Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-05-03

alaposabb ismerője az ottani viszonyoknak kiemeli — a legkülönbözőbb népek hihetetlen gyorsasággál asszimilálódnak és már a második generációt elveszettnek kell tekintenünk az anyaország számára. Ennek löoka az, hogy az ujabban bevándorlók s ezek közt főleg-a magyarok a városi élet forgatagába sodortatnak, ipari és bányatelepeken keresnek alkalmazást. Saját, hazánk, tőleg Budapest magyarosodása igazolja, hogy a városi élet asszimiláló ereje ellenállhatatlan s ez az erő sokkal gyorsabban hat Amerikában, ahol a városi élet sokkal fejlettebb, mint nálunk. A magyarság jövője csak egy módon biztosítható a visszavándorlás lehetővé tételével, de. ennek eszközeit nem Amerikában kell keresnünk, hanem itthon kell annak feltételeit megteremtenünk. Nem polieiális intézkedések segítenek, hanem olyanok, melyek az itthonmaradást kívánatosabbá teszik a kivándorlásnál. Meg kell szüntetni a hazai és amerikai közgazdasági ós általában közviszonyok között, levő nagy különbségeket, ha azt akarjuk, hogy kiuutlevö véreink visszatérjenek. Az erre vezető utak eUöje a céltudatos birtokpolitika. A kötött birtok kérdése áll itt előtérben s oda kell hatni, hogy a városi tulajdont képező birtokok minél előbb parcelláztassanak, a parcellázó bankok pedig ne űzhessenek földuzsorát, mert az oda vezethet, hogy inkább Amerikában vesznek földet és telepszenek meg, mint farmerek, ami pedig egyenlő volna az illető végleges elvesztésével. Szükséges továbbá nagyszabású iparpolitika, mely megszüntetheti a hazai és amerikai bérek között levő óriási külömbséget. A kivándunók átlagos bérjövödelme 1 dollár 74 cent, vagyis 8 kor. 50 üli. a magyar mezőgazdasági munkásé 1 k. 97 f. E külömbség csábító erejét, csak az ellensúlyozhatja, ha a inai extensiv gazdálkodást ipari kikészítés céljaira való termelési ágak müvelése váltja fel. A mezőgazdaságnak a hazai iparban kell nagyobb fogyasztóra lelni, hogy a béreket emelhesse. Amerika is az által vonzza a nagy tömegeket, hogy iparát nagy aránj-ban fejlesztette. Ugyanennek köszönheti Németország is azt, hogy a kivándorlás ma már onnét aránylag lő-szörte kisebb, mint tőlünk. Ebben kétségkívül fontos tényező volt egyébként Németországban az aggkori biztosítás behozatala is. Mindezeket meghaladó jelentőségű azonban a bérek és az elsőrendű szükségletek kielógitéséra szükséges összeg közötti arány. Mig ugyanis a bérek Amerikában a hazai bérek többszörösét teszik, addig a hus, zsír, liszt, zöldség stb. ugyanolyan áron kapható, mint nálunk. Egy munkás átlagos ellátása ott 45 cent, az átlagos keresetnek egy negyed" része és igy keresetének három neg5'ed részét megtakaríthatja. Nálunk ahhoz, hogy valamit megtakaríthasson keresetéből, csak ugy juthat a munkás, ha nem táplálkozik rendesen, ha nem eszik husr. Ez a legvégzetesebben ható ok a kivándorlásra s azért javítani kell közellátási politikánkat, melynek végzetes hibája, hogy előbb jött a tápszerek exportja, mint a belföldi fogyasztás kielégítve volna. Reformok kellenek végre a belügyi politika egész vonalán, hogy az amerikai eszméktől szaturált munkás ne érezze az ottani és hazai közviszonyok dísparitását, inert különben visszatérésük bel viszonyaink nagymérvű megrázkódtatását vonja maga után. Természetes, hogy kinn Amerikában is vannak teendőink, de nem ügynököket kell tartanunk odakint, mert ezek csábítása nem hozza haza odaszakadt véreinket, hanem hazai viszonyaink javításával kell őket hazavouzaui. Mind ezáltal szükségesek odakint is egyes intézkedések, különösen a konzulátusok fejlesztése, hogy ügyes-bajos dolgaikban bizalominul fordulhassanak oda és érezzék a hazának védökarjait. A mag3*arságot azonban magyarnak megtartani csak Magyarországon lehet, Magyar- | országban pedig megtartani csak ugy lehet, ha céltudatos nagyarányú gazdasági politikát és igazán szabadelvű belügyi politikát érvényesítünk. Színház. Szombat. Szombaton f. hó ^ő-éu este, Sutró Alfréd 4 felv. színmüve, „Acél király Sebestyén Károly fordításában került, szilire, kissé gyéren érdeklődő közönség elöl t. Elég figyelem

