Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-02-16

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. február 16. 7. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidókegi yesületnek megválasztott közlönye. M e g j e 1 e n i k m i n d e n vasa r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldborg Gyula juipírlcorcsUedóso, Vő-lOi- 23-ik szám. Hirdetésekot egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN ésőrt felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. lílöfizotésok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: ogés/. óvro 12 kor,, félévre 6 k., negyedévre í! lc Nyilt-tér soronként 40 fillér. — legyes szám ára 00 íill Felirat a Képviselőházhoz. Mult számunkban.i'iiár jeleztük, hogy Városunk képvisiilőteslülele föliratot intézett a képviselőházhoz, melyben azt kéri, hogy ti varosok által, az állani helyett teljesített munkálatokért az állam a városokat törvényhozás utján segélyezze, vagy pedig a fogyasztási adókat a városok részére engedje át, Ezt a memorandumot egész terjedelmében itt adjuk: Mélyen tisztelt Képviselőház I Az utolsó félszáz óv alatt, az ipari technika és termelés nagyarányú fejlődésével kapcsolatban, az egyes országok lakosságának sajátszerű vándorlását látjuk a városok felé, melyek épen a lakosság ezen tömörülésénél fogva kéii3

rlelenek népjóllét s egészségügyi intézményeket létesíteni, — intézményeket, 'melyek a kisebb népességű helyeken vagy egyáltalán szükségtelenek, vagy nem oly mértékben szükségesek, mint a falaik közt egyre nagyobb és nagyobb embertömeget rejtő városokban. Ezeknek a városba tömörülés által szükségképen megkívánt' intézményeknek létesítése nagy terheket ró a városokra, melyek közigazgatása és közreuclészele is jelentékenyen nagyobb.pónzbeli áldozatokat kivan, mint a falvaké. A városok ezen nehéz helyzetén a külföldi államok a legkülönbözőbb módokon — fogyasztási acWk, vagy egyes hozadéki adók átengedésével — iparkodtak segíteni, s müveit államok között úgyszólván csuk Megyarország az egyetlenTTíol a városok nemcsak a lakosság tömörülése folytán szükségessé vált intézményeket kénytelenek kizárólag saját lakosságuk inegterheltetésével megvalósítani, nemesek a városi adminisztráció ellátására alkalmaznak ti polgárok adófilléreiből űzetett tisztviselőket, de végzik az állami természetű teendőknek egész sorozatát is anélkül, hogy az általuk Lelj

