Pápai Lapok. 30. évfolyam, 1903

1903-09-20

Pápa, 11)08. szeptember 20. öS. szám. PAPAI LAPOK. I apa varos hatosáéinak es több pápai • papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség l Jókai Mór-utca 969. szám. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereekedóse, Fö-tér. Teteftm+Mdm: •//. B Ú C 8 u. Azt a belvet, hol a szerelmest első Abrami s való gyönyöre elringatja, Ahol édes volt a fülemile dal, Hol leányotok és szó szerelemre vall, A/t a helvét olyan nehezeu hagyja A szerelmes, ha búcsúéra üt. Azt a bokrot, hol a piciny madárkát Tavasz fuvalma s tél viharja éri, Ahol öröm és bú napjait tölti, Hol reggel párja csengő dallal költi, Kis fészkétől gyötrő megválni néki • tatai, ha már tar lesz a kis berek. Kzt a helyet, hol a dajkám s anyámnak Szelíd dala álomba ringatott, Ahol annyi kedves gyermekjáték, — Miket gondtalan lélekkel eljátszék — Lezajlott, e helyet elhagyni nehéz 8 ugy érzem kér, ne hagyjam egyedül. . . . Nem oly nagy örömmel telt az élet ! I>e hely, hogy felneveltél: köszönöm! Mert, — bár mig csak az ember lehet — Folyton ramélni és küzködui kell, De uem marad el a vigasz s öröm 8 ez ujabb harcra edzi a szivet. Felelőt szerkesztő : KÖRMÉN] >Y BÉLA. < >h szent előttem e hely, szent nagyon, Dolgozni itt tanultain meg először, S a munka áldás, mert, ha bánat ér S szived jobbulást már alig remél, A munka hitet ad, mely alőre tör S ha rá ballgatSS : jó célod érve lesz. Itt szerettem s reméltem én először S itt ért a bánat első fellege, Mely ifjú lelkem dalra készteté, S mig ujjam a hurt búsan pengeté: Kitisztult lelkem beborult ege S újra vig dal zengett ajkimon. Itt ért a bánat, itt ért az öröm, Itt sirtam és nevettem annyiszor 1 Neked köszönhetem most miudenem, |)e emléked he is irva szivemben S most, hogv zengek e helyen utószor Keled száll kedves város énekem. Kedves l'ápa virágozz, légy hatalmas, Kérem én i" a mindenek Urát! Az erények s a haladás utján, Legyen minden lakód boldog s vidám, Fogadd váló tiad bueausnavál: .Az ég áldó hatalma lengjen át!" Kovács Lajos. Klötizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre \\t kor., félévre 6 k., negyedévre .'! k Kgycs szám ára .'ill lillér. Hadalom, mely a haza jólétén, boldogságán együttesen dolgozik. Nálunk ez nem igy van, mert mint már mondottuk, mindenkinek az. a célja, hogy gyermekeiből diplomás urat neveljen. Pedig hát a müveit iparos vagy kereskedő épp oly hasznos tagja lehet a társadalomnak, mint a diplomás ember. Az előítéletekkel végre-valahára szakitani kellene. A demokratikus eszmék hadd foglaljanak helyet ti társadalom minden rétegében. Ne vessük meg a munkától megbarnult kezet s ne szegyei jük azt megszorítani minden körülmények között, mikor felénk nyújtják. Adjuk meg a munkásnak az őt megillető tiszteletet, mert a munka tartja fenn a társadalmat. Ne esak hangoztassuk, hogy a munka nemesit, de érezzük is át a munka nemesítő hatását, hogy annak jelentős jelszava alatt egybeforrva alkossuk meg a hatalmas magyar társadalmat, melynek ereje ne apró-cseprő dolgokban forgácsolódjék szét és kicsinyes érdekeknek álljon szolgálatában. l>e ennek első feltétele, hogy a ma«'var munkásosztály törekedjék a niindennnpiasságból kiemelkedni, európai műveltséget szerezni, hogy meg is álihassa heEgy hadnagy meg egy piktor. — A m

