Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-11-15
XXXV. óvfoly am. Pápa, 1908. november 15. 46. szám. Tápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gy\,la pauirUereskodéso, Fő-tőr 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Fümiuikl'tíírs: ^^'IffCrLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős lapuüajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre. 0 Jc, negyedévre I! k Nyilt-lér soronként 40 fillér. — ügyes szám ára 30 íill Hogyan gazdálkodjunk? Igen sokszor fel vetődött már az a kérdés a lapok hasábjain és egyebütt is. hogy hogyan gazdálkodjunk? Erre a kérdésre igen hamar és igen röviden meg lehet felelni. A felelethez nem szükséges, csak két szó: reálisan, észszerűen. Hogy luduuk-e. reálisan és észszerűen gazdálkodni, az már egészen más kérdés. De sokkal künynyebbeu. sokkal rövidebben, egy rövidke, hárombetűs szóval meg tudunk rá felelni: mm: Ha mindenhez értünk is a világon, de a reális gazdálkodáshoz vajmi keveset. Veszedelmes, bántó felelet az, hogy mW. Nyomban fülön' fogják az embert egy másik kérdéssel, hogy ..miért nem?-1 Mert egy ilyen rövid feledettél nem szoktuk beérni, különösen ha meggyőződésünk, hogy helyesen gazdálkodunk. De meg igen kényes téma is ez. Főképpen ha magángazdálkodást akarunk bírálgatni. Hamarosan az arcába dobják az embernek, hogy mi köze hozzá?, vagy pedig hogy: a magam bőréi viszem a vásárra. S ezzel meg kell elégednünk, ha jól esik a felelet, ha nem. Többé kevésbbé ilyenek vagyunk magunk is. Megmondjuk miért. A mult hét folyamán volt a kataszteri felmérési hivatal részére, a város által emelt bérház átvétele és kiderült, hogy több, mint 12000 korona pótköltség merült fol. Hát reális gazdálkodás ez? Íme a hárombetűs felelet: nem! íSzabad-e egy fillérrel is többe kerülni egy épületnek, amelynek lervei és költségvetés egy felsőbb hatóság által hagyatlak jóvá?. A költségvetés szerint az építési költség 6IU50 koronában vau megállapítva s tudtunkkal az összmunka, a villanyvilágitási és vízvezetéki munkálatok kivételével, melyeket a város maga készíttetett el, szabályszerűen megtartott versenytárgyaláson 4(5.714 korona köllséggel lett az illető vállalkozóknak kiadva. Ks eddig a dolog rendben vau. A gazdálkodás helyesnek látszik. Azonban vegyük zsinórmértékül a közmondást, mely szerint minden jó ha a vége jó és alakítsuk át ilyen formán: minden rossz] ha a vége rossz. A jelen esetre ez utóbbit alkalmazhatjuk legjobban, mert az egységes gazdasági politika előttünk még ismeretlen s éppen ez magyarázza, hogy a város ezideig még nem építtetett egyetlen egy épületet sem. amelyne k építési költsége az előre Dénes Jván bátor és merész gondolatokot szólaltatott meg könyvében. Es ezek a gondolatok csináltak a feketetáblás, aranybetűs könyvből boneisztalt, melyen a szavak, a nyomtatott mondatok ;iz embert mint a szétdarabolt és föltagolt hullát mutatták be az olvasónak. Es a szerző, mint az jrvos, . ki éles, boncoló késével belevág a kihűlt testbe és a kikanyarított részeket kirakva asztalára, ;zt magyarázta hallgatóinak: — Nézzétek: ez a meleg, párolgó, különböző canyimila.li!, vérszálakkal befutott hig „állomány" — az agyvelő, az amber esze, a hatalom, a jó és jonosss cselekedetek rugója ... Ez itt a szív. .Rongy nisdavab — a test kormányzója . . . Az élet! . . . iztán itt a tüdő, a vese, a máj stb. . . . Ebből dl az ember. Vér és hushalmaz! . . . Pedig IU ig ;1, hogy csodáljuk! A