Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-04-19

arra, hogy necsak meghagyja mindenkinek a magáét, hanem azt meg is adja. Mai társadalmi viszonyaink sok tekintetben tarthatatlanok, az egész társadalmi rend beteg. Begyógyulást azonban a mai forrongó, elégedetlen, minden rang ós rend ellen izgató eszméktől, — ha megvalósulnának is, — nem várhatunk. A népek a mai viszonyok változtatását, jobbra fordulását keresik, s hogy ezt elérhessék, a hittagadásra, a vallástalanságra izgatják őket lelketlen kufárok. Követ hengerítenek a már-már ébredő társadalom fölé, le is pecsételik, hazugságaikkal minden jobb törekvést elfojtanak, hogy jaj fel ne támadjon a nagy halott! A hullámok mindig magasabbra s magasabbra csapnak, már-már elnyeléssel fenyegetnek mindent, — önkénytelenül a tanítványok szavaira gondolunk: „Ments meg uram, inert elveszünk." Egyedül ő parancsolt és parancsol ma is a tengernek és szélvésznek. De a világ gúnyolódik. Tovább megy. Minden erejével iparkodik minél nagyobb tömeget minden positiv vallástól elszakítani. Pedig feltámadást a társadalom esak ugy remélhet, ha visszatér az elhagyott, megvetett vallásossághoz, visszatér az Istenhez. A társadalom betegágyát körülálló orvosok haragosan, türelmetlenül utasítják vissza ezen orvosságot. Ez századunk valóságos bűnténye. „Barátaim csak hazudjatok." A hazugság nagyon jó dolog, ha céljainknak megfelel, azért ne csak olykor és félénken, hanem bátran és mindig hazudjatok. Hazudjatok mint az ördögök. Ha nem is hisznek el nektek mindent, valami eredményi mégis elértek! A mai kor nagyon is megfogadta Voltaire ezen szavait, jelszavává avatta és kettős célt ér el vele! A félvilágot hazudozása áldozatának ellenségévé teszi, a másik felét megfélemlíti s megfosztja áldozatát még esetleges védelmezőitől is. Régente szólamokat gyártottak: haladás, felvilágosodotlság, műveltség, tudomány, szabadság, népakarat, korszellem stb. stb. ós ennek ellenkezőit: reakció, sötétség, butítás, szolgaság, középkor stb. stb. Ma már nem szorulnak ezen csillogó, villogó semmikre, mert. eléggé preparálták a társadalmat minden jog és igaz-' ság ellen s ezért most szemérmetlenül, ny illan, vakmerően, nagyszerűen hazudnak az egész világ fülehallatára. A világ a hazugságot meglepődve, de akárhányszor elismerő csodálkozással foIgadja, hallgat s cselekszik az. eléje mondott hazugság szerint. tí nincs senki, vagy nagyon kevesen vannak, kik megkísérelnék a társadalom felrázását s akik megteszik, azokat guny, megvetés, mellőzés éri. Egy általános tűzvész van készülőben, amilyent a világ még nem látott. Még elejét veheti a társadalom, ha akarja. Sokai tellek már a társadalmi nyomor enyhítésére, de még sok tenni való van hátra. Azon feszültség a mi a mai társadalmi rétegek között fennáll mindig erősebb és erősebb lesz. Ha nem iparkodik maga a társadalom ezen feszültséget enyhíteni — nem várhatunk feltámadást - hanem a kitörő vihar jfel-fel villanó villámig számtalan romot, | szám talán halottat világítanak majd meg. |Tehát vissza a valláshoz, vissza az Islenhez, s a mai társadalom számára is lesz feltámadás. A BalaíöYi-kultusz. Nincs Magyarországnak, sőt egész Közép Európának akkora tava, mint a Balaton. Ennek a csodásan szép tónak a zala—veszprémi oldalán most épül a Balatonparti Vasút. Ez a rég óhajtott vasntépitési munkálat 1909 év elején nyer teljes befejezést s megnyitása ugyanazon év május havában lesz, s ezzel valóra válik az a sok óhaj, amely a Balaton érdekében évtizedek óta elhangzott. A vasat megnyitása alkalmából az érdeklődés széles körben lelkei, sok ezer ember vágyik ide, hogy megtanulja a magyar föld szépségeit szeretni és hogy tündéri panorámájában gyönyörködhessék. A Balatonnak történeti napjaiban Keszthelyen kiállítást is rendeznek, hogy az egész ország osztatlan figyelme ne csak a vasút megnyitása napján irányuljon a Balatonra, hanem, hogy az érdeklődést hónapokon keresztül ébrentartsa, sőt azt a későbbi évekre is biztosítsa. A Balaton egy része Veszprémvármegye széleit is mossa, s igy a mienk is belőle egy jókora rész és mégis hány ezer ember él a vármegyében, aki a Balatont, ezt a csodásan szép tavat egyszer, de egyetlen egyszer sem látta még. Ennek ugyan nem az érdeklődés hiánya az oka, hanem az, hogy erről az oldalról a Balaton csak nagy i'áradsággall és kellemet len iitazássa volt megközelíthető. Most azonban a vasút kiépültével oly kedvező utazási helyzetbe jutnak nemcsak a balatonparti vármegyék lakosai, hanem az egész Dunántúl, lxogy a vasút igénybevételével 3—4 óra alatt