Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-12-01

A nők és a szocializmus.) Mikor íróasztalhoz ültem, hogv papíroar vemen) min.lizt, amit itt szivet meghjváaukri falolvaani óhajtottain, akkor tünödt-m ónak I a/.tíii, hogv tulajdon képen miről is olvashatói én tel. ki a helyi viszonyokkal ismerős -««n vagyok. Az gondoltam, alkalmas leaa vaiain tárfút, nov.lút, humoreszket írni. De aztán ••/ nagy on kicsinyesnek találtam, mert hiszen mi kel mindehhez, 'inta. toll, papiros, aztán iiii-ndjul egv képzeletbeli t'érti, no, meg vagv ngy tuca gynrnnk, akik dirigálható voltuknál fogva mag határozott körülmények között tcsznek-veaanek ngy uiin' a.-.t az író gondolja, ezzel aztán kéEl a tárca. \agy humoreszk. Nagyon köunyl n.egesináli. esak tessék megpróbálni. Kzt. tehát én nem tartottam alkalmáénak belyeaebbm k találtam, ha komolyabb tárgya keresek, ...y.it. ami a hölgyeket jobban érdekli Kz a tárgy pi'ligi Ml hiszem • megtelelő a nők es n szocializmus. Azt í- megmondom, hogy miéit gondolon helyeinek ezl a tárgyat, Azért, mert a pápai hölgyek minden mii I. idéaén aal tapasztaltain, hogv törekszenek min delire, ami modern. Haladnak a konul, sot 1111 haladják a kort, s ebben a törekvésükben meg tagadjak a nöi nepiet. az ahhoz Tűzött tradiot okkal. hagyományokkal együtt. Jól esett rágondolni is, eltogott btzouyot jó .ize-. m< ly most. mikor itt ülö) meghatva nyozódva hat at. hogy mig én itl beszélek Unok elolt beláthatatlan ideig, < »n ik, UÖk — ha Ugatnak Kn vágyok oly bátor, hogv ezt i hallgat ás -••in a kíváncsiság, sem az udvariasság ja\ irt nem Írom. hanem tulajdonítom az uj kót ami hutásának, mely- • nőket arra serkenii. HOGY igyekeznek magukat, a férfiakkal pgyenlÖvi tenni, - HEGY ezt elérhessek elsajú' t jak .1 lm liaknak ni. g a szokását — a hallga'.i-t ia. A/ér -ie tessék uiegijevlni. ha ily "ii komoly léniával ml 'k is ele. mint a nők és a izouiaiia' nins, hogj én most egy sereg szái.iz -.zaiuot -'a'i-z'ikni adatot lógok lelsorolni, Nemezt neu kockáztatom meg, m-rt előttem áll mar ijeszt• példaként egy szegény, elhagyott kis [ány MOH inoiu hiatói iája, ' Így történt, hogy • kis Juli árva lett Nem tttdom az apját hajókötél ütötte-e le, I a> i \ ja. min . hivatásos mosónő, hfllés következtében halt-e meg, de tény az. hogy a Juli hiábi Kesergett, :.em tudta édes szüleit I •leOFeasteni VI in' un «/. írvát nem terhel'.• szülei után MIHU, •rökség, miből megélhetett volna, n boldof toltáuwdást meg, amikor ujbol szülei kereshettél "i K> h.lvssta szerző a IinánjraajsntHsl nnnt vasai lanem ue. vol* bevájva • hegyoldalba Osaaea M, huzata egy lenekére állitolt Üres bordó, moly al asztali látszod helyettesíteni, cgv kill •labu (ápnd •ng .-gy \ 'nószék volt A sarokban ngy kis pulton I.aivha i- állott, szerényen meghúzódva. — t'-iinya idő! — mondja az öreg — d< inaid meleg lesz mindjárt, —s csutorái. lan«ziiy.