Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-02

XXXI, évfolyam. Pápa, 1901 október 2. lo. szám. PÁPAI LAPOK i'i|i.c rárot katoaágának <-s löiih papai v papa \Idékl egyesületnek megvilágított köilSnye, Megjelenik minden vaaárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór-utca M9, szánt. Kiadóhivatal: tioldherg Uvula papirkeiwakedéae, l'ű-tér. Telefon-szám : 41. Felelői szerkesztő: KÖRMENDY BELA. Klölizolésok ós hirdetési ilijak a la]' kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre ÍJ kor., félévre t! k., negyedévre k BkfTOS száin ára 80 lillér. Tisztviselők és az iparpártolás. Megszoktuk, hogy minden nagyobb kezdeményezés, akció és eszme Budapestről induljon ki. megszoktuk, hogy az orszá

1

;- közvéleményének irányításai Budapestről várjuk, ami nem is csoda, mert minden érvényesülni akaró tehet Bég Budapesten véli feltalálni azl a levegőt, almi legbiztosabban szárnyal bonthal s így az ország fővárosa gyÜlőhelye is tényleg a legnagyobb tehetségeknek; annál nagyobb azért must a mi örvendezéstiuk, hogy az ellenkezőről számolhatunk be, annál inkább őrül a mi szivünk, hogy mosl a vidékről jön egy olyan egészséges eszme, melynek meglétesén hiába töprengett régóta a haza |ü\('i Borsáért aggódok derék serege és amelynek int«' ós jóakaró felhívása illő, hogy gondolkodóba ejtse és kész elhatározásra indítsa a haza minden Hat. Miinst ermann < lyőző Ív >l< »Z8 \ árt >S derék, énleines |iiil^árinestere tollából jeleni meg ugy kis értekezés „A középosztály önvédelme" címmel, nem uagy irodalmi esemény tahin, de oly országos jelentőségű, a haza Borsára annyira kiható, jövő lelteink és elhatározásainkak anyuyíra irányitója, hogy nemcsak érdemesnek, hanem hazafiúi kötelességnek tartjuk a mii által közöli ós inspirált eszméknek és gondolatoknak kifejezési 1 íi«1111 es arra mindenkinek a figyelmei felhívni. Nem hiszszük. hogy ma már ne lenne minden ember meggyőződve arról az igazságról, hogy Magyarország politikailag független teljesen csak akkor lehet, ha gazdaságilag felszabadul az os/.iiák gyámkodás alul és m-m egyedül földmivelő érdekekntpc szolgól, hanem emelletl egyenrangú helyei biztosit az ipáinak és ennek létesítésére minden lehető eszközi megragad. Nem zengünk tehát dicshymnuszokal az ipar fontosságáról, nem hangoztatjuk újra az iparpártolás BZÜksÓge88égét, elég VOlt belőle, mert aki még must sincs meggyőződve ezeknek a levegővel egyenlőképen való szükségességéről, meri ha még most is nti van valaki, aki kezeit ölbe téve reménykedik ós várakozik, hogy idegen töke vagy a kormány segítségével nálunk is létesül majd önálló, az osztráktól nemcsak független, hanoin avval versenyképes ipar. azl joggal illetheti vagy a szűkkeblűség és üjj^zós, vagy a hazaÜatlanság vádja. Mire várakozunk tehát, mii tétlenkedünk továbbra is? Vagy nem elég sokáig \<>lt a gazdasági fejlődés menete fennakadva? A legfőbb ideje érkezeti el. hogy a magyar társadalom maga félretéve minden önzést, előítéletet t

