Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-11-15
apitott építési költségvetést tul te volna. rjjon nrire való akkor a költségMire való a fiksz összeghez A'aló icodás? Minek hagyatjuk jóvá épiItségvetóseinktól:, ha azoktól mégis •üleg eltérünk? Ha pedig eltér;artozzék a város polgárságának íggel az, akinek, akár hibás ter, akár hibás költségvetés szerkeszlytán a túlfizetés, a költségtöbblet tt. költségtöbbletet a képviselűtesein szavazta meg. az tehát ki sem he tű. Mert ha költségvetéseinkhez igaszkoclunk, ha azokat nem résük, akkor azok annyit érnek, ugy ndűk, mintha nem is léteznének. L fejlődni akarunk, kell, hogy es gazdasági politikánk legyen. ;ági politikánk silányságát bizoA gyermekbiróság. A társodalom mindinkább átérti, hogy az nmbe.tiség jövője az ártatlan gyermek lelkében él. A mint a gyermeket goudviseljük, a szerint egyengetjük az ember fejlődésének vitját. Az a szálló ige, hogy a XX. század a gyermek százada, azt jelenti, hogy ennek a századnak egy oly nemzedéket akarunk nevelni, mely az elmúlt századok letűnt, nemzedék-soránál tökéletesebb és igy előbbre fogja vinni a küzdő ember sorsát. Kétségtelen, hogy a nyomor, a munkában való túlterheltség és a munkahiány, me^-et az állandó munkúszavargások is előidéznek, a hiányos táplálkozás, végre az ezt' megtéveszteni törekvő iszákosság, a házasságon ki villi élet, a jjrostituoió, a hitélet hiánya a mai gyermek nemzedékben nagytokú visszafejlődésnek niegreuditö jelenségeit tárja fel. Valóban a su:s szatíráját látjuk abban, hogy mig Nietzsche Frigyes a baseli kis bölcsész a kiválóságért való harc által teljesen téves és erköleselleues alapon az emberfölötti embernek megváltó megszületését várja, társadalmi nyomorúságunk kálváriautjan mind .1 kataszteri bérház esete is, mert 1 inkább safnyul, somul az apák bűnei által testi azt keressük, ami olo.SÓmik lát- szervezetében elnyomorodott, ember. Lombroso I elméletét a született gonosztevőiről megcáfolta végén pedig többe kerül minmint ameimvibe szabad letlj 11 tl "'>y, <l* " rendészeli igazgatás, a bűn, .., . " tető bíráskodás, a statisztika által megnyilatkozó kerülnie. t mi rendszerütik filléres rendszeri nagy számok törvénye kétségtelenné teszik, hogy • azoknak a gyermektöiuegeknek egy nagy része, nie teljesedik mindig a közmon- 11H , lv a hüll ' (( . lu iratszolgáltatás sorompója )gy oloSÓ húsnak big a leve és jelé kerül, a roszra való hajlandóságot már az olcsó llUSra rendesen ráfizetünk, anya méhében szerezte meg, az anyatejjel szivta .Ilii még sem okulunk. | fel > ^fítöbbje ezeknek mint terhelt látja meg SZOllt az is érthetetlen, hogy a' il napsugarat. Fizek a szerencsétlenek már akkor, lik. millt erkölcsi testületnek miért•| , . nid ? u ^'tudatuk ébredni kezd, oly környezetben '. •, , . . . . ebiek, hogy annak íunideu árnyéka lelkiikre rea minden többe, nimt egv privat', , , , • . ...... , , 1 'borul, olyau az ílv gyermek, mml a tnkordarab, lek? Es ha már többe kerül, miért melynek tükrözését mérges kigözölgések eltomlyail jó az, mint azé a lllilgáll j pitották. Mert a gyermek testi fejlődése nem í, aki kevesebb költséggel Ugyan- í áll arányban érzékeinek fejlődésével. A növekegtltdja szerezni? j 0-'^ időszakában az érzékek aránylag sokkal fejt-AZ a kérdés, amelyet, ha helyes J l^ttebbek. mint a testi és a szellemi erő és azért iéges gazdasági politikái akarnnt minél előbb meg kell oldanunk, •e nem törekszünk, akkor gazdálink soha sem lesz reális, soha t j annak a környezetnek, a melyben a gyermek él, az ö egész lényére többé alig kiirtható