í •aagtC akasztva, kucsmáját mélyen a Innre hnr.t; - kilépett a pineeajtón. Fát keresett a hegyoldalban Kn sem maradtam odabent, kiáiioi'.am a pin •sajtóba s gyönyörű látvány tárult elém. Lent, ; Halaton jegén, a sivítva fütyölő szél vad, szédült tsa táneot járatott • csillogó, pehelyköna) ü bóvi 'sak ogv |iillanat miivé az. egész c, a könvnvi • iti ngert egyrakásrn hordja, összezavarja, mngks rmja is óriási aerknnäveg alakjában viszi tol, to onvinaga-ságig, a levegőbe. Aztán las«an, óvalosai . issz.iei'i-/1 i s megint fölkapja és különböző ala .okai Ionnál belőle . . . Csak egy parányi képzelötchcls.g kell hozz; • az ember előtt lejátszódik egy vérneiknli haboru Smberi alakok egymástól messze soral.oznai., ka irognuk, azután összecsalnak, ös-ze vegyülnek uint két dulakodó tábor. Végre eláll a szél, meg' emmisfiluek as alakok, csend lesz és is emhei étkében egy olyan érz-s támad, mintha ott • ha • in vármegye között Ké» ellenséges népnek a sir emetöje volna, - Italai »n jegén. Nem hiszem, hogy a töld nOfukségéu létezni lég Ogy hely, amely annyi természeti szépséggé s Saodás gyönyörűséggel lepné meg az ember lket, mint. a Halaton —télen. Amint elmerültem ennek a változatokbal azdag játéknnk a szemleletekig, teljesen megfő dkeztein arról a szótalan férfiúról, akinek szive •li látott vendége voltam. vohm számára, étlenül kivárni nem tudta, elment, ba a városba szolgáiul. Már egy egész bét'g volt helyben, amikor vasárnap délután elmentek a gazdái sétálni. A kis .luli. hallatjában: mi lelhetett tole. odaálll a konyha ablakához. I nézett ki, a járó-kelőkre. Bem mi különös nem történik, hu nincs aa •blak közöli egy lábas szépen fölözött tej. A tejnek n szaga, felütötte a kii lány különben is pisze orrát, s addig incielkedtek a tej] böre, meg a kis lány orra egymásnál, mig a kis lány mulató ujja és szája segélyével a fejbőrét a gyomrába nem juttatta Kkkor tudatára ébredt a Juli helytelen •selekedetének. lininai tüzet rakott, oda tette i tejet loriaiiii. s iiiire gazdái hazatiiie!: » tejen ujbol rajta voll a bér. Különben jó lány voll a Juli. inert mát kél hetet búzott ki egy éa ugyanazon helyen. A következő vasárnap délután a gazdái ismét elmentek, s mint megbízható, régi cselédre, rali itták a Julira a vacsorát, libnpec senyét. Ki tehet róla. ha a libapeeseiiv.nek is vau bőre, aminek ingerlii • szaga, i i Julinak is meg van még ugyanaz HZ orra, melyei • szag télinheti A Juh a lettek leánya Volt, nem hagyta •iokáig ,ü'ni- az orrát, lerántotta i libahóit. megette, - oda tette i tűzre, hogy borozzék meg újra. De hát a hus ezt » sni vétséget nem voll ii ijlando megtenni, Baerl nem merem megkockáztatni, hogy l)nök engem meghallgatni ia kénytelenek legyeink, s ráadásul én még megpróbálkozzam számokat is lelsorolni. Kz: én magamnak sein kiváimui. Miután .i.ilig a szociális elvek, 'lapja az, hogy „minden •inbei ember" önöknek sem kívánhatom. Kz az til.ipelv képezi aa összes vallásnak, uindeii jogállam t^irvényeiuek alapját. K szerint iniudeii ember, neuii tekiniet léikül egyen! '. Kz. azonban eddig csak teória .olt. A nőket a férfiaktól óriási válaszfal vaasntgtta el, melyei részben n nők, réeabeu a erfiak es részben a körülmények építettek. A ."