Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-07-26
JrápaiJLíipok és rendeletek végrehajtását sürgetik és ellenőrzik s' a mennyiben törvény vágy törvényrendelet által hatósági jogkörrel ruháztatnának fel, megbízatásuk körében eljárnak. 'A." területükön működő gazdasági egyesfiietek, gazdakörök és szervezetek alap-szabályszerű működése felett ellenőrzést gyak'oiolnaic. A gazdatársadalomnak testületi és szövetkezeti szervezkedését elősegítik és irányítják, gazdasági egyesületekkel és gazdakörökkel, szövetkezetekkel feladatuk teljesítésében támogatnak. A mezőgazdasági szakértelem fejlesztése céljából kísérleti telepekot, állomásokat, mintagazdaságokat tartanak fenn, állandó vagy időleges tanfolyamokat, előadásokat, kiállításokat, tanulmányutakat rendeznek, szaklapokat és szakkönyveket aduak ki. A kormány, törvényhatóságok és bíróságok megkereséseire válaszolnak és szakvéleménnyel szolgálnak. A mezőgazdasági termelés belterjessége érdekében a hitelviszonyok javitásánál közreműköd- j nek, gaadasági cikkek, tenyészállatok közös beszer-J zését előmozdítják, a termelőknek a gazdálkodás terén mindennemű szaktanáccsal szolgálnak. Ater-| menyek értékesítésére vásárokat és anktiőkat ren doznek s az árjegyzésre' befolyást gyakorolnak. A mutatkozó szükséghez képest gazda és gazdatiszt, vagy gazda éa kereskedő közt felmerült vitás elintézésére választott bíróságokat alkotnak, kerületek tenyészeteiről törzskönyvet vezetnek, a helyi mezőgazdasági szokásokat nyilvántartják, a munkáskor.vetítést szervezik. Ezek voluának a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat előadói tervezetének érdemleges intézkedései, amelyeknek kritikáját ezeiitul fogják megadni az érdékeit hivatalos és nem hivatalos szervezetek. Alakuló gyűlés. A Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének helyi csoportja f. hó 19-én tartotta alakuló gyűlését Sarudy György főisk. tanár elnöklete alatt. Á Jókai-kőr helyisége szűknek bizonyult a nagyszámú közönség befogadására ugy, hogy sokan sokan az udvarból hallgatták Fáber Oszkárnak, a Sz. M. E.-e főtitkárának nagyhatású beszédét, mely az ülés föérdekességét képezte. „Modern világnézet" címen valóságos enciklopédiáját nyújtotta a szónok a szabadgoudolkozó irányzat tanaiiiak. Az elavult bibliai természetrajzi világnézet mellé, amely a földnok és égnek, az állatoknak, az embernek s ennek oldalbordájából a nőnek sportán teremtését meséli, odaállítja a XIX. és XX. század nagyszerű tudomány eredményeként: a Föld és a Világegyetem évbillis lassú fejlődését; az állatfajok eredetét a természetes kiválás utján ; az ember származását ugyanezen uton a fejlődés folyamán. A lélek halhatatlanságát, akarat szabadsá. gát, erkölcsi érzékünk isteni eredetét valló rég; erkölcsi felfogással szemben ismertetni a modern erkölcstan alaptételét: az erkölcs a társadalmi együttélés eredménye, akára jog; követelésoit legnagyobbrészt a természetes kiválasztás törvényei fejlesztették ki az emberekben. Az egyházi erkölcs törvénye helyett, mely igy hangzott: alázd meg magadat,szenvedj, tedd boldogtalanná magadat s azián — szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, moder erkölcsünk alapja a helyes, az egészséges egoizmus, mely cselekvéseiben a saját maga boldogságát tűzi ki céljáól, de felismerni, hogy ezt csak ugy érheti el, ha egyszersmind a mások boldogságát >s minél jobban előmozdítja. A régi történeti felfogás semmi törvényszerűséget nem iamert fel a történelem eseményeiben, melyek szeriutek a puszta véletlen, a sors