Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-11-08
Figyelembe véve a legújabban forgalomba hozott takaréklámpákat (fémszálas izzólámpák) nem igen kell kozá nagy jóstehetség, ha azt az állítást meijük megkockáztatni, hogy többé soha bővítésre, vagy átalakításra gondolnunk nem kell. A szénszálaslámpáknál (Edison) a termelt áramnak csak 5%-a érvényesül mint fény, a többi 95?o pedig hő és egy ebb veszteség". Ezen ujabb lámpáknál l^dig 15 a fény és csak 85 & az egyéb energia. Mekkora tér áll még tehát a tökéletesítésre az elektrotechnikusok előtt ! Lásuk csak röviden az elektromos izzólámpák fejlődésének történetét. Igen fontos következtetéseket vonhatunk le ebből. Mint ismeretes, az első széuszálas izzólámpa ugyan, hogy a 2-szer 220 V.-os vezetéknél elektromos vasút is kérdésbe jöhet). Egy 16 gyertyás körte 110 V. vvattfogyasztása kb, 50 W. tehát 20?ó-al több, vagyis 110 V.-os telep . bizonyítva egy teljesen egyenlő berendezésű 220 V.-os telephez 20#»-al több lámpát képes ugyanakkora költséggel táplálni, vagy pedig 20? o '-al kisebb lehet a telej) ós mégis azt a lámpaszáinot látja el árammal, mint a 20-al nagyobb 220 V.-os telep. (A mi telepünknél e differencia már körülbelül 2000 installált láng). Mert vegyük csak pl. a közönséges 16 gyertyás körte HO V. 20%'-al kevesebb áramot fogyaszt ugyanakkora fényintenzitás nyújtása mellett;, vagyis a fogyasztó 209« áramdíjat 1879-ben került nyilvánosságra Newyorkban, holi megtakarít, továbbá az uj szénszálas lámpáknál .Uidison a lakóházát Karácsony estéjén igy vi Iá gitotta ki. 1882-ben részvénytársaság alakult ilyen izzólámpák gyártására, mely az első esztendőbeu 100000 darabot hozott forgalomba. A német Kernst tette az első lépést (magnesium oxidj lámpával, melyeknél az egy g3*ertyaíényre eső áramfogyasztás annak csak mintegy íele. a. 7 "W., Csakhamar nyilvánosságra hozta kísérleti «redmcnyet Auer von Velsbach báró Osmium lámpájával. Mig a Nernst lámpának az a fóhibája, hogy főleg csak magas teszültség számára (200 V.-on felüli) készülnek és használhatók, addig az Osmium lámpa közvetlenül csak mintegy (j0 V.-feszültség számára alkalmas. A harmadik feltaláló, ki e téren kutatott és sikerrel dolgozott. Siemens ós Halske r. t. midőn izHásra olyidön fémek csoportját használta (elírom, nran stb.j s ennek eredménye lett az első normális feszültség mellett is használható, aránylag nem tul nagy fémerösségü Tantal lámpa tud 25 lámpát alkalmazni, mig mi csak 40—50 gyertyás lámpát, mert 220 V.-nál ennél kisebb e,gyságet még nem tudnak gyártani. A iötörekvés pedig a lámpateclmika terén az, hogj' minél kisebb izzó testeket (mondjuk egészen ö gyerfcyásig) tudjunk készíteni, mennél kisebb wattfogyasztással, a 220 V.-os feszültségre is. Még az „egyvattos" lámpák sem jelentik az utolsó állomást a lámpatechnika rohauó haladásábni. Ezekből a biztosan be is teljesedő jelenségekből tehát a logikusan levonható consequencia az, hogy: 1. Ke bővítsük, csak célszerűen alakítsuk át telepünket. 2. A biztosan bekövetkezendő deficittől meneküljünk— rettenetes nagy a kockázat házi kezelés mellett, az uj lámpák miatt — ós adjuk bérbe az üzemet. Vállalja a kockázatot a gyár, ne pedig az adózó közönség. Ezzel a kivonatosan közölt javasEzen irányt követve, hazánkfiai dr. Yiwr.j la , tal lim lt pénteken foglalkozott a telep í és Hahueniauu Volfrám lámpájukat gyártották. , F1 .. ,.. , . ,. , , , , , i „ lt . .. ... ,. f... . . „ , .felügyelő bizottsága, amelynek eredmeEz volt az első normális feszültségre is alkalmas, , „. , , ,11,0,,, izzólámpa, mely hihetetlen gazdasági előnyt nyújt j ".Vlíl'ül lapunk maS helyei) foglalkozunk, körülbelül 1 W.