Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-07-26

az alábbi eset megdöbbentően igazolja. Egy németországi kisebb városkában boldog családi életet élt egy fiatal ügy-' véd, aki rajongásig szerette ifjú szépi feleségét. Egy napon a férj expressz levelet kap, amelyben értesitik, hogy' édesanyja halálos beteg s mielőtt meghalna, szeretné látni a fiát. A fiatal férj természetesen nyomban elutazott, otthon hagyva áldott állapotban levő nejét. Másnap reggel anonim levélben értesitik a fiatal asszonyt, hogy férje szeretőt tart magának s az édes anyja halálos betegségét jelző levelet is a szeretőjével irattá, hogy ez által a gyanút felesége előtt elhárítsa. Elképzelhető az a fájdalom, az a lelki gyötrődés, amit ez az anonim levél a fiatal asszonyban előidézett. Valóságos kínszenvedés volt az a pár óra, amit az a szerencsétlen lélek átszenvedett. HangsúlyoznunkJcell, hogy az a pár óra, mert a férjén végtelen szeretettel csüngő asszony, elkeseredésében öngyilkosságot követett el s pár perc alatt kiszenvedett. A tett elkövetése után alig félóra múlva a férj táviratilag tudatja nejével, hogy édes anyij'át hosszas szenvedéseitől a halál megváltotta, s ugyan abban az órában, talán éppen azon percben a férj is olvasta a táviratot, amely feleségének tragikus halálát tudtul adja. Vájjon érzett-e lelkifurdalást az az ördögi teremtés, aki az előtte annyira kedves foglalkozással, a névteleu levélírással egyszerre két embert fosztott meg az élettől? Vájjon tudatában volt-e, hogy annak a tragédiának egyedüli oka ó'? Nemhisszük, mert'akik az ilyesmire képesek, azoknak nincsen lelkiismeretük. Azok az emberi szabad akaratot ugy tekintik, hogy semmiféle cselekedetükért felelőséggel senkivel szemben nem tartoznak. És ez jelenti az erkölcsi sülyedést, a hiányos erkölcsi nevelést. Lemaradunk, aztán ki fizeti meg a kárunkat? Megfizeti-e a magyar állam?!... Hej, pénztáros ur! Ébredjen lel! Ez már mégis hallatlan! Alávalóság! Szemtelenség! Egy intelligensebb uri ember nagy tűzzel magyarázta a másiknak, hogy ö ugy gondolja, a'vasuti tisztviselő van a publikumért és nem a publikum a vasúti tisztviselőért. Nagy zaj volt. Onnan belülről pedig mély bariton hangon mondta valaki növekedő erővel, hosszan nyújtva: — Csöööönd! Az az öt izraelita, aki legutóbb jött. körülvette az ablakot s erősen ostromolta. Kettőnek nyulbőrCBomő volt a hóna alatt, egynek piszkos batyu pántlikával, fűzővel, cérnával tele. Más ketteje, ugy látszik, vásárolni ment, mert osak bot volt a kezükben, mellyel erősen kopogtatták az ablakokat, verték az ablakrámát. — Kérjük kiuyitani! Már fél órája, hogy várakozunk! Itt a legfőbb idő! Bilétct kérünk IJön a vonat! Nekünk nem lehet lekésni, mert Széosénybe megyünk a vásárral Hej pénztárnok ur! Hallja maga ? .. . Végre kinyílt az ablak sa pénztáros kiszólt: — A jegy árát mindenki megszámlálva adja ide. Sietni kell, nincs idő! — Persze, hogy ninc* — jegyezték meg zúgolódva az utasok — mikor a pénztáros ur későn ébred fel: Ez már mégis gyalázat ezekkel a vasutasokkal ! .. . Minek nézik ezek a publikumot? ... Ez igazán panaszkönyvbe való. Hát nem lehetne Még az állatot is lehet idomítani, valami emberi cselekedetre betanítani, pedig az emberi tulaj douokkal felruházva nincs, mily szomorú állapot tehát az, mikor éppen az emberek bizonyos hányada süly ed le az állati'teremtményig, az