•né ne Imi időszakokat, uem kivan.>iu ívszle'ezni. le általánosságban szólva, s egyes kivételektől iltokintve, lény na, hogy a nők hogy ugy moud.un kivívták a .gyengébb nem- elnevezést, kmelylyel terméazeieaeu egy sereg előjogot is IZereztek, ha igazságos akarok lenni - a tétlink erhére. Hogy ezekéi az eWjogokal megérdemelték-e, adtak "l'e ellenértékei. — uiuukabaii. nem tllbím. Néhány oly Bői kérdeztem ki e felöl, akik i házi munkákkal törődnek. Akinél azzal kezdem : ügy-e sok a dolga • házi tűzhely, gyerekek, Stb. V Az azt felelte; Kz nem luuntiii. Hanem élvezet, melyei megso

kszoroz aa. hogy Kimentem hát a piuee < ie - abban a pillaiáiban io\ oti.isi dörgés, reeseg.s és sivitás rasa tettette meg a levegői s a Balaton, talán Siőfók...1 egéssea Keszthelyig végighaladt, Kz i rianás; 'gy borzalmas nép es páratlan tulajdonsága a Balatonnak Kijjebb jöttem a amint fölnézek a hegyoldalba, iz a daliás termetű ember olt a!l, egy ho.-szu karói' i.miüszkodvn. i.cg.riiriívcdteii, I szomorú nie• h_:• --el nez le a Balatonra. I Mi! az az arc! Soha sem tudnám elfelejtem! A kimondhatatlan bánat, a kinzó szenvedés, az élő fajdalom képe volt az az arc. Nem is vártam üt. Hanem visszavonultam • pince ajtóba. He azt hiszem, észrevette, hogy láttam Senvtdéaét, miit csakhamar utánam jott — Mindjárt meleg lesz, - monda' moeolyogva, le ez a mosolygás nem volt az. a mosoly, amely H emberek lelkéből fakad, hanem olyan valami, unit a -zeuvedő lelkek akkor szoktak ajkaikra •Töltetni, amikor fájdalmaikat, szenvedésüket egy íven mosolygás alá szeretnék elrejteni. .Mar vígan pattogott a kis kályhában a In/, le az öreg még mindig szótalan volt. t'sak akkui nondott egy-kél hittatő szót, mikor sonkát éa ffisolts/.aloiinát a bordóra tette, Aiutái megint allallgalott. Kellemctleiiul ereztem magamul. szinte jobb -/"lettéin volna, hu otthon maradok, de hirtelen neg is egy ötletem támadt Azl gondoltam ugyanis, ia majd a borból pár pohárral leöntöttünk, %alan tikérdeihetem ai öreget. Mert ismertem olyan bőMeaádfi embereket, akik a bortól elnémultuk, s viIBOnl olyan hallgatagokat, akiknek később megeedt a nyelvűk s közlékenyek lettek. Ks nem mn. •iiiiek fejében az ura. mikor itthon van. j<> iedvü. Mikor meg eat bátorkodtam a vallomás ilanján megjegyezni: „HÍM kérem amit magúkrak végezni kell az nem munka, hanem — éle/.et.-- Mit szidnának Hölgyeim Önök erre? tfegvagyoh győződve ugyanazt, amit egyszer n.ii' volt szeieiicsém hallani. Kassai -kan azonban mindinkább hódit a zociiilis elv, mert akadt egy tántoríthatnilaU il seinuiivel sem meg\esategethetj bive az •let. A szociális eszmék híveinek óriási táborát nun holmi óriási olötanuiiniitiyol;. hanoii: az •let gyOjtfltte. K'izis emberi tulajdonság, hogy akol vezély vau. az idegetiek is öesaetartauak. Kz 'kozza a s/ociális elvek elterjedését ugy a fórlaknál, mint a nőknél. A férfi nlig tud annyit keresni, hogy öniiiigáiink szuksógle-.eit biztosítsa, nősülni, C

saldo! alapítani nem mer, mert nem, látja hiatoitotliuik jövőjét, S a tsegény dány, akinek ninoi pénze, lincs biztosit I a a jövője, mit kénytelen tenni? ioigozui, részi venni abban a tit.aiii mnukában, llelv eddig kizárólag a férfiak kötelessége Volt, aizdeni az élet felitai lassul. S ha a férfi, ki szerényebb körülmények .ö/ött véli, hogy eltttd tartani családot, niegIOSÜI, családja lesz, da a körülmények változnak, .éiesete nem elégséges, ismét előáll a kényszericly/.et. hogy a nő, a liázitüzliely eddigi örzoje, iényteleu munkába állni, hogy az életíenntarisboa hozzájáruljon, Micsoda /.old képel mutat az ilyen családi l-t} Ddvös-e a társadalomra, a jövőre, bogy /. igy tii.i Mennyi Inis/ou háramlik a társada• iinra a/, á ' .i. hogv n muilkáakesok szama a gyengébb neu." • női muukásokéval taaporolo'll. I 'fi.szek hölgyeiül és maim! Mérlegként gy képei fogok lefesteni, mely elöltem jal>/"io'lt le. Kgy munkáscsaládot ismertem. Hat kis •yennek volt a házban. A legnagyobb akkor :ezdeti iskolába járni, u legkisebb még pólya•an voit. Az apa a gyárban dolgozott este ti orátol • •egei O-ig. Az asszony a kömiveseknek hordott egl.,.. Keggel .> otakof talpon volt a lakásban, Hely egy szobából állt, az egész család. Az n-Zzony egy ki-i leves; főzött az uráliak, a g] Pt> ii-keii ugy. ahogy rendbe hozta. Időközben iaz.ij"ii uz apa. fáradtan, kiuiort'ily e; kikanalazza levest, s leiekszik arra • helyre, honnan CMidja felkelt, almos, egészen elcsigázott, nyu;• idnii kell. hogy uj eróie kapjon. Zavarni i am zabád. Az anya egy-egy karéj kenyeret nyom idtain. Beszélni koidtem neki a magam eletéről: o^y mennyi viaaimiagaágoa mentem mar keresi i'l. mennyit s/.en vedtein. incir y i csalódás i-n, leniiyit nélkülöztem, mennyit küzdöttem egv i >bl» ivö reményében, amikor majd a magam embere szék, dolgozóin -okai, nagyon sokat, föláldozom sszcs erőmet, osekély tndáaninal. hogy ottnonom •gyen: egy kii meleg, puha festek és otl egv linden öröiu.'.iiihi ii IS bánatomban osztozó, megfő feleség várjon . . . Itt megkérdettem it öreget: — Mondja csak, Flórián bátyám, méri nein iizasodotl meg I,igyelmod'.' Ahol anuvi fostál vau annyi einher szant-vei, uiiut Irigylilandnét, ott (azáa kellene ám egy gondos feleségnek lenni ! ileg most is akadna inni egy leány, aki sziveseii miié. — Nem leheti mar uem lehet, - mondja ezigiiállan II öreg, — vén einher vagyok, napyogtáig in«i-t mai csak megmaradok ilyen árváik, ilyen elhagyatottnak, akinek asszonyi kéz nem imitotta le homlokáról a redői . . . Hadd marad* ut mar csak minden ugy, amint van. K hallgatott s a pohár után nyúlt. A Balatonról ismét hallatszott egv hosszan arló rianás s az öreg Rekl Flóriánnak ilyenkor nindig szenvedővé vált az tress s némaság uh aa jakára. Most mir nem k.rdezlem többet. Végig -initiitta a homlokai s tovább beszélt -• Nem mondtam meg el senkinek, de nem s k.rde/le senki, mert uem merlek megkérdezni, daga hsz az eis."', aki meghallja tőlem . . . liégi érténél, de mindennap eszembe jut és mindennap irni szeretnék, mert hát uramöcsém, boldogok, akik irui tndbakI enyhül I fájdalmuk tőle. Nekem nem