mindenki elérheti a Balatont. Es éppen ezért, hogy a vasút megnyitásával egyszerre nagy lendületet. nyerjen a Balaton látogatottsága, ezért rendeztetik ugyanabban az időben a keszthelyi kiállifás is. Az állam ujabban milliókat áldoz a Balaton-kultusz felvirágoztatására. A kiállításon tehát azt akarják megmutatni, hogy ime: ez az a szép darab magyar föld, amelyet a kormány is jóindulatú szeretetére méltat. Jól tudjuk, hogy az ország közönségénele egy részénél bizonyos kiállitásellenes hangulat uralkodik, ámde nem szabad felednünk, hogy a keszthelyi kiállítás nem sablonos mintára készül, hanem olyannak, amely a Balatonnak a varázsával vonzza a közönséget. A kiállításnak hármas célja van. zóuség azt a hatalmas kinílytigrist, mely Algírból I gályok, pintyőkék, J'ülemilők, oinegék, összevissza érkezett. Ezt is Hajagos PiBta küldte. Maga fogta elevenen. De hányat ejtett el rettenetes bátorsága és pusztító fegyverei Egész élete már csak tigrisvadászat lesz idegen világrészekben. Es mégis hazajött, de akkor már nem volt a régi Hajagos Pis-ta. Az njságok bőven kiszínezték, mint szenvedett hajótörést, mint gyújtották fel vad iudiánusok virágzó gyarmatát, mint esett sárgalázba, s milyen koldussá lett, mig hazavetődött Magyarországba csupa honvágyból. II. Egész titokban jött meg. Még legjobb barátait sem értesítette, hol telepszik meg. En pedig a Tátrában hittem s azért nagyon meglepett, mikor egy nap magához hívott, a Csepel-szigetre, egy kis faluba, melynek szőlejében magános ház állt s ebben húzódott meg a félelmes tigríspusztitó. Amint odaértem, éppen a kertben ült, olyan pajtaféle épületben, melynek esak három fala volt. Mar messziről nagy lármája hallatszott a legkülönfélébb 'madárhangoknak. Mit jeleutseu ez. V Harminc-negyven kalitka tűnt szememba. A pajta egész környékét ellepték s valamennyiben a legtarkább madarak. Csízek, tengelicek, zöldikék, vadgalambok, kanárik, sárga és fekete rigók, papaválogathtnul! . . . tí ebben a rettenetes zsivajban, a kalitkák tömegében ült Hajagos Pista és mellette egy fekete, bor/.ashajti, apró asszonyka. Ott nézték az ugrándozó sok madarat, és hallgatták a rikácsolás, a csattogás, a fütty, á turbékolás, a trillázás a csipogás, rendezetlen, hangversenyét. S olyan áhítatai tekin gettek ide-oda minden madárra s ügyeltek minden hangra 1 Megálltam és néztem éu is és hallgattam én is. Jó helyen járok-e? Ez volua az én világlátott barátom? A rettenetes huszár, a vérszomjas tigrisvadiísz? Végre ő vett észre. Hirtelen felszökött és felém sietett. A fekete asszonyka ámulva emelte rám szemeit, aztán el akart illanni. De a házigazda rászólt idegen nyelven, amelyből semmit sem értettem. — Feleségem — Dalajanti ... — mondta be mutatáskép, amint az asszouycsodátszemügyre vettem. De nem beszélhetsz vele, mert semmiféle ismert nyelvot nem ért. S valóban, a mit ők ketten morogtak és sziszegtek, annak semmiféle nyelvtanát még meg nem iriák. A fekete nő leguggolt a dívány sarkába és maga elé merengett. Többé nem is törődött velünk. — Lásd, ennek a csöppségnek, Dalajantinak köszönhetem az életemet. Amikor az indiánok rám támadlak, 6' eléjük állt, felfogta a késüket; sebekkel borítva maradt ott, mig engem elhurcoltak ; de aztán éjjel rájuk zárta a pajtámat, felgyújtotta, hogy mind ott vesszenek s engem kiszabadított. Azóta hűségesen viloin tartolt s cikisért hazámba is, mert nem birua élni nélkülem. Nem győztem bámulni, milyen más emberré lett Pista. A Sárgaláz annyira elgyötörte, hogy daliásságából se maradt meg semmi. — Hm ! Vizsgálgatsz, ugy-e? — és vigyorogva nézett a szemem közé. Tudom, azt kérded magadban: Mit akar ezzel a sok madárral? Ápolgatja őket, kereskedik velük. A legártatlanabb foglalkozás a világon 1 No hát uem okoz már más örömet, mint a feleségem öröme és ő bolondul a madarakért. Ez most már a sorsom, — És belén) ugodtál ? — Hát ki nyugodhatik bele a sorsába ? Tudod, ki a szerencsés ember? Az, akinek nem a körülmények, hanem ö maga tűzi ki élete fegfőbb célját; akinek a célért való küzdelme egyúttal legédesebb vágya, legédesebb szenvedélye, s a kinek c vágy és szenvedély kielégítése nemcsak gyönyört, hanem anyagi sikert és dicsőséget is szerez. — Hol tanultad ezt a bölcsességet? Te, aki sohase bújtál könyvet. . . Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skroftilozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „íloche" eredeti csomagolást. F. HolTmann-La Roche & C». Basel (STÍJC). Roehe 9* Kapható orvoji rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara Uvcgcnkint 4.— korona.