szeszélye és az emberek akarata szerint folynak le. A modern történelmi felfogás, a történelmi materializmus ezzel szemben azt tanítja, hogy a történelmet, amely legnagyobb részben a társadalmi osztályok egymáselleni küzdelmeiből áll, határozott okok, még pedig az illető korszakok gazdasági viszonyai irányítják. A vallásos életfelfogás pesszimizmusával mely a* életet, az életörömeit, n testiséget, a szép kulttuszát rosszakká éa megveteudőnek tartotta, mely a lemondást, a szenveoést követelte és a halált kívánta, homlokegyenest ellenkezik a modern életrések exióniája: az élet célja az élet és kategorikus imperativasa: ugy éljünk, hogy boldogok leszünk. Minthogy egész létezésünk levés, fejlődés és elmúlás, minthogy semmi sem állandó, becsüljük meg és szeressük legfőbb javunkat: az életet. Ezeu a ponton jut el modern társadalmi vi láguézetünkhöz. Íme, a legfőbb jó áz élet és mégis milliók töltik boldogtalanul — néhány ezer miatt, Ám ez a mai igazságtalan és erkölcstelen állapota a társadalomnak korántsem az állandó; a fejlődés egy helytelen irányának, a termelés kapitalisztikus berendezésének eredménye, amelynek megszüntetésével a társadalom is fog alakulni egy igazságosabb, fejlettebb, műveltebb, emberibb állapotba. A társadalmi kérdések között külön figyelmet szentelt az előadó a uőkérdésuek, kiemelve a nő társadalmi helyzetére vonatkozó controverziát a régi fájós lábbal ? . . . Hogyan mehettem volna ilyen lábbal ? . . . Csak a lábam jobb volna, ha köhögök is, ha fáj is a derekam, ha béna is a balkarom ... Csak a lábam volna jó, hogy elmehetnék minden vásárra, kéregetni . . . Azután elhallgatott, magába mélyedt és látszott, hogy gondolkozik: ha lemarad a vonatról... nem mehet oda a pecsenyesütőkhez egy jő falatért... nem lesz semmi keresménye. . . pedig tele szedhetné a kötényét krajcárokkal . . . Szép könyörgést, éneket is tud . . . Meglágyulna a szive sok istenes embernek kivált ha — mint szokták a koldusok — mutogatná a béna karját, köszvényes, összezsugorodott lábait... Merengéséből 3 berobogd vonat hosszú, éles füttyentése zavarta fel. A fütty és a távoli vonatdübörgés egyébként izgatottá tett mindenkit. Mint a méhraj, veszedelem idején, ugy zúgott az utasok tömege* Akiknek már volt jegyük, azok tódultak kifelé, a hátralevők pedig türelmetlenül követelőztek: — Siessünk, pénztárnok ur, az Istenért! A pénztáros maga is izgatott volt; idegesen dobálta a jegyeket az utasoknak, akik most már egyre jobban tisztultak el a pénztár elől. A szegény koldusasszony minden erejét összeszedte, hogy osak akkora rést törjön, amelyen jobb karját a pénztárhoz nyújthatja. — Szécsénybe adjon az ur jegyet; itt a tizenöt krajcár. - - És csörögve dobta oda a krajcárokat a pénztár elé. — Ej, öreg, nem érek én most rá a maga I jprajcarjait számlálgatni — szólt epésen a pénztáros és félrelökte a pénzt. — De csak számlálja meg az ur, a teljeB Szentháromság áldja meg 1 — Nem lehet, várjon 1 És Baórta a jegyeket azoknak, akik nem krajcárokkal fizettek. Saegéuy koldusasszony utolsónak maradt. Kétségbeesetten állt ott s mikor már mindenki eltisztult, félig sirva mondta: — Itt a pénzem, adjon most már jegyet az ur nekem is. A pénztáros megszámlálta a krajcárokat. — Nem lehet! Négy fillér hiányzik belőle. — Nem hiányzik abból, tekintetes ur, az Isten áldja meg 1 Adjon jegyet, a boldogságos szűz Mária koronázza meg! Csak én magúm voltam hátra az öreg asszonyon kívül. Ez a szegény koldusasszony mindenünnen lekésett, elmaradt, ahol a vagyont, jólétet, boldogságot, testi