Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-05-03
l'ápni Lapok 1908. május a. l)ótlék, hogy fizelósreudczésnek lehet adásról, hanem arról van szó, hogy a tekinteni, akkor miért viseli a „drága-ftiszlviselői kar nyomorúságos helyzetén segítve legyen, szóval, hogy a tisztviselői kar, az általa végzett. mauka arásági pótlék" címet? Mi a magunk részéről azon az egyedül helyes véleményen vagyunk, hogy a tisztviselők helyzetét, ha már a képviselőtestület az üggyel amúgy is foglalkozik, véglegesen rendezni kell. Igaz, hogy a képviselőtestületnek ebben az esetben némi áldozatot kell hoznia, de nem szabad felednie, hogy azzal tisztviselőinek a nyomorán, segit s azt az áldozatot osak előlegezi, mert az a fogyasztási adók egy részének átengedésével (amelyre felsőbb helyről már határozott kijelentés történt) a város .kozpónztárába többszörösen vissza térül. Itt esak egy kérdés van a fizetés nyábaii tisztességesen doláltassék. Éhező, anyagi gondokkal küzdő tisztviselőin! uem lehet lelkiismeretes munkát követelni. S. független is csak addig, amíg vállaira anyagi gondok nem nehezülnek'. Ne higyje senki, liogy ezzel a fizetésrendezéssel a tisztviselői kar meggazdagodnék, vagy belőle magának főkét gyűjthet ne. Szó sincs róla! Az élelmiszerek és egyéb, az életlen tartáshoz föltétlenül szükséges eszközök rohamos drágulása ezt teljesen kizárja, az az összeg, amellyel a tisztviselők helyzetén rendezés végleges keresztülvitelét ille- javítanak, ismét esak ,azok zsebébe ván lóleg. S ez az, honnan vesz erre a képviselőtestület fedezetet? A jóindulat, amelyről nem egyszer volt alkalmunk meggyőződni; ezt is megmutatja. De megmutatták maguk a lisztviselők is, amikor kérvényükben megjelelték az 1907 és 1908 évi pénztári maradván,)'! mely más célra ezideig még lekötve nincs. Ez ugyan nem elég ahoz, hogy a tisztviselői fizetések alaposan rendezhetők legyenek, de ismét csak a pénzügyi bízol tság és a képviselőtestület jóiutlu dorol vissza, bárha közvetve is, akik azt adták. A lisztviselő csak anyuyit nyer vele, hogy meg vau mentve a nélkülözéstől, anyagi gondok nem zavarják s minden tudását, minden erejét annak a munkának szentelheti, amelynek gyümölcséi élvezi. Mindenesetre kell, hogy a képviselőtestület szem előtt: tartsa a város anyagi erejét; fontolóra kell vennie, vájjon a fizelésrendezéssol, mely a képviselőtestület által az országgyűléshez lalára utalva, az államsegély, vagy a .felterjesztett memorandum szerint 36000 koronát igényelne, nem jutna-e a város olyan helyzetbe, mciy anyagi erejét megbénítva, ezzel az évi többlet kiadásloltéllenül elkövetkező fogyasztási adók átengedéséig, a hiányzó szükséglet a vízvezetéki és esetleg a villamos pénztárból, visszatérítési köLelezetlség mel-!sal jövő fejlődését megakasztaná, lett, fedezhető volna. j Szerintünk nem jutna. Mégis ha a Sőt a képviselőtestületnek még ab- fizelésrendezésl financiális okok miatt ban az esetben sem volna szabad a!akarná a képviselőtestület elutasítani, fizetésreudezés elől elzárkózni, ha ez aj még mindig 'amint azt a tisztviselők kérelmezték,— szavazza meg, mondja ki azonban, hogy a fizeléstöbbletet csak akkor fogja utalványozni, ha az állam a fogyasztási adók egy részét már' átengedte, vagy bármi cimen államsegélyt kapott. Ha azonban egy óv leforgása alatt, vagyis 1909 janátír hó elsejéig az állam a városokat uem segélyezné, a képviselőtestület csuk ez esetben volna köteles a fizetés többletet saját pénztára terhére folyósítani. Minthogy azonban nem egy év múlva, hanem már most szükséges, hogy a tisztviselők helyzetén segítve legyen, ép ezért, a fent érintett várakozási idő lejártáig, adjon a képviselőtestület 30?o fizetés természetével biró s nyugdíjba is beszámítható személyi, vagy működési pótlókot s ezzel, azt hisszük, a tisztviselőkel kiragadják a bizonytalanság kétségbeejtő helyzetéből s helyzetüket, ha csak némileg is, de elviselhetőbbé teszik. De teljesen elzárkózni a tisztviselői fizetésreudezés elől a képviselőtestületnek nem lehet, de nem is szabad. községi pótadó egy-két százalékkal való felemelését jelentené is, mert elvégre itt nem felesleges, vagy elkerülhető ki-jselőtesttilet a teljes fizelésrendezésl, ugy marad egy mód, amellyel a tisztviselők nyomorán enyhíthetne. Ez a mód pedig az. hogy a képviAz amerikai magyarság jövője nemzeti szempontból. A kivándorlás minálunk egészen más megítélés alá esik. mint más nemzeteknél. A miénknél számban kisebb országok ís a nemzeti vagy onosodás forrásának . tekintették azt a múltban, mi pedig vérvesztésnek és nemzeti csapásnak kell hogy tekintsük, mert a mi kivándorlásunk melyet a megélhetési viszonyok sauyarusága idézett elö, nem gyarmatosítás, hanem szétszóródás. Az a :>0U millió korona, mit a kivándorlók éveukint hazaküldenek, nem kárpótol a veszteségért, mert a küuulevö munkaerő legalább háromennyi értéket produkál Amerika javára. A nemzeti optimizmus azt, akarja elhitetni, hogy a kivándurlottak nem vesztek el a magyarság számára, de ez óriási csalódás. Amerikában, mint ezt minden — De ha látta volna, biró ur, milyen szép volt! Milyen szép! A szeme nlyan ártatlan, olyan tiszta fényű volt! Iá a hangja! Mintha tündérharang esengett volna! 8 a járása, a mo/.dulata, a tátiea: csupa ritmus, esupa költészet és mellé esupa érzékizgaló, szilaj mámor! Aki látta, el veszítette az eszét. Hát még aki szerette, aki nem esak birni akarta, de becsületesen, lélekkel, túláradó szívvel szerette ! Ugy, ahogy én ! — Es ez az édes, bájos, bűvös teremtés mindenné! és mindenkivel az éietbeu cr-ak játszott. Ugy született, hogy ne tudja az életet komolyan venni egy percig se. — Jíeui is vette. Játszott a szerelemmel is, becsülettel is, a hűséggel is, ahogy játszott a kis ioxteriierjével, vagy valamelyik udvarlójával, vagy velem. •-- Még talán engem vett volna legkomolyabban, ha én nem vettem volna őt komolyan. IIa léha H/ereleuimel közeledtem volna feléje, talán lebilincseltem volna, Hiszen néha ulyun igaz szerelemmel közeledett felém, mikor előadás után olyan fáradtan ültem odahaza. Hogy ugrott a nyakamba, hogy ölelt, csókolt•! — Azt hiszem, hogy meg kell örülnöm, ha eszembe jut, hogy soha többe nem fog megölelni, megcsókolni. — Bizony az nem fogja — mormogta a biró ur — de hát kedves barátom, akit szerelünk, azt nem szoktuk ám lebieska'zni. — Azért ölteni meg, mert szerettem! Es mert azt hittem hogy megcsalt. — Hát még hozzá bizonyítéka sem volt? Csak hitte? — pattant fel a biró ur. — Csak hittem! Egyre kutattam utána, egyre kételkedtem benne, tí mi bizonyítékom volt? E^y csók, amit annyinak ad egy színésznő. Kényszerből is, játékból is. Ez volt, semmi egyéb. 8 az utolsó percben megesküdött, hogy csak engem szeretett, nem csalt meg senkivel! Ez az irtózatos! Meg az, hogy én még most sem hiszek neki! Neki, aki haldokolva esküdött! -- iS'e szavaljon és ne pateiizáljou ! .Nincs itt publikum. A dologra! . — Iliit megöltem! Akasszanak lel! — vágja oda dacosan és azzal elhallgat. Hanem később megint esak beszélni kezd: — Kiállhatatlan, utálatos voltam. Egyre féltékenykedtem. Hát még. mikor láttam egy-egy operettben ingerlőén szép és szemtelen jelmezeiben ! Buja tűzben ragyogott a szeme; mozdulataiban annyi bűnös kacérság\olt és mosolyában, tekintetében annyi szédítő mámor — Oh, ilyenkor azt hittem, hogy az a nő beíértőzi az én. becsületemet és megszentségteleníti a művészet templomát! Mert éu annak tartottam Sirolh Emeli az élvigyal é* a testsúlyt, megszünteti a kBhBgést, váladékot, éjjeli Izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Roche" eredeti csomagolást. a színpadot! De mikor szóltam neki, kinevetett: — Csak nem játszhatom ugy, mint te! Xem vagyok én drámai színész! JS'ekünH ingerelni kell! Azért űzetnek! Meg aztán jól is esik látni, hogy bomlanak utánam ! — Kesiíbij aztán rám uul. S a szememre hányta, hogy mineic vettem el! — Kivetted a legnagyobb érdekességemet! Kit érdekel löbbé egy szinészuö, akinek férje van? Végünk van, ha tudják rólunk, liogy előadás után, odahaza papucsban meg hálókabátban vár a férj. Aki a színpadon hódítani akar, annak meg kell őriznie a leányság láthzatát. Vagy pedig ugy kell játszania, hogy a lériiuk a léjük tetejére álljanak ! — Es rossznak is keh lenni, kérdeztem egyszer tőle. - Dehogy kell. Csak mutatni kell, mintha rosszak lennénk! Kacérkodni, ingerelni, hóditaui őket! Szeretni esak téged szeretlek! — Es akkor elhittem neki! Abban a pereben! De már a következőben nem. Irtózatos éleD volt ez! 8 még hozzá az az Irtózatos elleniéi, ami köztünk volt a művészeti kérdésekben. ÜS'ckem szentség volt a művészet és oltár a színpad; neki kenyérkereset és vidám kaeérkodási hely. ti mikor néha magasabb művészi célokról kezdtem előtte beszélni, kikacagott s felkapva a szoknyáját és mii-