1? méltó \ amerikai és párizsi história, az amerikai reális j hidegvér és a francia hevület tarka keveréke. I — Egy nagyszabású, óriási pénzműveletekkel | passziózó számító pénzember, ki (i éven át üzleteinek szentelve minden idejét, szép nejét ] elhanyagolja, ki ez idő alatt egy francia festőben találja tel rideg, szerelemben szegény napjainak vigaszát, kibe nagyon beleszeret, ugy hogy az észhez kapott, üzleteivel felhagyó s most már teljesen magát nejének szentelni akaró férj, minden gyengédsége, boesátiatkérései nem képesek az asszonyt magához fordítani, újra ugy mint az elmúlt szép mézes hetekben volt valaha, a férj erőlködik egy kissé s miután számos szórakozás és önámitás után belátja, hogy nejének szivében az o számára többé nem terem a szerelem illatos virága. — nem üli meg a festőt nem, hanem természetesebb, ujabb belátás, nnierikai felfogással — asszonyát a lángoló festőnek adja át, tóle elválván s a határozott fellépésre mintha nem is nagyon örültek volna egymásnak első pillanatra a szerelmesek, a rideg, okos cselekedet mintha leszállította volna eddigi hevüket. Egészen uj és érdemet nyerő ez a befejezés, tátva forma's la'bát, belekezdett valami pikáns kuplébaf: — Er. kell a pnplilnimnak, fiam! — Térjen már végre a dologra. — Rátérek. Próbánk volt aznap délelőtt. Az éu prébám már elvégződött, de az övé még tartott. A színpad homályos volt s ó' nem látott, hogy én ott állok az egyik oldalfal mellett. Nem volt jelenése s nem messze tőlem, a hátulsó színfal mögött beszélgetett, azzal az utálatos vörös kritikussal, aki engem mindig levágott, őt pedig mindig dicsérte. Egészen hozzásimult, a nyakkendőjével babrált és kacagva beszélte neki, hogy én milyen féltékeny vagyok. — Tudja, kezdek már jóllakni vele. Ott is hagyom, ha nem becsüli meg magát. A vérem már akkor kezdett forrni, hát itt akar hagyni ? Jóllakott velem ? Közelebb húzódtam hozzájuk, hogy minden szavukat halljam. A vörös majom cukorral kínálta meg, Bádogdobozban volt s nem tudták felnyitni. Kést vettek elő' s azzal feszegették. A feleségem leült valami lócára s egyik lábát a másikra téve bontogatni kezdte a dobozt. A fér/i eléje térdelt, s amint a cipőn felül eló'kaudikált a lába, simogatni kezdte. — De remek lábad vau! És ő ahelyett, hogy ellökte volna magától azt az embert, hozzáliajólt és megcsókolta. Ekkor rohaniaui oda. A férfit arcul ütöttem s ellöktem, az végignyúlt a földön, az ó" kezéből pedig kikaptam a kést és a mellébe döftem. Az a nyomorult ordítozva elszaladt, ő pedig visszaesett ájultan a helyére. De inkább az ijedtségtől, mint a fájdalomtól ájult el, mert a seb olyan jelentéktelennek látszott. Mikor magához tért, még mosolyogva mondta: — Milyen ostoba is vagy I Az orvos azt állította, hogy egy két uap múlva már játszhat is és még aznap este fellépett a vérmérgezés s másnapra meghalt. Az utolsó szava ez volt: — Esküszöm, hogy nem csaltalak meg senkivel. — Es én nem hiszem neki most sem! — ordított fel vadul a rab. Majd zokogni kezdett és kétségbeesetten nyögdécselte: — S ha mégis igaz lenne? — Magára nézve az már teljesen mindegy — vetá oda a biró. s tán ez a darab egyedüli érdeme is. Kovács Lajos — leszámítva a fogyatékos szereptudásb — teljes sikerrel és hatással oldotta meg szerepét s a hivatás, az üzlet, másrészről a családi élet magasra csapó hullámai közt. vergődve, életteljes alakot tárt elénk. Játéka higgadt, természetes erejű és hatásos. Megtelelő partnere volt iMufiel Grlayde) Holéczy Ilona, a ki lelkében küzdő, majd szeleiméért, boldogságáért az elámitásra, hazitdozásra is képes nőt, híven ábrázolta. Mintha palhet'kus kitörései és szenvedő jelenelei mérsékeltebbek, higgadtabbak és átgoiidoltabbnk lettek volna s több érzést, mint külszinfc bírtak tolmácsolni. Elegáns és korrekt volt Dóri, a festő alakításában. Valóban jól ós teljesen kielégítően ügyesen játszott Simkó üiza. O a legmegnyugtatóbb Fábián Lenkével együtt az uj tagok között. Inke napról napra fejlődik, higgadt és már a részletekre is figyelmesebb a játéka. Jankó egész kifogástalan szalon színész kis szerepében. Tömbömé a szököttje. Hetfö. Hétfőn este. a nagy port, felverő s közönségünk által már eléggé ismert Ördög vígjáték szórakoztatta sziporkáival a nézőtér gyér látogatóit. Talán a kevés közönség miatt — a mit azonban valódi színésznek nem szabadna figyelembe venni — lairyháu folyt az előadás, Holéczy, Déri, a megszokottan kielégítették a tőlük várható alakításokat s óhajokat. Bátorít ismerjük, de ma ö is kissé ke.dvtelenül, bágyadtan játszott; [persze Kovács a szerepet most sem kívánta teljes mértékben szóbelileg elsajátítani. Simkó kielégítő, csak a Bátorival való jelenetében kissé komoly, ezt a mozzanatot nem fogta fel egészen korrektül, máskülönben kedves és elegáns. — Ráthonyi Stefi már elismert ügyességgel adta az egyéniségének egészen megfelelő kis szerepet. A nézőtér nagyon üres s a hangulat nem volt valami kedélyes. Kedden. A szerző által itt-ott néháivyszor emlitgelett, de ezáltal nem eléggé igazolt „Tatárjárás" szóról elnevezett operetté jött Ardó Ilonkával. Nagyon fess és kielégítőbb is volt mint előbbi fellépéseiben, ügyes mozdulatai által. Fábián Lenke az uj tagok mondhatni — egyetlen csillagja, teljében kielégítő, tőle telhetőleg teljes buzgalommal, ainbitióval, ügyelemmel játsza meg szerepeit s játéka heve. hangjának kellemessége a legtöbb műélvezetet tud iryujtaui a szereplök között. Kovács, Déry a múltkoriak, luké játéka estéről-estére gondosabb és ujabb bizonyítékát adja esetröl-esetre, hogy egy jó színész komolyságával és figyelmével dolgozza ki alakjait. Báthory igen kitűnően sikerült kupiéival és mulatságos játékával járult a közönség szórakoztatásához. Ráthonyi a szokott jó. Medgyaszay genreja eléggé sikerült volt. Vámos is érces hangja által nag3

T tetszést aratott. Szerdán. D. xi. 37a órakor főleg az ifjúságnak szánva a Falurosszát, ezt a régi jót hozták. Bizony, ha művészi élvezetre akarjuk szoktatni az ifjú nemzedéket, akkor csak bátran a maga egészében elő lehet az ilyeu darabokat adui, nem ily sok kihagyással csak épen a vázat. Az az egy-két érdesebb mondás, ha kimaradt, hát az jó! meg van óva az ifjúság szükséges morális felfogása érintetlenül, de sok szép rész és szöveg nem jött elő az ajkakon. Fő szórakozást Fábián Lenke Finom Rózsija nyújtott sinpatikns és mogfelelő megjelenésével, ügyes játékával és tüzes nótáival. Vámos, falurossza szerepében most elég jó alakítást nyujtottt s a mesterkéltség ós nehézkesség hangban ós a játókban csak kevés helyen volt tapasztalható. Inke bakterja is több figyelmet érdemelt volna, de amit adott az elég ji volt. Simkóban nem csalódunk, nagyon ügyes, rutinos kis színésznő, idővel a legjobbakat jósolhatjuk részére. Kovács, Holécy, Déri lényegtelenek a szerepeiknél fogva, Jankó, Báthory elég tűrhető cigány maszkot csináltak. Este. Gyöngyi Izsó és leánya Gyöngyi Jolánka vendégfelléptével az iutézöaég elöreántotta a