Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-06-21

XXXY. évfolyam. Pápa. 1908. június 21. 25. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. M e g j e 1 e n i k m inden vas á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papirkereskedőse, Kő-tér 2ü-ik szám. Hirdetéseket egyezség- szerint "felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN /V szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. ICIőílzolősek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., fólövro 6 k,, negyedévre 3 k Nyüt-tér soronként 40 íillGr. — lígyos szám ára 30 fill A tÍ7PllkpttpHik nráhem Ideiglenes segélyben részesili, mely azon­uzenKeneauc oraoan. lbmi máarnj mint a vArosi tiHZtviBOlűk E lap hasábjain már nem egy köz­lemény jelent meg, amelyben a városi tisztviselők fizetésrendezési ügyét ismer­tettük és annak mielőbbi megvalósítását sürgettük. Csak ismétlésekbe bocsátkoz­nánk, ha annak jogos és méltányos voltát akarnók ezúttal is fejtegetni. Mégis szólalniuk kell róla, ameny­nyiben a városi tisztviselők fizetésren­dezési ügye az c hó 27-iki közgyűlés alkalmával fog tárgyaltatni. És éppen ezért, a tizenkettedik órában, ezt az ügyet még egyszer felszínre hozzuk. Tesszük ezt azért, mert a városi tisztviselők . fizeMíarentlezése- közérdek levén, maga a közérdek adatja kezünkbe a tollat, hogy mi elölt a képviselőtestület ezen ügy tárgyalásába kezdene, azt né­mileg ismét megvilágítsuk. Aki figyelemmel kísérte a kormány működését, annak nem kerülhette ki, a figyelmét az sem. hogy a-kormány már többszörösen határozott Ígéretet tett arra nézve, hogy a városi tisztviselők hely­zetén még ez év folyamán tőle tellhető­leg segíteni fog. Még pedig oly módon, hogy addig is, mig a városi tisztviselők fizetésrendezési ügye. egy városi tör­vény megalkotásával egyidejűleg elinté­zést nyer, (mely a jövő évben fog a törvényhozás elé terjesztetni) a városokat fizetésének rendezésére, nem fordítható. Ez a segély a szeszadó javaslat tárgya­lása alkalmával fog meghatároztatni, mely adójavaslat tárgyalását a képviselő­iház e hó 19-én már meg is kezdette. Hogy mily égetően szükséges, hogy a városi tisztviselők anyagi helyzetén a lehető legsürgősebben legyen segítve, mi sem mutatja jobban, mint az, -hogy az országgyűlési képviselőház elismerve a tisztviselők jogos feljajdulását, a váro­sok tisztviselőinek ós egyéb alkalmazot­tainak 190S. május 10-éti tartott országos értekezletén szerkesztett kérvényét so­ron kivül adta ki az illetékes minisztéri­umnak. Hogy ez valóban megtörtént, hivat­kozunk az „Országgyűlési Édesítő" f. hó 17-iki számára, amelyben erre vonat­kozólag szószerint. a következők állanak: „Igen kedvezően iutézle el a Ház a tör­vényhatósági joggal felruházott és rend. tanácsú városok tiszt viselőinek s egyéb alkalmazottainak 1908. május l()-ón tar­tott országos értekezlete kérvényét, az összes városi lisztviselők illetményeinek állami támogatással való sürgős javítása ós a városok ügyének, a városi tisztvi­selők minősítésének és hatáskörének uj törvény utján való szabályozása iránt. A Háznak erre vonatkozó határozata, a városolf jogi helyzetére a városi tisztvi­selők minősítésének és hatáskörének rendezésére vonatkozó kérelmek leg­melegebb pártolását mondja ki." Ennél szebben nem jellemzi a városi tisztviselők anyagi helyzetén való javí­tásának sürgősségét semmi sem. Az ország népképviseletének egyetemes meggyőződése, hogy a tisztviselők mia állapota immár