Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-04-19

XXXV. óv(bl Pápa, 1908. április 19. 16. szám. Pápa város hatóságának és több pápai s pápa vidéki, egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vas á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkt-iosl pdésc, Fő-tér Äl-ik s/.&m. Hirdetéseket egyezség' szoj-iiit felvesz a kiadóhivatal. Főműnk társ; MOLNÁR ÍÁLMÁN A .szerkesztésért fe'i lös lantulajdonos: GOLDBERC GYULA. Klíitizelésok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész Í<VP> 1:2 kor., félCwro fi k., negyedévre l'k Nyilt-tér .soronként 40 ílllér. — Egyes szílin ái'a í!0 [ill I nem lehet, harmadnapra dicsőségesen ipeljük, sem tnuitása uem oka annak, be­i'eltániad s azóta búr a legfélelniesebb láthatja az apró gyermek is, ki édes­IU van újra a nagy nap, mely any-lellivntállási'a talált, országává tette az anyjától s papjától azt tanulja, hogy nyi sejtelmes gondolatot ébreszl az cm-jogész világot. ^'lí\\\\\\\ ^fc sak «kkor lehetünk boldogok, ha fele­berben. Feltámadás! .Mily különösen' A feltámadás <miléknap 0 l^Wd-tlBAarátainkat ugy szeretjük, mint magim­hangzik ez ma. mikor mindenhol im- bensőségesebben szól a forrongó elégi;-.kat. Segítség, feltámadás, feltámasztás nek ellenkezőjét látjuk; ma. mikor min-] delien társadalom h^jy vja. lelkesíti a égelJJ^ziikséges. Kötelessége az em­denki mcgvlég.-szik fél élettel, nem isinagy leltre. lolko^^^B eddig vallott iber^^Änindon őszinte és becsületes szeretnek hallani az emberek az igazi;'hazug elvek s járt í^roij'' elhagyására, jbarár^-ntik uj. jobb társadalmi viszonyok lelkesíti egy uiegJjjnfcUtésére közreműködni. feltámadásról, mely után következnék'hiszen romlásra vea a teljes, a tökéletes, ^aga^ egész élet. 'uj. jobb jövőt igt' Hazug emberhez nem illő élethez szo-jutáin, mesgyéin él kott a mai társadalom, kiesinyü az igaz, íhez illő élet virul vára. m elv nek E teljes, ember-j felé egész éleiét. Kétezer éve annak, hogy keleten Az egész embt' san beteg. Minden z természetszerűen a tenger szik s a tenger még sem na­gy obh^lik. Olt ragyog a tenger felett sadalom sulyo-iaz ^^Anapja. mely forró sugaraival ^otot, rangot és ja fe^^Pües vizet felszívja, a légkörben egy páratlan ember lépett föl. Eletének! rendel veszély fei^^egel. — A gazdagiíelhőkké alakítja, honnan ismét eső. hó, •' "• " ' akjábtui. felüdili a földet, láp­irrásokat, palakokat, folyókat, a viz a tenger felé, ugy lörek­^énz a tőke, e nagy pénzt enger égi jó időben az igazságosság .dig nagyohb()-;hari. [dig jobban és ! lá!j/ iMnill milliók,IAmiin irlolulás, amott szik i baj. A föld-;felé d'-ámája háttérbe szorította a legmegha-'és szegény közli fii tóbb tragédiákat. Hólesőjénél csodákat j dik. a nép lömé:' látunk; azután eltűnik, nem tud rólujjwbluui elszegőnye ifix" senki. Harminc évvel utóbb egv "!ha-,amolt nvomor. 10n gyatotl. megvételt falucskában lép a vi­1 vérszegénység. Mi'; iág elé, megjelenésével feltűnési kell., míves összerogy a' ^^fu'a és adója alatl., i'ávt'z^e az embereket, hogy ioluslegü­három éven keresztül egy egész ország:a kereskedőt, ipari-d elnyoiui»^ haf^^kel, ;tz irgalmasság cselekedetei és jó­esak vele foglalkozik. Királlyá akarják j talán verseny, a v >.nkásl '^^Hlj^^^B'di inlézmények úl tul szolgáltassák ttomi dt> nieiririgy^Pél.