''s gyUlőlködésI egyesüljön, hogy szétszórt és Bzéthuzó erejét apródoként összetéve álljon sorompóba^avegy nagy, küziis, mindnyájunkat egyesítő céltól vezéreltetve kezdje el együtt a nagy I munkál és vállvetve segítse ki a kátyúból a gazdasági élei megrekedt szekerét. A magyar középosztály a magyar tisztviselői kar részéről kell megindulni annak a világra szóló akciónak, amely társadalmi uton, a hazaszeretet fényei megnyilvánulásával, közadakozásból, rövid idő, alig Kl--!'«) év alatt akar önálló, magyar ipart, művelt magyar iparosnsztáh t teremteni es annak fejlődésképes alapját lerakni, biztosítani. A tisztviselői kar részérő] első sorban, mert öt fenyegeti a magyar gazdasági élet mostani irányú fejlődése, létében legjobban, mert az állam érdekétől eltekintve, az <"» érdeke legjobban egy erős, művelt iparososztály teremtése. Ha ugyanis a diplomás embereknek folyton növekedő szamát és ezeknek különböző okoknál fogva — melynek tárgyalása mosl nem e cikk szűk keretébe tartozik -- a tisztviselői pálvára való özönlését tekintetbe veszszük, lehetetlen arra a következtetésre el nem jutnunk, hogy ezen a téren rövid i<l<» alatt túltermelés Í"<J: beállani, mint ahogj már be is állt. ami nemcsak a hivatalban levők előmenetelét lassítja, hanem a kereslet es kinálat egyszerű elvénél fogva "ka a fizetések alászállitásának, míg másTARCÄ TÉPETT BOLDOGSÁG. Nincs szegény szivemnek, nincs már semmi vágy: kilépve a lelkem éghevivő szárnya, Aki \ igasz.otn Volt, kit szeretni tudtam Ahhoz a kis lány hoz megszakadt az utam. Az. égi ösvénynek mindoi'..kre vége... Nem juthatok fel hát a • -sillagos égbe! Hohn szivein, lelkem amire ugy vágyott Más öleli át az. udvot, meiiyu-szágol. Zokogó lelkemet megszállják a gondok . . . Nem lehetek 011 Illát' Soha . . . soha holllog! Cipelem a terhet egy •aprói a ln;i-r;i Nim-s ki könyörülne, nim-s aki megszánna. IIa mosoly g is néha a remi'-nx ség nékem Ml haszna . . . mi haszna, soha el nem élen:' Az életnek nagyon rám szakadt az átka Kn esak huhánatra jöttem a vUegra. Ne is higyjetek hát areoiii Bioaolyáttsk, Kebelééinek mélyén tenger a bubánál, Kenne, mintha minden ki volna már halva. Mini a temető oly esomles a nyugalma. ' Miinagaiiiéit sírni s<> tudok már k"iin\en! Csak néha ... esak néha patakzik a kőnyom, l'atakzik hallgatag, néma BJSSsktkoB Lázasan, ha fekszem puha nyoszolyénion. Szegény, ki ugy örül szelelő fiának . . . Hejh, pedig, ha tudná miit nagy kin. bli tépil.'gy titokhau. de sok k"iiye hullna néki! . . . Bóaa anyám, lelken, m- sírjon ám rajta. Hogy ily panas, osan szol a fia ajka Ne sírjon, hogy húinat ily hús dalba üntöm Nem lehet mindenki boldog itt a RttdóBl Tuba Karoly Pozsgáralma. \ ,.1'á p a i I. a p o k" • re de ti lila Juliul*. Aranka dudoráasva álldogált mellett éa looaolgatta \ini<^ait, jobban nőttek azóta, mióta fiatal, kezek ttntöagették őket, bimbóik 1 a r e a j a. • it' kis ablaka amik sokkal i - les asszonymeg egymáaután fnkadoatnk, lealed estek, mintha biaony a cserepekben leró tvl'i is megváltozott volna és az életerő Btind átssivárgvtl volna belőlük a virágokba, A tulipánba is, a reaedába is. H llelelejtslie is. az ibolyába is, llleej alilia a <sini\a poaagáralmába is. Rísony Arankának a kesében olyan Ilgyeeen is. olyan akknrátoaan is állott az a kiesi liii'snló kantul, hogy gyönyörűség troli nézt'i Iliit snég Int aranyos kis tejel bekötötte azzal a tulipános kendővel, ajakát Meg vidám nótára egyengette, Akkor még a Noémi is uiia ment kossá és ugy bámulta, pedig a/ azóta, hogy elhosták a pnróchiától, ugyancsak pák'iszt'is agy i-iea lett. aki egj eldugott tejfölös köcsögért, síit akár egy cincogó ioi-pici egéréri is napok boaasán át megfe 1 edkeaett az ii Ida gaidaaanonyáró] éa felé se aanditott liesziiles kis pofájával. tejeli, pel-s/e, HogV AtMIlka Se igCO gOttdoll \ ele olyan sokat. Hát Dgy Mokott az lenni. Belátta azt Noémi is hamarosan és méltányolta is kis gaadája helynetét. CJgy-ugy, Olyan zsarnokok is a/.ok a térjiiraiinék. hogy kibeszélni is lehetetlen. Mindig esak ok éa *• nki más. Mert ha másra tn'z a kiesi feleség, jaj akkor üvegnek, pohárnak, minden olyan duroáaan Qttotődik oda az aaitelhoi, mintha az volna oka mindennek, az ebédel pedig megfitymálják, hogy aaaaony legyen, aki kiállja — köny nélkül, siras nélkUL Hat Aranka is \gy járt. Uogj bekötötte léjét az a „esimya" ember, az o férjeura, aki maskülönben beoattletea jegyaóje a falunak, kát 0 is abba n binonyoi „nyűgbe" jutott, amit viselni iizonliaii mindig gyönyörüaégea vsla éa lesz is mindenkoron, Arankának mindig ott kellett lennie az iroiláliati és rámosolyogni az urára. mert ki azt llelll tette. Illett lia tlelll szerethette, ölelgette t"l\t"ii-l'ol\\ást, akkor kész volt a liánig, a hábortt mindjárt, akkor íerjnram azonnal elkeidte: /47FfiYFnÍH FUSM£RLJÍ£JI fc-ixt£S_l7l i TFPMP^CTCS WKLUinmco