hatása van. Azért elszomorító, ha elgondoljuk, hogy a bűntettes gyermeK a mi napjainkig csaknem oly mostoha szigorra! találkozott a büntető törvén) 1 isz észszerű. léikül pedig minden város fejlőisszafejlodés. előtt, mint a felnőtt, a lelki és festi képességeinek teljében kiíjlett bűntettes ember. A rendőrség kinyomozta, gúzsba kötötte, nyilvános utcákon a közönség megbotránkozására hurcolta, leszidta a rendörségen, oda dobta a közös zárkába a viharedzett gazemberek közé, a törvényszék rideg nagyképűséggel itólt fölötte, a gyermek a börtönbe került ós ne csodáljuk, hogy a gyermek, ki talán a bűntett elkövetésekor fogalommal sem hirfc arról, hogy bűnt követett el, mint megrögzött gazember lép ki a szabad világba, hogy a börtönnek csakhamar újra lakója legyen. A mai modern gyermekvédelem szerint az erkölcsileg bukott gyermek beteg, a kit gyógyítani kell. Betegebb az ily gyermek, ápolja nagyobb gondosságot igényel, mint a milyenre a testileg beteg gyermeknek szüksége van. A mii.', jogielfogás szerint a gyermek nem büntetendő, hanem javítandó és mindent el kell követnüuk, minden javitó eszközt meg kell kisérleuünk, csak a börtönbüntetést nem, mert a börtön soha sem javít, elsorvaszthatja a gyermek kedély világát, megöli a lelkét. A börtönt elkerülni a gyermekvédelemnek legnagyobb problémája. Azért a mai gyermekvédelem gondoskodik pártfogókról, patrouusokról, megbízható családokról, melyeknek tisztességes házi tűzhelyéhez a megtévelyedett, gyermeket rossz környezetéből átülteti, gondoskodik nevelő intézetekről, melyek falai között, a gyermek rosszravaló hajlandóságát intelem, oktatás, példaadás által elnémítják, öt becsületes munkára, tisztességes élethez szoktatják. Ezeknek a lélekmentö gyermekvédelmi rendszernek egyik fejezete a gyermekbiróság intézménye. Ez intézménynek alapfogaim t, hogy nem elég, ha a kihágást vagy büntettet elkövetett gyermekkel széniben a büntetőjog szigorát enyhébb mértékkel mérjük, hanem hogy az enyhébb szigor alkalmazásának mikéntje is egyébb legyen. Első sorban is a gyertnekbiráskodás körébe több oly cselekmény vonandó be, mely a felnőttekkel szemben bűntett vagy kihágás vétségét nem tartalmazza. Igy büntetendő a csavargó, az iskolákéi ülő, a korcsmába, az erkölcstelen helyekre, járó, a pénzben kártyázó gyermek. IIa a gyermek fölötti ítélkezést külön bíróra bízzuk, ngy az ily büntető jogi eljárásnak külön ügyészt is kell adnunk, a kinek feladata nem abban van, hogy vádoljon, hanem hogy mindazokat az enyhítő okokat kinyomozza, melyek a gyermek beszámithatóságát idiscernetiient) a bűntett elkövetésénél leszállítják. Ha pedig ezt az eljárást kövefjük, akkor csakhamar tapasztalni fogjuk, hogy a biró sooda'snak és agyontiprásnak szébnalomharca, oly rövid idi'n vége szakad a nagy Kaszás ével. Aztán ? — A vég, a rothadás ... a , a megsemmisülés epilógusa . . . tlahogy ezeket mesélte Dénes Iván könyve, ágdöngető gondolatok, de igazságos vázlata ríség életének. A könyv megdöbbentő nyiltészletezett eltitkolt vagy raffiuált becstelenaljas harcokat és lélekkufárkdásokat, uiegymás megrontására folytatnak az emberek, u'ut az éles acélpenge, irgalmatlanul beleváfekélyes testrészekbe és felszínre vetette •/.embereknek földarabolt húsát. Rámutatott: Jme! Ilyenek vagytok — "belül. Betegek, fertőzött és húsaitokban a romlás bacillusai tk. Lelketek bűnös és sziveitekben az önzés ;s irigykedés rut mocsár-virága burjánozik. vagytok, ö bár rútságotokat finom, cifra kai ékesitett bőr fedi, éu letépem rólatok y lássátok! . Dénes Iván közönnyel, de mégis