Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-04-26

XXXV. ővíol Pápa, 1908. április 26. 17. szám. PAPAI LAPOK Pápa város, hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik m i H d e n vasa r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldbűrg Gyula papirkereskedóse, Fö-Lér 33-ik szám.' Hirdetéseket egyezség- szerint fclvosz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A. szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. j A lap ára: egúsz évre 12 kor., főlövro G k., negyedévre 3 k NyiR-tór soronlc'ént 40 fillér. — Kgyos szám ára 30 Ilii. Az illetőségről. Tanulmány a közigazgatási jog kiiréiiöl. Irta: Kemény Béla, városi ji'g,yzí>. v. Mint tehát az eddigiekből láttuk, az illetőség szerzés ós szerzeit illetőség­egyik fő kelléke az adózás, a községi, közterhek viseléséhez való hozzájárulás. Amiből az következik, hogy azok az egyének, akik valamely községben bár­mennyi ideig is laknak, de abban nem adóznak és a község közterheinek a viseléséhez nem járatnak, abban illető­séget nem is szereznek. Igy nem szereznek illetőséget az állami tisztviselők és közegek, katonák vagyis mindazok, akik javadalmazásu­kat a m. kir. állam pénztárából nyerik. De hát mi az oka ennek? Az, hogy az állam tisztviselői és közegei, valamint ÍI katonák, vagyis mindazok, akik javadalmazásukat a m. kir. állampénztárból nyerik, ezén.íize­tésük után sem állami, sem -községi adó alá véve- nincsenek és igy "azon kellé­keknek, melyeket az 1886. XXII. t. o. 10. §-a az illetőség szerzéshez megköve­tel, meg uem felelnek és igy illetőséget sem szerezhetnek. Másként áll azonban a dolog azon állami tisztviselőkkel és közegekkel va­lamint katonákkal szemben, akiknek a m. kir. állampénztártól nyert javaclal­mázasán kivül egyéb vagyonuk is van, mely adó alá esik, mert az adózási men­tesség esak az egyéni javadalom, csak a betöltött állás uUtni fizetésre, nem pedig az ennek körén kivül eső magán vagyonra is vonatkozik, üz a magán vagyon nem élvez adómentességet, ha­nem azt minden más adózó polgáréhoz hasonló adókötelezettség terheli, vagyis közönséges adótárgyat képez, amely a vele és utána járó kötelezettség teljesí­tésével, az illetőség megszerzésére vezet. No már most micsoda jogszabáty szűrődik le ebből? Nemde az, hogy az adó alá eső magánvagyonnal nem rendelkező állami tisztviselők .és közegek, valamint ka­tonák, tartózkodásuk helyén, vagyis az I állam állal körülírt? hivatásuk teljesíté­sére és hatáskörük betöltésére megjelelt helyükön, bármennyi ideig tartózkodnak is, nem szereznek illetőséget, hanem megtartják azt az illetőséget, méllyel az állami, vagy katonai szolgálatba lépés pillanatában bírtak. ^ Igy követeli ezt meg a jus stiictum a szigorú jog és ez nagyon helyes is. Minden jogélvezettel, valameljr kötele­zettség teljesítése kell hogy járjon; va­laminthogy a teljesített kötelezettség fejében várhatjuk esak el, hogy vala­melyes jog illessen meg bennünket. Mely általános jogszabály alól az ille­tőség, mint jog, sem teliét kivételt. Ámde vajon, ha a dolgokat nem a jus strictum vagyis szigorú jog, hanem a jus aequum vagyis a méltányosság szemüvegén át szemléljük, ugyan ilyen következtetésre jutunk-e ? Azt mondtuk fentebb, hogy az ál­lami tisztviselők és közegek, valamint katonák, fizetésük, javadalmazásuk után sem állami, sem községi adó alá véve nincsenek és igy azou kellékeknek, melyeket az 1886. XXII. t. c. 10. §.-a az illetőség megszerzéséhez megkövetel, meg nem felelnek és igy illetőséget sem szerezhetnek. Nos hát ez helyes, a szigorú jog, de nem a méltányosság szempontjából. Mert nem az a körülmény forog az állam tisztviselői és közegei, vala­mint a katonák illetőségszerzési jog esetében fenn, hogy azok az 1886. XXII. t. c. 10. §.-a által, az illetőség megszer­zéséhez előirt kellékeknek — meg nem felelnek, vagy eleget nem tesznek, ha­nem a dolog a maga valóságábau ugy áll, hogy az állani tisztviselői és köze­gei, valamint a katonák, az állam állal nekik nyújtott, kedvezmény következ­tében nem juthattak abba a helyzetbe, hogy az illetőségnek tartózkodási he­lyükön vagyis állami funkciójuk szék­helyén való megszerezhetéséhez a jel­zett törvényszakaszban megkívánt kel­TÄRCÄi at>asz első . Tavasz első ibo" Gl kezembe veti Öít az erdő bensőjében ZülcL pázsitról szeclfem. Kél? ibolvám, kis virágom: árfailanság képe Olv gvögvörrel nézek redet Í83int rózsám szemebe. flÖorf a tavasz első écíes Keanes ibolvája T^irul az ő szemének is Szenäe sugarába? Slső keäves ibolváiiál Särözölleh fégecl fiQihéitt az ö nvdjas szemét "©ágion U g^ elnézlek. Kovács Lajos. T-Ö.Z­— A „V á p a i tipo k" eredeti tárcája. — Irta: Lengyel Géza. A kis harang megkondult élesen, bántóan. A hangja átszállt az üres, poros utcán, két paraszt­asszony megállt és megkérdezte: — Ki halt meg? Kinek csendítenek? A harang tovább szólt egyhanguan, rekedte­sen. Ez nem csendités vol 1 , most már kinyíltak a kapuk és emberek, asszonyok tágra nyílt szemmel közölték egymással, amit ugyis tudott minegyikük : — Tűz van. Tikkadt, meleg levegő, sárguló levelek, moz­dulatlanul, rest augusztus vége. A harang azonban felveri tétlenségéből, nyüzsgésbe hozza a nagy, szé­les utcát. Gyerekek futkároznak és az utcán ke­resztülkhíllozii&k át egymáshoz: — Tűz van ! Tű/ van 1 A kiáltásban, az igazat megvallva, nem any­nyira rémület van, mint inkább érdeklődéssel, kí­váncsisággal teli Izgatottság. Komédiások jöttök, medvét táncoltatnak, vagy tűz van, mindez a gye­rekeknek egyformán látványosság és a gyerekek ro­hannak. Az apjuk, az öregapjuk komolyság alá rejti a szenzáoió okozta lázat, amelyből hasonlóképpen hiányzik az ijedtség. Botot, dorongot, vasvilldt szed­nek elő és sietnek. Vége az áhuoa délutánnak, az utca szinte felvillauyozva éled, ha nem maradna még egy picike aggodalom afelől, hogy hátha mé­gis van némi veszedelem, hát azt lehetne mondani: jól eső' izgalom vesz erőt a népen. Jön egy mesterlegény, hosszukat lépked és a kezében tűzoltó csákót lóbál. Egy gyerek csapat hozzászegődik, valamelyik ajtóból felvilágosítják: — Ég a Nagy András háza, a hidegvégen. Nagyandrás Jánosnak az apja volt Nagy And­rás, ő tehát igazság szerint Nagy János. Valiiban az ő háza ég. Apró, nádlodeles ház, bent áll a kis puszta udvarban. A fél tető már lángban van, de olyan kevéssé félelmesen mondhatni olyan szelíden ég, ahogyan csak egy hiBta, tökéletesen szélmentes levegőtől telik. Néhány tűzoltó marcona ábrázattal fecskendez, kiálltoz, dolgozik a csákánnyal. Az ud­varon ide-oda szaladgál egy fiatal paraszt asszony. Jánosnak a felesége. Sir, tördeli a kezeit, dc a hely­zet a hogyan a nép, a tűzoltó hatóság érdeklődé­sének központjává váltak, határozottan tetszik neki. Spitzer Arnold R TT f Q R . ... ... . n .1!J L! .1.1 1*^—Alrnl+ Ann Irl M ~ , ™ " " áruháza fil/fín D eá Vutcza 23. ) Keppicrt/f. }\áz>

Next

/
Oldalképek
Tartalom