os«tett. munkáért az államtól a legcsekélyebb kártalanításban is részesülnének. Feltűnő ez épen nálunk Magyarországon, hol ti vármegyei közigazgatás költségei teljesen az áljain pénztárából fedeztetnek; hol az állam a községi közigazgatás költségeinek is igen jelentékeny részét viseli, feltűnő ez, ismételj ii.k, épen .náliink,. hogy csak a városok azok, melyeknek az állam az egyébként is terhes kulturális, közegészség! s közjóléti intézményeknek megalapításában nemcsak segítségül nem jön, de megköveteli tőlük a saját feladata körébe tartozó teendők végzését is minden ellenszolgáltatás nélkül. Pedig ha valahol megérdemlik a városok, hogy a sociális fejlődés által reájuk hárított terhek viselésére támogatást nyerjenek, megérdemlik azt különösen Magyarországon, hol a városok nemcsak az ipart és gazdasági élet megteremtői, hanem a nemzeti szellemnek is legliübb munkásai s a magyarosodásnak leghathatósabb eszközlői. Nem hivatkozunk azokra az intézményekre, melyeket a nemzeti szellem ápolására a városi lakosság megalapított és fen tart, de hogy azon a téren, mely nemzetünk élete szempontjából a legnagyobb fontosságú, az egy nyelvű segy nemzeti eszmétől vezetett magyar társadalom kialakulása terén a városoknak micsoda fontosságuk van s mily megbecsülhetetlen missziót teljesítenek, arra legyen szabad hivatkoznunk a statisztika rideg számaira s legyen szabad hivatkoznunk ezeknek a számoknak tanúságára, melyet a legilletékesebb magyarázó a következő szavakban von le: ^A nyelvi átalakulás a városokban sokkal gyorsabb, sokkal teljesebb. A vidéki népesség a maga konzervativizmusával ha megtanulja is a magyar nyelvet az iskolában, vagy a magyar községek lakosaival való érintkezés közben, de azért otthon, családi tűzhelye mellett, örömestebb beszéli azt a nyelRaJlcL Vera. Jrta: —R N. — A ,.1' á p a i \i a p ok" eredeti t á r c á j a. — H.íjduhá/.án gyiiiést tartottak a f.diibcliek Áz esküdtük fontoskodó aruoal várták a biro't, meg a jegyzőt a községházára, közben pipas/.ó mellett szóba hozták az idei termést is és ennél a tárgynál Rolos Péter uram, aki tekintélyes biróviselt ember volt a faluban, átvette a szót. — Már én esak emlékszem egypár esztendőre, •— szólt. Botos uriiin, mialait jó nagyokat sy.itt öblös pipájából, — de ilyen rossz termés még nem volt a határban. A inig a környékbeliek azt sem tudják, hová tegyék a rengeteg gabonát, addig a mi földünk alig hozta meg a vetőmagot. Valóságos Isten verése van a falun: barmaink elhullanak, vetéseinket a jégverés pusztítja, s maholnap koldustarisziiyát akaszthatunk u nyakunk köré és járhatunk házról házra, keresni a híres hajduházi földet. Még tovább is folytatta volna szomorú helyzetűk fölötti kifakadását, ha azt a bíró megérkezése meg nem zavarja. Kövér uram, a biró, eséés jó nupot kívánt az esküdteknek, mialatt haját hátra simítva szótlanul foglalta el az őt megillető helyet az asztalvégéu. Az esküdtek köréje csoportosulnak és suttognak, beszélgetnek. Az asztalnál még egy hely üres, de csakhamar odatelepedik a jegyző, aki a magával hozott paksamétát az asztalra teszi, azután körülnéz, hogy mindenki jelen van-e és megnyitja a gyiiiést. — A felvégi lakosok azzal a kéréssel fordultak hozzám, — kezdi beszédjét a jegyző, - • hogy a páskumbeli kö/.öskutnak határoznánk el a megmérését . . . — Már megint kütmére.-:?! — fakadnak ki az esküdtek ingerülten — hiss/en 'ó hónappal ezelőtt lett az a kuk megtisztogatva, aztán már megint ronda?! A község akkor egyebet se tegyen, esak merjen '. . merjen . . . folyton kutat merjen. Úgyis alig győzzük a porciót fizetni . . . Uj paplak, uj iskola, mester lakás . . . mind a porcióból? Aztán meg minden három hónapban kutmerés? Az Isten embere se győzi! — Már pedig édes uraim, — szólt ismét a jegyző — akár milyen nehczi'mkre esik is, azt a kutat mégis esak megkell merni. Magam győződtem róla, hogy a barom még kö/el sem megy hozzá, nemhogy a vizéből inna. A ló megveti a lábát még mielőtt odaérne, a szarvasmarha meg kinyújtja a farkát és ordítva, bőgve fut előre. Az volna hát jszerintem a leghelyesebb, ha annak a kútnak a megmérését a gyü'és elhatározná, ezzel legalább meglenne a békesség is a felvégiekkcl. El is határoztak hát, hogy másnap, .izaz vasárnap, a délutáni vecsernyo után magtarlják a kutmerést, A Icisbirónak nyomban ki is adtrtk az utasítást, hogy az öreg Kaszab Jánost, aki legjobban értett a kutméréshez, a község nevében arra a napra fogadja fel. Még jól fenn járt a nap, mikor Kovács kisbíró innak indult a szomszéd falu felé, hogy a parancsnak eleget tegyen. Az öreg Kaszab János tudniillik a szomszéd faluban lakott, aki a lócán hosszat nyújtózkodva valami könyvet olvasgatott, mikor a kisbíró belelépett hozzá. Adjon Isten, fogadj Isten volt a rövid köszöntés, s a kisbíró mielőtt elmondta volna jövetele célját, természetesen az egészségi állapotokról tudakozódott, kiterjedvén figyelme a szárnyas ésegyébb négy lábu állalokra is. Ezeknek illő felsorolása utáu mondta csak el, ho^y tulajdouképen mi is vitte oda. Már jól estefelére hajlott az idő, mikor Kovács kisbíró haza felé vette az útját. Nem a rendes utón, hanem a szőllők aljai £íy*dog ösvényen ballagott, mivelhogy arra közelebb volt. Még alig ért Sirolh Emeli az íty.ÍRyat H a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „lioche" ered^li comugoláit. F. HorTinnnn-Iü Roche & C«. Basel (STÍ]C). 99 Reche Kapható orvosi rendetclre a ([yrtgyszertarakban. — Ara üvegenkint 4.— korona.