épséget és egészséget osztogatták : hát ahol könyörületes szivek alamizsnát vetnek az útszéli elhagyott nyomorultaknak, onnét is lekéssék-e ?... A pénztáros kérdőleg nézett reám. — Hova utazik az ur? — Losoncra, hanem előbb ennek a szegény asszonynak kérek jegyet. Itt a négy fillér. é9 a modern világfelfogásbau. Ott a nő — a férfi felesleges oldalbordájából való teremtésének megfelelően, —- luxustárgya, hol lealázott szolgálója, hol felmagasztalt bálványa a férfinak: itt ereduténél fogva vele teljesen egyenrangú, tehát egyenlő gazdasági és politikai helyzetre vau hivatva. E modern természetrajzi, erkölcsi, történelmi, életfilozófiái és társadalmi világnézet terjesztését tűzte ki Fáber a szabadgondolkozó mozgalom általános céljául s aztán beszédét a következő gyönyörű képpel fejezte be. — Mikor Kolcmbus nagy felfedező utján a negyedik héten sem talált szárazföldet, legényei elcsüggedtek és a hazatérést követelték. Kolombusz még három napot kért s a három nap is eredmény nélkül mult. el. Már maga Kolombus is megrendült hitében, mikor 3-ik nap alkonyatán földet jelzett az árbóckosár matróza. S az a föld Amerika volt: Íme a mai társadalom képe: Az emberek elvesztették bizalmukat egy jobb jövőben, nem hisznek égy jobb társadalmi állapot eljövetelébeu. Nekünk azonban uem szabad csüggednünk, még akkor sem ha már leszállt az alkony, a reakció, a visszaesés alkonya. Küzdenünk kell és nagyszerű eredmény fogja küzdelmünket jutalmazni. Kitörő éljenzés és hatalmas taps fogadta a beszédet, melyet a tetszés és helyeslés élénk nyilvánítása többször is félbeszakított. Andorka Sándor, győri újságíró szólt még a tárgyhoz, az egyesület praktikus, gazdasági céljaira mutatva; Sarudy György pedig azt konstatálta, hogy az előadó által kitűzött nagy célokat CBak a szabadgondolkozó mozgalom egész országra terjesztése által érhetjük ugyau el, de ige n soka t haszuállraJLváros-társadalmi ügyekben egy kicsiny vidéki egyesület is. A jegyző azután felolvasta az elnök cimére küldött sürgönyöket. A szabadgoudozás magyarországi egyesülete, a bpesti szabadgondolkozás magántisztviselők szervező bizottsága, a Hnjnóczi-társaság, a szabadgondolkozó főiskolai halgatók és az anyaegyesület alelnökei dr. Székely Aladár és dr. Marschen Géza küldtek egyet-egyet. Ezek után az egyesület megválasztotta a tisztikart. Elnök Sarudy György főisk. tanár lett. Alelnökök: dr. Cseh Szombathy László orvos és dr. Györké Sándor ügyvéd. Titkár: dr. Somló Samu ügyvédjelölt. Az egyesület vasárnap választmányi ülést tart. R. H. Fáber Oszkár ilyetén erkölcsi, természetrajzi és társadalmi világnézetire, melyek a szabadgondolkozók nézetei is, külöu szándékoztunk válaszolni, de mivel nem tartjuk egyébbnek, mint egy hányatott, önmagával meghasonlott lélek képtelen kitöréseinek, igy azt minden kommentár nélkül tesszük közzé, másrészt pedig a szabad vélemény-nyilvánitás elvénél fogva. Kijelentjük azonban, hogy az ellenkező véleményeknek is készséggel helyet adunk. Szerk. TOLLHEGYGYEL. Krónika. Ha beköszönt a szombat este, S az alkony a várost megeste Költőileg poros lakásom' Lakattal gondosan bezárom, S verejtékesen, mint a dög, A pályaházba röpülök, A harmadszori csöngetésre Pénztárnál tülekedő hordán — Közben inegöklÖEtók a bordám — Keresztül törtetek sikerrel ... A. vonat ép akkor füttyent el! Csak az boszankodik, ki dőre. Én várok a következőre Két, három, négy, öt órahosszat, Az ember jegalább nyugodhat! A vendéglőbe beülök, Előttem fogynak a sörök, Az idő igy csak eltelik Valami módon reggelig.