-ot gyertyánként ióránként•,, I 12 helyűit CSUpán annyit Óliajtlltlk tehát üügyertyafónyü lámpa 60 Veot fogyaszt, mig megemlíteni és a felügyelő bizottság égy Edison lámpa 16 gyertyaiényü szintén figyelmébe ajánlani, hogy a telep kibüG0 V.-ot fogyaszt 220 V.-nál. ^ vifésének esetleg átalakításának kérdése A legtöbb elönvünk, hogy még a széuszá- • •, ,„« „.. 1,1 • 1 • 1 , . 0 ,. ., -., h- .. , ö , . snrgos megoldást igényel, mert nem, las 'Edison 1 lámpáknál a íenyerossege használat, " " ,. ' , közben folyton csökken s 6-700 Óra után az lu,llU 111(íl . Vlk ™1>»» »londja fel települik| eredetinek 2ö? 0-val is kisebbedik, bár gyertyán- j ^ Szolgálatot, bár szerencsére OZ a VC-j kénti áramfogyasztás ezalatt folyton emelkedik, jszély ma még nejii fenyeget bennünket, addig a fémszálas lámpák femereje 2-300 égésij de ha beáll, ugy azonkívül, hogy teljes óra után ö—8*0-al megnövekszik és csak 800 égési óra titán megy vissza annak eiedeti értékére, holott az áramfogyasztás mindvégig csaknem állandó marad. Egyik hibája a jelenlegi lámpák mellett telepünknek az is, hogy nem 110 V. hanem 220 V.-os a vezetékhálózati feszültség (igaz elásnak tartjuk, ha a város egy előre megállapított nagyságú összeget biztosit magának jövedelemként., mintha egy bizonytalan, esetleg pár száz koronával nagyobb összeg után sóvárog, mert, a telep mai állapotát tekintve, a házi kezelés sokkal nagyobb veszteséget eredményezhet, mint amenuyivel a A^áros kevesebbet, nyer az esetben, ha jövedelmét bérbeadás utján biztosítja. A biztosat nem adni bizonytalanért, — az okszerű gazdálkodás egyik alapelve. sötétségben maradunk, a telepnek ma még kiszámíthatatlan károkat és üzemveszteséget is fog okozni. Ami természetes. Ami pedig a telep bérbeadását illeti, szerintünk sokkal okszerűbb gazdálkoAz állatvédelem s a közigazgatás. A nyugotenrópai nagy nemzetek társadalmi életében az utolsó években mind nagyobb jelentőségre emelkedik az állatvédelem. Államférfiak és tudósok, tanférfiak és szociológusok eleinte nem nagy ggyelemre méltatták az állatvédelmi mozgalmakat. Ártatlan ábrándozásnak és érzelgős tulhajtásnak nézték az állatvédelem érdekeinek hangoztatását. Bővebb tapasztalatok és megfigyelések gyűjtése után azonban rájöttek arra, hogy az állatvédelem nem egyéni érzelgés gyümölcse, hanem a kulturális haladás erkölcsi fegyvertárának egyik legértékesebb alkatrésze. Felismerték a gondolkodók azt, hogy a társadalom kulturális színvonalának a nép műveltségi fokának s azon műveltség benső erkölcsi értékének emelésére hatékonyabb szervezeti eszközt alig lehet találni állatvédelemnél. Hiszen a tömegek lelki fejlődésének megállapítására alig lehet alkalmasabb gyakorlati módszer annak megfigyelésére, hogy a társadalmi osztályok minő bánásmódban részesitik az állatokat. Az alrrttisztikus érzület fejlődési fokozatának felismerése legközvetlenebb módon eszközölhető akként, ha megfigyeljük, hogy a társadalom tagjai az állatvilággal szemben miuő viselkedést tanúsítanak. A szerzett tapasztalatok beigazolták azt, hogy az ember korlátlan uralma szemben az állatvilággal, képviseli a haladó élotfejlődes törvényét. Valamint az emberi társadalmon belül uem az erő.