy triót és egy quartettet mutatott be. A hangversenyt megelőzőleg Bosenthaluó, a leáuyegylet elnöke tartott rövid, de tartalmas előadást a kamarazene mibenlétéről ós céljáról. Azután Gáíy Zoltán hegedűn, Szentgyörgyi Sándor gordonkán és Kis József zongorán előadták lieissiger íis moll trióját. Néhány percnyi szünet után pedig Rácz Dezső mély hegedűjével együtt egy Stähle quartettet játszottak. A kis számú, de nagyrészt zeneértő, lelkes halgatóság dicsérendő figyelemmel leste a gyögyörü játékot. A négy előadóról mit mondjunk? Ki ne ismerné Gáty finom hegedüjátékát, Szent.györgyi minden hangszerre kiterjedő művészetét, Kis utólérhetlen teknikáját a zongorán ? Ki ne csodálná Eácz brátsajátókát, tudva, hogy először fogta e hangszert kézbe ? Eltekintve a finom, egyöntetű összjátéktól az egyes játékosok személye ós produkciója külön-külön is ritka élvezetet nyújtott a hallgatóságnak, a mely az egyos téteek végén lelkesen és őszintén tapsolt. A hangverseny mintegy két órát vett igénybe. Legközelebbi előadás, tekintettel r„ nyári szünidőre csak jövő szeptember, vagy október hóban lesz. Adja Isten, hogy nagyobb sikerrel! isohasem melegítenek. Az apostolok erÖ3 hitével, rendíthetetlen bizalmával kell bírnunk, hogy akkor, amikor a hajnali égen feltűnik majd az igazi, ragyogó és melegítő fénysugár, térdre boruljunk ós ájtatos suttogással, erős hittel ós meggyőződéssel rebegjük: Ez a Szentlélek! Pünkösd. Titkos jelvajzolódik az égen és az apostolok érezték a Szentlélek szárnyának lebbenését. Ez az égi jel, ez a szárnylebbenós megerősítette az ő hitöket és megihlette csüggedő sziveiket. Az emberi lélekuek, amikor elcsügged, biztatásra vau szüksége, hogy uj erőre kapjou s el ne veszitse hitét az élet egyhangú, siváran pergő napjaiban. A magyar nép ezer sebből vérzik. Tépett reménységgel, csalódott szívvel áll a népek áradatában, s csak a régmúlt idők jobb napjain merenghet, mert a jelene sivár és a jövője kilátástalan. Mögötte, a mult idők távolában, még ittott lát egy-egy napsütte mezőt, egy-egy virágos rétet vagy árnyas erdőt, de előtte kopár, magas hegynek szögellik az ut, " s nem láthatja mi van bércen tul. Keménységei, amiket szeretettel melengetett szive mélyén, egymásután eltünedeztek, s ha a csalódás nagy terhével útnak is indul a meredek heg3'i uton, alig egy-két lépésnyiről visszabukík a mélységbe. Sziszifuszi munkát végzünk: a hegytetőt, a melynek ormáról szebb jövő biztat, talán sohasem fogjuk elérhetni. Itt — ott feltűnik egy ingatag, reszkető féuy. Utáua rohanunk. Azt hisszük, ez az igazi. És mocsárba vezet. Lidérc-tüz volt, ainety vesztünkbe csábit. Óvakodjunk ezektől a csalóka tüzektöl, amelyek ideig—óráig ragyognak, de Személyi hir. Kránitz Kálmán felszentelt püspök a pápai járásban teljesített bérmálását befejezvén, városunkon át szókhelyére, Veszprémbe haza utazott. A püspököt Bélák Lajos járási főszolgabíró kísérte. — Bérmálás a pápai járásban. Mtúb hó 29-én, pénteken reggel 8 órakor érkezett Kránitz Kálmán felszentelt püspök Külső Vathra, hol Csázma József plébános, Sarlay ós Emresz földbirtokosok, Bélák Lajos, a pápai járás főszolgabírója, Antal Lajos nyárádi ad minis trator, Fülöp Károly u.-szöllösi káplán és Kriszt Jenő pápai esperes fogadták. Másnap mise után, ritka figyelemmel és dicsérendő buzgósággal hallgatták a vathi s nyárádi plébánia hivei a püspök tanítását. A bérmálás fél l-ig tartott, mely után a plóbániaházban díszebéd volt, amelyen Kriszt Jenö esperes, a kerület nevében megköszönte a püspök kegyes atyai szeretetét, melylyel kimagasló érdemű egyházfőnöktöl küldetve a pápai kerület körébe sietett. Kránitz Kálmán püspök, a régi barátság emlékének szentelt szivreható szavakat, melylyel Osázma József plébánost, mint a házigazdát köszöntötte fel, aki meghatottan köszönte meg a szép szavakat. Délután 5 órakor a püspök, diszes bandérium kiséretében Pápakovácsiba érkezett, hol Frászt jegyző üdvözlő beszédet intézett hozzá. A községben a házak, a diadal iv és özv. Wallis Gyula grófné kastélya nemzeti azinü s grófi zászlókkal voltak díszítve. A templomi fogadtatás után Somogyi Ilona grófnő őszinte barátsággal ós nyájassággal fogadta a püspököt ós kíséretét. Másnap 300-an lettek megbórmálva, melynél Sckermann József n.-gannai plébános, Szauter noszlopi plébános, Bereck Gyula dr., pápai káplán s Krizsek Alajos noszlopi káplán segédkeztek. Szombaton d. u. 5 órakor Tapolcafőu, Nagytevelen és Homokbödögén át Ugodba hajtatott a püspök, hol iestöi bandérium, Csóthi Géza orsz. képviselő, ker. esperes, Aliász Miklós ugodi plóbáuos, Saád Henrik n.-teveli plébános és Kauzli Gyula ugodi káplán fogadták a kíséretével megérkezett főpapot. — Kedden folyó hó 2-án Marcaltőu volt a bérmálás, hová a püspök, Körmendy Béla j. főszolgabíró s a kerületi papság kíséretében vonult be. A határnál jól szervezett csikós ruhába öltözött baudóriutn várta, a község szélén felállított, művészies kivitelű díszkapunál pedig díszruhás tűzoltók kordon falai körül az ünneplő közönség fogadta illusztris vendégeit, szeretett főpapját — hol a község képviselőtestületének ólén Szaiff Aladár jegyző, szép beszéd kíséretében üdvözölte a főpapot, mire a felszentelt püspöknek adott válasza még jobban fokozta a lakosság örömét, lelkesedésót. Püspök ezután kíséretével a templomba ment, áldást osztott — s lakására tért, gróf üvszterházy Sándor kastélyába, - hol a házigazdát távolléte miatt Vimmer Lajos urod. tiszttartó képviselte — s a grófii család nevében fogadta a főpapot. Másnap abérmálást befejezte, helyi testületek tisztelgése s Katz Lajos plébános házánál megtartott lukulusi ebéd után a nép éljenzése között távozott kíséretével a községből. — Majális. A ref. nőegylet mult hó 31-én nagyon sikerült majálist rendezett a ref. elemi iskola udvarán, amelyen városunk előkelőségei közül is igen sokak vettek részt. A majális, mely igy is nagy sikerű volt, még nagyobb sikerre tehetett volna szert, ha az a kath. köri kertmegnyitással össze nem esik, a hová a majálisról nagyon sokan eltávoztak. Az elért sikerért a rei. nöeg}'let tevékeny választmányát illeti elsősorban az elismerés, amely a jó hangulatú mulatság érdekében minden lehetőt elkövetett. A jelen volt vendégek csak a hajnalt órákban kezdtek szétoszlani.