az ember, akit a Teremtő emberi jogokkal és nemesen érző lélekkel áldott meg. Ennek az erkölcsi sülyedésnek a bizonysága, kézzel fogható jele a névtelen levelezés' is, amely a családi boldogság, a szeretet, a béke és embertársaink megbecsülésének akar mindenkor gátat vetni. Ha embertársainknak felebaráti szeretetből kívánunk szolgálatot tanni, nem szükséges, hogy a névtelenségsötéthomályába burkolódzunk, mert, ha jó amit mondani akarunk, nem kell titkoluunk kilétünket, ha pedig rossz, minden lelkiismeretes és becsületes ember tudja, hogy azért helyt is kell állania. Azok az általános panaszok, amelyek városunkban ezen a téren mind-l inkább hallatszanak, olyan igazak és gyakoriak, hogy kötelességünknek tartottuk e helyen szóvá tenni. Azoknak pedig akiknek békéjét az ily névtelen levelek akarják megzavarni, ne tulajdonítsanak az ily írásoknak semmi kőin olyságot, mert akik névtelen levelek írásával foglalkoznak, azok nem becsületesek s mint ilyenek nem érdemlik, hogy miattuk valaki egy pillanatra is boszankodjék. Minden ember olyau szórakozást keres magának, amilyen az ő lelkivilágának legjobban megfelel. A mezőgazdasági kamarák. A fóldmivelésügyi miniszter megbízásából Ber-1 nát István dr., a.Magyar Gazdaszövetség igazgatója és Hubinek Gyula, az Országos Magyar Gazdasági j Egyesület igazgatója törvényjavaslatot dolgoztak ki a mezőgazdasági kamarákról. Ennek a javaslatnak legalább ilyenkor, vásár idején korábban kezdeni a jegykiadást? ... Mi? A vásárosok serege megrohanta a pénztárt. Első voltaz öt ismereteB: mindenkit hátra szorítottak. Utánuk jött egy jól meghizott mészáros, aki egészen elfogta a péztárt, ugy hogy az utána odatolakodó pecsenyesütők, cipészek, kalaposok, szenzálok, lókupecek, gyümölcsárusok csak- a hóna alatt nyújtogathatták pénzöket a pénztárnok urnák, aki a nagy ostrom miatt türelmét vesztve kiabálta: —r Csak sorba! Senki sem marad le! Ne türelmetlenkedjenek, mert bezárom a pénztárt s nem adok jegyet! — A' kellene csak ! — kiáltották vissza innen is, onnan is fenyegetőleg. Akik nem akartak tolongani, azok félre vonultak s várták a végét. Néhány tisztán öltözködött egyén az ajtón kivül beszélgetett, kivonulván a szabad levegőre, inert odabent harapni lehetett a levegőt. Eu a mázsához düleszkedve néztem a tolón-1 gást . . . Egy szegény, béna koldusasszony ia ott tolongott ' a többi között. Sovány, összetöpörödött alakját befúrta a tömegbe s száraz karjait előre nyújtogatta, a pénztár felé. — Szécséuybe, harmadik osztály ! Oda megyek éu is, itt a tizenöt krajcárom. De csak nem tudott a pénztárhoz férni. Előtte még húszan, huszonötén tolongtak, s hol az egyik, hol a másik lökte félre a szegéoy koldusasszonyt. Ilyenkor kétségbeesetten nézett körül. Színtelen, ránoos képén a legnagyobb aggodalom ült, vékony, az a célja, hogy -i mezőgazdaság érdekeltjeit országosan szervezze és pedig megszabott hatáskörű és űnadóztatási joggal biró testületekbe, amelyekuek neve a külföldi hasonló intézmények mintájára mezőgazdasági kamara ieuue. Ez a javaslat adná a mezőgazdsági érdekképviselet régóta sürgetett szervezésének megoldását is. A javaslat gondosan kidolgozott indokolása rövid vázlatot nyújt arról, hogy mi történt eddig az érdekképviselet szervezése érdekében. Már a negyvenes években komoly mozgalom indult meg abban az