Pápai Lapok. 31. évfolyam, 1904

1904-10-02

részt gátja ugyancsak felemelésének. A magyar tisztviselői kar tehát nemcsak életmentő, hazafias tettel követel akkor, midőn a magyar középosztály Önvédelme címmel egyesületei alakit, amely oélul tűzi ki az ipar pártolását olykép, hogy a tagok tagsági dijából (csekély 2 kor. havonként) befolyó tökét gyárak alapí­tására ós művelt, öntudatos iparosok ki­képzésén- fordítja és ezen egyesületbe való belépésre mindenkit megnyer, liá­néin saját boldogulásának léte javulás;! nak útját is egyengeti, mert azáltal hogy egy művelt iparososztál] keletkezését elősegíti s így közvetve munkálkodik azon téves felfogás eloszlatásán, hogy az ipari foglalkozás megveteti és ki­OSÍnylett volna, egy levezető csatornát nyit a hivatali pályára tolakodók részére és igy megment egy pályát a túlzsúfolt­ságtól. Azt hisszük, hogy ez a rövid elmefuttatás is elégséges arra. hogy meggyőzzön mindenkit ezen akció sziik­Bégessógéről és fontosságáról és ha hozzávesszük, hogy a tisztviselői kar szervezete kész kiinduló pontként kí­nálkozik, mert hisz a tervezett egyesület jóformán expositurája lenne annak, bár teljesen független és önálló amattól, ak­kor hazájának gyilkosa az. ki még to­vább is késlekedik. Bárcsak megértené a tiszt viselői­kar ezen eszme magasztos voltát, bár­csak tudatára ébredne erejének, min­denhatóságának és megvetné alapját erős elhatározással, BZivÓS kitartással annak, amin vezetőférfiak hiába töp­rengtek, megvetné ugy, ahogy eddig a világon soha. oly módon, hogy kifeszí­tett mellel állhatna a történelem ítélő­széke elé. Bárcsak töltené el szivüket szent lelkesedés lángja és ragadná el hevük, jó példájuk és buzdításuk a közép­osztály minden tagját A tisztviselőikar sok szép. nemes példát szolgáltatott, már sokszor tanújelét adta hazafiúi szerete­tének, önzetlenségének a nyomorúság 'közepette is. hiszszük. reméljük, hogy j most is kitart a szent cél mellett és nemzeti létének, jövő nagyságának alap­ján sikerrel IÖO; munkálkodni. Előre ke­hát, lel a teüre. hisz nem a sötétben járunk, a JÖVŐ nemzeti nagyság fáklyája világit az Hton ! ifj. Jókai Sándor. Egyházkerületi közgyűlés. Pápe, t!HM. assytsssbet -'7 M, — A dunántúli ev. ref. egyházkerület f. én rendes közgyűlését Pápán szeptember 27—89-én tartotta meg, Antid Uábor pttspök és HtgtdOs Sándor fögondnok elnöklete alatt. A gyűlés tagjai csaknem teljes számban jelentek meg. A közgyűlésről tudósításunk a következd: A püspök alkalmi imája után a főgonduuk rövid visszapillantással a zsinati tagok saeren­csi's megválasztására és arra immár általánosan elfogadott állásfoglalásra, amelyet a kerület az 1848: XX t.-e. végrehajtása tárgyában elfoglalt — B közgyűlés tagjait szívesen üdvözölve. megnyitotta azt. A gyűlés tagjainak igazolása után a hatá­rozat képoeság megá IIapittatott. A tárgyalás megkezdése előtt Czikc Lajos a közgyűlés nevében igen szíves szavakkal üdvözölte Antal (iál)or püspököt abból az alkaloinliól. hogy a főrendiházba meghívatott. Kzntán Szt keres Mihály, Dózsa József és h'enessey Pongrác tanácsbirák az esküt letették, majd tudomásul vették a zsinati képviselők választásáról a aaavaaataaedó bizottság jelentését. Dr. Stgttdy F< reue ker. tanácsbiréi referálta a püspöki jelentést, amelynek nyomán Jókai Mórnak, a halhalál' n nevü nag\ iréutak, a kid­tök királyának feledhetetlen emlékéi a kerület jegyzökönyvében méltó módon megörökítették. A püspöki jeleníts letárgyalása ntán Antal Gábor püspök állt* Ül szólásra és bejelenti, hogy dr. Darányi Ignác fÖldmivelésflgyi és dr. W'hissich Gyula közoktatásügyi volt miniszterek kormányrid \ ah' 1< lépésük alkalmából bucsusorokat intéztek hozzá, lierzeviczv Albert uj kultusz­miniszter pedig leiratban tudatta miniaaterré történt kine\e/.tetés.'t. A püspök meleg szavak­ban mond köszönetet első sorban is az ülésen jelenlevő* dr. Darányinak, mindazon jóindulatú támogatásért, melyekben részeltette a kerületet, annak egyes egyházait S évi miniszterségének Úleje alatt. A közgyűlés lelkes helyeslése és UtalánOS éljenzése követte a püspök szavait, kinek további indítványán elhatározta a köz­gyűlés, hogy dr. Wla$ticJl-ho» köszönő éa He/zeviczy Albert miniszterhez üdvözlő fel­iratot intéz. Kantán Czike Lajos kir. tan ÍÖisk. gondnok • miniszterelnök üdvözlését indítványozta, mire egyhangú lelkesedés mellett elhatároztuk, hogy gróf Tisza István miniszterelnökhöz a következő táviratot küldik l leeztre : 1 lunálituli egyházkerületünk közgyűlése egv ­házunk méltánylandó közérdekei korul kitejtett működése iránt tisztelettel adózik es abban szereliesét. sikert. Istentől áldást kíván. A közgyűlés az egyházi köaélel minden ágára kiterjedő püspöki jelentési elismeréssel vette tudomásul. Kgyes hutát ozat ol igénylő pontjaira a következő határozatokat QOSta: Az 1848. XX. t.-e.. uiint alaptörvény szellemében valé> egyenjogúság kielégítése tár­gyában a ui. kir. kormánnyal folytatandó tár­gyalás és az ügy tovább fejlesztése tekintetében hangsúlyozni kivallja az egyházkerületnek az l'.Mil. évi határozatában is mar korábban elfog­lalt a/.i.n álláspontját, hogy az isis. XX. t.-c.­heu fogbill alaptőrvénynek a változott kor viszonyaihoz űa a mai helyzet igényeihez inért végrehajtását azokban a keretekben, amint azt a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes konventjének ás az ág. egyház egyeteminek azon bizottsága, mely a két pro*, egyházat köaöeen érdeklő ügyek feletti tanácskozás és javaslattétel Céljából szervezte! et t — közösen szerkeszteti emlékiratában részletesen kifejtettea Ilivel e/. az emlékirat a tárgyalás megkezdésé­nek alapjául a vegyes bizottság által a minisz­terelnöknek és a kultuszminiszternek i KI a' is adatott : megkeresi az egyházkerület ii konven­tet, hogy u tárgyalás tovább fejlesztéséi alkal­mas mi'iilon szorgalmassá. A közgyűlés mig egyrészről őszinte sajnálattal búcsúzik Szász Károly sok éa nagy érdemekben elöregedett püspöktől, addig másrészről oszint-- örömmel üdvözli ti tódat, a magyar és a klasszikus iroda­lomnak szintén koszorús művelőjét : Baksay Bándoi t. A főgimnáziumban éa theoL akadémián a vizsgálók által észhdt jő ráad és szorgalom felöl örömmel értesült a közgyűlés. Püspök jelentéséből ugyancsak orommal értesült az egyházkerületi nönevelö intézet örvendetes fejlő­déséről, mellyel ugy az egyházkerület meg­bízottja, mint az állainkonnany felügyelő ható­— Khol van ni! Lám, bogj nem szeret Őnagysága. Iliz"iiv osan liest is más \ali az eszélie, akit szeretett valaha, akli s/.ersjt ma Is és akit elfeledni tnin képes még az uráé t sem. Lám, lám ilyen hál maga is. Olyan mint a tölilii. Nem szeret, ii• • in szeret, nem szeret! • . . Mit tehetett hat Aranka.- Még esak Noé­mit se tűrte maga mellett, nehogy azt higyje férje, hogv azt a cicát szenti is min öt. Inkább elzavarta maga mellől azt a kis ravasz tolakodót és ráfogta, hogy nem szereti, nem is szerette soha. Hej, pedig, volt idő, amikor a térje ura is szerette azt a kis állatot, inert hogy — emlékezzünk csak vissza, az szerezte össze a kél szerelmest, hogy lett lielolük vőle­gény éa menyasszony, azután agy férj es leleeég. Aranka azonban igj is. agy is helyre egV Illeliyeiske lett, |l talllb.il felleli Se |éi lek már c>ak igy mondom, ha nem szíves, n hall­gatják is.. Bogy nincs külömb asszony az egész földkerekségen se? Ks igaz is volt. Az • menyecskésen reugő-ringó janis, mely bajladoaó nádként, hol kínálja magát, hol meg vissza­venné aal is. amit adni akart, az a ceeresznye­pirosra érett mézes ajk. amelyikre már olyan teliedeteli tapadt a forró, ásabóditó eséik. az • habba ringé., kívánatos arc, ai • madárkacagáa­BŐI hasonlatos nevetés, nem is igen talál! párjára sem ott. s.-m másik, sem a harmadik t. resa varm Den sem. Hat p is/.e. hogy boldog is volt. Anyuka, az öreg tiszteletes asszony, ugyan számlálgat­hatta a napokat, mig egy-két sor írás vetődötl onnan messziről, a kis jegyaönéasszony kezéből. Dehál azt SS Volt má( érdemes elolvasni az utóbbi időkben, az is egyforma voh mar min­dig, telve megelégedésééi, boldogsággal. A kis litos szokta mondogatni uz öreg tiszteletes ur. Mintha elbinuénk neki. hogy egyszer se Ipityeredet! volna még el, ha egyébért nem is, csak azért, hogy a férje egyezer valamikor nem csókolta meg az egyik arcát ugy. mint a másikat. parancs, egy ostoba, egy értelein nélküli parancs, amit még elolvasni sem jó, eleget tenni neki meg é ppeli rosszabb a halálnál, inert biz a sem mOnd egyebet. Illillt bog] a királynak szüksége van emberre, hát tessék berukkolni egy kis — hadgyakorlatra. Na hiszen Arankának Ígérhetett a férje, mikor berukkolt, akármit, meg a piros papin s sem örvendeztette meg. hanem sírni sir! napo­kon keresztül, hogy alig is látott immár a szemi ml. Noémi a haszontalan kis cica. esak tűrte egy darabig a sok sírást-rivásl, de aztán o is megsajnálta kis gazdáját és hízelegve dorombolta körül. Az ám. hízeleghetett annak akármeddig, meg se látta. Csak tekingetett az iát egvszer csak nag] SZ< imoruság i mindig az ablakon át arrafelé, amerre gondolta, hogv vannak a kalonáék. A virágoknak volt jó dolguk, hogy mindig iitt volt az ablaknál Aranka, hát mindig csak okét gondozta, áp lta, agynap háromszor — ötSZÖr ÍS meglocsolta okét! SzegénV poZsgur­.(1111 o l.i eddig rá se nézett, de ím most Illeg [mindig azt becézte. Olyan szálialoinraitléltéi is ez a pozegáraluia. Levelei olyanok, mintha egv ütötte fel tanyája! az Aranka szivében. Bizony a köny nem ugy gördült ki szeméből, mint ehogj szokás lóriéi nyárt napokon, hogy hetiken keresztül kell imádkozni, mig az égnek kötvi tartott barna saárnys alól megered a csurgatag eso. Orcája, szemei pirosak voltak, tekintete pedig IZomOrU, Bűnt maga a bánat, a feketébe öltözött gyász, Mi történt? sohase tudja azt az einbei. | »agy betegség támadta volna meg. bibirosóku­l»e SBokot! az ugy lenni, hogy valami lelketlen j ,n ' ,lt Mnüyen az ember arca — himlő után. ember csak tollat ragad, egy iv papili odafent a katonáéknál, aztán ir, kíméletlenül, haragosan, utoljára is mi keiül ki a kezei közülf KRV Ott besz. Igetett hozzá órákon át. S/.igeiiv po/sgáraltna, ugyan mit vétet­tél, hogv ilyen esimva lettél? —Hát en. mondd

Next

/
Oldalképek
Tartalom