- i '. M >y '>! .11/»,'>ni»k ,,,, t ,,1 )u;i•> ; % •yo I\<^BPu ^|^dssxa embertársaiknak. Fel kell lá­iratalomra vágyók, áskálódásaikra halálrajszáz szorgahu--- k» zcl megfoszthat ke-j inadnia a társadalomnak, kell hogy Ítélik, meghal a gyalázat fáján, a keresz- j nyerőiül. S;">ni n-u, nagyon is szomorú felvirradjon felettünk is egyszer az ten. tanításáért, az igazságért, melyet! állapotok ezejy. melyek előbb-utóbb aj igazságosság napja, ugy az egyesek, az emberiség boldogitására hirdetetl. J társadalom ü Ij.cps felbomlására vezetnek, j mint a népek felett, azon igazságosság, De sem (")l, sem tanítását eltüntetni j Hogy sem az.'"'fcinek feltámadását ünne-j mely hajlandóvá tenné társadalmunkat c .H A tigris vadász. ÍIJ a. ­— A „V á j> a i ÍJ a p 1) k" e v 0 il e l i t á r Irta : Prém József. A leglaricnhb eletek egyikét, amelyet megfi­gyeltem, Hajagos Pista viharozta át. Ez a szó is az ö nagyotinonda'sainak választékos szótárából való. Szerette a romantikát beszédben es tettben; min­dig csak a rendkívülit, a szertelent kereste; s ha néhány sza'zaddal korábban születik, ma a történet hősei, vagy zsarnokai közt emlegetnék. Most, amikor rágondolok: pályájának esak a kezdete és a vége áll előttem. Soha nagyobb Pálfordulása! Kész mese. Azzal indult neki, hogy otthagyta a gimná­ziumot, elment valami kadét-iskolába, majd tiszihe­lyettes lett, kinevezték hadnagynak és olyau lelke­sedéssel viselte az egyenruhát, mintha a táborszer­nagyig meg sem akarna állani. Soha elszántabb hu­szár nem szolgált a király ármádiájában. Párhajii't. tucatszámra emlegtték, lovas-bravtirjairól legendák keringtek, asszonyhóditásairól uj Dekameron j.-irt szájról-Rzájra. j Néhány év ,niulva mégis mindenbe beleunt, j Már főhadnagy volt, amikor elkeseredve panaszko­' ih it nekem !: — Nem ér semiuit ez a katonásdi! -- Hát mi kellene*.' — Háború kellene! .Nekem legalább az! Itet­toutő ez a tétlenség. Miféle éleinél az. megnézni napo 1: jól vakarták-e meg a lovakatV felügyelni a losugló-iskolában; nyakontercniteni néhány buta közhuszárt; versenyt inni az inspekcióra érkező ge­nerálissal, — eh, torkig vagyok már mindezzel. Mért is születtem ebben a rettenetes békekorszakban ! Hej, esak lennék diplomata, esak lennék valami nagykö­vet, teszem Oroszországban, milyen galibát csinál­nék! IVy összeveszejteném a tisztelt államokat* hogy az európai egyensúly menten fellbillenne s l'e­nekes'fil fölfordulna az egész mivelt és nem mivélt vi f> vetett maga is a naiv és bolondos óhaján. Azután nem láttam sokáig. De tudtam hogy ltívotetc a g uniformist. Haza ment a Tátrába s ott hál. -tsskodott, nem az ellenséggel, országok kato­naival, ÍJ:.' i a vaddisznókkal és a, szarvasokkal. Híres vada- volt mindig, de most az ország első puskásai közt kezdték emlegetni. Minduntalan vissza kellett gondolnom rá, arai­kor egy padban ültünk ott az iskolában. Olyau mér­ges képű, szótlan, butácska fin voltHajagoB Pista. \ Csupa súgásból felelt s a világ-csodák nem utolsója ' az, hogy a négy gimnáziumot átúszta. Ks mégis ország,is tekintély lett. Hát még mi­kor a nagybátyja mindenét ráhagyta. Hirtelen nagy úrrá lett, olyan naggyá, hogy szük lelt S7iímára Magyarország. Hamar el" is tűnt és néhány évig megint nem láttuk. De megindullak az ujabb le­gendák róla. Hol Dél-Amerika, ho! Afrika, hol Ausztrália postája és távírója küldött róla birt : milyen szereuesés és érdekes világjáró. Már <\«:d< az exotikus világrészek Vonzották. Egy levélben szörnyű fogadalmat tett.: — Utálom Európát. S ezennel kijelentem, hogy soha a lábamat hü nem teszem többé abba az unal­mas, agyoneiviiizált világba ! — Már tisztára bolond ! — mondogattuk mi idehaza. De hiszen mindig hóbortos volt. Kalandra szomjas, vad és kegyetlen hajlamú? * Es eszembe jutott, milyn szenvedéllyel tép­deste ki gyermekkorában a bognia'í ! -Ivi, a pillan­gók szárnyát s ugy engedte K/ahadjára a csonka állatkákat. Ilárui ti is öfls/etüztüuk vele e vérlázító szo­kása miatt és ő mindhármunkat elpáholt és megsza­laaztott. Nem esoda, hogy a vada), közé ment. — Bizonyosan ö ia emberevőni'k csapott l'el'. Tán királynak is választották a kannibálok. A budapesti állatkertben sokat barnulta a kii­áruház a pH Denk-ufcza 23. ) Keppicfpf. \áz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom