Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-12-02

l'.Mitl. .1. inli.-r J érdekében és hétről-hétre úgyszólván napirenden tartotta a magyar bitszónok* latokéri folytatott harcát, akkor azzal nyugtatták meg, hogy majd uj rabbiválasztáskor gondjuk lesz reá. Must a < 1«»l<»*_r aktualitás) nyert. In az alkalom a régiek hibáinak jóvátételére éa a hazafiasság kimutatására! Mutassa meg a pápai zsidóság, hogy nem méltatlan elődeire, liisz" e templomban nem egyszer hangzott el már magyar hitszóuoklat A hirea I Aw rabbi, a szegedi rabbinak aiyja, gyakran tartotl magyar beszédekel s Eötvös Károly egy munkájában lelkesedéssel idézi a hazafias öreg főpap azon beszédét, amelyben felhívja hitsorsosait, hogy álljanak be a szabadságéri küzdök táborába! .Jöjjön vissza ez az idő, hangozzék] újra a templom édes magyar uyelvüukl szavától! R-r.\ A magyar ipar fejlesztésének szüksége és a magyar nok. 1 lila Baukovac Alfréd. [gen tiszteli Hölgyeim! Engedjék meg, hogy néháiiy percre elvonjam Önöket n költéssel kimet, örökké zöld,I napsugaras mezejéről a próaai életbe, a valóságba ! M.-rt bármily szívesen hailgatnók ••! aa ünők galambeaelid lelke előtt; aa élei ráasoríl bennünket, férfiakat arra. hogy Onökef is télvilágoaitank arról, hogy nehéz időket ólunk. Komor Felhők bontják édea haaánk egél ! A boldog Kánaán, a gyönyört) paradicsomkor! mindinkább az egyszerű, sivár puszta képéi kezdi magára ölteni, s a boldog nép, mely egykor gondtalanul éli rajta, a betevő tiklatját i> már ßsak alig-alig találja meg. Munkája ninosen, ennek nyomán kenyere sincsen Egyre többen es tÖbbeU Veszik kezükbe a vándoll» it c it. hogv elinduljanak uj, boldogabb hazát keresni túl a tengeren ! Az óriási óceánt bejáró gőaöaök mindig megtelnek a kivándorlók ezreivel, N vissza üresen jönnek. i •i K Ivasla szer/i Leint •slllctbi 'I Mi az «.ka e szomorú, kétségbeejtő jelenségnek? Talán a természet vonta meg attól a tóidtól az erejét, amely föld eddig avval oly lm..-geseu voll megáldvaV Xelll Hölgyeim! Ha .1 természet I J llliisinha évet küld is inuk megpróbáltatásul, azt kitartással, munkával kikeverhetjük. A hiba magában népünkben, önmagunkban keresendő. Mert Hein értettük meg idejében a haladó kor intő szellemét, mert Ivar regen éreztük szükségét annak, hogy gazdálkodási rendszerünkéi átalakítsuk, megváltoztassuk, a Hindern kornak megfelelővel felcseréljük, mégis ez hányban Pató Pállal egyre csak azt sóhajtottuk; „Ejn, ráérünk arra még!" S ina hölgyeim ott állunk, hogv a múlt évben már 7d(HHI emberrel öbb vándorolt ki ebből a szerencsétlen hasából, mint a hányan s/.ülettek! Pedig a magyarnak nincs a világon semmi rokon népe, senkije riucsen, kiben bishstns, - sil, önmagában! S sa • nemaet, melynek • gondviselés ily gyönyörű hazat adott, most mar ahelyett, hogy népességben ssaporodnék, egy le apad ! Itt vall Lilát B c.elekv.s legfőbb ideje. ni a 12-ik ura! <>h jöuue bár el újra s bibliai Szentlélek, szállna meg nemzetünk minden egyes tagját tüzes nyelvek amkjábau, hogy azok honfiúi érzelmeit lángra lobbantva, nemzetünk igaz. szent ügyéi bátorsággal, elszántsággal és kitartással diadalra juttassák. Mert népünknek, ha az uj ezredévben is meg akarja állni helyet, ha nem akarja, hogy más, nagy nemsetek elnyeljél;, talpra kell állnia, munkához kell látnia! Mert a személyes bátorság, vitézség, hősi erény, melyek egykor a férfiaknak legfőbb ékességét képesték, - s melyek nem egy sz.üzi arcon gyújtottak lángra u szerelem szemei inetes pírját, mindez mar a romantikus ínilllé. — A haza nem vérálihisatokal kivan ma már fiaitól, haliéin csak inunkat . ujra munkál ! ' hiök elolt, igen tisztelt hölgyeim ez talán nagvoii is próiaiasan t"g hangzani. de ez a valóság. Ks hala a gondviselésnek, a un népünk még munkabíró. Sőt mondhatom nemcsak i>irja a munkát, hanein arra kiváló éraéke, rátermettsége, ügyessége is van. Ezt legfényesebben bizonyítja i.z. hogy kivándorlót! honfitársainkat • külföldön szives.il fogadják, sőt keresik, s közülük nem egy jutott ügyessége revén a külföldön egy-egy vállalat, vezető állásába. Mi az oka mégis, hogy népünk százezrei vándorolnak ki évről-évre ebből a szép hasából V Az, hogy nem találnak itthon munkát. Mert a magyar ősidőtől lógva földmiveléssel foglslkoaó nép volt. Bégen ez könuyen ment, mert aránylag sokkal kevesebb lakossága VoH még hazánknak. I Sgyre-egyW sok föld jutott. De a népesség egyre szaporodott. Azon a területen, melyen nsnány évasáaaddal ezelőtt csak egv ember élt, ma 80—áO-uek kell megélni. Igv aztán oda jutottunk, hogy a földmiveléa i ma már önmagában nem képes az egész lakostságot t'oglulkoztatui. S a kiket foglalkoztat is. 'azoknak is csak SI év ő—ti hónapjában képes ; keresetet nyújtani, SS év másik télében azonban uem. A terméssel is ráutalta lehat ezt a liomzeItel arra, hogy a földmii elcsen kivül más foglalkozás után 's nézzen. Kz volna a nyerstermékek feldolgozása, az ipar. Es a mi szép hazánkat a természet minden előfeltétellel ellátta arra is. hogy az egy listaiinas iparáláiníná fejlődjön, A földmiveléa és állattenyésztés bőven ontja • nyerstermékeket, t/ii.i-i erdőségeinkben bőven megtaláljuk a feldolgozásra váró fa-anyagot, hegyeitikben inegtaláljnk az éneket, a -zenét, folyóvizeink kihasználható ereje mérhetetlen J [me megvan az ipar megannyi kelléke! Ezekéi eddig potom árért eladtuk a külföldnek, vagv egyáltaltalában ki sem használtuk. Amit pedig a külföldnek eladtunk, azokat ott a munkások ezrei (eldolgozták s mi a kész iparcikkeket .sokszorosan magasabb arakon vásároltuk vissza. Mert a kész iparcikkeknek úgynevezett belső értekük csak nagyon kevés van, aa értékei rajtuk inkább a ráfordított munka képviseli, Kgy szép ruha. egy pár ssép cipó, értékes valami. 1 le lm a ruhát vagy a cipót össsetépem, a rongyoknak, a bőrdarabokanyagnak irt.

die többé semmi, ugv volt meg. ahogy ast a mutiaa érték rajta a munka értéke látta tehál ennek hasznát. Aa kapta meg a munkabért, az ot•to gy alvállalat adóját. hölgyeim, ha azt akarjuk, nak. szo\,il az Az érteke csak kas elkészítette, volt. A küllőid ottani munkás tani állam kapta az ll Mát igen tisztelt hogy a un népünk, a mi véreink is keleseihez juthassanak, mindnyájunknak közre kell működnünk azon, hogy hazánkban ipart teremtsünk. Közre kell működnünk, hogy nyerstermékeinket ne vigyek ki a külföldre, hanem dolgozzak fel itthon saját gyárainkban. Hogy egv gyárvállalat hány embernek képes kelesetet IlVIljtaiil. hogv egy g Var Vit I la ., i!, milyen áldásos hatással vau egy-egy kösség, vagy varos lakosságára, arra nézve SSolgál i u itt csak egyetlen példa. Nem kell messe mennünk, egv gyárunk nekünk is vau itt. Pápán. A I'criitz-tcle ssövőgyár. Egyetlen egy vállalat. Nein is valami 'nagy. Ks mégis fJOU munkás, köztük L'tJU csal.id. lenntarto talál a gyárban alkalmazást, biztos kenyeret. De nemcsak azok látják ennek hasznát. rak. Édes, bódító illat. És a szellő libbenve jár közöttük. Hiába panaszol a szellő!'.' Milla odaborul annak az embernek a keblére s eltelejt ott mindent. Elfelejti a fűszálat, mely csak inoslan lód be egy elhagyott sirhalmot, elIelejti, hogy ó csak semmi, hogy nem lehet ezé az embere sóim, kinek az anyja báróim volt és mégI a dajkája is három nevet viselt Nem tud arra gondolni, hogy ez az ember meg is csalhatja. Hogy ez neki csak mulatság, hogy szavai édesek, de nem igazak. (), a sátán is tud szépen beszélni. — Szeretlek László! az első pillanattól. Mikor szemeidbe néztem eloszór, már meg voltam lógva. Érzem, engem elveszít szerelmed, de az is gyönyör lesz nekem. Bánlaki ajkain futó mosoly röppent el. Kottyuyu diadal, megszokta már. Mikor Miilát levélheti kérte tol, hogy itt e kertben találkozzanak, akkor még hitte, hogy nehéz lesz uicghőditutii a büszke szépséget. Dt utána tette „kell". S milyen könnyen meghódolt. Azonban folytatta a játékot: gyönyörittasan vonta keblére a leányt s elhalmozta csókjaival. 8 nem messze tőlük, egy nagy gesztenyefa inogott látta valaki boldogságukat. Margit volt Önkéntelen tanúja mindennek. Millat jött fölken-iii s hallotta Bánlaki vallomását, Milla szavait. Lattá a mennyet rájuk IHJIUIIIÍ. Szemeibe küoyek tolulnak s ugy összeszorul a szive. Hiszen ő is szerette az itjut. Az neki is suttogott azou az estén szetelmes szavakat. Melyiket szereti telist igazán? Milhít s uem őt. S ueki tájt nagyon az a mosoly, melyet Milla ajkain látott Margit beteg nagyon. Milla agya elolt ül s kezével melengeti a beteg hideg kezeit. Egyedül vannak Kóvendi és neje a sok virrasztástól kifáradva szobáikba vonultak. Margit már több hét óta beteg s az orvosok segíteni nem tudnak. A gyermek mai mondja az igazi okot, mi bántja, nem mondja hol fáj. Margit nem volt lobbá gyermek. Kelébredt benne a szerető nő és küzdenie kellett szivének érzéseivel, elfojtania kellett az egyikei a másikért. Nein volt gyermek, de gyönge BŐ, törékeny, mint a virág. $ a küzdelemben egyik érzésnek győzni kell H akármelyik győz, az egy szivet tör össze. Legjobb barátnőjének boldogságát rombolja szel, ha felfedezi előtte a valót. Annak a boldogságtól piruló arca éles tőr a szivében, de az lenne a kénytől ázott, báuatlól levert arca is. Mennyit kellett szenvednie. Az eltitkolt kony, a fájdalom napról-napra halváuyabba tették arcát s most ott lekszik ágyában. Egy szavába kerülne 8 a rózsák ismét ott v 11 uhuinak arcán, megszűnne a szenvedés, de hallgatolt. Hallgatásba temeti cl szivének édes vagyait, hiszen ha szól. másikai fosztja meg a menyországtól. Es Mdlát nagyon szerette. Azt akarta, hogy akiket G oly forrón szeret, azoké legyen uz üdv, azoknak nyíljon a virág, illatával azoknak áldozzék, a/.okc legyes minden üruiu s neki esak egy ktsehay, halvány sugár jusson az ö szeretetükből . . . — Eles Margitom esak egy s- >t esdek tőled, mond mi bánt V Areod elái uI ja szenvedésed, mondd ő mondd el nekem, iegluvebb barátié liu-k. Talán eiiTiutem tudok fájdalmadon I talán irt nyújthatok az Ütött sebekre V Meri lelked szenved, azt látom, azt olva om arcodon. — Semmi . . . semmi nem láj Milla. Ann tajl az. is elmúlt. Jer Közelebb hozzam, hadd Ölelhesse Dl at sz.ep fejedet, hadd beszéljek hozzád, hadd csókoljam areod. Es a beteg leány oda vonja a másiknak fejéi magához és aztau beszél. Amit mond, az a masikat tsivS mélyéig rendíti meg, de elfojtja konyeit, nehogy a betegnek ártson vele. Abból pedig a láz beszel. — Istenem, mily szép az élet. Es uekein mennem keli. Látod oll azt a felier felhőt, az én utánam jön. Milyen jó is lesz odafönn. Oll nincs soha tel, mindig a tavasz kínálja oroméit. Ott nincs fájdalom, nincs szerelem, nincs gyűlölet. Onnan fogok letekinteni reátok, lelkem itt fog köztetek lenni neha. Megérz.ilek azt. Ha valiára fogsz burulni s hallgatod édss ISSVait, ott leszek en is köztetek. Ne zavarjatok el engem akkor, hiszen éu mindkettőtöket nagyon szerettelek . . . Aztáu lehajtotta fejét a párnára, elaludt csendesen 8 folytatta lázalmait. Margit kimondta a féllett, a rejtett titkot. A kerti jelsnetel ujra látta maga előtt a a láz most éppen arról beszél. Milla szivén mély fajdalom nyilall át ennek hallattára. — Bűnhődöm érted Miklós V És te, ski most odafönn a Miudeiihaló előtt pauaszolod fájdalmaidat, szenvedéseidet, hisdd, mint bűnhődtem azokért, mert én okoztam. Ennek az angyalnak, ki eróschh volt, mint én, meg kell gyógyulnia, hadd szenvedjek én. Megérdemlem. Azzal végig cselt a hideg földön s ugy sírt, zokogott.