Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-12-01

u oyei »«kok kezébe, • kituszkolja őket • s,. bonul. A legidősebbnek Ulk««« köti anyai p lun.'k Ígérete mellen, bogy iskolába menie estén i pólyái baba kiadj aeatáláaáhoa i..g i a legkényesebb teremtés, t-n-.- még nem lek ráparancsolni, ha jól esik neki. alr, <•/. ellen k< t-iini vaáVunit, Mert si apának akadni kell, sírás lelzavarná álmából, ásorvoasáf, melylyel elhallgattatja a gys meket a kőseiben vau: egy vissa zsemlye ós pálinka. Egy darab zsemlye belel átitat pali -kával, i beletolni a gyermek szájába, as elli bitja, megrészegíti, elaltatja. »Ogy töllkloteszí Vei.' a szervezetét. á|az ..les anya nem gondol, azzal sem törődi hogyha magái is gyermeke testi és eseUei nyomorok less, egy a börtöntöltelék közül llas/,,ii.e tebat a társadalomra, hamunk bau saagedsödötl női karok vessik ki részük, e mankóból? N'elil es nem. ÓS legyük ln.zzá. még m mert in.>st átmeneti kon .'lünk. majd lm •••/., tul leszünk, akkut- .-sak jótékony hatásai erei zük. de addig csak a hátrányait. Tenuonk B lene aaonban m-m szabad, mert minden emb — amber, s mint Uyea rendelkezhetik önmagávi Ea< k a nök, kik kényszerülve vannak fizikai eiiit, igénybevevő munkákat végesni, j.'. lebet ebben mar megegyeznek a térti.ikka mégsem kivannak .1 térfiak jogaihoa hasonlóké Bőt nem tartanuk igényt azokra az előjogok] sem, melyek a m.ker bagyomasaii megillette . és megilleti. I.assiik, h .gy hogyan állunk most mi ásókkal a nőkkel, akik magasabb társadaln osztályba tartósnak, de kik szintén kényseerit^ vaunak, vagy ha nem is kényszerültek, még kiveszik részüket as élet fen u tartás kttsdelmeibd Alig r«n ma már hivatal, b.| ne lenn.- női a kálin ásott. Elveszik a férfiak elő] a kenyeret, maguknak meg sem iserzík meg. mert sok ki olcsóbban \egzik a munkát mint a férfiak, ki padig tabuén alig tudnak kijönni a kereaetnkbő Uány munka nélküli ainbieiósus ét tehetség* férfi van, akiknek állasat no tölti be. Darára ennek lm' van ,u a fehér bob* ritkasága fiatalember, aki merészelne az 6 kot kurrensével esak olyan lutugon beasélní, mii férfikollegájával. Hogy egyaaerfl példái hozza te|. mit zsolna egy irodista nő, ha pl. egy liata ember egy szobában levő egyetlen tséket e foglalnál s nem állna tel akkot sein, ha o ji len vau. Legalább is annyit jegyezne meg, el vita hatatlanul kedvesen: ..jaj. de udvariatlan?!" I'edig. ha o ülne. ha ezer forint0111 lenn lei Merném ajánlani egy forint éltesében, iáé .•g\ idos.-i,i. férfikollegaja előtt sem ke.ne ti udvar

iasságból. a.lo.i koiivei BS lslen ; a.uit adott, .1 -1 is el kei lett tgyatsffre sirnein, IHM) ugy élpuu !>• az életi inéi kények is iioi.logs.ig ijeikül, mert akiae koliye |lÍli<-.~, boldogsága sincsen Itt isinél Bgt kis sznnei. t lartolt. milithu múltnak valamennyi kedves, valamennyi fájdalma emléket egyszerre akarta volna loli.iezni .Mikor : kedves emlékekről liessétt, az area sugárzott a örömtől, a boldogság; tői, • fájdalmat kifejezést öl tott, mikor a tsesvedásről szólott. — Ott lul, a somogyi parton. Xainardiliai lakott egy leány. Tissta volt, szép volt. jobb vol az aiigvaloknal s szelídebb a galambnál. Halon Vármegyéből jártak a hazukhoz a kerök gazda gablatk, ssebbek, mint én lehettem s at a leány mégis esak engem I tere tett, nekem nevelte 11 virágjait: ti muskátlit, meg a rozmaringot, amit mi 11 den vasárnap a Kalapom mellé tűzött. Volt is miatta haragosom elég: inliideu balaionparti legény Ket hónapig voltunk vőlegény és nieuvaszSBOSJ . . . BSUtalS jött az életem legszebb, nem :i leglioldogtahimibb napja: január L'4-ike, SÍ esküvőnk napja, ezelőtt barmlaethárost évvel. l'gv volt megbeszélve, hogy szóm balon délután litjöiinek szánon a BslstOUOU, mely éppen ugv iie volt fagyva, i araet és ásassam megtartjuk IS eskü vöt. Aznap vad, irtózatosan gyilkos vihar dühöngött a jégen. Házunk ott v ét lenn az alső faluvégén iiflyuek ablakai a Belátásra nézlek. Mar kora lébitsn odaálltam uz alilakhoz, kinyitottam s esi•etnbeu a kiinondhaiatlan boldogság érzetevei les. em azt a BCSUt, amely az en menyasszonyomat HMM. A lovuk tel voltak bokrétázva s mudcuikKzzel otak azt akartam jelezni, hogy bizon I hölgyek nem szívesen válnak mag a jogaiktó itni bizony nem ilh'ti meg őket, már akkot nikor bebizonyítják, hogv ok nem „gyengéb lem*, meii hisz. ugyan azt a inunkat \ .gz.il .mit az erősek, a férfiak. A harmadik kategoiiaja a nőknek az, k .uuyiban hódol a szociális elveknek, hogy jog) nenne] többet, kötelességet — semmit. Aza 'atamit mégis. Hogy ezt kellően megérthessttk, rándttljnu! el egy kicsinyt — Bodspettre. Tekiutafluk be az eis... csak kioeinyl it job iiodu hásbos. Hogyan o>z.tja be idejét egy mo lern asszony, akinek gyermekei \ annak. lieggrj lehető reg későn télkel. a fodrászt) liegt.süli. a szoba lánya felöltözteti, s iniko egzett. akkor elmegy, mondjuk uz agglegénye at szidó egyesület, választmányi Illésére. Haza erül, átöltözik, megebédelnek, újból átöltözik icgy sétálni a kávéház elé, mig a divat sz-rin lérkesik az az ideje, hogy bemehet kávézni tatán .stere hazakerül, i bizony nem ritkaság ogy VaoBOra után is kávéházba megy. terme zeteseu azért, mert ezt igy szok'ak a férfiak minden ember — ember, ok is élnek a ferfial jogával. (Itthon pedig a szobalány ét szakaesn. cselédszobában togadjak \ em légeiket ét kínál atjak igazi magyaros Vendégszeretettel gazda ik pénsén. Beljebb a gyermekssobában a bonne agy nevelőnő szereimet ,eveiét ír a gyermekei edig. az édes jól nevelt gyermekek a tizeiül 'IM"'' vágják a földhöz ét ssivettépőeu örülnek ogy végre sikerült a ligura földhöz verese ugy ogy az nem ezer darabra tőit. csak a tej val • a testről s bölcsen konstatálják. Imgy a tej z bizony üres. Az előbb említettem az egyletekbe jalast ,zt elismerem, hogy nem mindig elítélendő, bú leljek injin szeretik, ha a imk maguk közöt gyesüluek. mert az legtöbbször uj kalap mej inavásárjáasal jár. \ un azonban akárhánv olyan női egyesület mely szociális jellegű, amelynek tnükodésebo társadalom lát hasznot. Ezek a jótékony egy •tok. Hány szegény látja éa érzi működésűi Idésát. Hány kisgyermekei vednek meg meleg ibávnl a tél sordtága ellen, hány ember sbsé ét csillapítják le, a igy lovabb. Ezek a tény adéaek szociális jellegűek. N • fázzék és éhezze! legény, mig nekem leletlegem van. hissei minden ember •— ember.Azért ezek az egyletek teljesen nelll felel ••k meg a szociális ebek intencióinak, mer zen elvek szerint, minden inuiikabiró embernél eil annyi keresetének lenni, hogy családját, tisz '-seggei eltart hassa ét ruházhassa. Annyi azonban bizonyos, hogy ezekbei '- egyletekben világlik ki. bog',- a nők nemcsak •.. csengettyű esengett a nyakán. Az éa lovam 1:1.11. ; két gyorslábú állat . . . Mar alkonyodott, mikor a pu-zta maloinna ;y alakot tetteti észre. Eire tartott a falu leié SMuay Vendel volt, az alszegi molnár. — uyu>sstálja az Isten . . . Mikor oda ért Bt ablakon a, kiszóltam hozza : — .b> napol Vendel bácsi! -- Estének is beillik mar, Sesél . • . Nem lul ott a nyitott ablaknál? Se HUCEASB, se bunda. — Nem fásom. — Persze, inkább meleged van. mi '.' — Egy kicsit. — Megidézem. Láttam reggel azt a két ossntyfis pejl s ugyancsak cilrázták ám ott a jegén! ütős lehetett nekik, de nagyon, mert nem is ugy intek, hanem repültek, mint a sáikány. Még indiain is az anyjuknak: esak valami baj ne es i az utón visszafele . . . Ma nugy rianás k voiElörian, még hő is esett . . . — Tahill nem les/, baj. — Adja Isten, hogy ne legyen. — - ezzel Ijebfa fordult a korcsma felé és újra csend lett rülötteiu. Somogy felöl halk szellő sietett a zalai per •ndesen, siisogiis nélkül, liiiutha lábujjhegyen 11. Egyszerre hangosan kezdett dobogni a szi111: csengetvi-zót hall.ittam. S amint a szellő ugnsahhaii [árt a nádas közöli, mindinkább kö ebb és közelebb hozta a hangot. Majd kiugrotII az ablakon, örömemben Magamra cűholtem a mlámat, süvegemet a fülemre liuztam és megint (álltain az ablak elé De akkor már nem hallót11 a esengeiyüszőt, elhalt a srellö is, talán oda •adt a jégre, nem zizegett a nádas sem, esak V-..111 /,il.:it,,li vert. Iiaiieosan. téktelenill. j otthon a térjeiket, b meni testál eteket is tudnak I kormányozni, vesetuí, sőt fel virágos tat rd. Ezzel bebisottyitják egyszersmind, hogy ! igazságtalan a férfiaknak a maguk réssé re le' foglalni, kisajátít ini Jogokat melyeknek birtokában atiök épen u^v II•egálljak helyüket, millt a féltiak. de termes/..-lesen, csak - majd. Először az átmeneti forrongó időn kell átesni, s bebizony il aiil. hogy a léi ti ••,. kai. ha kell. kiállják a versenyt, * akkui egyenlő kötelességhas egyenlő jog is jár. De nem folytul mi - k> hölgyeim és araim, önök szívesek v dtak tűi einlesen meghallgatni, erről egy modem mese jm paaemba, ineg is rögzíteni. Volt egyszer agy emb*r, egy papiros, egy toll, meg egy iróasxtál, ,\z. ember a tollal soksok mindent in a psi irosra, ..mely uz íróaastalon feküdt. Egyszer osak <• t..ii beleunt adicsőaégbe, s mikor a legjobban belemélyedt volna as ember az írásba, a toll megcsökölij ös. • • t<• 11. s nein folyatta tovább a tintát. Az ember szörnyen megburagudotl s Öklével nagyol csapott az íróasztalra. Az íróasztal fiíjdslmaa hangon kérdezte. — Hat miért Ütöttél meg tulajdonkénen engi-111. mikor éu oly türelmesen tartottam mindvégig A hátamat f S telelte az ember : — r.pen azeri. Békcfi Dezső, Almanach 1908-ra. Minden esztendőben, december (elé, az emberek kíváncsian keresik a napilapokbau, hogy mikor jelenik meg aa első hir: iinunn itt va.i a j."i\o esztendő irodalmi Almanachja. Mim a balokba kívánkozó nagy kisattsonyok az eis,, bah hirdetést, mint. a leli sport fanatikus Ili Vei a tágy első jeleit, ugy várja a könyvolvasó publikltui a tadÓsitást arról, bogy Mikszáth Kaiman irodalmi csokrába: az ídmausohba ezúttal kik tartoznak. Es ezen uiuos semmi csodálni való. Ez az irodalmi csokor, mindjárt az elején, a legszebb viiagokboi volt összekötve. Az Al:uanaob-ol aúndjáii asfiletétekor Miksaátfa tartotta a keresztvízre. Ez a lehető legjobb keresstapaság. A pulíkum rokousseuye, szeretete és különös érdeklődése rögtön Illeg ett s Inni ok nélkül gondolta, In.gy ami Almanach címen. Mikszáth védjegyével a menetreud miudeu irányába indul, *l Alaaaaach az tHB, «vre. Szerkeszti Mikszáth Kaim.,11. K^v.teiiies Itegenvtai. XXIV. évlulvain 4 G Singi r és Wiilfne

r kiállá

sa. A

ra <ti»zk

iiié

slieu •_' kniuii

a Egv olaig ailotlam i-niet az álnak előtt, de mar seinini nesz, se,nini lltlig, halotti csend mindenfelé. Lassan szállingózni kezdett a lei is. Iázni, remegni kezdtem, Lrettem, hogy elsápadt az arcom, meg-aicgraielult :i szájamszéle, mintás siras erőltetne Majd meg ug\ rémlett előttem, mintha valaki messze, igeiuiiessze a nevemet kiáltana, valami tiloksatoa hang meg mintha mindig azt súgta Vol BS! lenj inal' sn-ss! luss a Halutoiira ! Es mentem, nem az. ajtón, az ablakon at, iorouv irányában, töretlen csapáson, ki, a jégre, a befagyott Babitoura. Itt aztán aaegint elakadt a luingja s alig mertem az arcába nézni, annyira el volt torzulva a kinző szenvedéstől mely szivében viliar/.oti. Most már nem iivult lobbal a UC ar illan, ham 111 arcát l Kezeibe ti Hielte s ugy beszelt, de mar nem lovékonvau. nem a Ngi MUkSOB, liánéin töredezve zakgatot tan, mint ahogy a haldoklók szoktuk. ' — Mentein . . tiltottam . . . s elértem . . . érdeptlt a jégen . . . boldogan mosolygott felém . . . zép volt . . . szép, mint soha máskor . . . I'.ez.elteiu hossá . . . luven szóliiottam . . . Nem eleit, esak mosolygott . . . esak nézett azokkal a , szép szemekkel, amelyekkel oly ragyogva toki ti ett mindig a jövendőbe . . . Kerestem a szánt ... a lovakat ... az, pját ... a kocsisomat, de sehol senki, esak ö . . erdepelve a lábam előtt a jegén . . . Lehajol tum ózza . . . átfontam karjaimmal a nyakát . . •okoltam a széniét, az uÄkat, de nem viszonozta; lidtg volt, mint a jég, ahol térdepelve találtam . , . mellem a hóból, magamhoz szorítottam, ma-