irányban, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, mint érdekképviseleti szerv, törvénybe iktattassák. Ennek azonban nem lett eredménye, valamint az 1879-iki székesfehérvári gazdakougreszszuson felhangzott amakiváuságnak sem, hogy önnálló gazdatanács szerveztcssék. A székesfehérvári gazdakongresszus folytán megalakult gazdasági egyesületek szövetsége 18S3-bau, 1884-ben, 1887-ben és lS92-ben foglalkozott az érdekképviselet kérdésével s ez az aktió végre eredménnyel kecsegtet. Annak a harmóniának, és szoros együttműködésnek, amely a jelenlegi fóldmivelésügyi kormány és a magyar gazdaközönség között vau, szinte természetes folyománya volt a miniszternek az az intézkedése, amellyel az érdekképviseleti kérdés dolgában a két vezető országos szaktostület igazgatóit bizta meg törvényjavaslat kidolgozásával. A javaslat szerint egy országos és annyi vidéki mezőgazdasági kamara lesz, amennyit a körülmények szükségessé tesznek. Az első mezőgazdasági kamarát első izben nyolcvan taggal a földmivelésügyi miniszter alakítaná meg és hívná össze. A kinevezett tagok helyét vidéki kamurák által választott tagok foglalják el, mihelyt szervezésük befejeztetett. Az országos kamara éveukiut legalább egyszer tart teljes ülést és az ügyvitelre az elnök mellé legfölebb 30 tagból álló tanácsot választ. Az országos kamara költségeit fele részben az állani, fele részben a mezőgazdasági kamarák viselik. A kamarai illetéket maguk a kamarák állapítják meg és ez a kataszteri tiszta jövedelem egy százalékát még nem haladhatja. Az illetéket köaadők módjára hajtják be. A kamarai működés részletes szabályozója az alapszabály, amelyet minden kamara maga állapit meg és a földmivelésügyi miniszter hagy jóvá. A mezőgazdasági kamarák feladatait a javaslat a következőkben összegezi: Kerületek mező- és erdőgazdasági viszonyait állandóan figyelemmel kisérik B a mutatkozó szükI séglethaz képest törvényhozási, kormányzati intéakedéseket kezdeményeznek, illetve létező törvények sovány ajkai folyton izegtek-tuozogtak a idegesen tördelték: — Jaj, Istenein, lemaradok; nem lehetek ott a vásáron . .. Mért is nem indultam útnak gyalog, éjfél után a többi koldusokkal?... Azok már bizonyosan ott, vaunak . . . Jaj, Istenem . . . Közbeu-közben kinyitotta nagy, esontos, bütykös öklét, melyben a zónadijat szorongatta. A pénz megcsörrent száraz tenyerében. Csupa krajcárok voltak. Izgatottan számlálgatta: meg vau-e mind a tizenöt krajcár? Aztán ismét kísérletet tett: nem sikerülne-e most már oda furakodnia a pénztárhoz ? Nem sikerült. Egy termetes heuteslegény félretolta. — El innen öreg nyanya! — De hát én mikor kapok jegyet, — mondta fátyolozott, szintelen, síró hangon — ha mindenki félrelök? Hát én lemaradhatok ? .. . Mindenki törtet [a kenyér után, csak éu álljak félre?... Hát a szegény koldusasanony éhen halhat? ... Oh Isteneim hát minek is él a koldus, ha ővele senki sem törődik? . .. Es ügy szakadt fel kebléből miuden hang, mintha a sirból jött volna. Félreállt, leeresztette karjait, lecsüggesztette fejét és keseregve, siránkozva mondogatta magában: — Miért is nem indultam el éjfél után a többiekkel? ... Azok már talán ott vannak mind... Ott ülnek az útszélen, amerre a vásárosok bemennek. . .Sokat kéregethetett már eddig egyik-másik .. • En ia ott ülhetnék ... S ez a tizenöt krajcár is megmaradt volna ... De hát én Istenem, ezzel a