Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-10-07

Megjelenik minden v ii i i r n • p Szerkesziosct; és kiadóhivatal íinUlliciir OVULA |'ii| iil;.'ii'»kci|esi', K~ t.'i- -Jt'.-ik -z.án llinliítésekef egj,-/.*>-a -/..Mint felvess a kiail.'.liivata Szállj képzelet, repülj gyors szár nyakon, vissza a múltba! Hozd vérta nuhaláluk mai évfordulóján a dicsőséget csaták hőseit elénk, bogy hazaszeretetül iiraz forrásából merítve mi is. nagy elő i|ök törpe ivadéki tanuljunk a nagyok' tói hazaszeretetet, önfeláldozást, nemen elhatározásokra készséget, bölcs dsele kedetekre értelmet, bogy hazánkai ét nemzetünkéi mindnyájan egy szívvel lélekkel szolgálván, a boldogulás és sza badság útjára vezethessük. Vonuljon el képzeletünk előtt a ma napon dicső szabadságharcunk történeté Lássuk nagy kormányzónk Kossut] Lajos bűbájos szavaira álmából feltá m.i'li'i nemzetünket, lássuk dicső hon vódeink örök emlékű, emberfeletti hőstetteit, hogy azokból bátorságot, erői kitartást merithessiink a jövő küzdelmekre, és vigy el minkéi képzelel a gyá szos emlékű arauí vesztonelyr« is. Idézd fel lelki szemeink ''löt! nemzetünk megváltóinak szenvedéseil is, lebbentsd Fel előttünk egy pillattatra a féltve őrzötl fátyolt, melyei a nemzet nagylelkűsége "Cüzhalál J9 vágy utánad majd megö,. Oly őrülten szerettek t S mégis, fja ;ő!ed e.'jövök. Uyy érzem, hogy gyűlöllek. Jgaz valódi a' látlalr és Xáto.m mnden hibadar. Jifámcr után meglát a szem JVÍinden kis foltot, árnyai. Olyan vagy, mini a többi lány, Ji lelkea üres, léha, S a szerelem, mely engem öl. Tenéked játék), tréfa. S a le.'keink közt nincs, tudom, jVi összekötne, semmi, <spp' ugy, a hogy engem szeretsz. Tudnál te mást szeretni. S megcsalnál engen] bárkivel, Szerencsém az csupán csak: Szivedben, hogy n;ncs szenvedély <?s nem tüzelnek vágyak. K'.iitiiukatár..,: BARODI GEZA. A smrkosgMWnl felel A* la;.tulaj.loiioa: A GOLDBERG GYULA v a iniilt Idők eseményeire borított. Lebbentsd Fel előttünk, nem azért, hogy a nemzetei boszura ingereld, hanem hogy látva a megdicsőüli hősök hideg, kihűlt, ólomszürke tetemeil és kiömlő vérét, e látványból az övékéhez hasonló, a golyóig és akasztófáig menő elszántságot, szabadságszeretetet, önfeláldozásra készségei tanulhassunk. Ks tanuljunk e látvány ból hinni a feltámadásban is. Mert Arad gyászos emlékű vesztőhelye a magyar nemzet csodás feltámadásának helyévé, nagyjaink legyilkolt teste és kiontott vére pedig a mugy ar nemzet szabadságának teste és vérévé lőn. A világszabadság büszke vérfolyamának jelentékeny mellékfolyója támadt a mi mártírjaink kiotttotl véréből Ks c vér árán olyan erős jogokat szereztünk nemzetünknek a (iondviselésnél a szabadságraj melyekel -'1 nem vehel tőlUuk löbbé semmiféle földi hatalom! Nem akkor győztek ők voltaképen mikor az ellenséget tijjesöséires csaták hevében lizték mag'uR előtt, hanem akkor, mikor nemzetükért a bitófáti vértanú hatóit haltak. • Meri diadalmas háborúk után. a történelem tanúsága szerint, mindig a népek Jgy hü njaraósz és engeded, 3(:gy lángoljak 'cd. S hogy ég, hogy hamvad el szivem, fagyos közönnyel nézed. jt véget érzem. S rem tu Sok, Szak/int véled mégsem — jl sorsom füzha/álra szánt S jég mellett kell elégnem. Venesy Gyula. jt^Zi ir-.Cv3cr-.iEgy orvostanár emlékirataiból.) ~ A Jt t p a i I. a [i .1 k" e t e .1 S t 1 t á r •• á j a. — trts Fehér Jenó. Mintegy tizévvel ezelőtt — ha könyveim* ten utána néznék, a napol i- pontosan megtudtam mondáin történt életemnek egyik legizgalmasabb esete. Nevem skkor már meglehetősen smert volt, sót. — szerénytelenség nélkül mond. tatom — harmincöt éves korom dacára egyike • dtain a legkeresettebb mütö-orvosoknak. Az iperáló kón i legnagyobb biztonsággal kezeltem Í higgadtságom, hidegvérem a legkritikusabb I lillanátokban sem hagyott ab Egj ködös őszi napon táviratilag hivtak az j trag Csorbay báróhoz. A sürgönyben ez állott! I Kl'.li/et.'sek és hir.let.'-si dijah a kia.l.'iliivataláluiz kiilileiiii.-.lt. ap ára: egem >'-vre IS kor., félévre ii k.. n.-ir\.-.l.'-vív l.-f ilt-téi' Soronként 10 lillér. — (ügyes szám ára 80 tili«"-». SZolgasága következőit. • 1 <> t-o-y szabadságáért küzdő nemzet vértanúinak kiontott véréből a nemzet szabadsága sarjadzott fel. Igy l»ár tömtük elporladt, nem haltak meg soba. Testükből eszme lett. hazafiságuk követendő példa a késő utódok előtt. Mert nem feledjük őket, míg „az ezüst Dunának nagy tükörén egy honfiszem pihen, magyar lakik a parton, s a hazának csak egy romlatlan gyermeke leszen," Es jó felidézni 1 dicső mult emlékeit a jelen nemzetlék előtt. Mert az 0 időjük elmúlt, de a mienk nem jött még meg. Eszméik, melyekért küzdi.ttok éa elvérzettek, nagyrészt ma i-. még csak '•^zmók. molyok élnek bár a szivekben, megvalósítva még nincsenek. I b- eljön majd az idő. mikor suhanó s/<.||ő szárnyán tovalebbennek, kipattannak a szivekből s éleire kelnek ujra. .\z tesz majd a nagy nap! Mikor feltámad Rákóczi, Kossuth nagy lelke az eget csapkodó tenger haragjában! Mikor ujra megszólal majd a tárogató, de többé nem busán, lemondással, keserves panaszszal telve, hanem egy megelégedett, boldog nép örömrtvalgásáuak halad .'• k i a I a n u 1. Tüstént összecsomagoltam a műszereimet. Ili engem hívnak —gondoltam — szükségem l-'sz rajuk Azután kihajtattam a vasúthoz. Tudnivaló ugyanis, bogy az öreg báró körülbelül három óráwyira lakott a várostól, egy elhagyatott, mohos, vén kastélyban, a honnét egész .'-von at alig mozdult ki. Beszélték, hogy fiatalabb korában vidám életet ólt. de amióta a feleségét éa egyetlen fiát .•ÍI.MII.-O,.. teljesen ,.\vonnlt a világtól, s l.ar dúsgazdagnak ismerte mindenki, valósággal remete • -1—t• -r élt. Alighogy elhelyeakedtem a vonat egyik fülkéjében, megeredt az <-s... II..--zu vonalakban inllott al.i az ..lomszürke felhögomolyból és seppekre válva folydogált végig a kupé ablakain. Kelletlenül gondoltam arra. hogy ebben a komor, törd időben a kastélyig még mintegy háromnegyedórát utat koosin kell megtennem, Mir.' azoulau a vonat berobogott az állomásra, elállt az •s.). Nyomat hatalmas pocsolyák jelezték. A faevelekröl koppanva hallottak alá aa esőcseppek. Az állomásnál már ván reám a báró fogata. X... mi a baj. dános? — kérdeztem a Kocsist. — !' testnl vagyunk, nagyságos ar! monda, níközben leszedte a lovakról a pokrócot s a/, .lésre rakta.