némi sággal várta a közvélemény kritikáját. Nem hanem elismerést várt. Azt sejtette, hogy nem fogja az általános sikert kivivni. Hiszen ok asztalaiu nem igen szeretik megtűrni az rradalomszagu, szókimondó könyvet, mely >zta, élettelen betűivel is megdöngeti egyes :ó, „érdemetlen nagyság" üres koponyáját... c pedig, kiknek szánta, félt, hogy félreérEs jól számított . . . sajtó hallgatással vett könyvéről tudomást, nem mertek irni róla, jót — nem akartak. Haj, az orvos kése véletlenül élő hust is érintett s akinek fájt, uem dicsérhette az orvos kezet. Akadtak azonban lapok, melyek mégis dicsérték. Pártját fogták az írónak. Hanem ezek is inkább feltűnésből vagy haszonlesésből tették. Hízelegtek. Gondolták: Dénes eszes ember és tolla — értékes. Majd kereskedünk vele . . . És Dénes Iván mindezeket látta. Belátott agyukba és lelkükbe. Hiszen olyan jól ösinerte az anatómiát . . . Es mégis bántotta az emberek rosszakaratú közönye. De hát miért ? Hiszen könyvével nem ülni akart, hanem gyógyítani. Grondoktaiból vértisztitó pilulákat gyártott az emberiség számára, hogy megmentse vagy meggátolja őket a romlás halálától. A piszkos, rothadó organizmust akarta ! megtisztítani. A felvilágosodást, & lelki alacsonyságokuak az újjászületését akarta és . . . őt látták betegnek. A kor fanatikus rajongójának nézték, ki tollával a társadalo n szent békéjére tör . . . Nemsokára könyve megjelenése utáu, Dénes Iván elment felkeresni mesterét, llég nem beszélt vele és most sokat remélt e találkozástól. Hiszen az ő logikáját szivta magába; az ő általa megmutatott ösvényt választotta titjánl ... Az elégtételt akarta hallani tőle. A bátorítást, a kedvet, az elismerést. Az írók cézára, a gazdag, a messzi külföldön is hires talentum előzékenyen fogadta „Az ember" fiatal, kopott ruhás szerzőjét. Mikor a könyvre tértek át, ezeket mondta egykori mestere: — A könyvet már ismerem, de . . . nem értek egyet tartalmával. Maga okos, sőt határozott 1 tehetség — mondta leereszkedőleg — de nem eléggé raffiuált és számító ahhoz, hogy mint iró meggazdagodjék. Eh! Nem ilyen könyv kell az embereknek. Cirógatás kell nekik. Hízelgés. Hazugság. Jólét- rnileu, Vagyonkáprázat és álommese. Szin. Itagyogó szemfényvesztő csillogás, melyek eltakarják a valóságot és hazudják azt, mi nincs s mi nem lehet soha. Maga nyomorának és élettapasztalatainak fundamentumára építette fel a nagy, bűntől mámoros emberiség kijózanitásánalc merész, szociális terveit. Dőreség! A föld teremtésétől a világ végéig, örökre aktuális marad az ember, az önzés, a marakodás és kenyérrablás nemtelen küzdelmeiben ... Nos? Miért vágja őzeket szemükbe? Miért provokálja ki oktalan célok miatt az emberiség gyűlöletét? ...Nem vagyunk kíváncsiak rá. Ugy önmagunk, mint embertársaink hibáit ösmerjiik és itt, ezen a drámák, tragédiák és bűnök ingoványára, épített társadalomnak nevezhető piodesztálon, vajmi kevés,a tülekedők között az, ki törődik a letaszított vergődő sorsával, ürülünk, hogy lábunk alatt még száraz talaj van, s még akkor is, ha bukunk, — az eget. a napsugaras, rózsaszínű reményteliteket nézzük . . . Bizony aienjeii haza barátom és törje össze a típusokat, emberleikeket fotografáló kodakját. Vagy aztán fényképezzen tájakat. Üde, egészséges és derüs tájakat, hol minden virág, fény, tavasz harmónia. Dc vigyázzon! Ember ne legyen képén. Az a próza, a rut, szürke, mesét riasztó valóság, mely csak elrontja szemünk előtt a kép bájos poézisát . . . . . . Dénes Iván támolyogva, keserű gondolatliarcok közt hagyta el mesterét. És igazat adott