-ek korlátlan uralma képviseli a haladó életfejlődés alapját; ugy az emberi társadalom és az állatvilág közötti viszouyokbau sem szabad az ember korlátlan tilalmát gyakotlatilag érvényre emelni, ha valódi haladást kivánunk megvalósítani. A szociológia tanítása szerint az emberi társadalom élctfejlődését csak a közös életeszményele alapján létesült kapcsolat biztosithatja. Az emberi társadalomnak az állatvilág felett gyakorlandó uralmát is csak felismert eszményi célok szolgálatába állított gyakorlati életbölesélet — A Mihályé. — A favágóé? — Azé, Egy pillanatra elhallgattam. Ezt az időt Piroska arra használta föl, hogy rátelepedett annak a tizeknek a karjára, amelyen én ültem és elkezdet a hajamat simogatni. — Ha látná, micsoda gyerek az — mondta. — akár egy Murilló-augyalka. Kék szeme van, meg fekete haja. Aztán a keze, meg a lába — Miklóskám, lelkem, nézze meg azt a gyereket. Piroska néhány napra igy szólt.— Aztán kérdezte már tőle? — Kérdeztem. Nem éppen ezt, csak ugy mondtam, hogy nem adná e nekem valamelyiket. Gondoltain majd ezt választjuk. — Aztán mit mondott Mihály? — Hogy hát ő nem bánja, neki vau öt, jut is. marad is. — Mihály! Mihály csak az apja. Beszélt az anyjával? — Holnap fogok vele beszélni. Magával elmegyek hozzájuk. Azt akartam mondaui, én bizony nem megyek, de ránéztem a parányi cipőkre és igy feleltem: Másnap csakugyan elmentünk Mihályékhoz. Mikor a kapuhoz értünk, Piroska azt mondta, aztán ne mondja rögtön, hogy a kis Julcsát akarjuk. Mihály az udvaron várt .bennünket az egész családjával. Ő maga alacsony, nagy bajuszú ember volt, összecsavarodott dus' hajjal és értelmes kék szemekkel. A felesége gyönge, beteges asszonynak látszott. Hosszúkás madounaarca volt, meg nagy, szomorú szeme, Az öt gyerek közül az egyik, a legidősebb az eperfa legtetején ült egy hajlós, vékony ágon. Mikor az apja szólította, kecsesen es biztosan jött le, mint egy mókus. A második a negyediket, fogta. A harmadik a porban játszott az anyja lábánál, a legkisebb, a mi Julcsánk pedig ott ült az anyja ülébctt és mikor minket meglátott, elkezdett cincogni, mint egy fájósfogu egérke. Az asszony nem valami barátságosan fogadott bennünket. Ugy látszik, az ura informálta előre, mi járatban vagyunk, mert egyre a gyerekeit nézte, féltő, nyugtalan tekintettel. Mihály ellenben nagyon beszédes volt és a kedvünkbe akart járni. — Jaui, gyere le, köszönj a tekintetes urnák — szólitotta á fán ülő gentlemant. Az asszony gyors mozdulattal megigazította a ^.i, i. ^......"j. „, r ^...~„ ~~ . bJ . — ~ .„v, h , B ,.^, u Isten neki, holnap nézzük meg a kis leányt, fején a kendőt és erélyes hangon megszólalt: — Janit nem adom. Majd szelídebb hangon hozzátette: — O a legidősebb. — Igaz — mond la Mihály — ő a legidősebb és elkomolyodott. — Kern szokna meg az ilyen nagy gyerek úgyse. A feleségem megsimogatta a nagyobbik kis lánynak a haját. Fakó arcu, szeplős, cstinya gyerek volt, a haja akár a csepü. — Mari — mutatta bc Mihály. — Beteges — vágott közbe az anyja — nem való elvinni ezt se. — Igaz, — hagyta helybe njra Mihály — ezt se lehet adni. Beteg gyereknek az anyja mellett a helye. A porban ülő gyerek keservesen elkezdett sírni. Az anyja lehajolt hozzá, a kötőjével törülgette az arcát és igy csitította. — Ne sirj lelkem, nem adlak én oda a világért se. Mihály a vállát vonogatta, mintha mondta volna: Lám, ilyen bolond az anya és a negyedikhez közeledett volua, ha az asszony rá nem kiált: — Kigyelmcd mán adná. Hát nem tudja, hogy Erzsi nem alszik el Mari nélkül solia. Mihály megrökönyödve nézett rá.