vakmerőbbeknek, az eszesebbeknek még hódolunk is. Az ember! A teremtés ,fenséges" koronája; világrendek felforgatója, tör'ények megbontója és alkotója . . . Ez az ember , . . ts ha meghal? íme mi lesz. Hulla. Roncs. Hideg, leruiedf test. Rang és módkülönbség nélkül egymás nellé kerülünk és meztelen husiink szabad prédacent áll a tudomány, majd az enyészet számára . . . vlit akartok hát? Mit marakodtok, Miért alaesoyodlok vagy emelkedtek egymás alá vagy fölé? iát kik vagytok? Az egész életetek egy csomó iirzavaros, szennyes bűimnek otromba khaosza, az Hegyi utun szakadatlan Járnak-keluek a koosik, Egyik gyorsan lefelé fut, Másik felkapaszkodik. Egyik kocsi vidám, fürge, Messze hangzik a zaja, Másik kocsi nehéz, lassú. Sok a gondja, a baja. Mindenikre egyenlően tíüt a déli napsugár, Fényből mégis csak egyik kap, A másik bus árnyba' já.r. Egyik lejut a völgyekbe, Másik a hegycsúcson áll, A sok közül melyik ér célt? És nyugalmat hol találV Dalmady Győző. I névnapjára. ...Kedves nűvjnapja alkalmából" Igy küzdik a jól ismert mondatot, Senki se tér el a szokástól, Kivannak neked boldog névnapot. Felkeresnek il'jak és vének," Azok vii'.-iggal, ezek szavakkal Kérik áldását a nagy K_cnek, Tu köszönöd moiulygó ajakkal. Kérhetnék én is boldogságot, Sok esztendőt az Egek Urától. VilnstiiCk én is sok virágot, S nem térnék el ón se a szokástól. Olyat szeretnék adni Xckod, Mit nom adnak ezek az emberek. Nokod adom egész szivemet, S tán különb lenne, mint a tübbiok. Ligárt István. emToer".*) Irta: Longhy A, István. Dénes Iván könyvet irt. Uj, forrongó eszmékkel hevített, ifjú tűzzel megirt könyvel, melyben az apró ólombetűktől sorakozó szavak éles, szárítasz tikns hanggal korbácsolták a világ, a társadalom s az emberek szenyes bűneit és igazságtalanságait. A könyv címe: „Az ember" volt. Az ember; a veleszületett jó és rossz tulajdonságok cselekvője; a testet lelket öltött elet automata, mely gépszerűen rójja le vérének s ezzel következetesen indulatainak különböző cselekedeteit. *) Mutatvány a szerző „Beleg lelkek" cimü, sajtó alatt levő könyvéből. McgrondolhclőKolozsvároU az „Előre" nyomdában. Ára i korona. j Spit I Arnold. UTCR áruház a liinp Deály.-uíczci 23. JjUl j Keppiclp-f. \áz. _ TARC Ai _ v, - - - - v w j-)*- tjtvui. iwuvv; uilOi \J1 van szó, ahol a községnek minden egyes polgára érzi a gazdálkodás kárát, ivagy használ, ott nem szabad megelégednünk azzal a vádként hangzó kifejjezéssel, vagy mondjuk jobban: állításival, hogy nem tusiunk gazdálkodni, j hanem meg kell kérdenünk az illetőt, jsőt kövelelnünk kell tőle, hogy állítása 'valóságát be is igazolja eiőttünk . . . | A mult hét folyamán egy vidéki lap hasábjain olvastam egy cikket, mely ,a városi számvevőségek államosítása 'mellett száll síkra, egyben rámutat váIrostinak észszerütlen gazdálkodására is. jAz első pillanatra azt hittem, hogy rójluuk beszél, de mikor felsorolva láttam , az észszerütlen gazdálkodás számtalan j j eseteit, könnyebben lélegzettem fel sj örültem, hogy nálunk másképpen va-J 'gyon. Volt azonban egy tétel, amelyj jfrappáns módon hasiutlit a mi gazdálkodásunkhoz. Ez ;i hasonlatosság pedig j Iépítkezésünkben van. >oha sem annyiba! Ikerül nekik egy épüleL emelése mintj i amennyiért azt a vállalkozónak kiadlak, j (hanem mindig 25-bTK-kal többe sőt nem! ritkán, egy ötvenezer korona előirány-J zattal megkezdett építkezés az utolsó! simításkor 90-100 ezer korona költséggel épült föL ' PAPAI LAPOK