tarthatatlan. Menyivel inkább kellene ezt a tart­hatatlan sanyarú állapotot látni és a bajokat orvosolni egy város képviselő­testületének, amely az ő tisztviselőivel közvetlenül érintkezik és amely a segít­ségkérés jogosságáról, a segítés elvitat­hatlau szükségéről, ha „akar,,, minden pillanatban meggyőződést szerezhet ma­gának. Hangsúlyoznunk kell, ha: „akar," mert mint mindenütt, ugy a mi képvi­selőtestületünkben is vannak egyesek, akik nem hogyesAk_eHene~vai-mtU^4iszt— viselők anyagi helyzetének javítására irányuló minden törekvésnek, hanem még attól a nyomorúságos javadalma­zástól is, amely egy ipari munkás évi keresményénél jóval kevesebb, — még attól is képe«ek volnánk őket megfosz­tani. Ezer szerencse, hogy a mi képvi­selőtestületünkben az ilyenek száma elenyészően csekély, s mi hisszük, hogy "TÁRCA, jftbbáziában. Tavaly volt, ősszel. A verendán, Mely a tengerre nézett' Szép, ifjú, sápadt nő pihent mint Egy szomorú igézet. Fehér vánkossal feje alján, Ott láttam őt naponta, Amint nehéz, fekete sál-ját Fázósan összevonta. Az idén üres a verenda, Az ajtók mind lezárva, Hova lett? kérdezem a tengert, S valamit mormol rája .. . Fehér Jenö. Árva Farkas Zsófia. — A „I' á [i a i ÍJ a p o k" eredeti táró áj a. — Irta: Lampérth Géza, Egy kétszáz évvel ezelőtt ifjú menyecske szo­morú Írásáról esik szó iraitten. A. méltóságos feje­delem llákóczy Ferenc uemes nagy lelkének beszédes tanúbizonysága ez a sárgult levél is, melynek durva papirosára árva Farkas Zsófia vetette finom betűkkel bubánattal teljes panaszos sorait, közébük hullatván szemének égető keserű könnyeit. . . Anno 1700) amikoron még csöndes, — hajh, olyan szörnyÜBégeseu csöndes! — idők jártának a magyar fölött, akkor jegyző el nemzetes és vitézlő Gombos Imre ifjú legény hites társául Farkas Zsó­fiát hajadon leányságbau. El is röpítette hamarost az atyai háztól négy szép csengős, cifra csátáros paripán a tulajdon fészkébe. Tizenkét vilhísszarvu fehér ökör huzia utánuk derék vasas szekereken a „tejbe aprítani valót." A tojet hat szép fejős tokén vitte s csak ugy ráadásképpen a többire ott maradt Gombos uram portáján a tizenkét villáBszarvu fehér ökör is, vasas szekerestül, fejős tehenestül. Boldog szép életet is élt. az ifjú pár egyne­hány esztendőkig, amig ez a csöndes idő tartott. Hanem egyszerre azután osak valami nagy zaj ke­rekedett valahol odafönn a Verhovi»án. Először még az; hitték, akik messziivl hallották, hogy csak afféle bujdosó szegény legények zenebonája az, amit majd szépen elcsöndesit a német zsandár. De csak­hamar kisült, hogy az bizony tárogitók sírása, ka­rabinek pattogása, és csatakigyák zengése — együtt­véve pedig a feltámadott magyar szabadság harci riadója. A mit ha ki meghall s magyar vér pezseg az ereiben, hát megy utána vakon, minden poklo­kon keresztül. Meghallotta vitézlő Gombos Imre is, és ment utána ifjú tűzzel, öreg fringiával, magános árvaságra hagyván szép ifjú asszonyfeleségét. S árva Zsótta epedve, búsongva osak várta, csak várta a birt. harcok mezejéről, dali hitvesétől. FJvek nullásával megjött a hir, jaj, de nem volt benne köszönet. Pedig vitéz nagy ur küldte. Gombos Imre óbester. Olyan hideg volt a levél, mint a téli éjszaka, melyen beállított véle a staféta. Szegény Farkas Zsófi majd megdermedt tőle, mikor elolvasta. Az volt benne, hogy ne várja tovább Gombos Imr^ Spitzer Arnold. RTJTDR áruház a Deák-ufoza 23. Képpich--f. \áz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom