Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-12-24

Megjelenik 111 i n '1 • ii v a I i f 11 ii j Szerkesztőség: Jókai-utcs 19, ssátt). Kiadóhivatal: Qoldberg nyula papirkereakedese, yr. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz • kindóhivat Városi tanácsunk és képviselőtestületünk viszony; az utcarendezéshez. Befejező közlemény.) Hl. A mi igen tiszteli tanácsunk csat ugyan, a hol az építtető makaősu ragaszkodott házának eddigi vonaláho: Blinden esetben ugy is adta ki az ép t»''si engedélyt és a rossz példa mindi talált utánzókra. A városi tanács oyi tan hirdette, hogy teszi ezt azért, mei a magán érdeket nein akarja megsérteti de arra nein gondolt, hogy az ily eljtj rás által a város érdekét a legérzékt uyebb nun Imi sérti és évszázadokr rontja meg ;t jÖVŐt Sől avval sein 1' rődött, hogy must uj év óta van egj a minisztérium által jóváhgyotl építés és utcarendezési szabályzatunk, mei mint az utolsó hónapokban iülil> izbei láttuk ;t magánfeleknek folyton engedeti A tisztelt tanács egyik tagja mindéi esetben azt hozza lüi mentségül, bog; hit betartjuk a szentesített utcaépités vonalat, hisz akkor saruk támad, a mei; CSUUya, de az azáltal támadt sarkuk ellet mikor az utca szűkebb lett. az eile nem hozta fel aestetikai érzékének lu háborodását Még egy érvet szoktak a tanác ZugolóHól|02. PUinäcn mulandó, még a szenvedés is S oly birfató előtted a jövő : Teledni könnyít dm a rosszat, Sónak reménye — ez csupán a fő 1 PÖég sirsz, zokogsz, h«SV sorsod mily nehéz Srénr a könv. tudod, nem rolt soha £s bdtran, szótlan el lehet riselni Könv nélkül iz, hogy sorsunk mostoha. De sirj. h<> lelked éppen ugy kívánja, Ha nincz erőd. he^V küzdhess ellene: Csalt jó bizalmadat, SZÍVÓS erődet, Keményeded ne sirjad el vele j Mert lezz tanasz, virágos zöldes, Cesz h<«ln«l rózsás fehéres, Gzak M«V türelmes! Bogár József. Felelős -/..'íkesztu : KÖRMENDY BELA. A tagjai túlhúzni, melyet már sok városi képviselő szerencsésen eltanult: ba t. i. egy uj ház mellett »''i»ül egy ujabb ős az ujabbnak befelé kell menni; azi mondják, hát mikor lesz a mellette való !ház megépítve? Azi mi mái uera érjük meg. Ezek a felületesen gondolkodók még azi sem tudják, bogy uj ház építésénél sohasem szabad azi tekintetbe venni, hogy a mellette való házat mikor fogják újból megépíteni. Csak tessék megnézni bármely modernebb várost, nem is szólok a fővárosról, hanem csak nézzük meg Győrt vagy Szombathelyt, mindenüti azi fogjuk látni, hogy az uj házak sokszor igen befelé állnak és csak a régi házak képeznek kiugrást. [Pápán sajnus épp' ellenkező az állapot. Hisz uem lehel az utcát szélesíteni, sarokképződés nélkül. Tessék elmenni Győrbe, vagy Szombathelyre; <itt a tanácsnak nincsenek ilyen nehézségei az [pittetőkke] szemben, meri ott aki uj házat akar építtetni, tudja, hogy az elfogadott utcarendezési sorban kell építeni. Hiába folyamodnék a városi tanácshoz — ugy mint az Pápán történik — engedje meg a tanács az eddigi ponton való építést. Ezen I két városban a tanács nem ismer irgal-An. tlJLZ. — A ,P á p a i I. a p 8 k ' eredeti tárcája. — Irta Papp Viktor. Utazgatásom közben egy olasz városkáim irtom. Olyan volt. mint a legtöbb olasz város: barátságos és szitics. Házai keresetlenek, egyszerűek voltak. Kgy magas, nehézkes tüzoltő őrtorony vigyázott reájuk. Délután a város nnilatéi helyére egy kedves kertlie mentem. Hétköznap volt, az előkelő közönség ki jött estefelé. Vidám anu leányok, mosolygéi asszonyok csapatonként egy-két kiló rövel sétáltak a liiis fik alatt. Némelyek már az uzsonnánál tartottak. Mások meg vidám kacaj csengő zenéje mellett játszották hamiskás társasjátékukat. Valahogyan véletlenül — nem is tudom, hogy — én is közéjük kerültem. Kevés volt az egyik játékhoz a férfi, örömest szántam rá magam a vidám mókákra. S csakhamar, mint idegen is, igen jól kezdtem magam érezni a mosolygó asszony koszorúban. Nevetgéltünk, helytelenkedtünk. Isteni szabadságot, éreztem egy teljesen ismeretlen helyen és ismeretlen emherek között. Kl'iiiz.-teseW ás hirdetési dijak » lap kiadóul vataláhos küldendők. lap ara: egész évre [•> kor., félévre Ii lt.. Begyedévre 8 k Egyes szám ára 30 lillér. inat. vagy kegyelmet, nem tolja elébe a magán érdekel és annak megsértését, hanem euyeiliü ós kizárólag a város érdekét veszi tekintetbe; ezért városi tanácsunk jórészt maga is az oka, hogy itt senki sem akar az utcának téri engedni. Végül maradt egy teljesen igaz érv utcáink kiszélesítése fiion : t. i. a pénzkérdés. Kz voll az oka, hogy az ezelőtt 4—5 évvel az építési bizottság által beterjeszteti 17 uj utcanyitási a közgyűlés elejtette, pedig nagyon szükséges lett volna, forgalmi, közegészségügyi és szépészeti tekilltellieil. I >e tanulom azt. hogy ii minden évben előforduló építkezéseknél szüksógesutcaszélesitésre átengedett területet, ne bírnánk megfizetni. Meg kell hozni az erre szükséges áldozatot, még akkor i<. ha nehezünkre esik: ile ez csak ritkábban foa előfordulni, csak azon esetekben, ha a városnak az ee;ész házat kellene meg* venni. t. i. akkor, ha az ulca szélesítésére eső rész folytán a háztelek oly kicsiny, hogy arra házat építeni többé nem lehet. he ha a tiszlelt tanács tttca* rendezési célra évenként <»<HI koronát javasol fülvétetni, ez oly nevetséges összeg, hogy bátran lehet állítani, hogy i Volt a játekkoszorubau egy kinyílott, tűzpiros rózsa: Foecariuné. Az oinsz nők leggyönyörűbb típusa. Termete fenséges, dacos és mégis kigyószertt. Alabástrom homloka tündöklött barnáapiros arcszíne mellett. Vastagszálti koromhaja alig tűrte a hajlésük nyűgét. A szeménél feketéllhet soha sem láttam s ajkainál szabályosabbat, keskenyebbet hajszál ecsettel sem rajzolhatni. Könnyű, át'ört. piros ruhában volt • lángsziiiü kalapjáról érett cseresznyék lógtak hajába. Olyan volt, mint a lángoló szerelem. Varázslatos és félelmetes. Egyik percben velünk játszott, idegesen élénk volt. a másikban unottan szürcsölgette jeges limonádéját. Sokszor rajta feledtem tekintetem. Kezdett elleiiálhatatlaiiul vonzani, mint a tüz • pyromaniákust. Kgyik szomszédom — az az öregebb ur, akinek meghívására a társaságba jöttem — ezt észrevéve hamiskásan intett: — Vigyázzon, fiatal ember, a tüz asszonya minden szivet hamuvá égetett, vigyázzon . . . — „A tüz asszonya?"