Pápai Lapok" eredeti tárcája. — A leány az emeleten lakott, mint a várkisasszony ok, ő pedig szemben véle egy hónapos szobában. A várkisasszony papája a sikmértan elemeire oktatta a gimnazista nebulókat, a fiúról pedig azt hitte mindenki, hogy ö lesz a magyar líáfael. Kgvelőre azonban e<ak nyolcadik Ukolás diák volt (iergely liyörgy, s az volt a pepecselésén kivül egvetlen gyönyörűsége, hogy alkonyattájt, - mikor az ablaka alatt üzérkedő gyümölcsöt kofa becsukta az ernyőjét, mely elfogta előle a napot, órák hostttant elnézte az aranyhajú várkisasszonyt, aki napstállatkor ott ült az emeleti ablakban és hímezett és a virágaival beszélgetett. Matura után. a diákok bucsutóján ismerte meg az 6 várkisasszonyát (tergHly Gyurka. Al élet viszonvait, a hajszálaiuak villamos varázsos fényét, szemének bársonyát ismerte előbb is, lóh be sok»/or (Östötte le az édes arcoti, de azt csak most tudta meg, hogv imádatos, édes teremtés, aki szívesen szédült olykor a mellére keringőzés közben. El megtudta a második négyes alatt azt is, hogy a várkisasszony is leste napszálláskor a kofa teernyőjének a beesukódását, sőt azt is elárulta, hogv a papa is nagyon örülne, ha olykor mutatná magát náluk. — Képzelje — mondotta —- büszke magára. A fin roppant ügyetlennek érezte akkor este magát és Kollmann Pepit irigyelte mód felett, aki Modern társadalom. A modern társadalom minden félszeggégéi elősorolni nagy munka volna, de ráaksrunk mutatni, egyre, mint olyanra, amely nálunk is napirenden van, s amelynek felemlitésével talán a jó célnak teszünk nolgálatot A modern ember mindig többet akar mutatni, mint a mennyit ér. A feltűnési vis/keteg. nagyképüsködés háttérbe szőrit ja a szerénységet, az őszinteséget. Annak cégér kell. s ehhez ti cégérhez reklám, a szerényteli n.-ég 8 a miden áron való előtérbe jutás. Knnek a szomorú tünetnek, mint annyi más társadalmi bajnak a kútforrása az a/, erkölcsi alap hiánya. I >e hát ezúttal nem ezekről akarunk szólni, most esak rámutatunk a társadalmi élei egy félszegségére. A kérges kezű munkás, a mindennapi kenyérért harcoló kereskedő és hivatalnok stb. mind, mind arra törekszik, hogy fiaiból it, leányaihói nagyságos asszonyokat neveljen. Hogy szorgalmas munkás polgárai legyünk a hazának, ez már másodrendű kérdés. A fő: hogy nagyobb ur legyen az apjánál s ami fő: ur legyen. Ma már a középosztálynál a doktor numerái, vagy más diplomás ember, s aki bijján van a diplomának, azt bizony ferde szemekkel nézik. Még mindig nem állunk ott, hogy megbecsüljük és tiszteljük azokat az embereket, akik kezük munkájával nemcsak kenyerüket keresik meg, de a társadalomnak hasznos tagjai, akik nélkül meg sem lehetnénk. A kereskedőt és iparost, még mindig nem illeti meg a társadalomban az ÍI positió, melyet pedig méltán elfoglalhatna a diplomás emberek mellett. A modern társadalom, dacára, bogy mindig a száján hordozza az egyenlőség jelszavát, dacára, hogy a szabadéivü-égről beszél folvton, tmv látszik mé^ mindig nem érett meg arra, hojjv ti demokratikus elveknek igazán, a lelkéből meghódoljon. De ennek jobbadán maga a munkásosztály BZ oka, mert maga sem törekszik arra, hogy a társadalomban, a haladás, az általános műveltség eszközeive] fölküzdje magát az úgynevezett intelligencia fokára. Más országokban ez már meghaladott álláspont. Ott jóformán nincsenek társadalmi osztályok, melyek maguk között elválasztó falakat emelnek, hanem van egységes tár-